Itt az idő a váltásra! És az akarat?
Noha úgy beszéltünk a munkavállalóról, mint valami árucikkről (közgazdasági értelemben persze az is), mindannyian tudjuk, hogy a munka világa nem egészen úgy működik, mint az árupiac. A személyes tényezőnek itt óriási, olykor nehezen kiszámítható és befolyásolható szerepe van. Hogy egy munka nélkül maradt középkorú el tud-e helyezkedni újra, az nem csak a pillanatnyi lehetőségeken múlik. Kell hozzá egy olyan személyiség, aki ki is tudja használni azokat. Az elbocsátással járó trauma azonban nem a kezdeményezőkészséget erősíti, sőt sokszor kifejezetten blokkolja azt. Ilyenkor az illető hiába érzi a saját bőrén, hogy amit tud, az itt és most haszontalanná vált, nem képes ezt elfogadni. Nyomasztó társadalmi igazságtalanságot lát a háttérben, és úgy érzi, ezek után nem ő az, akinek lépnie kell.
