Indulatos vélemény a romló statisztikákról

A kedves olvasó - akit nap mint nap próbálunk tájékoztatni az inflációról, növekedésről, gazdasági teljesítményről stb. - remélhetőleg viszonylag keveset érzékel abból a küzdelemből, amit egyre fogyó türelemmel vívunk a jó színvonalú, megbízható statisztikai adatok gyors eléréséért. Nem akarom hosszúra nyújtani, csak néhány példa a statisztikai hivatal felhasználóbarátságára az utóbbi időkből.

- A hivatal hosszú évek gyakorlatával szakított, amikor egyszerűen elzárta a nyilvánosság elől a statisztikai adatokhoz értő hivatali szakértőket. Helyette a kommunikációs osztályhoz lehet címezni a kérdéseket - nálunk eddig a válaszolási arány kettőből nulla.

- Nagyjából tíz éve próbálják a felhasználók átnyomni az üzenetet, hogy egyáltalán nem jó, hogy a KSH kiadványformákban gondolkodik. A felhasználót a külkereskedelmi mérleg, az infláció, a konjunktúra, a demográfia érdekli, nem pedig a "gyorstájékoztató", a "tükör", az "e-polc", a könyvtár alsó polca stb. Ehhez képest az idéntől még a klasszikus KSH jelentéseket is sikerült ketté kapni. A gyorstájékoztatóknak és a statisztikai tükröknek pedig még a publikációs naptára is különvált, hogy akit egy bizonyos gazdasági, társadalmi folyamat izgat, az is biztosan négyféle csatornát legyen kénytelen szemmel tartani, hátha valahol mond erről valami újat a KSH.

- Értekezhetnénk még arról, hogy vajon mi a macerásabb: a Stadat online rendszeréből visszamenőleg törölni a 2-3 évnél régebbi adatokat, vagy otthagyni, hadd örüljenek a felhasználók a hosszú idősoroknak. (Találja ki a kedves olvasó, melyik történik.) Vagy hogy a felhasználói igényekhez való igazodás jegyében minden évben a legérdekesebb adattábla tűnik el valamelyik gyorstájékoztatóból, hogy lassabban, nehézkesebben lehessen eljuttatni az információt az olvasóhoz.

- Sorolhatnánk még a bajainkat. Legyen elég annyi, hogy már nagy hazai intézményi felhasználók is szívesebben fordulnak az Eurostathoz, amikor magyar adatokért kutatnak, mert ott kényelmesebben, megbízhatóbban férnek hozzá. Talán ez bizonyítványnak elég is.

Na de tényleg fejezzük be a szomorkodó panaszkodást, mert inkább a legutóbbi tanulságos esetet szerettem volna megosztani, ami azért még a KSH egyre szerényebb track recordja mellett is külön említést érdemel.

A KSH tavaly megújította a kiskereskedelmi statisztikáját. Azóta a lakossági fogyasztási folyamatokról (elvileg) eligazító adatokat havonta kétszer közli, először előzetes, majd később részletes formában. A félhivatalos magyarázat szerint azért, mert a korábbi gyakorlatban az Eurostatról előbb lehetett hozzájutni számokhoz, mint a KSH-tól, ami azért elég furcsa, tekintve, hogy az Eurostatnak is a KSH szállítja a számokat. Vagyis akár még örülhettünk is volna, de aztán megtapasztalhattuk az eredményt.

Az első hónapokban azt láthattuk, hogy az előzetes számok olyannyira eltérnek a részletes adatközlés fő számától, hogy gyakorlatilag nem lehet vele mit kezdeni. (Magyarázatot, ami az ilyen jelenségek esetén a számok értelmezését segítené, természetesen sosem ad a KSH.)

Aztán egyszer csak a statisztika "megjavult". Szinte egyik hónapról a másikra az előzetes és a részletes adatok közötti különbség teljesen eltűnt. Ennek laikus felhasználó örülne, de valójában a dolog elbizonytalanító. Ha ugyanis nem rendelünk hozzá magyarázatot, akkor fogalmunk sincs arról, hogy mi történt az adatminőséggel. Javult az előzetes számok előállításának a módszertana, vagy épp ellenkezőleg, a részletes számoknál sincs annyival jobb adat, hogy pontosítani legyen érdemes? Jó, legyünk optimisták, reméljük, hogy az előzőről van szó, és végre az előzetes adattal is lehet valamit kezdeni. Na de a hülye (elnézést) felhasználónak erről tényleg tapasztalati úton kell értesülni? "Nézd már, a harmadik egymást követő hónapban nem írták felül az előzetes adatközlés számait, lehet, hogy változott az adatelőállítás módszertana?" Amikor erről tanultam, akkor még úgy állt a dolog, hogy a statisztikai hivatalok hitelességéhez szorosan hozzátartozik, hogy az adatminőségről - és különösen annak változásáról - tájékoztatja az érdeklődőket. Mert az időszerűség és a pontosság feszítésében nyilván nem lehet a tökéletességet elérni (és elvárni sem), de hogy csak a fejünket vakargassuk egy-egy adat láttán, hogy ezt most mennyire vegyük komolyan, az szintén nem megoldás.

További finomság, hogy áprilisban egy kiugró fogyasztási értéket rosszul azonosított be a hivatal, ami miatt a kiskereskedelmi forgalom szezonálisan igazított idősora teljesen szétesett, gyakorlatilag utána az sem volt világos, hogy a lakossági vásárlási kedv nő vagy csökken. Nem akarjuk ezzel részletesebben az olvasót terhelni, itt és itt részletesen írtunk a dologról. Még a Magyar Nemzeti Bank is próbált utánajárni a dolognak, a KSH ennek ellenére sem gondolta, hogy érdemes lenne megszólalnia. (Igaz, nem túrtam fel ezért a honlap módszertani archívumát, lehet hogy valahol, valamikor el lett suttogva a magyarázat.)

Remélem, voltak páran, akik idáig átrágták magukat, mert most jön az igazi bicskanyitogató ügy, ami igazából megindította bennem a panaszáradatot. A héten megjelent legfrissebb kiskereskedelmi jelentésében a KSH visszamenőleg jelentősen felfelé mozdította el az éves növekedési számokat. Ebben önmagában nem lenne semmi meglepő, az újonnan beérkező adatok hatására végrehajtott revíziók az adatpontosságot növelik, és jó, hogy van ilyen. Ám az az ok, ami miatt a KSH ezúttal revíziót hajtott végre, nem csak nálam dobta le a láncot. Tessék figyelni: a dohánytermékek fogyasztását tavaly év közepéig becsléssel vették számba, utána viszont elkezdtek a hivatalos trafikos forgalmi adatokkal kalkulálni. Ennek során - ahogy a számokból világosan látszik - kiderült, hogy az utóbbi módszertan szisztematikusan és jelentősen (10 milliárd forintos a nagyságrend) nagyobb számokat ad.

Mi ilyenkor a logikus megoldás? Hát az biztos nem, amit a KSH csinált. A hivatal ugyanis fogta magát, és az éves növekedési számait úgy állította elő, hogy viszonyítási alapul még a tavalyi becsült (tehát az eltérő módszertan miatt lényegesen kisebb) forgalom szolgált. Így persze könnyű "növekedni". (Voltak, akik megpróbálták valahogy kiszűrni a valóságot, amiből nagyjából az adódott, hogy a tényleges növekedés 6% helyett inkább 2-3% lehet.) És innentől még csak találgathatjuk, hogy vajon ezen fals mutató hatására feljebb húzza-e a hivatal például a tavalyi GDP-számot, vagy épp ez idei első negyedéveset. Tartózkodnék az olyan indulatos jelzőktől, amiket személyes beszélgetéseken a hozzám hasonló felhasználók emlegettek, de az biztos, hogy ez finoman szólva sincs rendben.

Nyilvánvalóan más eredményre vezető módszertanok számait így összevetni csak igen nyomós okokra hivatkozva lehet, de ilyen magyarázatot a KSH nem adott. Józan ésszel azt gondolnám, hogy azért, mert nem is igen van. A tanulságot mindenki vonja le maga, köszönöm a türelmet.

• Címkék:
• KSH,
• kiskereskedelem,
• makrogazdaság,
• madár istván,
• vélemény,
• módszertan