Brüsszelt a teljes apátia gyötri és a belső konfliktusok feszítik a vámháborúban

Az Európai Unió vezetői bonyolult játszmát vívnak, hogy megőrizzék kereskedelmi és gazdasági pozícióikat a nemzetközi vámháborús fenyegetések közepette. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke nemrégiben ismét célba vette az EU-t, „atrocitásnak” nevezve a transzatlanti kereskedelmi viszonyokat. Az európaiak most azon gondolkodnak, hogyan tartsák távol magukat az amerikai büntetővámok veszélyétől – és ennek érdekében egyre többen hajlanak arra, hogy szigorúbb fellépést tanúsítsanak Kínával szemben. A másik ötlet pedig az, hogy Trumpot amerikai fegyverek vásárlásával kenyerezik le.

Ennek jegyében hiába tartottak rendkívüli EU-csúcsot hétfőn, kifelé azt kommunikálták, hogy békésen elbeszélgettek a tagállami és uniós vezetők a biztonságpolitikai befektetésekről.

A többségi álláspont tehát lényegében az lett, hogy ugyanúgy valami „bizniszt kellene” kötni, mint ahogy Mexikó és Kanada is tette, akik a kereskedelemtől teljesen független határőrizeti lépésekkel nyertek maguknak egy hónap haladékot a vámok felfüggesztésére.

Próbál erőt sugározni az államközösség, de ennek igazából egyelőre nem sok sikere volt, ami miatt a hétfői találkozó után több ország is frusztrált. Ugyanis a múlt héten Maroš Šefčovič, az EU kereskedelmi ügyekért felelős biztosa nyíltan felvetette az együttműködés lehetőségét Washingtonnal Kína „piackárosító intézkedéseinek” kezelésére. Ez volt az első alkalom, hogy Brüsszel ilyen egyértelműen összekapcsolta Kína-ellenes stratégiáját azzal a reménnyel, hogy így Trump kegyeibe férkőzhet. Az EU diplomatái szerint az Egyesült Államok és Európa kölcsönösen függnek egymástól, így logikusnak tűnik az amerikai érdekekkel való részleges igazodás.

Donald Trump erre múlt hét pénteken este megfenyegette az Európai Uniót, hogy ugyanúgy vámokat vet rá ki rájuk, mint Mexikóra és Kanadára.

Ráadásul – ahogy az EU-csúcson is többször szóba került – a Kína-ellenes stratégia kockázatos lehet. Az EU országai eltérően viszonyulnak Pekinghez: míg Litvánia már szembesült kínai kereskedelmi retorziókkal Tajvant támogató politikája miatt, addig Németország mélyen beágyazódott a kínai piacba, Magyarország pedig egyre több befektetésról állapodott meg az ázsiai országgal. Már ez a kettősség tavaly októberben is kijött, amikor a kínai e-autók importjára büntetővámokat vetett ki Brüsszel.

Fegyvervásárlásokkal megnyerni Trump jóindulatát

Az EU vezetői emellett komolyan elkezdtek gondolkodni a diplomáciában „szaúdi cselként” emlegetett stratégiáról. Ennek lényege, hogy Washington bírálatait úgy próbálják meg tompítani, hogy jelentős beszerzéseket adnak az amerikai hadiiparnak.

A hétfői uniós csúcs pedig erre jó alkalom volt: noha a lengyel elnökség az utolsó pillanatig próbálta a napirendbe beszuszakolni a vámháború témáját, az eredeti tervek szerint az uniós védelempolitikai együttműködésről, közös katonai beszerzésekről akartak tárgyalni a tagállamok és az Európai Bizottság.

Vagyis a szaúdi cselről való egyeztetésnek kedveztek a körülmények.

Az európai országok évtizedek óta keveset költöttek a saját fegyverkezésükre. A legtöbb tagállam – Franciaországot és Németországot nem számítva – meg sem próbált piacot szerezni a hadiiparának. Ekkor jött az orosz-ukrán háború, vele pedig az ütlegeléssel fűszerezett hidegzuhany. Az EU-országok jelentős része ugyan elkezdte fokozni a katonai kiadásait, a NATO által szabott GDP-arányos 2 százalékos költési szintet már szinte majdnem az összes tagállam teljesíti, de Joe Biden elnöksége alatt nem érezték égető szükségét annak, hogy a saját lábukra álljanak, ha az unió biztonságáról van szó.

Eközben Trump változó geopolitikai prioritásai miatt az unió egyre inkább rákényszerül, hogy saját kezébe vegye biztonságának finanszírozását.

Az Európai Bizottság szerint az elkövetkező tíz évben legalább 500 milliárd euróra lesz szükség a védelmi képességek növelésére, azonban a pénzforrások egyelőre hiányoznak.

Európa dilemmája kettős: a közös katonai beruházások előmozdítása érdekében lazítani kellene az uniós költségvetési szabályokon, ám ez megosztja a tagállamokat. Franciaország, Spanyolország és Olaszország támogatja a közös hitelfelvételt a védelmi kiadásokra, de a hollandok és más „takarékos” országok mereven elutasítják ezt a lehetőséget. Az Európai Beruházási Bank (EIB) már megkezdte a védelmi ipar finanszírozásának kiterjesztését, ám az európai magánbankok továbbra is ódzkodnak a katonai célú befektetésektől.

A védelmi stratégia egyik kulcseleme a közös beszerzés és az ipari együttműködés. Ahogy arról a hétfői uniós csúcson Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is beszélt, az európai országoknak jobban össze kellene hangolniuk katonai beszerzéseiket, hogy költségeiket csökkentsék és megerősítsék saját ipari hátterüket.

Franciaország ennek érdekében „európai preferenciát” hirdetett a fegyvervásárlások terén, de több keleti tagállam – például Litvánia – az amerikai fegyverbeszerzések mellett érvel, Trump új vámfenyegetéseit is figyelembe véve.

Emmanuel Macron számára viszont érthetetlen ez a hozzáállás: a francia elnök szerint az amerikai jóindulat – főleg Trumpé – forgandó, ahogy a szerencse is. Párizs évek óta lobbizik, hogy amikor a világ legnagyobb fegyvergyártói közül több európai, miért érzik kényszernek a tagállamok, hogy az Egyesült Államok katonai zubbonyai és harceszközeinek árnyékából beszéljen Európa.

Erre jön az általános uniós legyintés, kísérve a szokásos megjegyzéssel: a világ második legnagyobb fegyverexportőre hazabeszél, amikor európai katonai eszközöket vásároltatna mindenkivel.

A franciák mellett a „vásárolj európait!” jelige mantrázói leginkább azzal érvelnek, hogy a nyilvánvaló gazdasági előnyök mellett azt a kockázatot is csökkenteni lehet az uniós gyártók termékeinek beszerzésével, hogy bármikor jöhet „derült égből egy Trump közösségi médiás bejegyzés”, ami új feltételeket szab az EU-nak, hogy ne sújtsa újabb vámokkal.

A védelmi kérdések az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatában is hangsúlyt kapnak. Keir Starmer brit miniszterelnök hétfőn részt vett az európai csúcstalálkozón – ez az első ilyen látogatás a brexit óta. Bár London és Brüsszel továbbra is verseng bizonyos politikai és gazdasági kérdésekben, egyre nyilvánvalóbb, hogy a védelmi együttműködésre szükség van. Májusban egy újabb EU–Egyesült Királyság csúcstalálkozót tartanak, ahol várhatóan közös biztonsági projektekről is tárgyalnak majd.

Trump fenyegetései ettől még továbbra is árnyékot vetnek Európára.

Az amerikai elnök hétfőn „abszolút valós” lehetőségként említette az EU elleni büntetővámokat, miközben Mexikó és Kanada egyelőre kiharcolt egy ideiglenes mentességet bizonyos engedményekért cserébe. Az EU vezetői von der Leyen szavaival próbálnak magabiztosan fellépni: „Ha igazságtalanul vagy önkényesen támadnak bennünket, határozottan válaszolunk.” De vajon Trump hallgat-e erre az üzenetre?

Ennek a vége hétfőn az lett, hogy az Európai Tanács elnöke, Antonio Costa, valamint Ursula von der Leyen végül elmondták azokat a problémákat, amik miatt az egész csúcstalálkozót összehívták: többet kell költeni az európai védelmi ipari beruházásra és fokozni kell a tagállamok katonai költéseit. A legfajsúlyosabb bejelentés így Costától annyi volt, hogy:

„Ma politikai iránymutatást és részletes tájékoztatást adtunk az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak a védelmi képességekről, a finanszírozásról és a NATO-val, az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal való kapcsolatunkról. Várakozással tekintünk az Európai Bizottság és a [külügyi] főképviselő közelgő szakpolitikai előterjesztése elé, én pedig továbbra is az Európai Tanács napirendjén tartom a védelmi kérdéseket.

A találkozó formája lehetővé tette, hogy őszinte, nyílt és szabad vitát folytassunk.

Viszonylag ritka az, hogy az uniós diplomaták egy csúcstalálkozó értékelésében legalább egyetlen közös pontot ne tudjanak kiemelni a tárgyalások konklúzióiról. Most viszont ez történt, az értékelésekben csak 

az eddig is kiforrott brüsszeli politikai semmitmondást tudták új szintre emelni.

Ahogy az európai vezetők informális csúcstalálkozójukon megpróbálták egyensúlyba hozni az amerikai és kínai kapcsolatok, valamint a saját védelmi szükségleteik kezelését, egyértelművé vált: az EU stratégiája Trump, Peking és a belső politikai erők között egy folyamatosan változó sakktábla marad, ahol könnyen lehet, hogy már mattot adott magának az államszövetség.

Címlapkép: Informális eu-csúcs 2025. február 5-én. A fotó forrása: Európai Tanács/Alexandros Michailidis.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.