Hihetetlen átalakulás: így lett a világ egyik legszegényebb országából gazdasági nagyhatalom

Egy új kezdet

A távol-keleti országban dúló háború 1953-as befejezését követően romokban volt a gazdaság, szó szerint és átvitt értelemben is. A milliók halálával járó konfliktus nagyon mély nyomokat hagyott a társadalmon, de ennél is katasztrofálisabb helyzetben volt a kormányzat költségvetése. A délieknek ráadásul szembe kellett nézniük azzal, hogy a második világháborút megelőzően a gyarmattartó japánok inkább északon fejlesztették az ipart, nekik inkább mezőgazdasági területek jutottak. Ebben a helyzetben politikai instabilitás alakult ki, a legfőbb bevételt az Egyesült Államoktól érkező újjáépítési segély jelentette. Az életszínvonal rendkívül alacsony volt (ekkoriban még az északiak számítottak fejlettebbnek!), az egy főre jutó éves GDP számok az afrikai szegénységet idézték. A kezdeti időszakban a hatalmat megkaparintó Li Szin Man körül 1960-ra elfogyott a levegő, elmenekült az országból, a teljes káosz pedig egy évvel később katonai puccshoz vezetett: Pak Csong Hi tábornok átvette a hatalmat és lényegében rendeleti kormányzásra állt át.

A katonai vezetés kemény kezű irányítása alatt gyökeresen megváltoztak a dolgok Szöulban: teljesen új gazdasági alapokra fektették az ország jövőjét.

A kormány a könnyűiparra és az erős belső keresletre támaszkodva exportorientált gazdaság felépítését tűzte ki célul, melyben a piacgazdaság szempontjai érvényesülnek. Ötéves terveket dolgoztak ki 1962-től kezdődően, a folyamatos fókuszt pedig az üzleti élet legfontosabb szereplőinek havi szintű találkozói jelentették. A politika bejött: valóságos robbanást produkált a dél-koreai gazdaság, az 1960-as években évente átlagosan 10 százalékos növekedés sem volt ritka. Még látványosabb volt az ipari termelés volumenének növekedése, valamint az export mennyiségének folyamatos ugrásai. A belső reformok mellett az energiahordozók alacsony világpiaci árai és a térségi kereskedelem növekedése egyaránt hozzájárultak a fellendüléshez.

A szöuli Globális Tudáscsere és Fejlesztési Központ (Global Knowledge Exchange & Development Center – GKEDC) vezető kutatója, dr. Kang Dongszu viszont egészen

más dolgokat emelt ki az ország felemelkedésével kapcsolatban: az emberi tudásba való befektetést, és a rugalmas, adaptív hozzáállást.

Szerinte az 1960-as években, amikor nekiláttak az ambiciózus elképzelésüknek, rengeteg szkeptikus hanggal találkoztak, amelyek hangsúlyozták, hogy lényegében az a szektor már telített, amibe be kívánnak törni. Hozzátette, hogy a tudásalapú szemléletnek köszönhetően mégis meg tudták vetni a lábukat a piacon, sőt, az állandó újításoknak köszönhetően folyamatosan növekedtek, újítottak és bővítették a termékpalettát. Fontosnak nevezte, hogy az eltérő iparágak között szoros kapcsolat, egymásra építettség alakult ki, így az eltérő megközelítésű vállalatok kölcsönösen egymás segítségére voltak.

Bár a gazdasági fellendülés az 1960-as évek óta megrendíthetetlennek tűnik, a szöuli politikai elitnek számos kihívással kellett szembenéznie. Alig tíz évvel az új szemlélet térnyerését követően például azzal szembesültek, hogy az energiahordozók árai rendkívül megemelkedtek, ezért az addigi könnyűipari bázisról inkább a vegyipar és a nehézipar felé nyitottak. Az országban kifejlődtek az egyes húzóvállalatok, amelyek egy-egy család kezében összpontosultak, és az egész gazdaságot meghatározó méretűvé növekedtek. A csebolok hatalmas konglomerátumokat jelentettek, a kormány pedig szorosra fűzte velük a kapcsolatot, mivel ezekben látta a növekedés legfőbb mozgatórugóit. Ez az összefonódás nem mindig jött jól, visszatérően felmerült, hogy lényegében már nem a politikai elit irányítja a gazdaságot, hanem a gazdasági elit markában vannak a megválasztott vezetők. Az viszont tagadhatatlan tény, hogy a stratégia működött, az exportorientált stratégia egyre nagyobb sikereket ért el.

Ranked: South Korea’s Largest Companies by Market Capitalization ️ Want more content like this with daily insights from the world’s top creators? ⁠See it first on the @VoronoiApp.https://t.co/pJjcVzHsut pic.twitter.com/swBuXHxLmf https://twitter.com/VoronoiApp?ref_src=twsrc%5Etfw

— Visual Capitalist (@VisualCap) March 13, 2024

Az 1980-as években aztán ismét mozgalmas évek következtek Dél-Korea életében, mivel 1979-ben, közel két évtizednyi keménykezű irányítást követően elhunyt Pak Csong Hi tábornok, az ország elnöke. A hirtelen keletkezett hatalmi űrben egymást váltották a vezetők, mire 1980 szeptemberében Cson Duhvan stabilizálta a pozícióját államfőként. Változatlan maradt esetében, hogy a nagy előd szemléletét ő is folytatta, továbbra is a gazdasági növekedést tartotta az egyik legfontosabb alappillérnek. A politikában továbbra is az autokrata megközelítés, a rendvédelmi erők túlkapásai voltak jellemzőek, az ipari szektorban viszont egyre kisebb befolyása lett a kormánynak. Ezt jelezte, hogy a nehézipar fejlesztése helyett ismét váltottak a legnagyobb szereplők, és sokkal inkább a kutatás és fejlesztés került előtérbe, ez már egyértelműen az oktatás fellendülésének hatása, amely tovább növelte a magasabb végzettségűek arányát az országban.

Közben fordulat állt be az ország politikai berendezkedésében is, az 1980-as évek végétől demokratikusan választották meg a parlamenti képviselőket és az elnököt, ezután dereguláció következett. A valódi fordulatot az 1997-es ázsiai pénzügyi válság hozta el, amikor Szöulnak az IMF-től 35 milliárd dolláros hitelt kellett felvennie, a G7 országai pedig további 23,4 milliárdot különítettek el az ország pénzügyi nehézségeinek áthidalására. Mindez

arra a belátásra késztette a kormányzatot, hogy még inkább a liberalizáció felé induljanak el, lényegében az állam kivonult a gazdaság legtöbb részéből.

A 2000-es évektől kezdve egyre inkább a telekommunikációs szektor került előtérbe, valamint a szabadkereskedelmi egyezményekkel akarták meglökni a termelést. Szöul közben növekvő figyelmet fordított a külföldi tőkebefektetésekre, és az évtizedeken át meghatározó energiahordozók importjától való függőség megszüntetésére zöld átmenetet hirdettek. Jelen korban is ezek a jelszavak uralják a fő fókuszt, miközben nem maradnak el a kihívások sem, különösen a társadalom és a politika szempontjából. Látványos következmény például, hogy mára Dél-Korea a világ legalacsonyabb teljes születési arányszámával (total fertility rate – TFR) bíró ország, ennek okairól és lehetséges következményeiről itt írunk bővebben:

A korábbi szemlélet máig hódít, az ország a korábbi rugalmas és adaptív hozzáállással tekint a modern kihívásokra is, ez az egyik legfontosabb gazdasági fórumon, az INVEST Korea 2025 konferencián is megmutatkozott, ahol egyértelműen a mesterséges intelligencia köré csoportosult szinte minden figyelem, valamint a szektort övező iparágakra (félvezetők gyártása, kvantumszámítógép, biotechnológia stb.). Kérdés, hogy mindez mire lehet elég a jövőben, Magyarország szempontjából viszont ennél érdekesebb, hogy a távol-keleti ország az elmúlt néhány évben többször is a legnagyobb külföldi tőkebefektető volt hazánkban.

South Korea plans to increase subsidies for electric vehicles by 20% to strengthen the domestic auto industry, as businesses face challenges from US tariffs pic.twitter.com/NVYQeYWFqd https://t.co/NVYQeYWFqd

— TRT World Now (@TRTWorldNow) November 14, 2025

A magyar szál

A rendezvény keretein belül volt lehetőség találkozni Koreai Ipari Gazdaság- és Kereskedelmi Intézet (KIET) vezető kutatójával, dr. Kim Kje Hvannal, akinek a szakterülete a gazdasági biztonság és ipari stratégiák, interkoreai ipari együttműködés, átmeneti gazdaság és európai iparágak.  Elmondta, hogy Dél-Koreának a felemelkedő államokkal kiépített kapcsolata egyre fontosabbá válik, ide sorolta Magyarországot is. Kiemelte, hogy az ellátási láncok átalakulása a második világháborút követően indult be, amikor új világrend alakult ki, amely a globális nagygazdaságok versengéséhez vezetett (például az Egyesült Államok, Kína és India). Ebben a helyzetben a középhatalmaknak el kellett dönteniük, hogy miképpen határozzák meg magukat.

Korábban a liberális világrendben elsősorban a gyártás került előtérbe, de mindez megváltozott

– emelte ki a szakértő. Az új globális rendben a legnagyobb hatalmak figyelme elsősorban a belső piacok kielégítését célozza meg, de ezzel a középhatalmak nem tudtak versenyezni, ezért teljesen új stratégiára kellett koncentrálniuk. A siker receptjeként azt nevezi, hogy a „globális nagyok” mögötti szereplők önállóságra törekedtek. A stabil alapokra építkezve igyekeztek meghatározó államokká válni, ezzel lényegében a globális rend befolyásos szereplőivé előlépve. Ennek kulcsa, hogy a nagy regionális piacokra támaszkodnak, amelyben az együttműködés szerepe megkerülhetetlen.

Kim Kje Hvan hangsúlyozta, hogy Dél-Korea ebben a versenyből nagyon előnyös helyzetből indult, mivel sokoldalú stratégiával építi a nemzetközi versenyképességét. A legfontosabb bázis az erős és széles ipari portfólió, amely Japánhoz és Németországhoz hasonló helyzetbe emelte. A szakértő hozzátette, hogy mindez azzal tartható fenn, amennyiben a regionális igényekhez képesek igazítani az igényeket, és ennek megfelelően beavatkozni a folyamatokba, amennyiben az szükséges. Ezt követően volt lehetőség kérdezni a kutatótól, elsősorban a Magyarország és Dél-Korea közötti kapcsolatok jelene és jövője volt a téma, valamint a két ország elkötelezettsége egymás mellett.

Először az a kérdés merült fel, hogy az elmúlt években a koreai vállalatok Magyarországon jelentős befektetők lettek, különösen az elektromos járművek és akkumulátorokhoz hasonló csúcstechnológiai iparágakban. A kutató kifejtette, hogy a koreai cégek nagy érdeklését elsősorban Magyarország adottságai okozzák:

máris egy gyártási központ, ahol jelentős német autógyártók és autóalkatrész-beszállítók aktívan jelen vannak. Mint ilyen, az ország kedvező környezetet biztosít azoknak a koreai cégeknek, amelyek gyártási bázist keresnek Európában. A koreai vállalkozások jelentős összegeket fektetnek be az autóalkatrészek és akkumulátorok gyártásába Magyarországon

– mondta és hangsúlyozta az elmúlt években történt kapacitásbővítéseket.

Szerinte az ország versenyképes előnyöket ajánl az ellátási láncok bázisaként Európában. A kutató három kifejezett szempontot is megemlített az erősségek között: az alacsony munkaerőköltségeket, a kedvező elhelyezkedést Európában és a kiterjedt gyártási infrastruktúrát.

Európa elektromos jármű- és akkumulátoripara gyorsan növekszik, Korea akkumulátor-technológiai és alkatrészgyártási erősségei valószínűleg szinergiát teremtenek Magyarország gyártási infrastruktúrájával

– tette hozzá, és hozzáfűzte, hogy a fogyasztási cikkek piacán valószínűleg több dél-koreai márka fogja az országot bázisként használni az „európai feltörekvő piacokhoz” való hozzáféréshez.

Másodikként az került szóba, hogy hogyan látja a koreai-magyar gazdasági együttműködés fejlődését a következő évtizedben. Itt kifejezetten a gyártáson túlmutató, innovációs vagy kutatási partnerségekre terelődött a szó. Szerinte a termelés bővülése indokolttá teszi a lokális kutatási és fejlesztési központok megjelenését. „A nagyüzemi gyártási bázisok (akkumulátorok, modulok, elektromos motorok stb.) letelepedésével nőni fog a helyi K+F és tesztelési létesítmények iránti igény a folyamatok fejlesztése, új anyagok tesztelése, valamint a minőségi és biztonsági tesztek érdekében” – mondta Kim Kje Hvan.

Példának erre a Samsung SDI-t hozta fel, amely a magyarországi telephelyen hozott létre K+F kapacitásokat. Ebben a vezető kutató kifejezetten a már meglévő gazdasági kapcsolatok erősítésére helyezte a hangsúlyt: „A koreai vállalatok technológiai erősségekkel rendelkeznek az akkumulátorok (beleértve a következő generációs akkumulátorokat), az elektromos meghajtások (inverterek és elektromos motorok), a gyártási automatizálás és robotok, valamint az intelligens gyár szoftverek terén. A Magyarországgal való partnerség valószínűleg kiterjed a lokalizált K+F, tesztelés és humánerőforrás-központokra is, a technológiatranszfer és a közös innováció érdekében.” Hozzátette, hogy

az ország közelsége az európai autógyártókhoz elősegítheti a puszta beszállítói szerepből a fejlesztési partneri szerepbe való átlépést.

Szerinte a kormány stratégiája is fontos ebben a tekintetben.

A harmadik témakört a két ország közötti tanulságok cseréje adta, amelyben a hosszútávú versenyképesség megteremtése jelenti a hangsúlyt. Szerinte ebben a folyamatos fejlesztésre épülő koreai stratégia kiindulási alapot jelenthet.

Ahelyett, hogy feladta volna a »hanyatló iparágakat«, Korea a folyamatos fejlesztés mellett új szektorokat is bevezetett. Ennek eredményeként a világ egyik legváltozatosabb ipari portfóliójával (csak Kína előzi meg) és számos iparágban kiváló gyártási teljesítményt elérő ipari nagyhatalommal rendelkezik

– hangsúlyozta.

A koreai példában kiemelte a korábban GKDEC vezetője által is hangoztatott véleményt, amely szerint az igazi hozzáadott értéket a folyamatos beruházás jelentette a kutatás-fejlesztésbe és a képzett munkaerőbe. Kiemelte, hogy ez tette lehetővé, hogy minden változásnál felismerték az új lehetőségeket. Ebben három korszakot emelt ki: az 1970-es évek váltását, a nehézipar és a vegyipar felemelkedésével; az 1990-es évekkel lezáruló hidegháborút és a globalizációt; valamint a 2020-as évek globális rendjének átalakulását és az ipari környezet átalakulását, amely lehetővé tette az új pozicionálást.

South Korea GDP per capita - https://t.co/S2LF8EYDZ0 - This graph shows South Korea GDP per capita. The economic data is provided by World Bank. Latest GDP per person information for South Korea. South Korea's GDP per capita in 2024 is estimated at approximately $37,000. S... pic.twitter.com/Bq22tRD5eN https://t.co/S2LF8EYDZ0

— Economy GDP (@EconomyGdp) October 22, 2025

Dél-Korea kevesebb, mint hét évtized alatt

a világ egyik legszegényebb országából meghatározó középhatalmi erővé vált, magas fejlettségi mutatókkal, de közben súlyos társadalmi problémák sora ütközött ki.

Aggasztóan alacsony gyermekszületési számok, csökkenőbe forduló lakosságszám, gyors elöregedés, rendkívül magas öngyilkossági ráta, túlmunka és a sort még lehetne folytatni. Ez mutatja, hogy az ország valóban a világ egyik legfontosabb gazdaságává emelkedett (a lendület még ma is tart, de már jóval alacsonyabb szinten, 2024-ben 2 százalékos volt), de nem kis áron. A kérdés, hogy az eddigi adaptív szemléletet képesek lesznek-e a társadalomra is lefordítani, és hatékonyan reagálni a felmerülő problémákra. Ebben egyelőre nem állnak túl jól, de ezzel mondjuk nincsenek egyedül: az egész térséget hasonló problémák sújtják, de világszerte egyre több helyen bukkannak fel ezek a tünetek. Hamarosan kiderülhet, hogy ebben is útmutatók tudtak-e lenni a szöuli döntéshozók.

Címlapkép forrása: SeongJoon Cho/Bloomberg via Getty Images