Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Miért ez a kicsattanó optimizmus? A válaszhoz előre kell bocsátani, hogy a GDP összetevői között ott vannak azok, amelyekre kiemelt figyelem irányul (a felhasználási oldalon a magánfogyasztás, beruházások, külkereskedelem), és vannak a periférikusabb komponensek, amelyekre vonatkozóan inkább feltevéseket, mint valódi előrejelzéseket lehet megfogalmazni. Például a közösségi fogyasztásra, készletváltozásra vonatkozó feltevések is hatással vannak a növekedési várakozásokra, nem is csekély mértékben. Főleg az utóbbinak lehet jelentősége az előrejelzések szempontjából: pusztán attól függően, hogy a készletváltozásnál mennyire lesz drasztikus a pozitív irányú korrekció az év további részében, az előre jelzett növekedési ráta több mint fél százalékponttal is mozoghat.
De a fő mérlegelési tényezők mégiscsak az említett középpontba állított komponensek – a magánfogyasztás, a beruházás és a külkereskedelem, illetőleg a termelési oldalon mindenekelőtt az ipar és a szolgáltatások. A továbbiakban e tényezőkkel kapcsolatban veszem röviden sorra, hogy melyek azok a kockázatok, amelyek alapján a fent említett szárnyaló optimizmus túlzottnak bizonyulhat.
Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a vártnál kedvezőbb első negyedévi GDP-adat miatt a GDP abszolút év eleji szintje – a szezonálisan kiigazított adatok szerint – a korábban gondoltnál magasabb szintet ért el, a válság előtti szinthez való felzárkózás a vártnál előrébb tart. Ebből azt következik, hogy
amennyiben a korábbi feltevések a GDP abszolút szintjének gyorsuló emelkedéséről változatlanul fennállnak, akkor indokolt az optimizmus.
Úgy vélem, hogy a viszonylag jól sikerült évkezdettel egyidejűleg az év további részére vonatkozó kilátások felhősebbek lettek, és emiatt az éves növekedés perspektívái nem feltétlenül javultak olyan mértékben, ahogy azt számos elemző gondolja.
Visszatérve a felhasználási komponensekre, a beruházásokat illetően mellőzhetjük a hosszas fejtegetést, mivel itt nem teng túl az optimizmus – itt az első negyedév negatív meglepetést hozott. Az elemzők többsége közepes bővülést vár 2020-ra, ami a legvalószínűbb forgatókönyv.
Ami a magánfogyasztást illeti, az optimista előrejelzők közül nem mindenki a fogyasztást tekinti az idei növekedés elsődleges húzóerejének, de azért a fogyasztási kilátásokat érdemes alaposabban megfontolni. A magánfogyasztás volumene 2020-ban 2,2%-kal visszaesett, miközben a háztartások jövedelmei jó eséllyel nagyjából stagnáltak. Vagyis a magánfogyasztás érzékelhető csökkenése alapján tavaly számottevő visszatartott kereslet halmozódhatott fel. Ezért a gyors – 4%-ot jelentősen meghaladó – ütem mellett felhozható egyik érv, hogy az idén a fogyasztást nem feltétlenül csupán a kétségtelenül bővülő háztartási jövedelmek fűtik, hanem közrejátszhat a szóban forgó elhalasztott fogyasztás realizálásának az igénye is. A tavaly erős csökkenést elszenvedett áru- és szolgáltatáscsoportok egy részénél valóban erőteljes kibontakozás kezdődött, így például júniusban a vendéglátóipari bevétel már megközelítette a 2019-es szintet.
Ám a fogyasztásbővülés ütemét fékezheti egyrészt, hogy a megugró inflációhoz a jövedelememelkedés egyenetlensége párosul: ahogy tavaly a válság nagyobb mértékben sújtotta a kisebb keresetűeket, úgy idén a bérnövekedés az átlagban magasabb keresetű dolgozóknál igazán jelentős, akik amúgy jövedelmük kisebb hányadát fordítják fogyasztásra. Ebből adódóan a lakosság számottevő részénél a vásárlóerő nem nő jelentős mértékben. Másrészt az elmúlt hetekben a fogyasztási kilátásokat (is) némileg beárnyékolta a készülődőben lévő negyedik hullám, ami miatt akár szelektív (beoltatlanokat érintő) korlátozások újrabevezetésére is sor kerülhet a jövőben. Emiatt a fogyasztás „berobbanásának” a valószínűsége – vagy legalábbis e berobbanás várható mértéke – most kisebbnek látszik, mint három-hat hónappal ezelőtt, bár a komolyabb megugrás eshetősége továbbra is fennáll. Ha erre nem kerül sor, akkor az éves fogyasztásbővülés csak kismértékben emelkedik 4% fölé. Ez, a beruházások közepes ütemű növekedése mellett, a belföldi felhasználás nagyjából hasonló ütemű bővülését eredményezi – bár ez a már említett készletváltozástól is függ – vagyis a magas, 6%-os vagy gyorsabb növekedés bekövetkezte főként a nettó export alakulásától fog függeni.
A nettó export szempontjából kitűnő első negyedév után bizonyosra vehető, hogy a külkereskedelem érdemben húzza az idén a növekedést, de a mértékeket illetően azért vannak bizonytalanságok.
Az áruexport kilátásainak mérlegeléséhez az ipari kilátásokat is mérlegelni kell. A járvány kirobbanása az iparra azonnali és drasztikus hatást gyakorolt tavaly tavasszal, viszont ezt követően az ipari tevékenység helyreállása elég gyorsan végbement. Már tavaly októberben, majd pedig az idei első öt hónapból háromban a magyar ipari termelés szezonálisan kiigazított havi volumene meghaladta a 2019 őszén mért csúcsszintet.
Ámde mostanra az emelkedő trend alaposan lelassult, az exportértékesítés tekintetében pedig lényegében stagnálásba váltott. Ebben részben a járműipar a ludas: a tavaly októberi tetőzést követően a globális chiphiány és a logisztikai szűk keresztmetszetek az autóipari exportértékesítés (és termelés) volumenét egy alacsonyabb szintre taszította vissza.
De az ipar egyéb ágazataiban sem túl jellemző az exportértékesítés problémamentesen emelkedő trendje – a félvezetőhiány és az egyre szélesebb körű alapanyaghiány negatív hatása kisebb-nagyobb mértékben más területekre is kiterjedhetett.
Nagyjából ugyanez – vagyis a havi volumenek hozzávetőleges stagnálása – megfigyelhető a külkereskedelmi statisztika szerinti áruexport szezonálisan kiigazított idősoros adatainál is. A nettó export komoly növekedési hozzájárulása az első negyedévben – és várhatóan szintén jelentős hozzájárulása a másodikban – főleg a bázishatásnak tudható be: tavaly tavasszal a válság az exportot látványosabban sújtotta az importnál. Megjegyzendő, hogy a második negyedévtől kezdve már a szolgáltatás-külkereskedelem sem húzza vissza a növekedést. Ám mivel a jelek szerint a beutazó turizmus a válság előttinek töredéke marad az idén (az Európában megindult új járványhullám fényében ez még valószínűbb, mint egy-két hónappal ezelőtt), a szolgáltatás-külkereskedelem növekedési hozzájárulása várhatóan nem lesz látványos.
Míg a kínálati oldali problémák huzamosabb ideig fennmaradnak, az év közepe táján keresleti oldalról némi stimulus érhette az ipart (is): az újranyitás növeli a keresletet bizonyos fajta iparcikkek iránt. Ám ennek mértéke, illetőleg az exportra gyakorolt hatása bizonytalan. Az export és import (az első félévben még tetemes) ütemkülönbsége az év vége felé összeszűkül a fogyasztás és a beruházások együttes élénkülése nyomán – hogy mennyire, az függ attól, hogy a még jó darabig fennálló, sőt akár súlyosbodó kínálati problémák milyen mértékben akadályozzák az ipari export kibontakozását. Jelenleg reális – bár korántsem az egyetlen – eshetőség, hogy az export havi volumene nem képes látványosan elrugaszkodni a jelenlegi szintjéről, az év/éves exportnövekedés drámaian lelassul az év végéig, és így a nettó export érezhetően kisebb mértékben tud majd hozzájárulni az éves növekedéshez mint az első negyedévben.
A fentieket összefoglalva tehát: jogos-e hiperoptimistának mondani az előrejelzők azon jelentős csoportját, amely szerint az idei gazdasági növekedés eléri, vagy éppen érdemben meghaladja a 6%-ot? A válasz az, hogy természetesen bekövetkezhet a 6-7%-os növekedés, de ehhez szükség van az alábbiak egyikére:
- A magánfogyasztás az év közepétől kezdve nem egyszerűen stabilan negyedévről negyedévre tovább bővül, hanem markánsan magasabb sebességre kapcsol az év közepétől. Egyelőre nincs egyértelműen erre mutató statisztikai adat, és bizonyos tényezők ez ellen hatnak;
- Az év első öt hónapjában nagyjából stagnáló exportvolumen látványos lendületet kap a továbbiakban, a továbbra is ható kínálati oldali gátló tényezők ellenére;
- Az első negyedév történéseit teljesen lenullázva a készletváltozás végül nem húzza le érezhetően az idei növekedést.
Ezek mindegyike bekövetkezhet, de mindegyik egyfajta trendváltást feltételez, amelyek közül az első kettő szinte bizonyosnak tűnt fél évvel ezelőtt, de mostanra a globális kínálatoldali problémák, a kapcsolódó árrobbanás és a továbbra is makacsul jelenlevő járvány miatt már kérdőjelessé vált. Emiatt levonhatjuk azt a következtetést, hogy az első negyedévi pozitív meglepetés ellenére még mindig reális lehetőség, hogy az idei éves GDP-növekedés nem haladja meg az 5,5%-ot.
A szerző Matheika Zoltán, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet tudományos főmunkatársa.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.
Címlapkép: Getty Images
