A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
Ukrajna a védelmi háborúban és még inkább majd az azt követő újjáépítésben hatalmas támogatásra szorul, és ebben elsősorban a vele szomszédos EU-ra számít. Szegény, Európában Moldova mellett a másik legszegényebb ország. A Világbank számításai szerint egy lakosra jutó GDP-jénél a miénk vásárlóerő-paritáson megközelítőleg 2,5-szer nagyobb volt az orosz agresszió előtti években. Ez tavaly valamelyest tovább romlott: lakossága 16, GDP-je ennél nagyobb, mintegy 30 százalékos mértékben csökkent.
Azonban így is tévedés Ukrajna támogatásában csupán áldozatot látni. Ukrajnával segítségre érdemes új EU-tagot nyerhetünk, tekintélyes gazdasági potenciállal. Hatalmas és jó minőségű, a világ élelmezésében fontos szerepet játszó mezőgazdasági területei vannak, a gabona mellett étolaj- és húsexportja is kiemelkedő. A viszonylag magas oktatási kiadásoknak köszönhetően humántőke-állománya nagyon jelentős, amit az is illusztrál, hogy szoftverexportban az utóbbi időben a világelsők közé került. Fontos villamosenergia-exportőr volt nyugati szomszédai felé (hazánkba is). Az orosz bombázások által okozott károk elhárítása után ez az export felújítható. A EU-val összekapcsolt gáz- és olajcső- és tároló-hálózata van, amelynek az orosz import közvetítésétől függetlenül is komoly haszna lehet. 603 ezer négyzetkilométeres területén sok fontos ásvány található. Keleti részein és a Krím-félsziget körüli tengerfenék alatt jelentős gázlelőhelyek vannak – azzal persze mindenki tisztában van, hogy nem minden elvesztett területét fogja tudni ez az ország könnyen visszaszerezni.
Az ukrán gazdaság a háborúban
A Világbank új „Károk és szükségletek Gyorsbecslése” (RDNA) szerint a február 24-ig Ukrajnának okozott háborús károk értéke 135 milliárd dollár, a becsült anyagi kár meghaladja a háború előtti GDP 60 százalékát. A rombolás főleg lakóépületeket érintett, továbbá a közlekedési infrastruktúrát, az energiarendszert és különféle vállalatokat. Az újjáépítés és helyreállítás költségét a Világbank 411 milliárd dollárra becsüli. A háború hatása egyes kulcsfontosságú ágazatok termelő kapacitására részben a rombolás, részben a megszállás miatt lényeges mértékű és valószínűleg hosszan tartó lesz (például a fémgyártás felének létesítményeit lerombolták). A háború által okozott emberi áldozatok pedig tovább növekednek.
A gazdaságban tavaly március-áprilisban okozta a háború a legnagyobb zavart; ez tükröződik az 1. ábra havi ipari termelési és negyedéves GDP-alakulási adataiban is. A harmadik negyedévben váratlanul javult a helyzet; a negyedikben, az infrastruktúra kiterjedt bombázása miatt, ismét romlott valamelyest. Az év egészében a GDP 29,1 százalékkal csökkent.
Tavaly januárban még az átlagbér névlegesen közel 20, az inflációt leszámítva közel 10 százalékkal, februárban ennél is gyorsabban nőtt a 2021 évihez képest; az áprilisi mélyponton viszont már 10 százalékos, illetve több mint 20 százalékos csökkenés volt. Az év utolsó hónapjaiban a névleges átlagbér már nőtt 4-5 százalékkal, de az infláció gyorsulásával az átlagos reálbér így is közel 20 százalékkal csökkent. A foglalkoztatottak száma a márciusi mélyponton több mint 20 százalékkal csökkent a 2021 márciusihoz képest, de 10 százalékot meghaladó éves szintű csökkenés az év utolsó hónapjaiban is fönnmaradt. A munkapiacot a kivándorlás ellenére általában túlkínálat, „a vevők piaca” jellemezte, noha nem egyenletes eloszlásban; azért sem, mert az elvándorlók száma az országon belüli áttelepülésekkel együtt elérte a lakosság egyharmadát.
A foglalkoztatás és a bérek alakulása és más tényezők miatt, a World Food Program becslése szerint minden harmadik ukrán család élelmiszer-ellátása bizonytalan. Humanitárius segítség céljára külföldről tavaly összesen 3,4 milliárd dollár érkezett, ezen belül 2,1 milliárd ENSZ-intézményektől, 1,3 milliárd az USA-tól. Fontosabb donor volt még az Európai Bizottság, Németország, Japán, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország.
2023 első hónapjaiban a gazdasági tevékenység alakulása azt mutatja, hogy a vállalatok és a háztartások alkalmazkodni tudtak az energiaellátás hektikusságához, noha ebben jelentős ágazati különbségek vannak. És a telepített generátorokkal meg a sérült létesítmények gyors rendbe hozatalára irányuló erőfeszítésekkel maga az energiaellátás is normalizálódott február közepe óta.
A külkereskedelemben a háborúval jelentősen megnőtt a hiány. Az export minden ágazatban erősen csökkent a szállítási nehézségek (köztük a Fekete tengeri kikötőket érintő háborús és egyéb problémák) miatt, továbbá a néhány fontos ágazatot érintő súlyos veszteségek (az összes olajfinomító és a mariupoli kohászat megrongálása, stb.) következtében. Az import pedig az első sokkot követően jelentősen emelkedett; a kereskedelmi hiány január-decemberben 12,1 milliárd dollárra, az előző évi kétszeresére nőtt. Ugyanakkor azonban a jövedelmi mérlegeket jelentős támogatások és humanitárius segélyek javították, így a folyó fizetési mérleg január-novemberben 8,5 milliárd dolláros, a GDP 5,7 százalékának megfelelő többlettel zárt.
A költségvetési deficit tavaly a GDP 26,5 százalékára rúgott. Emögött főleg a védelmi kiadások jelentős növekedése állt. A külföldi támogatások fedezték a hiány egy részét, de így is maradt belőle a GDP 16,7 százalékának megfelelő hányad. Ezt belföldi kötvénykibocsátással nem tudták fedezni (nem vonzóak a kötvénykamatok), a külföldi hitelpiacokhoz pedig most nincs a kormánynak hozzáférése. Hivatalos (államoktól, nemzetközi szervezetektől kapott) hitelek mellett fontos forrás volt a monetáris finanszírozás: 12,5 milliárd dollár.
A monetáris – az Ukrán Nemzeti Bank (UNB) hiteleivel való – finanszírozás nagyon problematikus. A háború kitörésekor a hatóságok rögzítették a nemzeti valuta addig lebegő árfolyamát. Az infláció 2022 végén 26,6 százalék volt; azóta lassult, különösen az új évben, amikor a 2022 decemberihez képest három hónap alatt csak 3 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszínvonal. (Noha az nem biztató, hogy a lassulás nem nem a maginfláció csökkenésének köszönhető.) Mindez a folyó fizetési mérleg tételeire vonatkozó konvertibilitás fönntartásával párosulva a valutatartalékok csökkenésének veszélyével jár együtt; eddig ezt a már említett jelentős tőkebeáramlásnak köszönhetően sikerült elkerülni. A monetáris finanszírozást jelentősen csökkenteni kell, és vissza kell állítani a hrivnya (irányítottan) lebegő árfolyamát, figyelembe véve a hrivnya már fönnálló túlértékeltségét. Ezzel természetesen megszűnik majd az árfolyam inflációkorlátozó szerepe, és a monetáris politikának vissza kell állnia az inflációscél-követésre.
Az államadósság 2022-ben a GDP 82 százalékára nőtt; további növekedésének lassítása fontos cél. A háborúval bevezettek tőkekiviteli korlátozásokat. Az államnak nyújtott külföldi hitelek törlesztő részleteit – a kamatok kivételével – nem engedik az országból kivinni.
A bankrendszer helyzete romlott a háborúval. A (90 napot meghaladó törlesztési elmaradást mutató) nem teljesítő hitelek aránya 2022 végén 38 százalékra nőtt az egy évvel korábbi 8-ról. Ezek 99 százalékára azonban províziót biztosítottak, és a bankrendszer így is jövedelmező maradt. A bankok tőkehelyzetéről nincs friss információ; az elmúlt év közepén az UNB azt az értékelést adta ki, hogy a bankrendszer kibírná összes eszköze 25 százalékának elvesztését. A likviditási és valutahiány kockázatok is korlátozottak.
Újjáépítés – az IMF program
A gazdaság múlt év második felében kezdődött stabilizálódása, a kormányzat erre irányuló erőfeszítései, melyek kormányzási, korrupcióellenes és jogállamiságot erősítő intézkedésekkel is kiegészültek, az IMF-fel való együttműködéssel párosultak: 2022 folyamán kisebb hiteleket kaptak (összesen 2,7 milliárd dollár értékben) ettől az intézménytől. A kapcsolatok decemberre elvezettek egy nem különösebben mély és szigorú föltételekre épülő programtípus alkalmazásához; ezt IMF-nyelven Program Monitoring with Board Involvment-nek (PMB) nevezik: a kormányzat az IMF szakértőivel együttműködve kitűz bizonyos fontos célokat – például az infláció, a költségvetési hiány csökkentését, a külső egyensúly javítását –, és a célok teljesülését közösen ellenőrzik. A négy hónapos program célkitűzéseit Ukrajna időarányosan többnyire túlteljesítette (például a költségvetési hiány csökkent, az infláció lassult), és ez nyilvánvalóan bátorította mindkét felet arra, hogy belemenjenek az IMF program palettájának legigényesebbjét megtestesítő, az adott esetben 15,6 milliárd dollár hitelnyújtással járó 48 hónapos Extended Fund Facility (EFF) támogatási és reformprogramról való megállapodásba. (Az IMF programjai általános szabályként fizetésmérleg-problémák kezelésére irányulnak. Közülük az EFF abban tér el a többitől, hogy nem rövid távú konjunkturális problémákból, gazdaságpolitikai hibákból fakadó zavarok gyors kezelésében, hanem mélyebb, strukturális okokból adódó mérlegproblémák megoldásában segít. Ezért általában viszonylag hosszú az EFF programok megvalósítási ideje és a nyújtott hitelek törlesztési határideje is.)
Az IMF jelentése hangsúlyozza az új program komoly kockázatait. A kockázatokat minden programnál vizsgálják, azonban itt „kivételesen magas” kockázatról van szó (noha ez nem egyedi eset; külön szabályok is vannak a kivételesen magas kockázatú programokra). A háború alakulásával összefüggő, de azon túlmenően is bizonytalan tényezők – a kikötők használhatóvá válása, a kivándoroltak visszatérésének alakulása, stb. – nagyon fontosak a kilátások szempontjából, de ezek egyenkénti vizsgálata és az eredmények kombinálása megoldhatatlan föladatot jelentene. Ehelyett a programot két változatban – alappálya és pesszimista pálya – fogalmazták meg. Az alappálya a háború jövő év első felében történő befejeződésével számol. A pesszimista pálya alapvető föltételezése a háború elhúzódása és intenzitásának növekedése. Ezzel a kettősséggel a program a helyzet többféle alakulását is kezelni tudja.
Az alappálya várakozása szerint a gazdaság már 2023-ban kezd lassan kiemelkedni az infrastruktúra rombolásából fakadó részleges bénultságból,
de még sok problémát kell megoldania. A növekedés szempontjából kedvező tényező a kormányzati költekezés, de a fogyasztói kereslet a jövedelmek csökkenése miatt lanyha lesz, a beruházásokat halogatják, az export – a várhatóan rossz termés, a gabonaárak csökkenése és a termelési-szállítási láncolat szakadásai (egyes ágazatok, pl. kohászat, nagy mérvű lerombolása, a tengeri szállítás háborús nehézségei) következtében gyönge marad. A GDP növekedése így -3 és +1 százalék között lehet, az infláció 20 százalékra lassul.
A pesszimista pálya hosszabb és intenzívebb háborúval, további infrastruktúra-rombolással, a magánfogyasztás és a beruházás erősebb korlátozásával, a külföldre távozottak visszavándorlásának lassulásával, valamint a GDP 2023-ban 10, 2024-ben 2 százalékos csökkenésével számol.
Az egyik legnehezebb feladat a költségvetési hiány szigorú korlátok között tartása. Itt a veszély nem igazán az, hogy nagyon megnő az államadósság, különösen annak külföldi része, hiszen az állam hitelképessége gyorsan nem fog tudni javulni. (Noha természetesen, különösen a mostanában emelkedő kamatok körülményei között, az adósság új hitelek fölvétele nélkül is növekedhet. Ezért a tervek az adósságkezelés területére, például átütemezési tárgyalásokra is kiterjednek. Az nagyon fontos, hogy így a tőkekivonás adminisztratív korlátozását fölváltja a hitelezőkkel való egyeztetés.)
Azonban az ésszerűen takarékos gazdálkodás elmulasztása a jelentős mértékű adósságnövekedés helyett sokkal inkább a monetáris finanszírozás fönntartásának kényszerűségét, tehát az infláció gyorsulását és/vagy elhibázott, például fűnyíró jellegű, vagy súlyos szociális következményekkel járó intézkedések elkerülhetetlenné válását hozhatja magával; mindez az egész program, az újjáépítés és az EU-csatlakozás meghiúsulását jelentené. Ezért a program kidolgozása során kiemelt figyelmet kapott és a megvalósítása folyamán is kiemelt figyelmet fog kapni a fiskális kiadások és bevételek megfelelő kezelése.
A program két szakaszból áll. Az elsőben a fiskális és a külső stabilitás megszilárdítása a cél, a bevételek növelésével, a költségvetési hiány monetáris finanszírozásának megszüntetésével, továbbá – hosszabb távra is tekintve – a bankrendszer állapotának alaposabb fölmérésével, az Ukrán Nemzeti Bank függetlenségének erősítésével, a gazdasági kormányzás minőségének javításával.
A második szakaszban kiterjedtebb reformokat kívánnak megvalósítani a makrogazdasági stabilitás megszilárdítása, a növekedés előmozdítása és az EU-csatlakozással összefüggő teendők elvégzése érdekében. Ide tartozik a rugalmasabb valutaárfolyam és az inflációscél-követés háború előtti rendszerének visszaállítása, a bankrendszer átalakításának befejezése, a termelékenység és a verseny növekedését serkentő reformok megvalósítása és a zöld gazdaságra való átmenet előmozdítása.
A program szerint ezeket a célokat akkor is meg kell és meg is lehet valósítani, ha a folyamatokat a körülmények a pesszimista pályára kényszerítik, és az IMF szakértői úgy látják, hogy az ukrán államapparátus föl van készülve arra, hogy az ehhez szükséges intézkedéseket meghozza.
Az elmondottak egy fontos oldalról világítják meg, töltik meg részletekkel azt, amit eddig is tudtunk: hogy Ukrajna és annak kormánya igen nehéz helyzetben van. Ehhez hozzáteszem: nincs könnyű helyzetben az IMF sem. Ma a világ azt várja tőle, hogy segítsen Ukrajnának. Azonban, mielőtt azt gondolnánk, hogy emiatt az intézmény egyébként sokat tapasztalt szakértői könnyen válhatnak a túlzott optimizmus áldozataivá, és hagyhatnak jóvá egy nem kellően megalapozott programot, gondoljuk meg azt is, hogy a világ országai egyúttal az IMF részvényesei is, így nem fogadják el azt, hogy adófizetőik pénzét az IMF könnyelműen kockáztassa.
Egyébként pedig bizonyos fokú optimizmusnak megvannak az alapjai.
Az ország újjáépítése nagyon sokba fog kerülni (a föntebb idézett világbanki mellett más becslések is vannak, de annál nagyságrendileg kisebbek nincsenek köztük). Sok külföldi támogatásra lesz szükség. Ennek összehangolásához szükség lesz egy koordináló szervezetre, amelyet általában az EU intézményeihez kapcsolt módon képzelnek el. A szervezet egyik legnehezebb feladatának a kormányok és más donorok által fölajánlott támogatások tényleges, kellő időben történő megszerzése ígérkezik. De ez lehet majd a más esetekben megszokottnál jóval kisebb probléma, mert sokan fölvetik a Nyugaton lefoglalt igen tekintélyes orosz vagyonok ilyen célú felhasználásának lehetőségét.
Ami az újjáépítés gyorsaságát, hatékonyságát illeti, az utóbbi idők tapasztalatai (például Irakban, Afganisztánban) legalábbis nem túl biztatóak. Azonban érdemes a távolabbi múltba is nézni. A második világháború után Hirosima vagy Hamburg sokkal gyorsabban épült újjá, mint várták. Ezt általában a bőségesen rendelkezésre álló humán tőkének tudták be. Egy másik érdekes tapasztalat az, hogy lényegében alaptalannak bizonyultak az Egyesült Államok által 1947-től a nyugat-európai országoknak nyújtott Marshall-segély olasz részének felhasználásával kapcsolatos aggályok. A korrupció miatt aggódtak, de az a vártnál sokkal kevesebb gondot okozott. Ezt is a humán tőke bőséges rendelkezésre állásával magyarázták.
Ukrajna pedig, mint említettem, jól áll humán tőkében.
Soós Károly Attila az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének emeritus kutatója
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
