Üzenet az űrből − A Föld bolygó lesz a leghálásabb, ha az adatközpontok feljebb költöznek

Hörömpöli-Tóth Levente

2026. január 27. 11:00

Ömlik a pénz a mesterséges intelligenciába: becslések szerint világszerte mintegy 3 ezer milliárd dollárnyi beruházás van csőben, aminek jelentős része infrastrukturális fejlesztés. A gomba módra szaporodó adatközpontok azonban masszív környezeti terheléssel is járnak, így jött képbe, hogy az egész problémahalmaztól úgy lehetne a legegyszerűbben megszabadulni, ha a szerverparkokat átköltöztetnénk az űrbe. Az első pilot már működik, és ha még lenne kétely bárkiben a dolog megvalósíthatóságával kapcsolatban, alighanem elég hozzátenni, hogy Elon Musk az ügy egyik fő szószólója. Hasonló témákról lesz szó a március 5-i Green Transition & ESG 2026 konferencián is.

Egy nagy nyelvi modellben indított csevegés egyetlen válasza, legyen az bármilyen triviális, valahol 2-10 wattóra (Wh) energiát igényel, ami egy LED lámpa 15-60 perces fogyasztásának felel meg – tudjuk meg stílusosan a Chat GPT-től. Ez egy mezei Google kereséshez képest úgy nyolc-tízszeres karbonlábnyomot jelent.

A gond ott kezdődik, hogy AI-promptokból csak az OpenAI megoldásában napi 2,5 milliárdot indítanak a felhasználók, és erre jön a versenytársak által generált forgalom a Gemini-tól a Grokig. A sok utasítás és kérdezősködés tehát alaposan összeadódik.

Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen a lassan mindenhova beszivárgó mesterséges intelligencia egyre szürreálisabb nagyságrendű számítási kapacitásokat követel meg a felhőszolgáltatások, a valós idejű adatelemzés és a különböző AI-hajtotta alkalmazások működéséhez.

Dübörög a globális AI-verseny, és ennek ára van, ami exponenciálisan növekvő energiaéhségben, a már most a globális kibocsátások több mint 1%-ára rúgó környezetterhelésben és riasztóan emelkedő hűtővízszükségletekben ölt testet.

Valahol nemet mondanak

Az USA adatközpontjai jelenleg is hazánk teljes, nagyjából 45 TWh-ra rúgó áramfogyasztásának négyszeresét kötik le, az arány pedig az évtized végére tizenkétszeresre tágulhat. Nem véletlen, hogy a szereplők minden lehetséges eszközt bevetnek, hogy a fenntarthatóság jegyében kezeljék a helyzetet.

Így a Microsoft újraindítja az 1979-es súlyos incidens miatt leállított Three Mile Island atomerőművet, a Google kis moduláris reaktorra (SMR) épít egyik tennessee-i projektjében, míg az USA nyugati partján egyre nagyobb fantáziát látnak a geotermikus energiában is a szakemberek. Nagy-Britanniában pedig erősödnek a hangok, hogy az új telepítések kerüljenek az északi régiókba, hogy ezáltal karnyújtásnyira kerüljenek a partközeli szélfarmok.

A környezetbarát megoldások iránti vágy az adatközpontok másik aspektusát tekintve is örökzöld téma. A szerverek hűtése több százmillió köbméter vizet köt le, Kínában ezért valahol már a tengerbe süllyesztik az infrastruktúrát, a Microsoft pedig olyan zárt rendszer kidolgozásán fáradozik, amely kiküszöböli a párolgást, ezáltal fenntartható módon minimalizálja a vízigényt.

Az energia megtermelésén túl a villamosenergia-hálózatra gyakorolt terhelés is a szűk keresztmetszetek közé tartozik, amikor a tömeges szerverpark-telepítésekről esik szó. Észak-Virginiában, a Data Center Valley-ben egy-egy központ fogyasztása kisebb városokéval vetekszik, és a létesítmények koncentrációja miatt az államban már olyan a túlterheltség, hogy hét évet kell várni a hálózatra kapcsolásra. A viszonyok máshol is kezdenek az ellátásbiztonság rovására menni.

Az arizonai Tucson az első olyan település az USA-ban, ahol a helyiek egyhangúan kimondták: nem kérnek gigawatt volumenű fejlesztésekből a várhatóan velük járó energia- és vízaggályok miatt.

Irány az űr!

A helyzet nem fest tehát túlságosan rózsásan. A mesterséges intelligencia forradalom ugyanis még csak most van felfutóban, és bár az algoritmusok optimalizálása kecsegtet némi hatékonyságnövekedéssel, ez alig képes kompenzálni a számítási kapacitások iránti elképesztő éhséget. Az AI-evangelisták természetesen a pozitívumokat hangsúlyozzák: a rákkutatástól az önvezető autókig a mindentudó személyes AI-asszisztensektől a teljes folyamatokat levezénylő AI-ügynökökig mindhez kell a technológia. Menekülni csak előre lehet tehet.

Jobban mondva, most úgy tűnik, inkább felfelé lesz érdemes.

A gordiuszi csomót ugyanis egyre többen az űrben látják átvághatónak. Az elsőre meghökkentő ötletet nem fogadta kezdetben kitörő lelkesedés. Amikor az időközben sikeres pilotprojektet lezongorázó Starcloud startup koncepcióvideót tett közzé, a kommentfal legdiplomatikusabb üzenete az „Ez a legnagyobb baromság, amit valaha láttam vagy hallottam” volt.

Az említett cég alapítója, Philip Johnston szerint azonban mára ott tartunk, hogy sokkal több értelme van az űrben gondolkozni, semmint a földi infrastruktúrában. A szakember úgy érvel, hogy

a jellemzően legdrágább földterület eleve kiesik a költségtételek közül, ami pedig az energiaellátást illeti, odafent 0-24-ben lehet befogni a Nap erejét, ami hatszor kisebb alapterületű napelemet követel meg.

Most már megérheti

Egy napenergiára vagy egyéb megújulóra épülő földi működtetés emellett jelentős energiatároló-kapacitást is igényel, ami megint csak jelentős kiadás – ez viszont a világűrben irreleváns a folyamatos napsütés miatt. A hűtés vonatkozásában szintén jobban jön ki a matek, hiszen az az űrben ingyen van, a dermesztő hideg elvégzi a melót – noha igaz, hogy pont a vákuumos közeg műszakilag megnehezíti a hőelvezetést.

További mérnökpróbáló feladat, hogy a földkörüli pályán a chipek brutális sugárzásnak vannak kitéve, minden hardvert ezért űrkompatibilis szabványok szerint kell legyártani, ami megint csak költség- és súlynövelő tényező.

Késleltetés? Nem téma! Az űrbe telepített adatközpontok kapcsán felmerül az adatkommunikáció esetleges késleltetésének kérdése. Tudni kell viszont, hogy ez esetben a rádióhullámok helyett a sokkal hatékonyabb lézersugár technológiát alkalmazzák, ahol Elon Musknak a Starlink révén hatalmas előnye van. Harmadik generációs műholdjai ráadásul a mostanihoz képest tízszeres sebességet kínálnak majd. A technológia ezen túl olyan távoli területek számára is nagy sebességű internetkapcsolatot biztosíthat a Földön, ahol eddig az nem volt megvalósítható.

És itt jutunk el egy kulcstényezőhöz, a fellövési költségekhez, ahol nem meglepő módon ezúttal is Elon Muskba botlunk. Az általa vezetett SpaceX Starship űrhajói ugyanis az első teljesen újrahasznosítható járgányok, amelyek ezáltal drasztikusan képesek lenyomni az egy fellövésre és egy űrbe bocsátott tonnára vetített anyagi terhet.

Texasban jelenleg két, a Teslaéhoz hasonló Starship gigafactory épül, ahol két éven belül naponta (!) gördül majd le a szalagról egy űrjármű.

És ez azért döntő, mert míg a fellövési költség az újrahasznosításnak köszönhetően 50-100-szorosára csökken, az évente űrbe juttatható teherszállítmányok tömege legalább ezerszeresére nőhet.

A verseny folytatódik

Musk tehát itt is az élen jár, de nemcsak a Starship miatt. A Project Heart of Galaxy kezdeményezésével egy mélyűr-infrastruktúra egységes víziójává akarja integrálni a SpaceX, a Tesla és az OpenAI konkurenciájaként létrehozott xAI képességeit. Vagyis a rakétától az adatközpontokon át mindent képes megépíteni, és így teljes kontrollt gyakorolhat az egész AI-termékellátási lánc felett.

A versenytársak persze szintén nem ülnek karba tett kézzel. A Google a Project Suncatcher keretében 2027 elejére tervezi az első, saját fejlesztésű AI-chipekkel megpakolt prototípus műholdak felbocsátását az általuk bekebelezett Relativity Space közreműködésével, de Jeff Bezos Blue Originja is nyomul. Az űrkocka el van vetve.

Ahogy az említett Bryan Johnston vonatkozó TED Talkjában is rámutatott, a globális feszültségek mozgatórugója az erőforrásokért folytatott küzdelem, a nemzetek közötti AI-versenyben pedig ez az adatközpontok energia- és vízellátásának biztosításában nyilvánul meg. Ezt a Föld véges készleteiért folytatott rivalizálást lehetne kiváltani a naprendszerünk szinte végtelen energiájának hasznosítása révén, ami a környezetünk mellett a világpolitika állapotának is kifejezetten jót tenne.

Minderről és sok egyéb zöld átállással kapcsolatos kérdésről szó lesz a március 5-i Green Transition & ESG 2026 konferencián is.