1,8 milliós fizetéssel is vadászni kell az informatikusokat - Kemény lépésekre készül a kormány

Portfolio: Magyarországon kifejezetten magas az IKT-szektor hozzájárulása a teljes hozzáadott érték teremtéshez az OECD felmérése szerint. Hogyan lehet ezt az adottságot jobban kihasználni?

Laufer Tamás: Valóban, csak Anglia és Írország előzi meg Magyarországot ebben a mutatóban. Sokáig az elektronikai összeszerelésnek volt köszönhető ez a mutató, ma már a szoftverfejlesztés és informatikai szolgáltatás a valódi hajtóerő, amiben továbbra is hatalmas növekedési potenciál van, különösen export területen. 2013 óta minden évben elkészítjük erre vonatkozó exportfelmérésünket, megvizsgáljuk, hány vállalat mennyi exportárbevételt termel és mennyi embert foglalkoztat. Amikor elkezdtük ezt a felmérést, azt mondtuk, hogy öt éven belül duplázni fogunk, különösen, ha bizonyos állami programok, innovációs és uniós támogatások segítik az ágazatot. 200 milliárdról indultunk, két évre rá dupláztunk, tavaly elértük az 500 milliárdot, és idén 600 milliárdot várunk.

Ez a teljes Magyarországi export hozzáadott értékének közel 10%-a, és ebben még nincs benne az elektronikai gyártás. A szoftverexport egy olyan terület, aminek a hozzáadott értéke majdnem 90 százalékos, hiszen nem eszközigényes. Az ágazat hatalmas bravúrral jelentősen tudta növelni a létszámát is: ma már 25-30 ezerre tesszük az itt dolgozók számát, míg 6 évvel ezelőtt 10 ezerről indultunk.

A termelékenység nagyon-nagy, 20-25 millió forintot tud megtermelni egy munkavállaló, ez 4-5-szöröse egy összeszerelő üzemben dolgozó munkásnak.

A szoftverexport stratégiailag nem csak egy "rising star", stabilan évi 20%-ot növekvő, a hazai gazdaság szempontból jelentős területről beszélünk, ami ugyan nem olyan látványos, mint amikor legördül egy új autó modell a szalagról, de jelentősége legalább akkora. Ezért mindent meg kellene tenni azért, hogy támogassuk az olyan cégeket, mint például a Balabit, a Starschema, AIMotive vagy a Barion. Minden évben van pár komoly ágazati sikersztori, de ha nagyobb fókusz lenne ezen az ágazaton, értelmes támogató rendszer lenne mögötte, akkor kevés lenne az összes végtagunk is, hogy meg tudjuk számolni, hány magyar cég tud sikeresen kilépni a globális piacra.

Az IKT-szektorban megteremtett hozzáadott érték 77 százalékát külföldi cégek, multik, SSC-k állítják elő Magyarországon. Hogyan lehet illetve kell-e ezt a nagy kitettséget kezelni?

A versenyképességünket most folyamatosan veszítjük el az IKT területen, mert nincs annyi ember, amennyire szükség lenne a piacon. Az elmúlt években rengeteg működőtőke érkezett az országba, shared service shared service hátán. Olyan nemzetközi vállalatoknak van Magyarországon informatikai fejlesztő központja, mint például a Morgan Stanley, Exxon Mobil, Siemens, Continental, Bosch, Lufthansa.

Amikor a GE Healthcare néhány éve Magyarországra jött, a LinkedInen 1 millió forint körüli fizetésekkel levadászták a piacot. Aki utána érkezett, az már 1,2-1,3 millióért vett fel informatikusokat, tavaly októberben pedig már 1,8 millió forintért vettek fel a LinkedInen keresztül olyan embereket, akik még nem töltötték be a 30-at, és 4-5 éves Java fejlesztési tapasztalattal rendelkeznek.

A kormány részéről a külföldi cégek néhány száz fős bővítéshez már milliárdos nagyságrendű munkahelyteremtő és képzési hozzájárulásokat kapnak, ez gyakorlatilag közvetett munkabér-támogatás. Egyik oldalról ez érthető, hiszen ennek később sokkal nagyobb hozama lesz, viszont a másik oldalon százezrekkel emelkednek a bérek, amivel nagyon nehéz a hazai kkv-knak versenyezni, számukra pedig valamiért nem adott ez a lehetőség.

Ma Magyarország már nem képes tovább növelni a GDP-jét úgy, hogy nem változtat valamit a gazdaság szerkezetén. Örömteli, hogy kormány is próbál olyan ösztönzőket bevezetni, amik segítenek a kkv-k versenyképességét javítani, erről szól pl. az Ipar 4.0 program, amit az IVSZ kezdeményezett, de ma már a Nemzeti Technológiai Platform keretében egészen komoly összefogás született. Hasonló kezd körvonalazódni az 5G Koalíció kapcsán. A termelékenységünk valójában úgy tud nőni, hogy a termeléstől az értékesítésig digitalizáljuk az egész rendszert, vagyis a dolgozók munkakörnyezetének kell alapvetően megváltozni. Megjegyzem az is a versenyképesség ellen hat, hogy emeljük a minimálbért, miközben a termelékenységünk nem nő.

Ön szerint hogyan lehet a versenyképességünket növelni?

A munkaerőpiac telítődik, a munkaerő intenzív beruházásokat le kell váltani tőkeintenzív beruházásokkal. Elsősorban a gyártási technológiát kell erősítenünk., hiszen feldolgozóiparban dolgozó magyar munkavállaló, hatásfoka csak 30-40 százaléka termelékenységben egy nyugaton dolgozóhoz képest. Azt szeretnénk, hogy emelkedjen az átlagbér, de azért nem tud tovább emelkedni, mert a termelékenység nem nő. Ez nem azért van, mert a gyári munkás nem dolgozik eleget, hanem mert olyan technológiákkal és menedzsment alatt dolgozik, amivel kevésbé hatékonyabban tud dolgozni. Egy út van, olyan digitalizációs eszközöket, robotokat, technológiákat kell alkalmaznunk, amivel fel tudunk zárkózni a nyugathoz.

Székesfehérváron a következő két évben 150 milliárd forintot beruház öt külföldi nagyvállalat, mégpedig úgy, hogy egy emberrel sem fogják emelni a létszámot. Mindegyik minimum duplázni akarja a termelékenységét. A Hanon például 170 robotot állít munkába be év végéig. és kb. ezer embert kell átképezni ezen változások miatt. Tavaly 30 emberrel kellett bővíteni az 1500 fős gyárukat Fehérváron, ehhez 830 embert vettek fel, olyan nagy volt a lemorzsolódás. Már nagyon nehéz a munkafegyelmet is tartani.

Észtországban, Finnországban például a helyi cégek produktívabbak, versenyképesebbek az IKT-szektorban, mint a külföldi cégek. Mit tudnak ők jobban, mint mi?

Ennél a kérdésnél a probléma gyökerét kell megvizsgálni, és ez az oktatás. A davosi- Világgazdasági Fórumon az Alibaba vezére, Jack Ma azt hangsúlyozta, hogy meg kell változtatni a képzéseket. 200 évig ment a tartalomalapú "poroszos" képzés, amikor minél több tudást próbáltak belénk plántálni, és ezzel a tudásanyaggal később nagyon biztosan meg tudtuk állni a helyünket.

Csak sajnos egy dologgal most már nem versenyezhetünk: a robotokkal, a számítógépekkel.

Ezeket az alapinformációkat ők is meg tudják tanulni, sőt piszok gyorsak ebben. Tehát az embernek meg kell tanulnia tanulni, alkalmazkodni a környezetéhez. Egy ember valószínűleg 4-5-ször fog változtatni az életpályáján, és nemcsak munkahelyet, hanem akár foglalkozást is. Ehhez szükség van kreativitásra, rendszerlátó képességre, arra, hogy képes legyek együttdolgozni másokkal, és hogy egyénileg képes legyek döntéseket hozni. Ez mind olyan képesség, amire a mai munkavállalók nagy része nem képes, és jelenleg az iskolában és egyetemen sem oktatjuk.

Kétségtelen, hogy a gyerekek nem tartják érdekesnek az oktatást, a tanárok is elveszítik a motivációjukat. Jó irányba megyünk a digitális oktatási stratégiával, egyre inkább a képességekre alapozzuk a jövő oktatását, de sosem szabad elfelejteni, hogy a változás kulcsa a motivált pedagógus. Székesfehérváron az Alba Innovár évente 4000 gyereket képez ki, akik egy-egy projektnapra jönnek hozzánk, itt megismerkedhetnek a digitalizációval. A fél éve indult programmal, az a tapasztalom, hogy a tanárok 20-30 százaléka annyira motivált, hogy ő jön el hozzánk, hogy ő is szeretne képzéseket kapni, és szeretné ezt a tudást bevinni az iskolába. Nekünk ezzel kell kezdeni, létre kell hozni ehhez hasonló digitális oktatási központokat, amelyek esetleg a tanrendszeren kívül, de mégis valahogy kapcsolódva behozzák, érdekessé teszik a jövő oktatási technológiáját.

Az angolszászok, skandinávok több tíz évvel járnak előttünk ebben a gondolkodásban, van, ahol már érettségi követelmény, hogy valaki tudjon programozni. Aki azt mondja, hogy 6-7 éveseknek nem szabad egyszerűbb programozási mintákat tanítani, az nagyot téved és hibásan gondolkodik.

Hozzánk bejárnak teljesen átlagos gyerekek, akik az életben nem láttak programozást, és egy óra alatt elérik azt a szintet, amikor már van egy fogalmi körük arról, mit is jelent a programozás, és érzik, hogy inkább az algoritmus oldaláról kell ezt az egészet megfogni, és nem a programozási nyelvet kell ismerni.

A Magyarországon is elérhető informatikai felnőttképzések, fix fizetést kínáló gyorstalpalók mennyire hasznosak? Ezek segítenek érdemben az informatikushiányon?

A cégek nem tudják kivárni azt a 3-3,5 vagy 5 évet, amíg az informatikusok elvégzik bachelor vagy master szakot, hanem már másodévesen elviszik a hallgatókat. Az egyetemek teljesen ki vannak akadva.

Több probléma is van a felsőoktatási rendszerrel, nemcsak az a baj, hogy nem végzik el a diákok a képzést, hanem alig van oktató, mert az iparban négyszer akkora fizetést adnak. Az egyetemek a legjobb diákokat akarják ott tartani oktatónak, de ez nehezen megy, mert aki nem volt olyan jó diák, két év múlva már saját kocsival jár, és öt év múlva a tízszeresét keresi annak, mint aki doktorál. Borzasztó nagy igény van a programozásra, az informatikai mérnöki munkára.

Ha félreteszem a matematikát, a fizikát, az elméleti tantárgyakat, és csak a robotprogramozás nyelvére tanítom a csoportot, akkor ez 3-6 hónap masszív munkával, tehetséges embereknek sikerülhet. Ez elérhető akár egy bölcsésznek is, aki jól beszél nyelveket, jelenleg rosszul keres, és egy ilyen képzés után rövid időn belül a dupláját meg tudja keresni a korábbi bérének. Jelenleg az ágazat szereplői és a képzésben résztvevők finanszírozzák a felnőttképzés költségét, még diákhitel sem érhető el ezen a területen, miközben a rendszer finanszírozza és ontja az ingyenes OKJ papírral rendelkező, de nem piacképes szakmákban az embereket. Ez már nem mehet tovább, ezért készítette el az IVSZ a Digitális munkaerő Programot, amit a kormány is úgy tűnik felkarolt, remélem hamarosan az NGM előterjesztésében jóvá is hagy, és mielőbb a "bőrünkön érezzük" jótékony hatását.

Mi a lényege ennek a programnak?

A felnőttképzés támogatása, új diákhitel konstrukció, a szakképzés "digitalizálása" tekintettel a változó követelményekre, új szakmák támogatása, az akkreditáció piacképessé tétele, kimeneti követelmények definiálása. A felsőoktatásban már sikerült áttörést elérni, az IVSZ közösen a BME-vel, az Óbudai Egyetemmel és a Pannon Egyetemmel elérte, hogy új informatikai üzemmérnök szak indul, aminek a képzési ideje 2+1 év. Itt a diákok két év elméleti oktatást kapnak, csökkentett elméleti tantárgyakkal, programozás fókusszal, majd egy év vállalati gyakorlat következik. Így a 3,5 év helyett tulajdonképpen csak két év a képzés, mert a 3. évben már többet kereshet, mint egy gyakornok. Erre még február 15-ig lehet jelentkezni, és azt gondolom, hogy nagyon népszerű lesz, mert aki ezt megcsinálja, és két év múlva úgy dönt, hogy szeretne egy mesterdiplomát, akkor ugyan pár kreditet pótolnia kell, de nyitott a továbblépési lehetőség. Végre kezdenek versenyképesek lenni az egyetemeink!

Ezen kívül a miniszterelnök egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy a magas hozzáadott értékű szakmákat, különösen az informatikát mindenképpen támogatni kell, ezért javasolta az informatikai ösztöndíj bevezetését. Ezt októberben a szaktárca is megerősítette, várjuk a bejelentést.

Kidolgoztunk egy közös koncepciót az említett egyetemekkel és az EMMI-vel közösen, volt is már egy bejelentés, hogy vagy hamarosan, de legkésőbb szeptembertől bizonyos kreditpont után és egy bizonyos féléves osztályzat után minden informatikushallgató 100 ezer forint ösztöndíja kaphat.

Azt remélem, hogy ezt minél előbb bevezetik, pont azért, hogy ne csábítsák el túl korán a vállalatok a fiatalokat, illetve jelentkezzenek többen erre a pályára. Ugyanez a módszer a tanárképzésben már bevált.

Miközben az internet áfája nagyot csökkent, a távközlési cégekre kivetett ágazati különadókat továbbra sem vezették ki, pedig válságnak már nyoma sincs Magyarországon. Kaptak-e ígéretet arra, hogy ezt kivezetik, vagy ezzel számoljanak hosszú távon a cégek?

Közös célunk, hogy Magyarország a világon elsők között vezesse be az 5G-t, melyhez nagyon jelentős beruházási forrásokra lesz szükség. Hazánk versenyképességét ezen a téren azonban jelentősen rontja az ágazati különadó, melynek felülvizsgálatára és kivezetésére mindenképpen szükség van, ahogy a közműadó megszüntetésére is.

Ami az adórendszer átalakítását illeti, egyik oldalról az SZJA és a társasági adó is csökkent, ami fantasztikusan jó környezetet teremtett a vállalkozásoknak. Jó néhány cég már azért jön Magyarországra, mert ennyire kedvező az adózási környezet. Az más kérdés, hogy a munkabért terhelő járulékokat még tovább lehetne csökkenteni, mert ebből a szempontból még mindig nem vagyunk annyira versenyképesek, mint a többi visegrádi állam. Magyarország döntött, hogy a forrásoldalon egyre kevesebbet von el, a fogyasztás oldalon pedig növeli az adóterhet.

Három évvel ezelőtt a netadóról indultunk el, akkor azt nyilatkoztam, hogy el tudok képzelni adót, csak pozitív irányba, azaz adócsökkentést. Ez akkor viccesnek hatott, de először a 18 százalékra csökkentést értük el, most pedig az internet áfája 5 százalékra csökkent. Ma stratégiailag fontos a disznóhús meg a csirke, és fontos az internet is.

A Racionet Zrt. kisebbségi tulajdonosaként kérdezném öntől: mivel indokolta a Microsoft, hogy szakítottak a céggel? Mi történt a háttérben?

Mi pont ugyanezt kérdeztük meg a Microsofttól. Számunkra érthetetlen, ezért egy levelet is írtunk egy hét múlva jogászokkal a Microsoftnak, hogy magyarázzák meg a döntést, ám a mai napig nem kaptunk rá választ. Tudtommal senki nem kapott választ erre a kérdésre Magyarországon. Ez egy központi döntés volt, nagyon sok multinacionális vállalat úgy teremti meg a partnerkapcsolatait, hogy bármikor felmondhatja ezeket. Ezért is fontos, hogy legyen az országnak gazdaságpolitikai szinten elképzelése arra, a kkv-kat hogyan tudja megerősíteni. Egyik oldalról ugyanis a világ egyik legjobb internetes infrastruktúrával rendelkező országa vagyunk, másik oldalról viszont a világ egyik legjobban kitett országa vagyunk a multinacionális tőkének.

• Címkék:
• információs technológia,
• Vallalatok,
• oktatás,
• ivsz,
• informatika