Árfolyam és finanszírozási felár.
Az árfolyam és a CDS felár vizsgálatával folytatjuk az áttekintésünket. Emlékezhetünk rá, hogy a 2010-es kormányváltás előtt az akkori ellenzék azt mondta, hogy pusztán a kormányváltás által jelentős kamatmegtakarítás érhető el, mivel drasztikusan javul majd az ország befektetői megítélése az akkori kormány leváltása esetén. Ha a CDS felárakat tekintjük 2010 májusa óta, akkor az látható, hogy a magyar mutató jelentős hullámzáson ment keresztül: először, kisebb mértékben 2010-ben, majd nagyobb mértékben 2011-12 fordulóján volt jelentősebb felár emelkedés a magyar CDS esetében. A magyar felár mostanra közel a négy évvel ezelőtti szintjére süllyedt vissza, ami a kockázati megítélés egyértelmű javulását tükrözi, de az is igaz, hogy a remélt felárcsökkenés bizony nem következett be. Ha azonban a régióra is vetünk egy pillantást, akkor jól látható, hogy elég jelentős volt az együttmozgás: különösen a 2011-12-es euróválság idején emelkedtek meg a felárak, tehát az akkori emelkedés nemcsak magyarspecifikus hatásoknak volt köszönhető. Az is látszik ugyanakkor, hogy az országok közötti pozíciók az elmúlt négy évben valamelyest megváltoztak: a 2010-ben még a "középmezőnybe" tartozó Horvátország az elmúlt években elég sokat rontott pozícióján, miközben Románia javítani tudott. A 2010-ig döntően a román felár alatt található magyar felár most már évek óta keleti szomszédunk hasonló mutatója felett tanyázik, a különbség jelenleg durván 70 bázispont (0,7 százalékpont). Ha a többi ország négy év alatt megfigyelt felárváltozásait szemügyre vesszük, akkor az, hogy a magyar mutató csak kismértékben emelkedett ez idő alatt, nem tekinthető a legjobb teljesítménynek, hiszen a cseh és a lengyel felár kismértékben, míg a román felár ennél nagyobb mértékben tudott csökkenni.
A kormányzati ciklus elején - gondoljunk csak a Széll Kálmán tervben leírt reformlépésekre - még viszonylag sok szó esett a kiadáscsökkentés szükségességéről, ami lényegében az állam méretének, szerepének a csökkentésére való törekvésként is értelmezhető. Később azonban ez a törekvés elsikkadt, sőt mi több, a kormányzati ciklus előrehaladásával az állami szerepfelfogás jelentős mértékben átértelmezésre került. Mostanára a kormányzati kommunikációnak és cselekvésnek mintha egyik alapelemévé vált volna a központosítás, az állam szerepének növelése, az állam újbóli előtérbe tolása, ráadásul olyan területeken is, amit jól működő piacgazdaságokban általában jól megold a magánszektor, s az államnak "csak" szabályozói funkciója van. A teljesség igénye nélkül érdemes felsorolni néhány, egymástól meglehetősen távol eső területet, melyekben megtalálhatjuk a fenti közös vonást. Ilyenek voltak többek között a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon államosítása, az állami mobilszolgáltató alapításával kapcsolatos kísérletek, az 50%-ban magyar tulajdonban lévő bankrendszer szükségességének hangsúlyozása, a nemzeti dohányboltok létrejötte, a nagy állami építkezések jelentősége a GDP most megindult javulásában, az állam kiemelkedő szerepe a foglalkoztatottsági mutatók javulásában és végül, de nem utolsósorban az oktatásban megmutatkozó központosítási törekvések.
Összegzés
Az elemzést szívesen folytatnánk, hiszen a fent említett területek mindegyikét még tovább lehetne boncolgatni, illetve nem biztos, hogy minden fontos területet érinteni tudtunk. Az írásunk azonban már így is elég hosszúra sikeredett. Egy dolog biztosan elmondható: a kormány által elért eredmények minimum kétarcúak. Előfordult persze, hogy az örökség (magas adósság, magas hiány), vagy az útközben elromló külpiaci helyzet (euróválság) miatt a gazdaság mutatói romlottak, és így persze nem voltak összhangban a kormány által korábban kommunikált célokkal. Azonban azokon a területeken, ahol a kormány sikerekről beszél, (például a foglalkoztatás, a költségvetési hiány vagy a legutóbbi időben a növekedés területén), mindig felmerül, hogy "igen, de". Ezeket a megjegyzéseinket elsőre talán a "szokásos elemzői szőrszálhasogatás" kategóriájába sorolná a kedves olvasó, de ennél tényleg többről van szó. Az elmúlt egy-két évben ugyanis kivételesen jó pénzügyi piaci környezetben tudott a magyar állam pénzhez jutni. Ennek következtében lehetett rekord mélyre csökkenteni a kamatokat, és ezért nem volt gond, hogy a növekedés eddig nem volt túl erős, és ezért nem volt gond az sem, hogy a hosszabb távú kilátásokkal bizony problémák vannak. Nagy azonban annak kockázata, hogy a világ pénzbősége olyan mértékben szűkül, hogy az a kamatok elkerülhetetlen növekedését okozza. Ha egy ilyen, megváltozott környezetben a gazdaság bővülése nem lesz megfelelően nagy, akkor a bizalom bizony könnyen elillanhat. A hosszú távból ugyanis idővel rövid táv lesz.
NÉVJEGY Nyeste Orsolya 1999-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Pályáját a Postabank Értékpapír Rt-nél kezdte, majd a Postabank Treasury-jében folytatta. 2004 óta az Erste Bank Hungary makrogazdasági elemzője. Makrogazdasági és a bankpiaci elemzések készítésével számos banki terület munkáját segíti. Emellett támogatja az Erste Group Research elemezési tevékenyégét a magyar makrogazdasághoz, illetve a forint- és kötvénypiachoz kapcsolódó elemezések, előrejelzések készítésével. Árokszállási Zoltán 2008-ban végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdászként. Rövid ideig az Erste Befektetési Zrt. részvényelemzőjeként, majd az Erste Bank Hungary befektetői kapcsolattartójaként dolgozott. 2010 és 2013 között az Erste Bank Hungary vezető makrogazdasági elemzője. 2013 őszétől az Erste Group Bank AG bécsi irodájában dolgozik szenior közgazdászként, ahol a közép-kelet európai régióért felel.
