Elérkezett a szeptember, ami közismerten az év leggyengébb hónapja a tőzsdéken, ezt tudva pedig nem meglepő, hogy a hazai alapkezelők körében nőtt a pesszimizmus a rövid távú részvénypiaci kilátásokat illetően. Ez pedig a részvények, mint eszközosztály saját benchmarkhoz képesti súlyozásában is megmutatkozik, az egy hónappal korábbi 25% helyett 13% súlyozza csak felül a részvényeket. Az egyes részvények között továbbra is az Egis a befutó, ezúttal is 7 alapkezelő nevezte meg a papírokat kedvencként.
Szeptember 10-én kezdetét veszi az őszi parlamenti ülésszak, amikor is újra megnyílik a 2013-as költségvetés tárgyalása. Lesz is miről vitatkozniuk a képviselőknek, a főszámok júliusi elfogadása óta ugyanis még inkább világossá vált, hogy mennyire bizonytalan a jövő évi büdzsé tervezete. Nem véletlenül kért a Költségvetési Tanács új információkat az államháztartásért felelős Nemzetgazdasági Minisztériumtól. A nyilvánosságra került minisztériumi dokumentum azonban egyáltalán nem meggyőző. A jegybanktól származó pénzügyi tranzakciós illetékre még mindig épít a kormány, és kiderül belőle, hogy a tárca november közepi IMF-megállapodással számol, melynek hatására jövő év végére már 266 forintos euróárfolyammal és 200 bázispontos hozamcsökkenéssel kalkulál. Mindez azonban azt is jelenti: az IMF-megállapodás nélkül és a jelenleg ismert fedezeti tételekkel bizonytalan a munkahelyvédelmi akcióterv kivitelezése, pedig Orbán Viktor a program végrehajtását nevezte az ősz legfontosabb feladatának. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy új, pótlólagos intézkedéseket kell tegyen a kormány.
"Teljes illúzió azt gondolni, hogy valaki úgy hitelezi meg Magyarországot, hogy azzal egyébként semmilyen érdemi gazdasági kapcsolata sincs" - mondta néhány hónapja nekem egy háttérbeszélgetésen egy kormányhoz közel álló szakértő. Õ még az arabokkal való hiábavaló próbálkozás kapcsán magyarázta, hogy amíg nincsenek kereskedelmi kapcsolatok, anya-leányvállalati viszonyok, személyes üzleti tapasztalatok, addig aligha lehet elvárni, hogy magyar állampapírokba fektessen egy ország. Innen nézve a jelentős hitelviszony az utolsó lépcső két ország gazdasági együttműködésében. A fenti megállapítást fejben tartva több gondolat is megfogalmazódik bennünk az azerbajdzsáni ügy kapcsán.
2008 szeptembere óta nem volt olyan alacsony a lakossági banki hiteltartozása, mint idén július végén - derül ki a Magyar Nemzeti Bank pénteken közzétett adataiból. Az eladósodottsági szempontból kedvező fejleményt elsősorban a forint erősödése okozta. A banki hitelezés eközben tovább vergődik: még a korábban mélypontnak gondolt egy évvel ezelőtti értékhez képest is mintegy harmadával esett vissza a lakossági hitelkihelyezés. A bankbetétek sem teljesítettek jól júliusban, hiszen csökkent az állományuk, ami a romló megtakarítási képesség mellett a lakossági állampapír-állomány rendkívül látványos emelkedésével is összefüggésben állhat. Az adatokból kiderül: egy átlagos éven belül lekötött forintbetét ma 6,8%-os kamatot fizet, egy átlagos lakáshitel pedig 12,0%-os díjért vehető fel. Ez utóbbiban a támogatott lakáshitelek elindulása érzékelhető változást hozhat.
Minden szempontból kissé túláradt az optimizmus a forintpiacon a keddi MNB kamatdöntés előtti napokban és ez volt a fő oka annak, hogy a forint csütörtökig mintegy 3%-kal esett a mindössze 0,25%-os kamatcsökkentésre - olvasható ki a jegybank által közzétett szokásos havi ábrakészletből. Természetesen a menetközben egyébként is romló külpiaci befektetői hangulat is gyengített a forinton. A túláradó forintpiaci optimizmus tényéből és a gyors korrekcióból még nem következik automatikusan, hogy tartós forintgyengülési hullám indult volna el. Az árfolyam pályája rövid távon leginkább attól függ, hogy a ma délutáni amerikai jegybankelnöki beszéd, illetve a szeptember 6-i frankfurti kamatdöntő ülés milyen üzeneteket közvetít a befektetők felé.
Nem az a kérdés, hogy külső mentőcsomagot kér-e a spanyol állam, hanem az, hogy mikor - utaltunk rá múltkori vélemény cikkünkben és a mostani, a spanyol államadósság, illetve állampapírpiac szerkezetéről szóló friss elemzésünk is ebbe az irányba mutat. A spanyol állam külső mentőcsomagra szorulásának témája már hónapok óta egyre nagyobb nyugtalanságot okoz a befektetők körében világszerte, és ha egy ilyen csomaggal valóban levennék a piaci finanszírozás terhét a spanyolok válláról, akkor az elvileg megnyugvást hozhatna. Több tényező miatt azonban ez valószínűleg csak átmeneti lehet. Egyrészt a mentőcsomag pontos tartalma, formája is hozhat idővel újabb hangulatrontó részleteket, másrészt erősen kérdéses, hogy a lényeges makrogazdasági különbségek ellenére is szét lehet-e választani a befektetők fejében a spanyolok vesszőfutását az olaszok sorsától, harmadrészt az Európai Központi Bank felől várt kötvénypiaci segítségnyújtás idővel visszafelé is elsülhet.
Főbb megállapításaink a következők:
- A mélyülő spanyol recesszió, emelkedő munkanélküliség és államadósság eleve csökkenti az adósság teljes visszafizetésébe vetett befektetői hitet - A spanyol államadósság átlagos futamideje rövidül, az átlagos kamatterhe nő, a külföldiek részaránya rohamosan süllyed; ezek a tényezők tovább nehezítik az adósságválság kezelését - A múltbeli tapasztalatok szerint szorosan együtt mozog a spanyol és az olasz piaci forrásbevonás költsége, ami abba az irányba mutat, hogy idővel az olaszok is külső mentőcsomagra szorulhatnak - Az erről szóló döntést az olaszok valószínűleg csak súlyos piaci feszültségek láttán lennének hajlandók meghozni, ezért sem várható tartós nyugalom az eurózónában - A spanyol és olasz mentőcsomag együtt túl nagy "falatnak" tűnik, de csak korlátozottan használható az a megközelítés, hogy a következő 2-3 évi spanyol és olasz adósságfinanszírozási igényt közvetlenül vetjük össze a válságkezelő alapok (EFSF, ESM) együttes kapacitásával; a válságkezelő alapok előre ismert mérete ettől függetlenül piaci szempontból tartósan zavaró lehet - Megalapozott elvárás, hogy az EKB másodpiaci kötvényvásárlással segítsen időt adni a nyomás alatt lévő periféria országoknak, de a lépés több szempontból is visszafelé sülhet el, azaz idővel súlyosbíthatja a piaci feszültséget.
Utolsóként a Raiffeisen is közzétette szerdán gyorsjelentését, így ismét összehasonlíthatóvá vált a régiós bankcsoportok pénzügyi teljesítménye. A bankok többségénél a romló gazdasági környezet erőteljesen rányomta a bélyegét az eredményre: az év elejinél közel harmadával, az egy évvel korábbinál pedig mintegy hatodával lett kisebb összesített nyereségük. Elemzésünkben ezúttal is bemutatjuk, hogy muzsikálnak a régiós bankok. A számokból kiderül: az OTP, az Erste és a Raiffeisen eredményessége egyaránt elmarad a lengyel bankokétól. Utóbbiak méretben is a legnagyobb növekedést érték el az utóbbi időben, és bár nagyságukat tekintve még így is messze elmaradnak az osztrákoktól, piaci értékük már jóval magasabb az övékénél. A kisebbek közé tartozó OTP a pozitív oldalon nettó kamatmarzsával, a negatív oldalon viszont nem teljesítő hitel rátájával és magas hitel/betét arányával tűnik ki a mezőnyből.
Hamarosan létrejöhet az E.ON hazai gázüzletágának átvétele, legalábbis erre engednek következtetni a kormányzati megszólalások. Habár az üzletág átvételének több pozitív vetülete is lehet, a mutatkozó kockázatok jelenleg nagyobbnak tűnnek. Egy kis pro és kontra, na meg rekontra.
Hosszas előkészítő munka után 2013 második felében új rendszerre áll át a hazai azonnali részvénypiac. Várhatóan ekkor indul el ugyanis a Xetra kereskedési rendszer a Budapesti Értéktőzsdén, amelytől a külföldi konkurencia erősödése mellett sokan a tőzsdei forgalom növekedését várják Magyarországon. A Portfolio.hu annak járt utána, miként halad az új rendszer bevezetésére történő felkészülés a tőzsdén, a brókercégeknél és az informatikai szolgáltatóknál, és milyen informatikai fejlesztési teendőkkel, költségekkel jár mindez.
"Elképesztően olcsó az OTP, kérdés, hogy a nagy szereplők mikor veszik már észre", mondta kérdésünkre egy profi befektető, amikor azt firtattuk, mi az oka az OTP látványos alulteljesítésének. Kétségtelen, hogy a magyar bankpapírok hatalmas diszkonton forognak a régiós bankrészvényekhez képest, a befektetők azonban több területen is komoly kockázatokat látnak az OTP-ben. Az alábbiakban azokat a tényezőket vettük sorba, amelyek nyomás alatt tarthatják az OTP papírokat.
A miniszterelnök a hétvégén egyértelmű üzenetet küldött arról, hogy a magyar kormány eltökélt a hazai energiaszektor "újraállamosítása" kapcsán. A kabinet álláspontja már régóta ismert, de ilyen konkrét üzenetre a MOL-csomag megvásárlása óta nem volt példa. Szektorális különadók, árbefagyasztás, a működési környezet romlása, "non-profit energiaszolgáltatás". Megunta az E.ON?
Keleti veszély fenyegeti az európai finomítókat, szakértők szerint ugyanis az orosz dízelexport megugrása pár éven belül jelentős nyomást helyezhet majd a szektor profitabilitására. Oroszországban felsőbb utasításra egyre nagyobb összegeket ölnek finomítói modernizálásokba, aminek hatására az ország felől éveken belül jelentős mennyiségű benzin és gázolaj áraszthatja el Európát. A kontinens gyenge növekedési kilátásai miatt a finomítók már jelenleg is szenvednek, az orosz terjeszkedés pedig csak újabb csapásként jelentkezhet. Bár eddig a termék kihozatalán belül nagyobb gázolajjal büszkélkedő olajcégek (mint például a MOL) a szegmensen belül relatíve kedvezőbb kilátásokkal bírtak, az orosz dízelexport felfutása akár számukra is egyre jelentősebb kockázatot jelenthetnek.
Egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kormány felébredjen a növekedési álomvilágból és a realitásokhoz közelebb álló makrogazdasági pályában kezdjen gondolkozni. Az átírt gazdasági jövőkép egyúttal arra is kényszerítette a kormányzatot, hogy újragondolja a költségvetés szerkezetét, legalábbis ez derül ki a idei és a jövő évi költségvetéshez csatolt közép távú kitekintő számokból. Az őszi parlamenti szezon kezdetével hamarosan újraindul a jövő évi büdzsé vitája.
Komoly mértékben visszaesett a második negyedévben a magyar bankok pénzügyi teljesítménye. A forrásköltségek az országkockázat emelkedésének megfelelően meredeken nőttek, a nem teljesítő vállalati hitelek aránya pedig 18,2%-ra, a lakosságaiké 16,2%-ra emelkedett a részvénytársasági hitelintézeteknél. Az egy évvel korábbinál sokkal rosszabb működési környezet következményeként a bankok adózott eredménye 79 milliárd forintról -31,6 milliárd forintra esett, e veszteség mögött pedig továbbra is az egyes bankok eredményének jelentős szórása áll. A hitelezés változatlanul rendkívül visszafogott, így a nyereségtermelő képesség gyors javulására egyelőre nincs is kilátás.
A nyári uborkaszezonban mérsékelt optimizmus mellett emelkedtek a részvény- és nyersanyag árak, az ősz azonban számos kérdőjelet tartogat, ami miatt óvatosabb magatartást ajánlanak egyes hazai alapkezelők. A közelmúltban jól teljesítő magyar államkötvények és alulteljesítő hazai részvények egyaránt csökkenő népszerűségnek örvendtek a megkérdezett szakértők körében, akik főként a gyenge fundamentumokkal magyarázták a hazai kitettség visszavágását ajánlásaikban. A nemzetközi, azon belül is a fejlett kötvények arányát viszont annál többen növelték. Az összesített modell-portfólió augusztus végén harmad részt pénzpiaci eszközökből, harmad részt részvényekből, harmadrészt pedig kötvényekből és alternatív befektetésekből állt.
Elkeserítő negyedéves jelentésekkel rukkoltak elő a kelet-közép-európai régió meghatározó olajipari szereplői, melyek közül egyedül az OMV tudott elemzői szemeket is gyönyörködtető eredményt produkálni. A kitermelésre fókuszáló cégeket a csökkenő olajár sújtotta (az OMV azonban a líbiai kitermelésének visszatéréséből profitált), ami viszont a downstream fókuszú vállalatok számára a bázishoz képest lökést tudott adni üzemi eredménysoron (eltekintve az olajár esése miatti kedvezőtlen készlet átértékelési hatástól).
A régiós vállalatok által megfogalmazott kilátások alapján az előttünk álló időszak elsősorban az upstream fókuszú cégeknek kedvezhet a magasan maradó olajár és várhatóan csökkenő finomítói és vegyipari marzsok miatt, aminek haszonélvezői a régióban az OMV és Petrom mellett többek között a hazai MOL lehetnek. Mivel ezen papírok értékeltsége is vonzóbbnak tűnik mutatószámok alapján, mint a régiós, jelentősebb finomítási fókuszú szektortársaké, ez akár meg is ágyazhat számukra a relatíve jobb teljesítménynek. Az elsődleges kockázati tényezőt az olajár esetleges mélyrepülése jelenthetné, hiszen az ismét reflektorfénybe állíthatná a downstream fókuszú cégeket.
A forint gyengülése és a lakásárak esése miatt nagyon sokan szembesültek az elmúlt években azzal, hogy tartozásuk összege meghaladja lakásuk értékét. Bár a hiteleseket többnyire a havi törlesztőrészlet alakulása érdekli, legalább ennyire fontos a lakás elvesztésének valószínűsége is a havi jövedelem esetleges kiesése, a pénzügyi tartalékok felélése esetén. A veszély általában annál nagyobb, minél kisebb önerőből és minél nagyobb összegű hitelből finanszírozta lakásvásárlását valaki. Noha az ebből fakadó kockázatokat több állami és banki program is mérsékli, a bankszektor és az ügyfelek számára sem mindegy továbbra sem, mekkora a hitelek és az ingatlanfedezetek összértékének egymáshoz viszonyított aránya. A Magyar Nemzeti Bank nemrég közzétett statisztikái ebből a szempontból kiélezett helyzetet mutatnak: a deviza lakáshitelek többségénél (55%-ánál) magasabb a hiteltartozás összege, mint a hitel mögött álló ingatlan értékének 90%-a. Baj esetén tehát a bankoknak még a lakások (valószínűleg nyomott áron történő) értékesítése után is bőven maradna behajtandó követelésük. Az érintettek nagy részén ráadásul a Nemzeti Eszközkezelő sem tudna segíteni.
Egy üzleti működésnek megvannak a feltételrendszerei, ezek Magyarországon nagyon rosszak - vázolta tömören a hazai gyógyszercégek helyzetét Szolyák Tamás, a Novartis Hungária ügyvezető igazgatója a Portfolio.hu-nak adott interjújában. A vezető kiemelte, van egy töréspont, amikor a vállalat azt fogja mondani, hogy Magyarországra többé semmilyen módon nem fektet be. Ezt egyelőre még nem értük el, de jövőre nagyon úgy tűnik, hogy el fogjuk. A gyógyszerkassza jövő évre tervezett további lefaragásáról csak annyit mondott, ezt maguk között fejlövésnek hívják.
A gyakorlatban többféle módszer létezik annak megállapítására, hogy egy adott részvény, vagy a tőkepiacok olcsónak, vagy éppen drágának számítanak, érdemes azonban feltenni a kérdést, hogy vajon melyik vezet a legmegbízhatóbb eredményre. Az alábbiakban leteszteltük a befektetők által a gyakorlatban legtöbbször használt értékeltségi mutatók hatékonyságát az amerikai részvénypiac esetében a rendelkezésre álló hisztorikus adatok alapján, hogy tisztában legyünk azzal, melyik, mennyire jól jelzi előre a jövőbeli tőzsdei hozamokat. Ezek alapján pedig igyekeztünk valamiféle következtetést levonni, hogy vajon érdemes-e most bevásárolni a tengerentúli részvényekből. A kapott eredmények azt mutatják, hogy egyelőre inkább a kivárás javasolt a befektetőknek.
A hazai befektetési alapok között számos olyan alap akadt tavaly, amely akár a befektetett vagyon 4-5 százalékát meghaladó összeget is levont a befektetőktől különböző díjak címén. Ez egy átlagos pénzpiaci alap teljes hozamát elvitte volna, persze nem ilyen alapokról volt szó. Talán nem meglepő, hogy a legnehezebb helyzetben a kisebb alapok voltak, amelyek fix költségei vagyonarányosan sokszor igen komoly tehernek bizonyultak. Az viszont annál érdekesebb, miként lehet, hogy több 10 millió forintos sikerdíjat vontak le olyan alapok, amelyek egyébként masszív veszteséget termeltek.
