Ismét a mediterrán régió lehet az EU puskaporos hordója

Magyarországon 2021 második negyedévében a kibocsátás szintje elérte a koronavírus megjelenése előtti utolsó negyedévben (2019 Q4) tapasztalt egy negyedévnyi GDP-szintet, azaz azt mondhatjuk, hogy egy negyedévet vizsgálva megtörtént a helyreállás. Magyarország mellett a KKE-régión belül Lengyelországban, Romániában, Észtországban, Litvániában és Lettországban is megtörtént a helyreállás, míg a nyugati országok közül csupán Írország és Dánia érte el vagy haladta meg a 2019 negyedik negyedéves kibocsátás mértékét. Emellett Finnország és Svédország is rendkívül közel került a potenciális kibocsátási szintjéhez, így a régió mellett a skandináv országok gazdasági teljesítménye is kimagasló volt az EU-ban 2021 második negyedévében. Hazánk kiemelkedő teljesítményében a magas átoltottság miatti gyors nyitás mellett kulcsszerepet játszott a magas beruházási ráta, a legfrissebb második negyedéves adatok alapján Észtországot követően a második legmagasabb GDP arányos beruházási rátánk volt.

A két országcsoport kiemelkedő gazdasági teljesítménye nem csak a legutóbbi negyedévben, hanem 2021 egészében is fent fog maradni. Az Európai Bizottság friss GDP előrejelzése szerint Magyarország GDP-je várhatóan meg fogja haladni a válság előtti 2019-es évi szintet, várhatóan annak 101 százalékát fogja kitenni. Magyarország mellett a KKE-régióból Lengyelországban, Romániában, Litvániában, Lettországban, Észtországban és Bulgáriában fogja előreláthatólag meghaladni a válság előtti szintet a GDP, míg a nyugati országok közül csupán Írországban, Luxemburgban, Svédországban és Dániában fog ez várhatóan megvalósulni. Ebből fakadóan nem csak a negyedéves, de az éves adatok is alátámasztják, hogy

a KKE-régió gazdasága sokkal gyorsabban helyreállt, mint a nyugat- és dél-európai államok többsége.

A becslések alapján a mediterrán országok a potenciális kibocsátási szintjüktől 5 százalékkal fognak eltérni az idei gazdaság teljesítményük alapján, amivel az EU sereghajtóinak tekinthetjük őket. Az uniós helyreállítási alap (RRF) 30 százalékát a tagországok között a válság előtti gazdasági teljesítményük elérése szerint allokálják, azaz az RRF legnagyobb haszonélvezői egyértelműen a mediterrán országok lesznek. Továbbá az RRF-en belüli hitelfelvételt is elsősorban a sérülékeny mediterrán országok fogják várhatóan kihasználni.

A járvány okozta társadalmi és gazdasági károk enyhítésére az országok többsége komoly támogatásokat nyújtott fiskális és monetáris forrásokból egyaránt. Látható volt, hogy kivétel nélkül, de különböző mértékben emelkedtek a GDP-arányos bruttó államadósságok, legnagyobb mértékben a mediterrán, legkevésbé pedig az északi országokban. A fiskális impulzusnál nagyobb mértékben növekedtek a jegybankmérlegek a legtöbb uniós országban, aminek hátterében többek között vállalati kötvényvásárlások, refinanszírozáson keresztüli likviditásnövelés, és nem utolsó sorban az állampapír-vásárlások húzódtak meg. Ahogy a legnagyobb fiskális impulzus tekintetében, úgy a monetáris politikai impulzus esetében is élen jártak a mediterrán országok az elmúlt másfél évben. A jegybankok általi állampapír-vásárlásokkal korrigált értékeket figyelembe véve is változatlanul fellelhető a Kelet-Nyugat és az Észak-Dél különbség a stimulusok mértékét tekintve. A rangsor középmezőnyét szemlélve megállapítható, hogy a helyreálláshoz a kelet-közép-európai országoknak elegendő volt egy közepes-alacsony fiskális-monetáris stimulus.

Ebből fakadóan kijelenthető, hogy Magyarország és a KKE régió sem a válság alatt, sem pedig a kilábalás során nem adósodott el túlzottan. 2020-ban az államadósság Magyarországon (80,4 százalék) és a régió többi országában (Lengyelország 57,5 százalék, Csehország 38,1 százalék, Szlovákia 60,6 százalék) egyaránt az EU-s átlagos (90 százalék) szint alatt maradt. 2021-ben várhatóan továbbra is az EU-s középmezőnyben maradhat a KKE régió államadóssága. Az amúgy is túlzottan eladósodott mediterrán országok tovább növelték a GDP-arányos államadósságukat az EU-s átlaghoz képest, amiben a kiugró költségvetési hiány mellett a markánsan visszaeső GDP is szerepet játszott. Komoly kockázatot jelenthet ezen országok számára, hogy adósságválságba kerülnek, főképp akkor, ha a fejlett országok jegybankjai elkezdik a szigorítást.

A jelentős ösztönzőcsomagok egyik elsődleges célja volt a munkaerőpiac megvédése egy korábban ismeretlen válságban. A gyors gazdasági helyreállás a magas foglalkoztatottság és alacsony munkanélküliség fenntartása mellett tudott megvalósulni a KKE régióban. Magyarországot (3,4 százalék) és a régiós országokat a válságot megelőzően is alacsony, 4 százalék alatti munkanélküliség jellemezte, ami csak nagyon kismértékben emelkedett a válság alatt. Hazánkban, mint más KKE országokban idén év végén 4 százalék körül lehet a ráta. A foglalkoztatottak 4,7 millió fős számát tekintve pedig Magyarországon a rendszerváltás óta nem dolgoztak ennyien. Ezzel szemben, a mediterrán országokat már a válság előtt is 10 százalékos és a fölötti munkanélküliség jellemezte (Spanyolország 15 százalék felett), de a fejlettebb északi országokban is nagyobb mértékben növekedett a munkanélküliség, mint a KKE régióban.

 Az Európai Uniós országok munkaerőpiacaira divergencia volt jellemző már a válság előtt is, és a kilábalás során továbbra is eltérőek az egyes országcsoportok munkaerőpiaci mutatói. De miért is fontos a munkaerőpiac feszessége a kilábalás során, és mi a következménye?

Egy empirikus közgazdasági összefüggés a módosított Phillips-görbe, ami az alacsony munkanélküliség szintjét az infláció növekedésével köti össze. Egy másik legalább ennyire fontos közgazdasági tétel, Okun törvénye, ami a kibocsátás és a munkanélküliség között fennálló ellentétes irányú kapcsolatot igazolja. E kettő következményeként a munkanélküliség csökkenése és a gazdaság együttes növekedése törvényszerűen az infláció megugrásával jár együtt. Figyelembe véve az egyes országok 2021-es várható munkanélküliségi rátáját, a 2020-as ledolgozott munkaórák számának és az átlagbérek változását, és ezek alapján feszes, közepes és laza jelzőkkel látjuk el azoknak a munkaerőpiacait, úgy a módosított Phillips-görbe összefüggését is igazolhatjuk. Az EU-s országok éves GDP helyreállása feszes munkaerőpiac fenntartása mellett és a várható inflációs szintjük között a fenti kapcsolathármast azonosíthatjuk. A feszes munkaerőpiac, vagyis az alacsony munkanélküliség megtartása és a válságból való kilábalás együttes fennállása tehát természetes módon jár együtt az infláció növekedésével. Ennek egyik magyarázata, hogy a vállalatok nem a munkaerő leépítésével, hanem a fogyasztói árak megemelésével hozzák helyre profitabilitásukat. Az elmúlt időszakban a KKE régióban – különösen Magyarországon és Lengyelországban – a jegybanki cél feletti inflációt többek között ez is magyarázza. Ezzel szemben a mediterrán térségben Spanyolország kivételével továbbra is jegybanki cél alatti infláció van, vagyis a gyors kilábaláshoz köthető „szükséges rossz” a déli államokat nem veszélyezteti.

Természetesen az infláció természete összetett, alapvetően négy forrást azonosíthatunk. A globális és lokális tényezők egyaránt lehetnek átmenetiek és tartósak. A globális-tartós és globális-átmeneti elemek egy ország jegybankjának ráhatásán kívül esik, ilyenek az energia-, alapanyag- és nyersanyagárak, az ellátási láncok lassulása, vagy például a konténer- és a chiphiány. Egy ország cselekvőképességének szempontjából fontosabb inflációs források a lokális-átmeneti és lokális-tartós elemek. Előbbi, tehát az átmeneti elemek súlya a gazdaság újraindulásával felerősödött, ugyanis a munkaerőpiaci súrlódások, a hirtelen megugró kereslet, és az elmaradt jövedelmek pótlására bekövetkező áremelések mind egyszerre jelentkeznek. A lokális tartós elemek (permanens munkaerőhiány, túlköltekező költségvetés vagy a másodkörös hatások és inflációs várakozások növekedése) kényszeríthetnek ki leginkább jegybanki reakciót.

Számba véve egy gazdasági válságból való helyreállás leglényegesebb indikátorait, – mint a GDP visszatérés, fiskális és monetáris impulzus GDP-arányos változását, államadósságot és költségvetési hiányt, GDP-arányos jegybankmérleg arányát, beruházási és munkanélküliségi rátát, átlagbérváltozást, ledolgozott munkaórák számának a változását, valamint az inflációs céltól való eltérést – az Európai Unióban a Kelet-Nyugat és Észak-Dél tengely egyértelműen azonosítható. Az indikátorokból alkotott helyezések tekintetében a KKE-országok és a skandináv államok az EU éllovasai a koronavírus-járvány kilábalásában, miközben a mediterrán országok a sereghajtók. A déli államok jelentős adósságállománnyal és magas munkanélküliségi rátával küzdhetnek meg az elkövetkező időszakban is a járvány előtti kibocsátási szint eléréséért, amit tovább nehezít a turizmus fenntartható helyreállásának a bizonytalansága is.

3. ábra: Az EU 27 tagállamának gazdasági teljesítménye a COVID válságot követően

A szerzők a Miniszterelnöki gazdasági főtanácsadó irodájának munkatársai.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images