Százmilliárdok tűnhetnek el - Miből lenne pénz a végtörlesztésre?

Hétfőn megerősítette Orbán Viktor a parlamentben tartott beszédében, hogy kiállnak a devizahitelesek végtörlesztéséről szóló javaslat mellett, a törvénytervezet pedig hamarosan el is készül. Az egész magyar gazdaság számára kockázatos terv szerint a devizahitelesek 180 forintos frankárfolyam és 250 forintos euróárfolyam mellett törleszthetnék az adósságukat, ha egy összegben rendelkezésükre áll az összeg. A több millió forintos összegeket a háztartások a megtakarításokból és/vagy új forinthitel felvételéből gazdálkodhatnák ki.

Lázár János szerint a lehetőséggel 200-300 ezer ember is élhet, viszont mint azt egy elemzésünkben bemutattuk, akár az is előfordulhat, hogy racionálisan gondolkozva szélesebb kör váltja át a devizahitelét forithitelre. Még ha az alacsonyabb részvétellel számolunk és azzal, hogy egy devizahitelesnek átlagosan 5 millió forintos tartozása van, akkor az összesen 800-1200 milliárd forintos hiteltörlesztést jelent. Nagyon nehéz megbecsülni, hogy pontosan milyen forrásokból kívánják a háztartások rendezni a hiteleiket, azonban ilyen feltételek mellett valószínűsíthető, hogy minden követ meg fognak mozgatni a közvetlen környezetükben, hogy alacsonyabb törlesztő részletre tudjanak átállni.Több lehetőség közül is válogathat a lakosság

Az MNB statisztikái alapján azt láthatjuk, hogy 2011. június végén összességében 26 000 milliárd forint volt a pénzügyi eszközök állománya. A pénzügyi eszközöknél a legnagyobb arányban készpénz és betétek szerepelnek, ezen címszó alatt közel 10 000 milliárd forint szerepel, ezen belül 6 000 milliárd forint lekötött betét, 2000 milliárd forint folyószámlabetét.

Viszonylag egyértelmű, hogy ha pénzhez akarunk jutni, akkor a betétek feltörése lehet egy gyors opció, természetesen ennek az alternatívaköltsége az, hogy a lekötött betétek feltöréskor nem fizetnek kamatot (vagy csak keveset). Itt lehetne akár komolyabb csökkenéssel is számolni, hiszen egy olyan megtakarítási formáról van szó, amely elterjedt a háztartások körében, és bőven elképzelhető, hogy több százezer vagy milliós összegek is lehetnek lekötve.

A magyar gazdaság speciális szerkezetéből következően meglepő módon a pénzügyi eszközök második legnagyobb szeletét a részvények és részesedések jelentik. Az ördög a részletekben rejlik, a pénz többsége üzletrészekben van nyilvántartva, tehát kft.-k, bt.-k, és egyéb társaságok tulajdoni részesedéseit is itt jelenítik meg, ahogy a nem tőzsdei részvényeket is. Mivel ezek a vagyonok tulajdonviszonyt testesítenek meg, a likvidációs rangsorban ezeket a vagyonokat csak a sor végén találjuk.

Nem úgy a kategórián belüli befektetési jegyeket, amelyek a lakosság körében nagyon népszerű termékeknek számítanak. A háztartások 2300 milliárd forintnyi befektetési jegyet tartottak, ennek jelentős része, pontosan 1000 milliárd forint pénzpiaci alapokban van kihelyezve. Ezek a termékek a betétek legfőbb versenytársainak tekinthetők, ezért ez a tétel hasonló elbírálás alá esne a devizahitelesek esetében, mint a betétek.

Természetesen a pénzpiaci alapokon kívül még egyéb jegyek is vannak a háztartások tulajdonában, főként garantált alapok és ingatlanalapok. A garantált alapok esetben a problémát az jelentheti, hogy a többség zártvégű formában működik, tehát visszaváltani a befektetési jegyeket nem lehet, a tőzsdén el lehet őket adni, viszont általában csak diszkonttal az aktuális egy jegyre jutó eszközértékhez képest. A háztartások minimális összegben részvényalapokat is tartanak, nem beszélve arról, hogy komoly közvetlen részvénykitettséggel is rendelkeznek. Az MNB statisztikái szerint június végén 360 milliárd forintnyi tőzsdei részvény volt a háztartásoknál, ezek között vélhetően sok a hazai blue chip.

Jelentős megtakarítások vannak a kötvényoldalon is, a legfrissebb adatok szerint a háztartások 1700 milliárd forint értékben tartottak kötvényeket illetve hitelviszonyt megtestesítő papírokat. A részletesebb statisztikák alapján a háztartások 730 milliárd forint értékben tartanak központi kormányzat által kibocsátott kötvényeket, miközben hasonló összegeket tartanak vállalati kötvényekben. A likviditási rangsorban ezek a pozíciók a rangsor közepén találhatók, valószínűleg ha már a nagyon likvid termékeket már kiszórták a háztartások, akkor nyúlnának hozzá ezekhez az összegekhez.

Egészen a 2010-es év végéig meghatározó részarányt képviseltek a biztosítástechnikai tartalékok címszó alatt szereplő vagyonok, amelyek nemes egyszerűséggel a nyugdíjpénztárakban és biztosítóknál megtakarított összegeket jelentik. Miután viszont a kormány megnyitotta a lehetőséget a visszalépésre a nyugdíjrendszerben, az itt elkönyvelt vagyon töredékére csökkent, ami nem csoda a 3000 milliárd forintos vagyontranszfert látva. Jelenleg 3100 milliárd forint szerepel a statisztikákban, ennek kétharmada biztosításokban, míg 1100 milliárd forint önkéntes nyugdíjpénztárakban és a maradó nyugdíjpénztárakban.

Valószínűleg a lakosság, ha már az egyéb likvid eszközeit (betét, kötvény, részvény, befektetési jegy) már felélte, csak akkor nyúlna csak hozzá a biztosításához vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításához. A probléma sok esetben azzal van, hogy egy biztosítást csak komoly költségek árán lehet visszaváltani a szerződés lejárat előtt, miközben az önkéntes pénztári megtakarítások esetében 10 év után csak a hozam vehető fel adómentesen, míg a tőke 20 év felhalmozás után. Az emberek többsége már elérte a 10 éves felhalmozási időt, azonban a tőkét csak úgy vehetnék ki, hogy arra szja-t és eho-t kellene fizetni.

A kilátások kifejezetten negatívak

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a lakosság több ezer milliárd forintos likvid vagyonnal rendelkezik, a megtakarítási termékek piacán a legkönnyebben pénzzé tehető konstrukciók a betétek, befektetési jegyek, kötvények és részvények. Nagy valószínűséggel, ha a végtörlesztéssel akar egy háztartás élni, akkor nemcsak a saját megtakarításait fogja górcső alá venni, hanem a szélesebb családjáét is. Ennek megfelelően sokkal nagyobb tartalékokkal is rendelkezhetnek a háztartások mint azt gondolnánk, bár nagyon nehéz a makroszintű adatok alapján látni, hogy egy-egy devizahiteles milyen lehetőségek között válogathat.

Ha azt az előfeltevést elfogadjuk, hogy magyar társadalom jövedelmi helyzete visszatükröződik a megtakarítási helyzetében is, akkor a pénzügyi vagyon nagyobb része a középosztályhoz, illetve a felsőosztályhoz köthető. A megtakarításokból való hitelkiváltás tehát itt lehet alternatíva, főleg ott ahol volt egy komolyabb önerő, és a hitel csak a lakás vásárláskori értékének kisebb hányadát tette ki. Azonban mivel azt tudjuk, hogy sok olyan háztartás volt, amely a költségvetését kicentizte, és a devizahitelt úgy vette fel, hogy éppen ki tudott jönni a hó végére, azok valószínűleg nagyobb megtakarításokkal sem rendelkeznek, tehát itt inkább a forint hitelre váltás lehet a megoldás.

Véleményünk szerint minél többen választják a végtörlesztést, annál nagyobb lesz a forinthitelből történő végtörlesztés aránya, és annál kisebb a megtakarítások feltörésének aránya. Pontosan ezért nem jelenthetjük ki, hogy például 300 ezer fős részvétel mellett 1200 milliárd forintos törlesztési összeg teljes egészében megtakarításból kerülne kielégítésre. Sokkal valószínűbb, hogy az összeg ötödét-negyedét (200-300 milliárd forintot) fogják a háztartások megtakarításokból fedezni, ha egyáltalán ezt meg tudják tenni.

A devizahitelesek számára a probléma kettős, hiszen a hitel felvételének időpontjához képest a devizaárfolyam rosszabb (a hiteltartozás összege jóval magasabb, mint maga a fedezetként meghatározott ingatlan bank által meghatározott értéke), miközben az ingatlan értéke is nagyban csökkent, a csúcsokhoz képest körülbelül 15 százalékkal. Ha feltesszük, hogy egy 10 milliós hitelbiztosítéki értékű ingatlanra 8 millió forint értékben vettek fel devizahitelt, akkor most azt láthatjuk, hogy az ingatlan 8,5 milliót ér, miközben a tartozás 10 millió forint körül lehet.

A végtörlesztéssel élve a devizahitelt át lehetne váltani egy kedvezőbb forinthitelre (nagyjából 8 milliós hitelre), viszont a bank most már csak körülbelül 6,4 millió forintot adna (a hitel-fedezetiérték arány 75 százalékos maximuma mellett), a különbséget tehát a hitelfelvevőnek kell előteremtenie megtakarításból. A devizahitel jelenlegi értékére vetítve tehát közel 20 százalékot kellene kigazdálkodnia, amire valószínűleg sok háztartás nem képes.

A legnagyobb likviditási igény a betéteknél és a pénzpiaci alapoknál jelentkezhet, miközben a kötvényállomány leépítése is megoldás lehet, ha csak kisebb áldozatokkal akarnak az emberek egy kedvezőbb hitelre átállni. A megtakarítási piacra mért hatás nagyban függ attól, hogy hányan élnek a végtörlesztés lehetőségével, ha tömegessé válna ez az opció, akkor akár több százmilliárd forintos vagyon is távozhatna a különböző likvid megtakarítási formákból, kezdve a betéteket és a pénzpiaci alapokat. Sok függ attól is, hogy mikortól és milyen ütemben indul meg a végtörlesztés, hiszen számos piacon a túlkínálat miatt az árfolyamokra nyomás nehezedhet, legyen szó a befektetési jegyekről, kötvényekről vagy részvényekről.

• Címkék:
• öngondoskodás