Támadnak a zombistatisztikák: előbb-utóbb találkozol velük

A zombistatisztikák legfontosabb ismérvei, hogy nem valósak, de meggyőzőek, és szinte önálló életre kelve halhatatlanná válnak. Általában olyan témákban keletkeznek, amelyekkel kapcsolatban nehéz friss információhoz jutni. Épp ezért egy hiteles, de jócskán elavult adat használata is eredményezhet zombistatisztikát, például olyan esetben, amikor épp óriási szükség lenne egy hangzatos, a kívánt politikai vagy társadalmi célt szolgáló számadatra.

Miből lesz a zombiadat?

Ezeket a hamis adatokat sok esetben szakértők vagy szervezetek is felkapják, és egy idő után már nehéz visszakeresni az eredeti forrást, innentől kezdve pedig elfogadott tényként keringenek tovább. A közösségi média korában minden eddiginél gyorsabban elterjedhetnek, de hozzá kell tenni, hogy a jelenség már jóval az internet megjelenése előtt is létezett.

Persze azt is mondhatnánk, hogy ma már egyszerű ellenőrizni a szemünk elé kerülő tényeket, valójában egy átlagos embernek nincs ideje mindennek utánajárni, így többnyire kénytelen másokra hagyatkozni. Ahogy a lenti példák is mutatják, a zombistatisztikák néha még a hiteles, megbízható szervezeteken is kifognak. Nem beszélve arról, hogy egy-egy szenzációszagú adatot a média is szívesen felemel, a különféle lobbiszervezetekkel együtt.

Az aktív fiatal választók mítosza

Az egyik legfrissebb zombistatisztikás eset a 2017-es, brit előre hozott parlamenti választásokhoz kötődik. A választásokon – amit a Konzervatív Párt nyert Theresa May-jel az élén, bár a párt  parlamenti többségét elvesztette – a Munkáspárt a várakozásokhoz képest jobb eredményt ért el. Azonnal el is indultak a találgatások, hogy mi okozhatta a váratlan fordulatot, és megszületett a mítosz a fiatal szavazók kiemelkedő részvételi arányáról. „A forrásaim azt mondták, hogy a 18-24 évesek körében 72/73%-os volt a részvételi arány. Végre a fiatalság is színre lépett!!!” – írta a Twitteren a fiatalok politikai mozgósításán dolgozó szervezet, a The Youth Vote alapítója és vezetője.

Néhány órával később a National Union of Students [magyarul: Diákok Nemzeti Szövetsége] elnöke is megosztotta az adatot, amelyet ezután 7.000 alkalommal osztottak újra a Twitteren. Másnap reggel David Lammy, a Munkáspárt politikusa is megosztotta a tweetet, ami 29.000 retweetet és 49.000 lájkot generált.

A statisztika önálló életre kelt, a megosztók pedig kör-körösen egymásra hivatkoztak. Az esetre ráragadt a fiatal és a földrengés szavak angol megfelelőiből összetett „youthquake” kifejezés, amelyet az Oxford English Dictionaires 2017-ben az év szavának választott.

A lavinát egy olyan posztoló indította el, akinek az érdekeit jól szolgálta az adat, és mivel magyarázatra volt szükség a meglepő választási eredmények kapcsán, kézen fekvő volt a fiatalok magas részvételi arányára hivatkozni. Egyébként is sokan gondolták úgy, hogy Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt akkori vezetője sikeresen szólította meg a fiatal szavazókat, hiszen még a Glastonbury fesztiválon is beszédet mondott a választások előtt.

Azonban 2018 januárjában meglepő adatokra derült fény a British Election Study (BES) nevű szervezet jóvoltából, amely 1964 óta készít felméréseket a brit választások kapcsán. Mint kiderült, nem a fiatal szavazóknak köszönhetően született az eredmény, sőt, a 18-24 év közöttiek részvételi aránya nem növekedett jelentősen az előző választásokhoz képest, hanem valamelyest csökkent. Innentől kezdve a hiteles hírforrások már nem írtak földrengésszerű hatásról, pedig előtte nemzetközi szinten is tematizálta a közbeszédet a brit fiatalok régóta várt politikai aktivizálódása.

A téves adat, ami gazdasági jelentésekben is visszaköszön

Szintén izgalmas példa az állítás, miszerint a szegénységben élők 70%-a nő. Ez az adat megjelent már egy sor újságcikkben, sajtóközleményben, adománygyűjtő kampányban, politikai mozgalmak honlapján, de még olyan szervezetek jelentéseiben is, mint az OECD vagy az ENSZ munkaügyi szervezete (ILO).

Leggyakrabban az ENSZ 1995-ös Emberi Fejlődési Jelentését jelölik meg forrásként, a  kérdéses dokumentumból azonban nem derül ki, hogy mire alapozták ezt az adatot. Mégis nehéz kiirtani a számot a köztudatból, mert számos politikai-társadalmi cél érdekében bevethető. A Világbank 2018-ban külön blogposztot szentelt a témának, amiben azt írják, hogy az elérhető adatok alapján a mélyszegénységben élők nagyjából 50%-a nő. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az 50%-os arány ellenére szó sincs arról, hogy a szegénység gendersemleges lenne. Például a házasságkötés, a válás vagy a házastárs halála másképpen hatnak az anyagi helyzetre a férfiak és a nők esetében.

A téma pontos feltárását azonban hátráltatja, hogy a vagyoni helyzetet általában háztartásonként vizsgálják, így nemek szerinti bontásban nem vagy nem teljes körűen állnak rendelkezésre adatok, illetve az is problémás, hogy globálisan érvényes definíciót alkossunk a szegénység fogalmáról. Tehát maga az alapfelvetés is jóval bonyolultabb annál, mint hogy azt mondjuk rá, igaz vagy hamis. A PunditFact tényellenőrző oldal munkatársa egyébként az említett ENSZ-jelentések készítőivel is felvette a kapcsolatot, és megtudta, hogy ők már nem használják az adatot.

Abszurd mítosz agyunk rejtett tartalékairól

Azt gondolnánk, hogy a természettudomány területén nehezebben vetik meg a lábukat a városi legendák, pedig bőven találunk példákat. Biztosan mindenki találkozott már azzal, hogy az ember az agyának csupán 10%-át használja, bár talán ma már a legtöbben azzal is tisztában vannak, hogy ez nem igaz. Ennek a mítosznak eredete szintén homályos, de többnyire Albert Einsteinnek szokták tulajdonítani.

Az adat Dale Carnegie legendás 1936-os önfejlesztő bestsellerének (Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket) előszavában is felbukkant, bár kissé eltorzítva. Az ott megjelent verzió szerint az átlagember mentális képességeinek csak 10%-át használja. Például egy ilyen megjelenés pont elég volt ahhoz, hogy a valótlan adatot tényként kezeljen a fél világ.

Pedig valójában a felvetés is abszurd, nem beszélve arról, hogy minden neurológiai teszt, MRI- és CT-vizsgálat egyértelműen azt mutatja, hogy az agyunknak minden részét használjuk, sőt, az agy nagy része állandóan aktív. Nem ez azonban ez egyetlen mítosz az emberi test működésével kapcsolatban: aki például abban a hitben él, hogy a borotválás hatására gyorsabban nő a szőrzet, vagy ha rossz fényviszonyok között olvasunk, romlik a látásunk, annak érdemes egy kis kutatómunkát végeznie.

Több embernek van mobilja, mint fogkeféje?

Aki az elmúlt években akár egyetlen digitalizációval kapcsolatos tréningen vagy konferencián részt vett, biztosan találkozott a következő állítással: a Földön élő 6 milliárd emberből 4,8 milliárd rendelkezik mobiltelefonnal, míg fogkeféje csupán 4,2 milliárdnak van. Nyilvánvalóan elavult az adat, hiszen mára a 7,8 milliárd főt is meghaladta a Föld népessége. A megdöbbentő statisztikát állítólag valamikor a 2010-es évek elején adta ki a Mobilmarketing Társaság (Mobile Marketing Association) ázsiai szervezete. Amellett, hogy hatásos, akár hihetőnek is tűnhet, ezért a legtöbb olyan prezentációba bekerül, aminek az az üzenete, hogy érdemes a vállalatoknak a mobilcsatornára fókuszálni legyen szó termékfejlesztésről vagy marketingről.

Többen próbálták megfejteni, hogy van-e valóságalapja az állításnak. Jamie Turner marketingszakértő például 2016-ban a Linkedinen részletesen beszámolt ezzel kapcsolatos kutatómunkájáról, és arra jutott, hogy akár igaz is lehet, de valójában nagyon nehéz megmondani.

Google-kereséssel kiderítette, hogy világszerte 4,6 milliárd mobiltelefon-előfizetés létezik. A készüléket birtoklók száma azonban egy másik, bonyolultabb kérdés, és a világ egyes részein az emberek több előfizetéssel is rendelkezhetnek. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a telefontulajdonosok száma körülbelül 4,2 milliárdra csökken. Turner ezután annak is megpróbált utánajárni, hogy a világon hány embernek lehet fogkeféje.

A Colgate jelentése szerint 34%-os piaci részesedéssel bír a hagyományos kézi fogkefék piacán. Az Oral-B szerint a fogkefe-piac értéke éves szinten 5 milliárd dollár. Az akkori árak alapján úgy becsülte, hogy az USA-ban átlagosan 3 dollárba kerül egy fogkefe, világszerte azonban inkább a 1,5 dollárhoz közelít az ár. Végül arra jutott, hogy ez előző évben 3,22 milliárd fogkefét adhattak el. Ebből a levezetésből is látszik, hogy gyakorlatilag lehetetlen meghatározni, hogy világszerte hány embernek van fogkeféje, ahogy azt is, hogy hányan birtokolnak mobiltelefont De ha az eredeti állítást nézzük, miszerint több embernek van mobilja, mint fogkeféje, bizonyos helyeken és bizonyos időszakokban akár még így is lehet.

Néha a városi legendáról kiderülhet, hogy igaz

A zombistatisztikák rávilágítanak, hogy milyen könnyen terjednek el hamis információk, nemcsak a közösségi médiában, hanem különféle szervezeteken vagy szakembereken keresztül is. Minél komolyabb problémáról van szó, jellemzően annál kevésbé kérdőjelezi meg bárki a statisztikát, ami jól használható az emberek mozgósítására. Eközben léteznek olyan adatok is, amelyek inkább városi legendának tűnnek, mégis igazak. Ilyen például a szintén közismert állítás, miszerint az eszkimóknak 50 szavuk van a hóra. A tanulság mindenképp, az hogy érdemes kételkedni, és ellenőrizni tényként kezelt információkat is. Aki pedig valamilyen nemes ügyért dolgozik, annak különösen ajánlott óvatosan nyúlni a szenzációt keltő statisztikákhoz. Hiszen ha kiderül, hogy pontatlan vagy hamis adatokkal operált, az jelentősen ronthatja a hitelességet, és hátráltathatja a kitűzött cél elérését is.