A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A periférikus helyzetű települések fejlesztése a problémák súlya és összetettsége miatt nagy kihívást jelent. A fejletlen infrastruktúra, a munkalehetőségek szűkössége, a közszolgáltatások elérhetőségének akadályai miatt is romlik a demográfia, továbbra is jellemző az aktívabb és képzettebb rétegek elvándorlása. Mégis találunk példákat arra, hogy az ilyen (földrajzi, gazdasági, hatalmi) perifériákon is lehet fejlődni, a jóllétet megőrizni, akár növelni. E cikk alapjául szolgáló tanulmányunk nem a sikeresség receptjét kínálja, hanem empirikusan is alátámasztja; hogy fejlődésük Baranya megyében mely dimenzióknak köszönhető.
A periférikus vidéki térségek fejlesztése óriási kihívás a problémák súlya és összetettsége miatt, hiszen ezeket a tereket alacsony népsűrűség, rossz és romló demográfia szerkezet, valamint viszonylag fejletlen infrastruktúra jellemzi. Baranya megyében a természetes fogyás az országos átlag másfélszerese, a gazdaságilag aktív népesség aránya (43,6%) is érdemben elmarad az országos átlagtól (47,7%). 2022 júniusában ezer lakosra 34 álláskeresőt tartottak nyilván. Jól mutatja a megyén belüli különbségeket, hogy amíg a Pécsi járásban ez a szám mindössze 18, addig a Sellyei járásban 78. Baranya megye gazdasági, társadalmi helyzete az elmúlt harminc évben jelentősen romlott, hiszen amíg a rendszerváltás előtt a gazdasági mutatókat tekintve a megye a legjobbak, addig ma a sereghajtók között szerepel. Bár a határmentiség a jugoszláviai politikai helyzet miatt már korábban is inkább hátrányt jelentett, a szocialista iparfejlesztés a mecseki szén- és uránérc bányászat miatt összességében viszonylag jó gazdasági mutatókat eredményezett. A zártságot erősíti, hogy a megye déli határának nyugati felén a Dráva határfolyóként egyetlen híddal rendelkezik, s a teljes déli határszakaszon máig mindössze három határátkelő működik.
A rendszerváltás után a jelentős gazdasági veszteségeket elszenvedő, a hatalmi és gazdasági központoktól távoli térség periférikus jellege nem oldódott, sőt, a megye nyugati, észak-nyugati térségében még fokozódott is. A háborús hatás mellett elmaradtak az infrastrukturális beruházások, és a megye kimaradt az újraiparosodás első hullámából is. A vidéki infrastruktúra (telekommunikáció, ivóvíz és szennyvíz, energiaellátás) ugyan fejlődött, javult az elérhetőség, de ez a kistelepülések, különösen a zsákfalvak esetén még mindig súlyos gondot jelent, főként az ingázás nagyon rossz feltételei miatt, amelynek oka elsősorban a közösségi közlekedés és a közutak állapota.
Baranya megyében a megyeszékhely munkaerővonzó képessége meghatározó; ez az oka annak is, hogy a megye több járásának magas a munkaerővesztesége. A centrumváros elérhetősége alapvető jelentőségű. Miközben a kereskedelmi szolgáltatások a városokban fejlődtek, a városi fogyasztók a verseny élénkülésével az árak csökkenését, a minőség és/vagy a választék bővülését érzékelhetik.
Mivel a falvakban ilyen változás nem történt, romlott a vidék városokhoz viszonyított helyzete.
Egyes kormányzati támogatási programok a folyamat megállítására törekednek: például a Magyar Falu Program, amely a vidéki élet védelmét szolgálja (Finta, Horeczki 2023). Nem kerülhető meg az a kérdés sem, hogy a periféria miként működik együtt központjával, a mikrotérségi központtal vagy a járásszékhely településsel esetleg a megyeszékhellyel. A falu-város együttes fejlesztésének szükségességét a regionális gazdaságtan különböző elméletei is alátámasztják.
A települések sikerességéhez olyan szemlélet érvényesülésére van szükség, amelynél a kiindulópont a helyi adottságok, a település és a térség helyzetének ismerete, erőforrások teremtése az adottságokból, a részvétel és partnerség biztosítása, valamint a tudatos tervezés. Mindebben a helyi társadalmi és kulturális környezetnek meghatározó szerepe van. Ehhez hozzáfűzhető egy kérdés: miként fejleszthető a helyi kormányzási képesség a periférikus térségekben? A helyi fejlődés a képesség és erőforrás szorzatából ered, s a periférikus térségekben jellemzően mindkettő hiányokkal, nehézségekkel terhelt. A sikeres helyi fejlesztések kulcsa és első lépése a helyi szereplők helyzetbe hozása és a képességek fejlesztése.
Tartós leszakadás a periférián
A megye hagyományos termelő ágazatai közül alig van olyan, amely a globális gazdaságban versenyképessé tehető, a bérmunkára alapozó szektorokban nem lehet tömegtermékekkel versenyezni. Bár a megyének vannak hazai viszonylatban kiváló adottságai, önmagában egyik sem képes olyan fejlesztéseket generálni, amely jó eséllyel kimozdíthatná Baranyát a tartós depresszióból. A megye értéke azonban a sokszínűség. Ipari múltja, gépipari hagyományai vannak, és rugalmas, innovációra kész vállalkozásai. Van egy városa, amely talán nem ok nélkül lett 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa. Emellett különleges adottságú borvidéke, egyedülálló hatású gyógyvize, jó minőségű termőföldjei. Található még egyetem, több kutatóintézet, európai szinten ismert brand. Ugyanakkor sokszínűek a gondok is: a súlyos mélyszegénység, a megoldatlan roma integráció, a korszerűtlen, rossz struktúrájú szakképzési kínálat, a képességeiket, készségeiket, motivációikat elvesztő emberek ezrei, valamint a jelentős elvándorlás.
Baranya megyében a járásközpontok és a megyeszékhely dominanciája az elmúlt évtizedekben állandósult,
az elérhetőség ma is a legfontosabb tényezők között szerepel; a megye nyugati térségeinek elmaradottságát, a fejlesztéseket a gyorsforgalmi utaktól való távolság is magyarázza. A megye keleti fele, az M6-os és M60-as autópálya mentén képes fejlődni, bár az infrastruktúra, az elérhetőség csak szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdaság élénkülésének (ezt láthattuk Pécsen, ahol a sztráda megérkezése nem hozta a várt eredményeket). A Mohácsi és a Bólyi járás mindazonáltal össze sem hasonlítható a megye nyugati térségeivel, ahol – különösen néhány településen – a kettős periféria minden negatív következménye érzékelhető, és a mélyszegénység, depresszió, kilátástalanság jellemző.
A periférikus jelleg azonban nem csupán a gazdasági hanyatlás következménye. A demográfiai helyzet és a gazdaság teljesítménye egymással összefügg; a rendszerváltozás utáni válságban nem csupán a munkalehetőségek fogyatkoztak meg, de romlott a közösségi közlekedés minősége, vasútvonalak szűntek meg, ami az aprófalvas megyében a mobilitási lehetőségeket is jelentősen rontotta. A munkahelyek tartós hiánya, a közszolgáltatások elérésének nehézségei az aktív és képzett népesség elvándorlásához vezetett, így a megye nemcsak a természetes fogyás, de a vándorlási veszteség miatt is folyamatosan és jelentősen veszít népességéből. Az elmúlt évtizedben évente átlagosan mintegy 2 500 főt veszített a megye, ebből közel félezer a vándorlási veszteség. A természetes fogyás az országos átlag másfélszerese, a megye legtöbb településére kedvezőtlen demográfiai struktúra, elöregedő népesség jellemző. Az aktív (15-64 éves) népesség aránya 74%, ami több mint 4 százalékponttal marad el az országos átlagtól (TeIr 2023). A foglalkoztatási adatok ugyan javultak az elmúlt néhány évben, a munkanélküliségi ráta 4%-ra csökkent, de a foglalkoztatási ráta (70,9%) elmarad az országos átlagtól. A közfoglalkoztatottak magas száma azt jelenti, hogy a településeken kevés a munkalehetőség, alacsonyabb a képzettségi szint. A nyilvántartott álláskeresők aránya szinte a teljes megyében magas. A megyében számos gazdaságilag perifériára sodródott település látható. A megyei átlag 1,24 százalékponttal magasabb az országos átlagnál. Az átlag alatti munkanélküliségi rátával rendelkező települések többsége a megyeszékhely 10 km-es vonzáskörzetében, valamint a főútvonalak mentén (az autópályák irányában) helyezkedik el. A megye déli és nyugati része erőteljes leszakadást mutat, nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi mutatók tekintetében is.
A megyében a perifériára sodródás érzékeltethető a hátrányos helyzetűek számával és eloszlásával az iskoláskorú gyermekek között. Csupán három általános iskolával rendelkező településen nem található hátrányos helyzetű gyermek (TeIr 2023). A megye földrajzi perifériáin (megyehatár-településeken) a hallgatók egyharmada számít hátrányos helyzetűnek. A közoktatás már nem helyi hatáskörbe tartozó feladat, a települési humán erőforrás fejlesztése szempontjából mégis kulcskérdés.
A periférikus térségekben a leszakadás folyamata összetett probléma, így kezelése is komplex szemléletet kíván, s mivel nem csupán gazdasági kérdés, ezért a megoldás sem csak gazdasági alapon közelíthető meg. Tudatos tervezés mellett egy jól menedzselt helyi gazdaságfejlesztési folyamat – ahogy példák is mutatták –, a perifériákon is hozhat sikereket, de ennek komplex feltételei csak korlátozott számú településen adottak. Nyilvánvaló az is, hogy a jó gyakorlatok másolása, sematikus adaptációja jellemzően nem vezet sikerre, ehhez a helyi társadalmi szövet, a humán és a társadalmi tőke megfelelő színvonala is szükséges lenne.
A regionális centrumfunkciókkal is rendelkező megyeszékhely minden gazdasági nehézsége ellenére meg tudta őrizni kulturális központ jellegét, a turizmusban a hazai desztinációk között az elmúlt néhány évben javítani is tudta pozícióit, de perifériája számára nem tud érdemi fejlődést generálni (Pálné Kovács et al. 2023).
Konklúzió
Empirikus kutatásaink megerősítik, hogy a gazdasági bázis, a munkahelyek megléte mindenütt alapfeltétel. A város és vidéke együtt fejlesztendő, s ha a központi településeken jelen is vannak foglalkoztatók, azok elérhetősége a perifériáról nehéz, így a periféria felzárkózása aligha indulhat el. A sikeresség feltételei között a közszolgáltatások elérhetősége meghatározó elem, ezért ezeknek helyi és térségi szintű optimális megszervezése lenne kívánatos.
Ehhez felkészült településmenedzsment szükséges, amely a felmérések szerint szintén a sikeresség fontos feltétele.
A sikeresség vizsgálati kísérlete rámutatott arra, hogy az alulról építkező fejlesztések és a helyi erőforrásokkal való gazdálkodás igénye egyre elfogadottabbá vált a vármegyében. Az interjúk tapasztalata alapján a helyi gazdaságfejlesztés sikere viszont még mindig komplex tényezők függvénye, amelynek a megkérdezettek inkább a hiányzó elemeit érintették. A legtöbb esetben a helyi szakértelem, a nyelvismeret vagy a gazdasági szakemberek hiányáról számoltak be a település legnagyobb gazdaságfejlesztési hátrányaként. Főként a megye déli és a nyugati településein jelentkezett ez a probléma. Az ún. jó gyakorlatokat a községek, kisvárosok ismerik – viszont ezeket inkább másolják, mintsem hogy a helyi viszonyoknak megfelelő adaptálnák. Felmérésünk bizonyította, hogy a járásokban élő elit inkább az országos szintet azonosította a fejlődést érintő döntések fő terepeként, viszont a helyi szintet mindegyikük meghatározónak tartotta a napi ügymenetet, a lakosság támogatását illetően.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány az 132294. számú „Kormányzati kihívások periférikus térségekben” című projekt keretében, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K-19 pályázati program finanszírozásában valósult meg.
A teljes tanulmány a Tér és Társadalom 2023/3. számában olvasható.
Horeczki Réka, közgazdász a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Regionális Kutatások Intézetének (RKI) tudományos főmunkatársa
Póla Péter, közgazdász a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos munkatársa
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images
