A K&H-vezér figyelmeztet: túl könnyen felejtenek a bankok

Portfolio: A KBC belga érdekeltségétől érkezett 9 hónappal ezelőtt Magyarországra. Miben és mennyire lepte meg, amit Magyarországon azóta tapasztalt? David Moucheron: Sokkal inkább a hasonlóságok, mint a különbségek tűntek fel. Bár a munkanélküliségi, a növekedési vagy éppen az inflációs adatok eltérnek, egyaránt a gazdasági ciklus felívelő szakaszában jár a magyar és a belga bankrendszer, minden adat zölden világít. Még a kihívások és a rájuk adható stratégiai válaszok is ugyanazok: az alacsony kamatkörnyezet és a változó ügyfélelvárások állítják nagy feladat elé a pénzintézeteket. Az ügyfelek például online rendelnek az Amazontól, és hasonló kényelmet már a bankoktól is elvárnak. Ami különbségként feltűnt, az a pénznemváltáshoz kapcsolódik: itt minden szám nagyobb, legalább kettő nullát hozzá kell tennem. A magyar bankszektorban pedig a piac széttöredezettsége szúrt szemet: a belga bankrendszer sokkal koncentráltabb. Magyarországon lényegében 10-15 nagyobb szereplő osztozik a piacon, aminek persze előnyei is vannak. Végezetül az időjárást is meg kell említenem: sokkal jobb itt, mint Belgiumban.

Egészséges, normális dolog, hogy ennyire széttöredezett, sokszereplős a bankrendszerünk? Mindennapi munkám során rendszeresen hallom, hogy az elmúlt tíz évben folyton a bankrendszer szükséges konszolidációjáról folyt a diskurzus, de ez nem következett be Magyarországon. Ha megnézzük a bankok 10 évvel ezelőtti listáját és a mostanit, akkor lényegében ugyanazokat a szereplőket találjuk. Akár a nagy és helyi szereplőkre osztható német bankrendszert nézzük, akár pedig a nagyon koncentrált francia vagy holland példákat, a magyar piac teljesen más hozzájuk képest.

El tudom képzelni, hogy a válság legnehezebb évei alatt több szereplő is elgondolkozott azon, hogy maradjon-e egyáltalán Magyarországon. Ma viszont nem látok okot arra, hogy a kedvező gazdasági környezetben bármelyik szereplő a piac elhagyása mellett döntsön, még azok sem, akik 5 évvel ezelőtt még gondolkoztak ezen.

Többen is megerősítették maradási szándékukat. Ön új szereplő a magyar bankszektorban, és bár a KBC-hez hasonlóan a K&H-nál is jól megy a szekér, még indokolt lehet a kérdés: érzékel válságjeleket, tapasztalja a pénzügyi krízis örökségét bármely területen? Mind a KBC, mind a K&H ma már egyértelműen a jövőbe tekint. Az eredményeink egyértelműen jók, és ahol a válság még egyáltalán szóba kerül, az is pozitív jelenség: az értékvesztések visszaírása. A válság elmúlta mindazonáltal minden piaci szereplőnek, köztünk nekünk is kihívás egyben: folyamatosan észben kell tartaniuk, hogy a jó eredmények nem adnak okot az elkényelmesedésre, folyamatosan fejlődnünk kell, hiszen az ügyfelek elvárásai közben egyre nagyobbak.

Másrészt a bankok gyakran abba a hibába esnek, hogy lerövidül a memóriájuk, és elfelejtik a válsághoz vezető történéseket, könnyen azt gondolva, hogy megváltoztak a viszonyok, és nem fog megtörténni, ami korábban megesett. És itt elsősorban a kockázatvállalásra gondolok egy növekvő hitelpiacon.

Emiatt a szempont miatt konzervatívabb egyébként a K&H, mint a versenytársai? Nem mondanám, hogy konzervatívabbak vagyunk. Van egy sokkal jobb szó: konzisztensek vagyunk, ez talán a KBC Csoporton belül is erősségünknek számít. Hosszú távon gondolkodunk: válság idején, amikor mások háttérbe húzódnak, ugyanúgy ott akarunk lenni a piacon, mint a jobb időkben. Warren Buffet mondta: félj, amikor a többiek kapzsik, és légy kapzsi, amikor a többiek félnek. Ezt kell szem előtt tartanunk akkor is, amikor az árazásról vagy a hitelezési garanciák megköveteléséről hozunk döntést. Nem említette a magas háztartási NPL-rátát a válság örökségei között, pedig ez még a K&H-nál is meglévő probléma. Más bankok egész portfóliókat adtak el, a K&H miért döntött a megtartásuk mellett? Hogy a többiek miért adták el a portfóliójukat, tőlük kellene megkérdezni, mindenesetre egy részük az Európai Központi Bank felől érkező nyomás hatására is igyekszik csökkenteni nem teljesítő hitelei arányát. A K&H tulajdonosát ez nem érinti, továbbá úgy látjuk, hogy e portfólió megtartása teremt számunkra és tulajdonosaink számára értéket - nagyobbat, mintha értékesítenénk e követeléseket. Szerepe van ebben persze az ingatlanpiac fellendülésének is. De ez szolgálja leginkább ügyfeleink érdekét is, akikkel minden esetben korrekt kapcsolatot kívánunk ápolni, ezért minden egyes esetet egyedileg kezelünk, fokozatosan orvosolva a problémát. Meddig támaszkodhat még a bankrendszer eredményessége a céltartalékok visszaírására?

Lassan a végéhez közelítünk. Nem mondom, hogy nem lesz hatása e jelenségnek a 2018-as eredményre, de már messze nem akkora mértékben javítja idén a bankszektor eredményét, mint tavaly és tavalyelőtt.

Eközben az alacsony kamatkörnyezet nagy nyomást helyez a bevételeikre. Hogy reagálnak a jegybank folyamatos lazító lépéseire? Hozzászoktunk az alacsony kamatokhoz, nem jelentenek már újdonságot. A hitel oldalon az indokolható kereskedelmi marzsokkal dolgozunk, az alacsony marzs elsősorban a betéti oldalon érint érzékenyen minket. Az alacsony marzsra a hitelezési volumen növelésével tudunk elsősorban reagálni, megfelelő kockázatvállalás és a szerencsére növekvő kereslet mellett. A második stratégia a díjbevételes tevékenységek arányának növelése lehet, és a bankbiztosítási stratégiánkkal itt előnyt élvezünk. De az egyre magasabb színvonalú befektetési tanácsadásban is nagyon hiszünk. Harmadikként persze a hatékonyságon is dolgoznunk kell természetesen, de ez magas kamatszint mellett is így lenne. A növekvő ügyfélelvárások beruházási költséget is jelentenek, elsősorban a digitalizáció területén, mely viszont cserébe az automatizáció révén is visszahat és növeli a hatékonyságot. A jó megtérülésű magyar bankok közé tartoznak. Megelégszenek ezzel, illetve az eredményesség növelésével, vagy kifejezetten cél egyes piacokon a piaci részesedés jelentős növelése is?

Az utóbbi években lakossági és vállalati piacainkon is növelni tudtuk részesedésünket, és a magas megtérülés mellett célunk, hogy ezt a növekedést folytassuk. Ígérhetem, nem fogjuk megkönnyíteni a versenytársaink életét.

A piac egyes szegmensei természetesen nem egyformák. A vállalati üzletágban erősebb a verseny, valamint Budapesten is aktívabbak a versenytársak. A K&H-nak viszont versenyelőnye, hogy mind a vállalati, mind a lakossági piacon, valamint mind Budapesten mind pedig vidéken hangsúlyosan jelen van. Ma abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy a hitelpiac sokkal kisebb, mint a betéti piac, a hitel/betét arány 80-90% között lehet, vagyis a betétek 10-20%-a, ahogy mondani szoktuk, "lusta pénz" a bankszektorban, jelentős növekedési lehetőségek állnak a hitelezés előtt. Csak az organikus növekedésben hisznek, vagy versenytársakat is szívesen akvirálnának? A még állami kézben lévő Budapest Bank vonzó lenne például a K&H számára?

A KBC elégedett azokkal az országokkal, ahol jelen van, de az egyes piacokon belül növekedni akar. Elsősorban organikusan, másodsorban azonban nem zárja ki a vásárlást sem, de az akvizíciós döntése többek közt az ártól is függ. A Budapest Bank tudomásom szerint jelenleg nem eladó, így erre a hipotetikus kérdésre nem tudok válaszolni.

A részvényeseken is múlik, hogy kívánnak továbblépni. Annyi biztos, hogy növekedni akarunk, és minden lehetőséget szeretnénk erre megvizsgálni, s ha kedvező, megragadni.

David Moucheron

vezérigazgató

K&H Bank

Vezérigazgató, a K&H Bank vezetői bizottságának tagja. Jogi mesterdiplomáját 1996-ban a Louvain-i katolikus egyetemen kapta, majd 1998-ban adójogászi végzettséget szerzett a brüsszeli pénzügyi főiskolán (EHSAL), 2000-ben... Tovább »

A KBC gőzerővel digitalizál, a K&H-nál e téren mik lesznek a következő lépések? Ügyfél-értékelések alapján miénk a legjobb banki mobilapplikáció Magyarországon, havonta 110 ezer ügyfelünk jelentkezik be. Legutóbb a mobiltárca szolgáltatást indítottuk el. Belgiumban sokkal kevésbé fejlett e téren a KBC, mint nálunk, erre különösen büszkék lehetünk.

Következő lépésként pedig terveink vannak a személyi kölcsön felvételének teljes digitalizációjára: 30 percen belül megérkezne a pénz az ügyfél számlájára, akár saját, akár más bank ügyfeléről van szó.

Nemrég indítottuk el saját inkubátor programunkat is, melynek keretében ingyenes infrastruktúrát, folyamatos képzést és nemzetközi kapcsolatrendszert nyújtunk számukra. Akár ezen startupoktól is kaphatunk inspirációt, adott esetben együttműködési ötletet a jövőben. A fintech cégekre sokkal inkább lehetséges partnerként, mint versenytársként tekintünk. Az open bankingben hiszünk, a banki architektúra megnyitásában a PSD2 EU-s direktíva is segíti a feleket. Tisztában vagyunk vele, hogy időközben a back-end területén is gőzerővel digitalizálnunk kell: a jelzáloghiteligénylés folyamata például nagyon nem hatékony a magyar bankrendszerben.

Egy lakáshitel időigénye még egy szimpla lakásvásárlás esetében is gyakran meghaladja a másfél-két hónapot. Hogy kellene változniuk a jogszabályoknak, hogy ez a lassúság a múlté legyen? Mielőtt bankként a jogi környezetet hibáztatnánk, először saját házi feladatunkat kell elvégeznünk, a back office területek digitalizációja és egyes folyamatok automatizációja már önmagában is sokat gyorsít a folyamatokon.

Ami a szabályozást illeti, először is a kötelező értékbecslés felett járt el az idő, hiszen ma már nagyon pontos adatbázisok és algoritmusok léteznek a lakások reális értékének meghatározására.

Ha csak a saját 15%-os piacrészünk miatt felhalmozódott adattömeget nézem, már az egy megalapozott minta az értékeléshez. De ma már a bankok nem kizárólag a lakásérték alapján finanszíroznak, ahogy ez a válság előtt előfordult. Másodsorban figyelembe kell venni azt is, hogy a támogatásokhoz, például a CSOK-hoz kapcsolódó lakáshitelek adminisztratív igénye jóval magasabb, mi is külön kezeljük ezeket. E téren nemcsak a szabályozóknak, nekünk is van feladatunk. Ebből a szempontból mekkora kihívást jelentett a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek megjelenése? Őszintén szólva nem sok mindenen kellett változtatnunk, ugyanis olyan lakáshitelekkel rendelkeztünk, amelyek az előírásoknak már eleve megfeleltethetők voltak, így az elsők közt kaptuk meg a minősítést. E minősítés megjelenését örömmel fogadtuk, hiszen megkönnyíti az ügyfelek életét, átláthatóbbá és összehasonlíthatóbbá teszi az ajánlatokat.

A szabályozás előnye, hogy meghagyta a lehetőséget az ügyfeleknek a döntésre, vagyis nem kényszerítette rá a fix kamatozású hiteleket a piacra. A K&H-nál az új lakáshitelek közel 40%-a minősített fogyasztóbarát lakáshitel manapság.

Mennyire tud azonosulni az MNB céljával, mely szerint egyértelműen a fix kamatozású lakáshitelek felé terelné az ügyfeleket? Az ügyfelek elég okosak ahhoz, hogy a számukra legjobb lakáshitelt válasszák. Nem hiszem, hogy akár a jegybanknak, akár a mi bankunknak át kellene vennünk a döntést az ügyfelektől. Az alacsony kamatkörnyezet sokakat bír arra, hogy a fix kamatozású hiteleket vegyék fel. Mások abban bíznak, hogy akár még lejjebb mehetnek a kamatok. Bankként az a feladatunk, hogy elmagyarázzuk a hitelek jellemzőit, bemutassuk a lehetőségeket, de a döntést nem mi hozzuk meg. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy nem aggódik a túlzott kockázatvállalástól és a kamatkockázatoktól a lakáshitelezésben. Mi a helyzet a kkv-hitelezéssel? Itt sem érzem úgy, hogy átléptük volna a határt, továbbra is biztonságos terepen járunk a kkv-hitelezésben, de tény, hogy a verseny nagyon erős, és jókora nyomás helyeződik a marzsokra, csakúgy, mint a nagyvállalati hitelezésben. Egyes specifikus esetekben azonban mi is nemet mondunk, ha nem áll rendelkezésre megfelelő garancia.

Nem kívánunk változtatni a hitelsztenderdjeinken, nem vetítjük ki a jó idők jellemzőit a következő 15-20 évre, ahogy mondtam, kockázatvállalási étvágyunk konzekvens. Célunk, hogy hosszú távon is megmaradjon a jó ügyfél-bank kapcsolat.

Több mint 200 bankfiókkal rendelkeznek, amelyek fölött sokak szerint lassan eljár az idő. Mik a terveik ezekkel? Nem gondoljuk, hogy túl sok lenne belőlük, a változás a fiókok funkciójában következhet be. Megváltozik a bankokban végzett tevékenység. Az egyszerű tranzakciók egyértelműen az online felületekre terelődnek, a fiókokra elsősorban a hozzáadott értékkel rendelkező tevékenységekben számítunk hosszú távon is. Ilyen például a jelzáloghitelekkel vagy a megtakarításokkal kapcsolatos tanácsadás. Egy számítógépben is bízhatsz, de ez nem biztosítja azt a bank iránti bizalmat, amit egy személyesen is ismert ember. Ezen megbízhatóságért személyes kapcsolatokkal kell megdolgozni, nemcsak az idősek esetében, de tapasztalataink szerint még gyermekeink generációjánál is.

Manapság minden a blockchaintől hangos. Mire gondol, amikor az újszerű technológia nevét meghallja? A blockchain mostani életszakasza olyan, mint az internet kezdete. Látjuk, hogy valami jelentős dolog készülődik, de még nem tudjuk, mire lesz jó a technológia. A trade finance-ben és azokban a tranzakciókban, ahol nem ismerik egymást a felek, vagy éppen az okos szerződések területén hasznos lehet.

A KBC komolyan foglalkozik a kérdéssel, eseteket tesztel, és elsősorban még tanul. Ez olyan téma, amivel nem helyi szinten, hanem globális keretek között érdemes foglalkozni, ahogy a tulajdonosunk is teszi. Egyelőre nem tudnék a blockchain jövőjéről merész jóslatokba bocsátkozni.

Összességében milyen év lesz 2018 a bankszektor számára 2017-hez képest? A tavalyi első három negyedév adatai alapján jó év volt a bankszektor számára a 2017-es. Mi naponta közel 1 milliárd forintot helyeztünk ki közel 100 lakossági és 10 céges ügyfél számára. A hitelezés szempontjából még erősebb év lehet 2018, de egyúttal még többet kell tennünk az ügyfelek változó igényeinek még jobb kiszolgálásáért és a hatékonyság növeléséért.