2 millió euró értékben valósított meg elektromos autótöltő-fejlesztést a Mol és a Siemens

Az elektromobilitás és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra évek óta meghatározó szerepet tölt be a Mol stratégiájában. Jelenleg milyen konkrét lépésekkel halad a vállalat azon célja felé, hogy a régió vezető alternatív mobilitási szolgáltatójává váljon?

Czikora Tamás: 2016-ban fogalmaztuk meg először a stratégiánkban, hogy klasszikus olajipari vállalatból, amely elsősorban a benzin- és dízelüzemű járművekhez értékesít üzemanyagokat, egy olyan újgenerációs vállalattá váljunk, amely minden hajtási technológia kiszolgálásához kínál megoldást az ügyfelek számára. A legjobban talán úgy összefoglalható a transzformációnk, hogy:

literek helyett kilométereket értékesítünk.

Most például egy budapesti üzemanyagtöltő állomáson beszélgetünk, ahol olyan töltőoszlopokat telepítettünk, amelyekkel akár 160 kW teljesítménnyel lehet az elektromos autókat tölteni. Természetesen a vállalat számos más területen, például hidrogéntechnológiában is végez fejlesztéseket, beruházásokat, de egyértelmű, hogy a mobilitásban a legelterjedtebb és középtávon a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező terület az elektromobilitás. Éppen ezért különösen nagy hangsúlyt fektetünk az ehhez szükséges infrastruktúra kialakítására.

Az elmúlt években több területen is ütemesen haladunk a céljaink elérsében: mindenki találkozhatott már Mol Limo car-sharing autóinkkal, illetve a mára az ország második legnagyobb gépjárműflottáját kezelő Mol Mercarius is számos elektromos vagy plug-in hybrid autóval rendelkezik, ezek aránya a jövőben várhatóan jelentősen növekedni fog. Komplex szolgáltatásokban gondolkodunk, ezért már 2018-2019-ben elkezdtük kiépíteni az országos Plugee töltőhálózatunkat is. Akkor még jellemzően 50 kW teljesítményű töltőket telepítettünk, ma pedig már 300-400 kW-nál tartunk. Tartjuk a lépést az egyre nagyobb kapacitású akkumulátorokkal és az egyre gyorsabb töltést lehetővé tevő modellekkel, sőt elébe is megyünk a növekedésnek.

Célunk, hogy a különböző szereplők, így a flottát használó cégek, a magánszemélyek, a car-sharing felhasználók minél egyszerűbben és kényelmesebben tudják tölteni az autóikat az egyre bővülő hálózatunkban.

A vállalat egy EU-s, regionális Connect-E projekt koordinátoraként egy közel 28 millió euró összköltségű töltőtelepítést hajtott végre, illetve felügyelte, segítette a partnerek tevékenységét. A fejlesztés eredményeképp számos ultragyors töltő került Magyarországra és a régió több országába. Mit kell tudni erről a projektről?

Cz. T.: Jelenleg az elektromobilitás olyan érettségi fázisban van, amikor – főként az infrastruktúra kiépítés területén - szükség van állami vagy EU-s támogatásra. Ennek legköltségesebb része egyértelműen a nagyteljesítményű, zömében főutak, autópályák mentén elérhető töltőberendezések telepítése. Az elmúlt években folyamatosan, akár országos-, akár EU-s szinten megjelentek különböző programok, amelyeket folyamatosan vizsgálunk. Az említett program, a Connect-E nevet viselte, koordinátorként, konzorciumban vettünk részt benne, 14 két DC csatlakozós, akár 300 kW-ig bővíthető töltőt telepítettünk az országban. Az elektromobilitás fejlődése nem lineáris, inkább lépcsőzetes: az új technológiák, egyre nagyobb energiasűrűségű akkumulátorok, egyre több és megfizethetőbb modell és a bővülő töltőinfrastruktúra egymásra építkezik.

Úgy gondolom, hogy az említett projektben elért eredmények egy újabb lépcsőfokot jelentenek az elektromobilitás területén.

Milyen típusú töltőkkel bővült a Plugee hálózat? Milyen kihívásokkal szembesültek például a hálózati csatlakozás során?

Négyesi Szilárd: A Mol és a Siemens régóta működik együtt, már a vállalat első két DC (egyenáramú, nagy teljesítményű) töltőjét is mi szállítottunk a budapesti Istenhegyi úton található töltőállomásra 2016-ban. A világ élvonalába tartozunk az elektromobilitás területén, amely főként annak köszönhető, hogy nem csak töltőoszlopokat fejlesztünk, hanem minden kapcsolódó háttértechnológiában, mint az energiaelosztás, zöldenergia-termelés optimalizáció, automatizáció területén nagyon komoly eredményeket érünk el világszerte.

Az USA-ban az Amazon és a USPS (USA Postaszolgálata) is a Siemens ügyfelei közé tartoznak, sőt, európai márkaként, helyszíni jelenléttel számos országában segítjük a városi e-buszközlekedést.

Ahogy a Mol, úgy mi is komplex megoldásokban gondolkodunk, úgy hiszem, hogy enélkül nem lehet eredményesen infrastruktúrát fejleszteni és üzemeltetni sem műszaki, sem üzleti értelemben.

Egyetértek abban, hogy az elektromobilitás fejlődése lépcsőzetes, éppen ezért e berendezéseinket is mindig úgy alakítjuk ki, hogy a kezdeti igények kiszolgálása után, tovább lehessen bővíteni a teljesítményüket. A jelen esetben is, a most telepített töltők egyelőre 160 kW töltési teljesítményen üzemelnek, de – amennyiben azt a kiszolgáló hálózat keresztmetszete lehetővé teszi, – ezt akár 300 kW-ra is lehet emelni. Egyébként ezzel a töltővel például Ausztriában már e-teherautót is tankolnak, vagy éppen energiaközösségekből is származó áramot adnak az e-járműveknek.

Nagyteljesítményű töltőket jellemzően kétféle helyszínen telepítenek: városi környezetben és főutak, autópályák melletti üzemanyagtöltő állomásokon, illetve ipari-logisztikai telephelyeken. Mekkora kihívás például egy autópálya mellett egy korábban nem látott, óriási teljesítményű töltőinfrastruktúrát létrehozni?

Cz. T.: Az említett helyszínek mindegyikének megvan a sajátos kihívása. Az autópályák mellett például a megfelelő áramhálózati csatlakozás elérhetőségének biztosítása a legkomolyabb feladat. Ezek a kutak jellemzően hálózati végpontok, és ahhoz, hogy sokkal több villamosenergiát tudjunk igénybe venni, akár több kilométernyi hálózatfejlesztésre, új trafókra, tulajdonosi engedélyekre, stb. van szükség, amely éveket vehet igénybe, és hatalmas költséggel járhat. Ugyanakkor nagy előny, hogy stabilan lehet számítani az ügyfelekre, hiszen egy hosszabb út során felértékelődik a gyors és elérhető töltési infrastruktúra, másrészt van fizikai tér, hely a bővülésre.

Ez városi környezetben korántsem egyértelmű.

N. Sz.: Ahogy Tamás is említette, a hálózatbővítés olykor olyan sok időt vesz igénybe, amely már mind technológiai, mind üzleti szempontból versenyhátrányt eredményezhet. Elég csak visszatekinteni az időben: az 5-6 évvel ezelőtti töltési teljesítmény hat-hétszerese már a mai elvárás. Ilyen környezetben egy szolgáltatónak sincs ideje ennyit várni, főleg úgy, hogy határozott európai cél a közúti áruszállítás elektrifikálása is, amely megsokszorozza majd a töltési igényeket. Ilyenkor sokféle megoldást érdemes megvizsgálni: be lehet vonni plusz termelőket, közeli naperőműveket, energiatárolókat lehet telepíteni, nagyfogyasztókat, például a shopok hűtő-fűtő rendszerét is be lehet kapcsolni a rendszerbe. Időtálló, ha ún. microgrid hálózatokat hozunk létre, amelyben összekötjük az összes fogyasztót az összes termelővel és tárolóval, és

teljesen automatikusan úgy osztjuk el a rendelkezésre álló energiát, hogy az a legkedvezőbben tudjon hasznosulni.

Fontos az is, hogy előre lekötött áramhálózati igény megegyezzen a valós fogyasztással- főként ne lépje túl. Azt ugyanis nehéz előre megmondani, hogy mekkora e-töltési kapacitásra lesz szükség egy autópálya mentén. Itt jön képbe például a dinamikus terhelés megvalósítása, mellyel nem „pörög túl” az üzemeltető villanyórája, de mindenki a leggyorsabban fel tudja tölteni a járművét. Szempont azt is, hogy távolról lehessen menedzselni az eszközöket, a rendszert.

Tömören: a fejlesztések előtt, a tervezés minél korábbi fázisában érdemes bevonni a technológiai oldalt, hogy a legjobb és fenntartható megoldás valósuljon meg.

Az elektrifikációval szembeni egyik legkomolyabb ellenállás a töltés vélt vagy valós lassúsága, és egyben ez is az egyik legnagyobb hátráltatója az elektromos autók még nagyobb térnyerésének. Ugyanakkor, ha a töltési időre nem kellemetlenségként, hanem lehetőségként tekintünk, milyen szolgáltatásokat lehet kínálni a várakozóknak? Milyen retail üzleti modell épülhet erre?

Cz. T.: Töltőállomásainkat évek óta dinamikusan fejlesztjük pont annak érdekében, hogy az ott töltött időt minél kellemesebb környezetben és minél minőségibb szolgáltatások igénybevételével lehessen eltölteni. A nemzetközi tendencia is azt mutatja, hogy egyre nagyobb jelentősége van a töltőállomások által nyújtott plusz szolgáltatásoknak. Nem véletlen, hogy angol nyelven már nem petrol station, hanem service station a töltőállomások megnevezése. Kútjaink ráadásul rendkívül jó lokációkban helyezkednek el, legyen szó főútvonalakról vagy városi környezetről. Ezt minél jobban ki akarjuk használni, és egyre több szolgáltatást nyújtani, az állomásokat bevonva abba az ökoszisztémába, amibe az autótulajdonosok, flottás autókat vezetők, Mol Limo használók, Mol Move applikáció felhasználók, vagy csak egyszerűen egy hot-dogra vágyók között szövődik.

Gondoljunk bele: egy most telepített töltő egy átlagos elektromos autó akkumulátorát kb. fél óra alatt fel tudja tölteni. Egy autópályán, hosszabb utakon egyébként is meg kell állnia a sofőröknek,

30 percet pedig kellemes környezetben, minőségi szolgáltatásokkal gond nélkül el lehet tölteni.

Milyen töltési teljesítményig érdemes elmenni, van-e technológiai vagy üzleti plafon, amit már nem érdemes átlépni? Milyen üzleti modellel lehet a beruházásoknál rövidebb megtérülési időt elérni?

N. Sz.: Ez sok tényezőtől függ, kezdve a rendelkezésre álló árammennyiségtől odáig, hogy gyors degradáció nélkül, milyen gyorsan lehet tölteni biztonsággal az adott akkukat. A Siemens rendelkezik már olyan technológiával, amelyek akár 1440 kW-al is tudnak tölteni, több modulból állnak, a teljesítményük ezáltal modulárisan csökkenthető és növelhető. Ekkora teljesítmény talán a személyautókhoz a közeljövőben sem fog kelleni, azonban a tehergépjárművek, buszok igényei teljesen mások, esetükben indokolt a közel 1,5 MW teljesítmény. Más kérdés, hogy a megfelelő háttérinfrastruktúrát ezekhez a berendezésekhez leginkább depókban, logisztikai központokban érdemes telepíteni, ahol rendelkezésre áll hálózati áram, napelemek, nagyfogyasztók és adott esetben energiatárolók, üzemeltetést segítő menedzsment rendszerek.

Ezeket az egységeket microgrid hálózatba kapcsolva nagyon hatékonyan lehet az energiát elosztani, és kihasználni a töltőberendezésekben rejlő potenciált.

A Siemens befektetett egy vállalatba, amely olyan automatikus töltési technológiát fejleszt, amit parkolóhelyekbe, az aljzatba lehet integrálni, és a sofőrnek nincs más dolga, mint a megfelelő helyre beállni. Ez a technológiai innováció mellett azért is hatékony megoldás, mert jól beilleszthető az önvezető modellbe, automatikus számlázást, adminisztrációt tesz lehetővé a vállalatok számára.

Cz. T.: Természetesen törekedni kell a minél kedvezőbb megtérülésre, azonban ez a technológia jelenlegi érettségi fázisában csak támogatásokkal elérhető. Az egy életképes modell, ha például telephelyi töltőket időszakosan publikussá, félpublikussá lehet tenni. Például egy nagy buszdepóba Plugee oszlopokat telepítünk, amelyek bekerülnek az applikációba, ahol látni lehet az aktív töltőket. Ha előreláthatóan nincs szükség 2-3 óráig a buszoknak töltésre, akkor ebben az időablakban meg lehet nyitni ezt a lakosság számára, még jobb kihasználtságot biztosítva az infrastruktúrának. De ezt ki lehet terjeszteni B2B megoldásokra, például szerződni elektromos autókat üzemeltető taxistársaságokkal vagy csomagküldő vállalatokkal, akár dinamikus árazást is használva.

A Mol óriási naperőmű beruházásokat jelentett be az elmúlt időszakban, Ballószögön például egy 66 megawattos létesítményt vásárolt tavaly. Hogyan lehet kiaknázni leghatékonyabban a zöldenergia-termelés és az elektromos töltés közötti szinergiát?

Cz. T.: Kulcskérdés, hogy a töltőkhöz milyen forrásból származó energiát biztosítunk, és az e-mobilitást természetesen egyre fenntarthatóbbá teszi, ha az áram minél nagyobb arányban megújuló forrásból származik. El kell választani ugyanakkor egymástól az országos átviteli- és elosztóhálózatra kapcsolódó megújuló energiás beruházásokat a lokálistól. Ha az országos áramhálózat egyre nagyobb részben megújuló forrásból kapja az energiát, akkor végsősoron a hálózatra csatlakozó töltőkön elérhető villamosenergia is egyre zöldebb lesz. Mivel ezeket a fejlesztéseket koncentráltan, nagy mérethatékonyság mellett lehet megtenni, úgy gondolom, hogy ez a legkézenfekvőbb megoldás a zöldítésben. A lokális naperőművek bevonása az e-mobilitás területén esetenként indokolt lehet, de főként a már említett telephelyi, ipari környezetben van létjogosultsága.

N. Sz.: A naperőművek termelési görbéje jól illeszkedik a publikus töltők fogyasztási görbéjéhez.

Ez hatalmas lehetőségeket rejt magában,

hiszen a villamosenergiahálózatunk legnagyobb problémája, hogy a naperőművek által megtermelt zöldenergiát napközben a fogyasztók nem tudják elhasználni, és csak veszteséggel lehet rajta túladni az áramtőzsdén, ami – lássuk be – pazarlás. Ha a telephelyi áramtermelést minél nagyobb mértékben be tudjuk csatornázni az ipari parkon belüli vagy a nyilvános, esetleg fél-nyilvános töltésbe, az minden fél, a termelő, a fogyasztó és az országos hálózat számára is igen kedvező. Van arra példa, hogy taxitársaságokkal, csomagszállító e-flottákkal szerződve egy vállalat “shared depot” koncepcióval biztosítja a behajtást a telephelyre, és akár dinamikus árazást kialakítva, különböző kedvezményes tarifákkal létrehoz egy töltési szolgáltatást. Ez elősegítheti a hazai e-haszonjárművek, e-buszok terjedését is.

Milyen ütemben fogják fejleszteni a Plugee töltőhálózatot, hol találkozhatunk a jövőben még több töltőoszloppal?

Cz. T.: Úgy gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha mindig a piaccal együtt bővülünk, de nem csak lekövetjük a változásokat, hanem adott esetben elé is megyünk. Pont ezért nagyon hatékony megoldás olyan töltőberendezéseket használni, amelyek teljesítménye felskálázható, mert a későbbiekben, amikor az igények várhatóan nőnek, akkor sem kell mindent elölről kezdenünk. Az elkövetkező években döntően a jelenlegi lokációk fejlesztésén fogunk dolgozni.

A cikk megjelenését a Siemens Zrt. támogatta.

Címlapkép és fotók forrása: Portfolio - Stiller Ákos