Miért halogatunk vagy értékeljük túl az azonnali nyereséget? – Ez fontos lehet a pénzügyi döntéseinknél is

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Egy új kutatásban azt vizsgáltuk, van-e összefüggés a jelen-torzítás és a motivált emlékezés között.

A jelen-torzítás (“present bias”) azt jelenti, hogyaz azonnali jutalmakat aránytalanul nagyra értékeljük, még akkor is, ha egy kicsit később sokkal jobban járnánk.

Klasszikus példa: „ma inkább pihenek, majd holnap elkezdem” – csak épp holnap is „ma” lesz.

A viselkedési közgazdaságtan szerint ez a fajta időbeli következetlenség sok területen okozhat gondot, így a tanulás, egészség vagy pénzügyi döntések terén. A trükk az, hogy ha felismerjük magunkban ezt a mintázatot, akkor tudunk ellene védekezni (például határidőkkel, fogadásokkal, automatikus megtakarítással). De mi van, ha nemcsak rosszul döntünk, hanem később rosszul is emlékszünk arra, hogy rosszul döntöttünk?

Képzeljük el például, hogy év közben elhatározzuk: ha fizetésemelést kapunk, annak a felét a nyugdíjmegtakarításunkba rakjuk. Fizetésemelésünket megkapva viszont (jó esetben) csak az emelés töredékét rakjuk el megtakarításba – amellett, hogy elhatározásunk távoli emlékké vált, nyugdíjas éveink bánják jelen-torzított döntésünket.

Szépítjük a múltat?

A tanulmányban egy egyszerű, mégis ötletes kérdést tettünk fel: lehet, hogy a jelen-torzításban érintett emberek utólag úgy emlékeznek a döntéseikre, mintha türelmesebbek (vagy „erényesebbek”) lettek volna? Más szóval: lehet, hogy akik gyakrabban engednek a közeli kísértésnek, utólag kevésbé szívesen emlékeznek erre?

Ez a jelenség kapcsolódik ahhoz, amit a szakirodalom motivált emlékezésnek nevez: amikor az emlékeink nem pusztán pontatlanok, hanem egy bizonyos irányba torzulnak, mert az jobban illik ahhoz, ahogyan magunkról gondolkodni szeretnénk. Így például sokkal szívesebben gondol valaki magára úgy, mint aki két hónapja diétázik (és nem jutnak eszébe az éjszakai nassolások) – vagy éppen úgy véli többet tesz félre, mint valójában.

A kutatás egy egyetemi kurzus hallgatóival zajlott, több alkalommal, és valódi pénzügyi ösztönzőkkel, hogy a döntéseknek tényleges tétje legyen. 

A résztvevők többször is olyan döntéseket hoztak, ahol két időhorizonton választhattak:

• 10.000 forint (“kisebb összeg”) hamarabb, vagy
• egy egyre növekvő összeg később.

Az első alkalommal a választási lehetőségek a jövőben voltak (például: 2 hét múlva 10.000 forint vagy 4 hét múlva 11.000 forint; ha a 11.000 forint nem volt elég még két hetet várni, akkor 11.300, és így tovább egészen 13.000 forintig). Később viszont jött a „csavar”: a második alkalommal megjelent az azonnali kifizetés lehetősége (az előző példa most 10.000 forint vagy 2 hét múlva 11.000 forintra módosult). Ez azért fontos, mert a jelen-torzítás akkor jelenhet meg, amikor tényleg ott a kísértés: most azonnal megkaphatom az egyik összeget. Végül egy harmadik alkalommal a hallgatókat megkértük, hogy emlékezzenek vissza arra, hogy korábban hogyan döntöttek. Nem azt kérdeztük, mit választanának most, hanem azt, hogy mit választottak akkor. 

Nem csak feledékenység – irányított torzítás

Az eredmények alapján a jelen-torzításban érintett résztvevők összességében pontatlanabbul emlékeztek a korábbi döntéseikre, mint azok, akik időben következetesen döntöttek. De a legérdekesebb nem is az, hogy hibáztak – hanem az, hogyan.

A jelen-torzításos résztvevők különösen akkor emlékeztek pontatlanul, amikor a döntési helyzetben volt azonnali jutalom. Ilyenkor hajlamosak voltak úgy visszaidézni a múltat, mintha korábban hamarabb váltottak volna a „későbbi, nagyobb” jutalomra – vagyis mintha türelmesebbek lettek volna a valóságnál. Ez a minta összhangban van azzal az értelmezéssel, hogy az emlékezet védi az énképet: „Nem is voltam annyira impulzív. Én igazából elég türelmes típus vagyok.”

Tanulságok a mindennapokra

A jelen-torzítás egyik legnagyobb csapdája, hogy az ember sokszor utólag azt mondja: „Legközelebb jobban csinálom.” Csakhogy ha közben nem pontosan emlékszünk, mennyire voltunk türelmetlenek, akkor könnyen lehet, hogy nem is látjuk indokoltnak a változtatást.

Ez különösen fontos lehet olyan helyzetekben, ahol az önkontroll visszatérő probléma:

• megtakarítás, hitel, pénzügyi döntések (így például a nyugdíjmegtakarításos példánk),
• tanulás és vizsgára készülés,
• edzés, diéta, egészség,
• határidők és halogatás.

A kutatás üzenete kicsit kellemetlen, de hasznos: nemcsak az a kérdés, hogy hogyan döntünk, hanem az is, hogy később hogyan emlékszünk a döntéseinkre. Ha a múltbeli döntéseinket automatikusan „szebbre retusáljuk”, akkor a jelen-torzítás nemcsak egyszeri botlás, hanem egy önmagát fenntartó kör lehet: hibázunk → szebben emlékszünk rá → kevésbé tanulunk belőle → újra hibázunk.

A tanulmány egyik indirekt tanulsága az, hogy érdemes lehet külső memóriát használni: rövid döntési napló, appos követés, emlékeztetők, vagy akár csak annyi, hogy leírjuk:

• mit választottunk,
• miért választottuk,
• hogyan éreztük magunkat utána.

Nem azért, mert „nem bízunk magunkban”, hanem mert az emlékezetünk néha túlságosan is jó abban, hogy megvédjen minket… akár a saját valóságunktól is.

A cikk az alábbi tanulmány alapján készült.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Shutterstock