Hogyan használjuk a karbonpiacot a fenntarthatósági elvárások teljesítéséhez?

Az elmúlt években jelentős anyagi terhet jelentett a karbonkvóta azoknak az ipari termelőcégeknek, amelyek az uniós emissziókereskedelmi szabályozás alá tartoznak. Idén augusztusban egy ilyen kibocsátási egység (EUA) ára, amely egy tonna szén-dioxid ekvivalens kibocsátásának felel meg, megközelítette a 100 eurót, miközben a rendszer indulásakor – a 2008-as gazdasági válságot követően – volt olyan év, amikor mindössze 3-4 eurót kellett fizetni egy tonna CO2-kibocsátásért.

Jelenleg az árfolyam 65-70 euró körül mozog, azonban az orosz-ukrán háború miatt újraindított szénerőművek többletkeresletet generálnak a piacon, amely nagy valószínűséggel ismét felfelé nyomja majd az árfolyamot.

Ugyanakkor kérdés, hogy az ipari termelés mennyire esik vissza a háború és a recessziós környezet hatására és hogy ezen cégek emissziós kvóták iránti keresletének visszaesése mennyiben tudja ellensúlyozni a nagyobb szénfelhasználás megnövekedett kvótaigényét.

Európában 8-9 ezer céget érint a kötelező kvóta

Az Európai Uniós Kibocsátás-Kereskedelmi Rendszert (EU ETS) 2005-ben hozták létre a klímaváltozás elleni küzdelem részeként, és ez máig a világ legnagyobb ilyen jellegű platformja. A tesztüzem után 2008-tól az olyan nagy szennyezőknek, amelyek üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedéllyel rendelkeznek a nemzeti hatóságtól, mint például a nagy közműcégeknek, a finomítóknak, a cementgyáraknak, a műtrágyagyáraknak, az üveggyáraknak, a papírgyáraknak vagy a légiközlekedési ipar szereplőinek minden évben riportálniuk kell a kibocsátásukat, és ennek megfelelő mennyiségű kvótát kell megvásárolniuk a következő év áprilisának végéig. Az áramtermelőkön kívül szinte minden, a rendszerben érintett vállalat évente részesül ingyenes kiosztásban, azonban, ha ennél nagyobb mértékben szennyeznek, kvótát kell vásárolniuk minden tonna kibocsátott üvegházhatású gáz után.

„Európában 8-9 ezer cég tartozik a megfelelési piac hatálya alá, ez az úgynevezett EU ETS. Az évente engedélyezett kibocsátási kvótát az Európai Bizottság határozta meg, ebbe a cégeknek bele kell férni. Amennyiben az ingyenes kiosztás nem fedezi a kibocsátást, további kvótát kell vásárolniuk a piacon. Ezek forognak több tőzsdén is, a leglikvidebb az ICE Endex Amszterdamban, a másik az EEX Lipcsében” – mondta a Portfolio-nak Papp Bernadett, Pact Capital AG szenior piaci elemzője.

Az EU ETS alá tartozó cégek egy része ingyenes allokációban is részesül, egy iparági átlag szintjéig, hogy ne kerüljenek versenyhátrányba a globális szereplőkkel szemben, de ezt az átlagot úgy kalkulálják, hogy a szereplők motiváltak maradjanak a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében.  

Product benchmark, avagy a kvótamatek

Legutóbb 2019-ben végzett az Európai Bizottság egy nagy felmérést, ahol minden, az EU ETS által érintett cégtől számos, az üzleti tevékenységgel kapcsolatos adatot bekértek visszamenőleg 4 évre. Ebben benne voltak a felhasznált nyersanyagok, energia, technológia, a kibocsátás, a hulladék mennyisége stb. Ezek alapján az unió kiszámítja, hogy mekkora az átlagkibocsátás szektoronként, vagyis termékbenchmarkokat határoznak meg. Például egy cementgyárnál felmérik, hogy egységnyi, egy tonna cement előállításához mennyi káros anyag kerül a levegőbe. Majd megnézik, hogy például a magyarok tonnánként 1,2 tonna CO2-t bocsátanak ki, a spanyolok 1,0-et, a németek 0,93-at, és ezeket növekvő sorrendbe helyezik, és a legjobb 10 százalékból számolnak egy átlagot, ez lesz a termékbenchmark EU-szinten. A magyar cementgyártó így motiválva lesz arra, hogy modernizáljon, mert ha nem teszi meg, akkor többet kell majd költenie kvótákra, amit hárítania kell majd a vásárlók felé, és nem lesz versenyképes egy német gyártóval szemben.

Hasonló rendszerek működnek Nagy-Britanniában, az USA több tagállamában, Dél-Koreában és Új-Zélandon. A kínai országos rendszer egyelőre csak az energiacégeket fedi le, azonban több iparosodott régióban van az EU ETS-hez hasonló rendszer.

Habár bizonyos üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása, illetve számos iparág már a megfelelési piac hatálya alá tartozik, ez a világ összkibocsátásának csak egy töredékét fedi le. Még uniós szinten is, a vállalkozásoknak csak egy szűkebb körét érinti a kötelező szabályozás, azonban a többi piaci szereplő számára lehetőség nyílik önkéntes alapon csökkenteni a kibocsátását például új technológiák bevezetésével, vagy ha ez nem áll rendelkezésre, akkor ellentételezéssel.

Nem csak a kvótaszabályozás alá tartozó cégek vannak nyomás alatt

„Ha nem áll rendelkezésre technológia, vagy ha az új technológia bevezetése túlságosan költséges lenne, és nem térül meg üzletileg elfogadható időn belül, akkor ellentételezéssel tudnak tenni annak érdekében, hogy legalább máshol kevesebb ÜHG gáz kerüljön az atmoszférába. Természetesen az a preferált, hogy házon belül mindenki csökkentse a saját kibocsátását, azonban, ha ez nem lehetséges, akkor projektekből származó úgynevezett kreditekkel tudják ellentételezni kibocsátásukat” – mondta a Pact Capital elemzője.

A kötelező szabályozás alá tartozó cégek közül jellemzően kevesen vállalnak további önkéntes ellentételezést, például a műtrágyagyártással kapcsolatos kibocsátást fedezi a kötelező kvóta, de amint a műtrágyás zsákokat elkezdik szállítani, a teherautók kibocsátását már nem. Tehát a műtrágyagyártónak van lehetősége a céges flotta kibocsátását önkéntes alapon ellentételezni, de Papp Bernadett szerint ez kevésbe jellemző a kötelezően leadandó egységek magas ára miatt, ugyanakkor nem példanélküli.

Sok cégnél úgy gondolják, hogy versenyhátrányba kerülnek, ha ezen a területen nem mutatnak aktivitást.

Ezt láttuk az uniós légitársaságoknál is, ahol az Európai Gazdasági Közösség területén belül felmerülő emisszió ellentételezése kötelező, tehát egy Budapest – Brüsszel úton kibocsátott üvegházhatású gáz beletartozik az EU ETS-be, de ha a társaság Budapestről Dubajba repül, akkor egyelőre nem. Itt azonban dönthet úgy a társaság, hogy zöld akar lenni, és vásárol az önkéntes piacon mondjuk egy újraerdősítési projektből krediteket, így ellentételezi a dubaji járatból származó kibocsátását, amely után egyébként nem tartozott megfelelési kötelezettséggel.”

Az önkéntes ellentételezési piac mindenki számára nyitott, és az utóbbi években egyre nagyobb nyomás alá kerülnek a cégek, profiltól függően akár több oldalról is:

• a vásárlóik részéről – előnyben részesítik a karbonsemleges vállaltok termékeit, szolgáltatásait
• tulajdonosok felől – például egy részvénytársaság esetében
• beszállítói hálózat részéről – a megrendelő cég elvárhatja, hogy csak karbonsemleges vagy a kibocsátáscsökkentésért áldozatokat hozó vállalatokkal szerződik
• a finanszírozók oldaláról – a zöldhitelek alacsonyabb kamattal elérhetők a cégek számára, ha energiahatékonysági beruházásokat eszközölnek

A legtöbb cégnél a karbon lábnyomkalkulációja nem illik az üzleti profilba,

érdemes külső segítséget igénybe venni a monitorozások, riportolások elvégzésére, hogy így kiderüljön, hogy mi az a kibocsátási mennyiség, amit adott esteben kreditvásárlással ellentételezni kell.

Itt olyan hétköznapi dolgok is felmerülnek, amelyek a legtöbb cég életében jelen vannak, például a céges autóflotta használatából, szerverek működtetéséből vagy a laptopok töltéséből fakadó kibocsátás.

Kreditet jellemzően olyan projektekből lehet vásárolni, ahol valamilyen emisszió elkerülés vagy lekötés történik. Ma már vannak olyan projektek is, amelyek a levegőből direkt megkötik a szén-dioxidot, de lehet ez egy megújuló energia projekt is, ahol egyszerűen csökkentik az adott szén-dioxid-kibocsátást egy más, alapesetben alkalmazott technológiához képest, mint például hulladékból előállított biogázzal történő fűtés fosszilis energiaforrás felhasználása helyett.

Nem tőzsdei áron történik az elszámolás

Amíg az EUA kvóta esetében kicsi az arbitrázs lehetőség, mert mindenki meg tudja nézni, hogy mennyi volt az előző napi tőzsdei záróár, addig az önkéntes kreditek esetében már nem ennyire egyértelmű a helyzet.  „A projektek esetében nagyon sok mindentől függ az ár, hogy az hol valósult meg, milyen metodológiával, milyen típusú projektről beszélünk, mikor, milyen standard alapján.

Ennek megfelelően kreditet vásárolhat egy cég 1 dollárért, de 100-ért is úgy, hogy minden egyes kredit egy tonna szén-dioxid ekvivalens megkötését vagy kibocsátásának elkerülését jelenti”

– tette hozzá a szakértő, aki szerint a cégnek először azt kell látnia, hogy ha például csak 10 tonna éves kibocsátást kell ellentételeznie, akkor megengedheti magának, hogy drágább és ezért elismertebb, jobb minőségű projekttől vásároljon kreditet.

Ezek tipikusan a szén-dioxid-megkötéssel kapcsolatosak, mivel ezek a technológiák ma még nagyon drágák, és jellemzően nem is jönnének létre, ha nem generálnának ilyen krediteket, amiket aztán a projektfejlesztők értékesíteni tudnak. De elérhetőek a hagyományos tömegprojektek is, napelem vagy szélerőmű beruházások, főleg Kínában és Indiában, amelyek sok kreditet generálnak, ezért jelentős diszkonttal forognak a ritkább, minőségibb projektek krediteihez képest.

Fontos hangsúlyozni, hogy a megbízható projekteket mindig egy független harmadik fél hitelesíti szigorú sztenderdek alapján. Napjainkban több ilyen non-profit hitelesítő működik, amelynek eredményeként az önkéntes ellentételezésre használható kreditek piaca fragmentált, nehezen átláthatóvá vált, azonban 2022 őszén kezdeményezés indult a kreditek iránt támasztott elvárások egységesítése irányába.

A szakértő szerint a projekt kiválasztásánál arra érdemes figyelni, hogy az addicionális legyen, vagyis ne olyan, amit amúgy is jogi kötelessége például egy államnak megvalósítania, hanem olyan, amely nem valósulhatna meg másképp, csak úgy, ha a projektfejlesztő és a beruházó vagy a befektető is tudja, hogy majd a kreditek segítségével fog megtérülni a projekt. Ami még szempont, az úgynevezett permanence, vagyis állandóság, például, hogy egy újraerdősítési projekt ne olyan területen történjen, amely fokozott tűzveszélynek van kitéve, figyelni kell, hogy az emissziócsökkentés ne legyen kockázatnak kitéve. Ha ugyanis leég az erdő, a szén-dioxid visszakerül az atmoszférába.

2021 rekord év volt az önkéntes ellentételezési piacon, soha nem látott mennyiségű projektet regisztráltak és több mint 2 milliárd dollár értékben vásároltak krediteket a cégek.

Az idei évben a recessziós hangulatnak és az emelkedő kamatkörnyezetnek köszönhetően lényegesen kevesebb új projektet regisztráltak, amely a jövőben a kínálati oldal szűkösségével és magasabb árakkal járhat.

A Pact Capital lapunkat arról tájékoztatta, hogy ügyfeleik jellemzően olyan projekteket keresnek, amelyek pluszban valamilyen társadalmi célkitűzésnek is eleget tesznek, például tiszta vizet biztosítanak a fejlesztés környezetében élőknek. Van tűzhelyprojektjük Indiában és Afrikában is, azáltal, hogy nem kell a tüzet őrizniük a nőknek, iskolába tudnak járni, és javulnak a lehetőségeik egy jobb életszínvonalra. De ismertek olyan különleges projektek is, ahol például egy légitársaság újraerdősítési projektet finanszíroz, és az erdő szélén ültetett mogyoróbokrok terméseit szolgálják fel a repülőgépeken. A cég legújabb projektje Pakisztán árvízsúlytotta terültein valósít meg újraerdősítést munkát adva a helyi közösségnek és hosszú távon csökkentve az újabb árvizek és a talajerózió jövőbeni esélyét.

A cikk megjelenését a Pact Capital AG támogatta.