A magyar cégek egymástól lesik el az ötleteket, és ezzel egész Magyarország jól jár

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A gazdasági növekedés egyik fő motorja vitathatatlanul a technológiai fejlődés, valamint az új gyártási technikák és berendezések terjedése. Az új technológiák bevezetése hozzájárulhat a gyártás sebességének növeléséhez, vagyis fokozhatja az egységnyi idő alatt gyártott termékek számát. Az iparban ezt hívjuk a termelékenység növekedésének. Az ehhez szükséges új technológia gyakran egy új gép feltalálását vagy a meglévő eszközök továbbfejlesztését jelenti.

Viszont nem minden országban folyik olyan magas szintű kutatás és fejlesztés (K+F), amely új eszközök létrehozásához vezetne, mivel a technológiai fejlesztések jelentős pénzügyi forrást igényelnek, valamint megfelelő felsőoktatási színvonalat. A hazai vállalatok saját fejlesztése híján a technológiai fejlesztés másik forrására kell támaszkodni: az importra.

A kevésbé fejlett országokban a gazdasági növekedés egyik fontos forrása tehát a technológia import, és azon belül is a termeléshez szükséges gépek behozatala.

A kereskedelem liberalizációjával egyre több cég tudja importálni a működéséhez szükséges gépeket, melyeket egyre több forrásból tud beszerezni. A technológia importja közvetlenül az importáló vállalatnak hasznos: az importált gép formájában egy új technológia honosul meg a vállalkozásban, amely így magasabb termelékenységre képes. Létezik azonban egy érdekes és szakpolitikailag fontos további hatás is: egy cég technológiai fejlesztése a többi cég viselkedését is befolyásolja. Elősegíti, hogy más cégek új technológiákat ismerjenek meg és vegyenek át. Ezt a folyamatot nevezzük technológiai átterjedésnek.

A rendszerváltás, mint esettanulmány

A technológiai átterjedés fontos Magyarországon is, és a cégek képesek alkalmazni a tudást, amelyet más cégektől lesnek el. Például azt is, hogy a termeléshez honnan és milyen gépet érdemes beszerezni. A közelmúltban megjelent kutatásunkban a rendszerváltás utáni Magyarországon, 1992 és 2003 között vizsgáltuk meg, hogyan veszik át a magyar cégek a versenytársaiktól a gépek ismeretét.

A rendszerváltás utáni időszak egyik fő gazdaságpolitikai lépése a kereskedelmi liberalizáció volt, ami nagyban növelte a nyugathoz való gazdasági és technológiai felzárkózás igényét és lehetőségét. A korai 90-es évek remek esettanulmánynak bizonyul a kérdésünk megválaszolásához, mivel a 90-es években az importált gépek nagyrészt technológiailag fejlettebbek voltak, mint a hazaiak és a rendszerváltás előtt a külföldi, elsősorban nyugati technológia nem állt szabadon rendelkezésre a magyar vállalatok számára. Ebben az időszakban Magyarország nem számított elég fejlettnek a szükséges K+F-hez, így főként az importon keresztül tudtak a vállalkozások új, fejlett technológiához és gépekhez hozzáférni.

Kell egy hely: független vállalatok is tudnak egymástól tanulni

Kutatásunkban 1992 és 2003 között vizsgáltuk meg a magyarországi feldolgozóipari cégek mérlegeit és külkereskedelmi adatait – így tudtuk a termeléshez használt gépek behozatalát kiszűrni a teljes importból. A tudás terjedésének méréséhez a cégek telephelyét település szinten vettük figyelembe.

Először azt vizsgáltuk meg, hogy a versenytársak jelenlétének és viselkedésének függvényében, mekkora valószínűséggel importál egy új gépet a vállalat. Megnéztük, hogy a cégek közvetlen, illetve távolabbi környezetében van-e olyan másik cég, amely már importálta az adott gépet és statisztikai eszközökkel kiszűrtük a helyi gazdasági folyamatok és üzleti ciklusok hatását.

Az eredményeink azt mutatták, hogy ha a cég 1 km-es körzetében létezik egy korábbi gépimportőr, akkor 30 százalékkal nő az adott gép beszerzésének valószínűsége.

Egy vállalkozás tehát nagyobb valószínűséggel szerez be egy külföldi gépet, ha a közelében már más vállalatok használják ugyanazt a gépet. Ez pedig egy lényeges átterjedési hatást mutat: a lokális információ cseréje és terjedése fontos mechanizmus a vállalkozások technológiai fejlődése szempontjából, mivel a beszerzendő gépről szóló információ megszerzése költséges folyamat (időt és energiát von el a vállalkozástól). Tehát a vállalatok képesek a környezetükben lévő független, akár versenytárs cégektől tanulni: ellesni a jó gépek jellemzőit, és beszerezni azokat.

Főleg a helyi, közeli cégek tanulnak

A modellünkben különböző távolságra vett területeken néztük meg, hogy vannak-e olyan versenytársak, amelyek már használták az adott berendezést. A távolság szerepének feltárása érdekében, minden 1, 5, 15 és 30 km-es körben lévő vállalkozás szerepel, amely korábban használta a gépet. Az  ábra ennek a vizsgálatnak az eredményeit mutatja.

A versenytársak közvetlen közelségének fontosságát mutatja, hogy az eredmények a vizsgált távolság növelésével folyamatosan veszítenek az erejükből. A tudás és az információ átterjedése tehát főként a vállalat közvetlen közelében érezhető, ahol a cégek láthatóan támaszkodnak egymás tapasztalataira. Ez az eredmény azt is mutatja, hogy a lokális termelésre építő szakpolitikáknak közvetett pozitív hatásai lehetnek a tudás és fejlődés átterjedése formájában, amelyek azonban térben korlátozott hatókörűek.

A fiatal, nagyobb és külpiacon is érdekelt cég tanulhat a legtöbbet

Jól ismert jelenség, hogy a különféle cégek különböző mértékben képesek tanulni. Ezt mi is megfigyeltük, amikor az importáló cégek különböző csoportjaira külön-külön megismételtük a becsléseket. A következő ábra mutatja a tanulási hatás erősségét.

Az ábrán összefoglalt eredmények alapján a különböző tulajdonságú beszerző cégekre eltérő módon hat a versenytársak közelsége. A legnagyobb hatást a nagy és közepes méretű cégeknél látjuk. A kisebb cégeknél nem látunk pozitív hatást, részükre nem jelent előnyt, ha közelben lévő társaik már használják a beszerezni kívánt gépet. Ugyanez igaz a főként hazai piacra termelő cégekre, míg az export piacra is értékesítő cégek élvezik leginkább az információáramlás pozitív hatásait. A startup-ok, vagyis a fiatal (négy évnél nem régebben alapított) cégek, nagyobb arányban tanulnak, mint az idősebb társaik: ebben az időszakban úgy látszik még hasznosabb a helyi beszerzési tapasztalat megszerzése.

Azt láttuk tehát, hogy a vállalkozások gépbeszerzési döntéseit nagyban befolyásolja, ha közvetlen közelükben versenytársaik már használják a gépeket. Vagyis a cégek saját fejlődésük érdekében képesek tanulni tőlük független, de közelükben lévő vállalatoktól. Ez a hatás változó lehet különböző tulajdonságú cégeknél: minél fiatalabb és nemzetközibb egy cég, annál valószínűbb, hogy a versenytársak beszerzése hatással lesz az adott cég gép beszerzésére is.

Összefoglalva azt találtuk, hogy a nagyobb, a fiatalabb és az export-piacokon aktív cégek tudnak a legkönnyebben tanulni a közelben felhalmozott tudásból.

Azt gondoljuk, hogy ezeknek a megállapításoknak a mai Magyarországra nézve is vannak tanulságai, mert a más cégektől tanulás továbbra is fontos a sikerhez, és a termeléshez szükséges ismeretek egy része csak helyben látható. Azt gondoljuk, hogy a cégek igenis el tudják egymástól tanulni a munkához szorosan köthető ismereteket, elsősorban akkor, ha azonos városban, illetve megyében van a telephelyük. Ugyanakkor a tanulás főleg a fiatal, a külpiacon is aktív cégekre lesz jellemző.

Az eredmények alapján azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek a cégek közelségére építenek (mint például az ipari parkok létrehozása), pozitív hatással lehetnek a cégek egy részére: a fiatal vagy nagyobb és export-orientált cégek tudnak tanulni tapasztaltabb társaiktól. Óvatosságra ad okot, hogy ezt a hatást a magyar tulajdonú cégek esetében átlagosan jóval kisebbnek találtuk, és az is, hogy a kis cégek nehezen tudják eltanulni a gép-beszerzési ismereteket. Számukra várhatóan nem jelentenek segítséget a klaszterek, illetve az ipari parkok.

A cikk alapjául szolgáló tanulmány angolul itt érhető el.

Címlapkép: Getty Images