Hűsítő Wildalpenben (x)

A bővizű Salza csodálatos helyszín a vadvizek szerelmeseinek. Helyenként széles és nyugodt a zöldvizű patak, hogy aztán hirtelen összeszűkülve repítsen át a zúgókon, majd pihenni engedjen egy-egy szelídebb szakaszon. A kanyonok gyönyörűek: a víz több tízezer éves munkáját láthatod testközelből.

A szlovéniai élménytábor után a portfolio.hu nem kevés önbizalommal indult következő extrém túrájára, azonban a küzdősportokban, triatlonban megedződött szíveket is megdobogtatták az elmúlt napok időjárás-jelentései. A híradásokban csak annyi volt látható, hogy egész Nyugat-Európát elöntötte az ár, a B-kategóriás jogosítvány mellett elengedhetetlen a hajóskapitányi vizsga is.

A várakozások hevében szinte elrepült az a néhány órás utazás, mely a Bach-csomópontot a Kanyon-Aktív Wildalpen-i bázisával köti össze. A helyszín meseszerű, minden élénk, pezsgő zöld. A sűrűnek tűnő levegőt először kicsit nehezen bírja a városi szmoghoz szokott tüdő, aztán egyre jobban olyan érzésed támad, mintha valami régről ismert helyre térnél vissza. A fák alatt hömpölygő víz kacéran hívogatja a vadvizek szerelmeseit

A vízi forgalom közepes, kajakosok, kenusok suhannak le a folyón, időnként egy-két rafting hajó is feltűnik. Bár kisebb dugók a hídpilléreknél kialakulnak, de sikerül mindent a sportszerűség legmagasabb fokán rendezni. A folyó csobogása észrevétlenül oldja, mossa ki a hetek alatt felgyülemlett városi feszültséget.

Rövid oktatás után enyhe sokkterápia következik, mindenkinek meg kell barátkozni a levegőnél jó 20 fokkal hidegebb közeggel. Ellenkezés nincs, néhány perc alatt mindenki nedvesen csillog, de csak mosolygó arcokat látni. Egy perc és már a kenukban térdelünk, az egyetlen dolog, amiben bízhatsz a kezedben levő lapát és a társad.

A szervezés kitűnő, a túravezetők minden kényes szakasz előtt részletesen elmagyarázzák, hogy mire kell figyelni, így még az "asszonypajtás"-ok kezdeti félelmét kifejező fájdalomküszöböt átlépő sikolyt is gyorsan sikerült a 100 decibeles szint alá csökkenteni. A dolog érdekessége, hogy az izgalmak mellett egy pillanatig sincs az embernek olyan érzése, hogy tényleges veszély fenyegetné. Bár az első beleborulás élménye nem nélkülöz egyfajta ösztönös pánikot, a második és harmadik hidegzuhany már a szokás hatalmával hat.

A kenukban kissé elgémberedett végtagok kilazítására egy korábban elmosott híd maradványi, illetve egy zúgó felett meredező függőleges sziklafal kínál lehetőséget. 15 méternyi szabad esés után, majd 4 méter mélyből rúgod fel magad a kristálytiszta vízben. Levegőhöz jutsz, majd szorgos karcsapásokkal indul a küzdelem az elementáris erejű sodrás ellen. Kisebb csatát nyertél a természet ellen, mikor arra eszmélsz, hogy térdig érő vízben küzdesz még a partra jutásért, de a felállás így sem egyszerű.

Ami a kenuzásban igazán megragad az a víz közelsége, és a felelősség, amelyet magad és társad iránt viselsz egy-egy bonyolultabb kanyarodási művelet során az éppen aktuális zúgóban. A kezdeti csendesebb szakaszra nagy szükség van, hogy a látszólag össze-vissza bolyongó csónakot megszelídítsd evezőlapátoddal, és megtanuld, hogyan és mikor utasítsd elöl ülő társadat, hogy borulás nélkül ússzátok meg a szakaszt. Ha jól irányítod a csónakot szinte erőfeszítés és evezés nélkül visz a sodrás és élvezheted, amint a látszólag labilis csónak merészen szembefordulva a hullámokkal vágtat a szűk patakon. Viszont ha hibázol, akkor azonnal jön a megkérdőjelezhetetlen ítélet egy kiadós fürdés formájában.

A rafting lehet az, ami bevezet a vadvízi élmények sokaságába, a canyoning, ami a bátorságodat teszteli, de a kenuzás az, ami több alkalom után is tud újat kínálni éppen azért, mert itt tényleg Te vagy a főszereplő.

További információ!

(X)