Megölte Izrael az iszlám köztársaság egyik legbefolyásosabb vezetőjét – Volt, amit előre látott a veterán politikus

egykori Forradalmi Gárda-parancsnokként Laridzsáni mélyen hitt abban, hogy a nyugati hatalmak valódi célja az iráni rendszer felszámolása.

Ezt a meggyőződését egy 2006-os teheráni interjúban is kifejtette a Guardian újságíróinak.

Ha nem lenne az atomenergia, kitaláltak volna valami mást

- fogalmazott akkor.

Az interjú során Laridzsáni más téren is előrelátónak bizonyult a lap egykori tudósítója szerint. Figyelmeztetett például arra, hogy egy esetleges konfliktus esetén az olajárak az egekbe szöknének, és felvetette a Hormuzi-szoros lezárásának lehetőségét is.

Robert Tait korábban, a 2005-ös elnökválasztási kampány során is találkozott vele. Akkoriban Laridzsáni viszonylag sótlan karakternek tűnt, az elnökséget végül a jóval kiszámíthatatlanabb Mahmúd Ahmadinezsád nyerte el.

Laridzsáni pragmatikusabb politikusként gyakran került szembe Ahmadinezsád provokatív retorikájával:

az exelnök stílusát ugyanis komoly akadálynak tartotta a nyugatiakkal kötendő atommegállapodás szempontjából. Többször is megpróbált lemondani nemzetbiztonsági vezetői posztjáról, végül Ali Hámenei legfelsőbb vezető 2007 októberében elfogadta a távozását, ami egyértelműen jelezte, hogy a vitában Ahmadinezsádot támogatja.

Laridzsáni azonban továbbra is a rendszer meghatározó alakja maradt. Később az iráni parlament elnöke lett, és megőrizte befolyását Hámenei közvetlen környezetében.

Későbbi politikai pályája ellentmondásosan alakult. A szíriai polgárháború idején állítólag ellenezte Hámenei irányvonalát, amely támogatta Bassár el-Aszad rendszerét.

Kétszer is indult volna az elnökválasztáson, de az Őrök Tanácsa mindkétszer elutasította a jelöltségét.

Egyes elemzők szerint ez részben annak volt köszönhető, hogy lánya az Egyesült Államokban, két unokaöccse pedig az Egyesült Királyságban, illetve Kanadában élt. Az ellenzéki aktivisták gyakran hívták fel a figyelmet erre a kettősségre, miközben Hámenei éppen Laridzsánit bízta meg a tavaly kirobbant iráni tiltakozások vérbe fojtásával, amit ő kíméletlenül végrehajtott.

A Guardian korábbi riportere szerint kérdéses, hogy Laridzsáni mennyire keményvonalas úton haladt volna tovább. Állítólag ellenezte, hogy Hámenei fia, Mudzstaba legyen az új legfőbb vezető,

helyette pedig egy mérsékeltebb jelöltet támogatott volna, amolyan gesztusként az iráni társadalom felé.

Halálával ez a belső hatalmi vita okafogyottá vált. A Nyugat szándékairól évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott sejtései azonban most időszerűbbnek tűnnek, mint valaha - zárja elemzését Robert Tait.

Címlapkép forrása: MTI/EPA/Vael Hamzeh