• Megjelenítés
Egymás torkának estek a Távol-Kelet legfontosabb katonai hatalmai, elszabadulhat a pokol a feszült térségben
Globál

Egymás torkának estek a Távol-Kelet legfontosabb katonai hatalmai, elszabadulhat a pokol a feszült térségben

Az elmúlt napokban váratlan intenzitással újult ki a feszültség Japán és Kína között, miután a szigetország új miniszterelnöke, Takaicsi Szanae kifejezte támogatását Tajvannak egy esetleges konfliktus esetén. A kijelentés valóságos földindulást okozott a diplomáciában, azóta egyre fenyegetőbb üzenetekkel dobálóznak a felek, miközben a keleti nagyhatalom már egy incidenssel jelezte, hogy nem fél fellépni, ha az érdekeit éri veszélyben. Elemzésünkben annak jártunk utána, hogy mi vezetett a két távol-keleti hatalom ingerült és fenyegető üzenetváltásaihoz, és mik ennek a történelmi alapjai.

Fellángoló vita

Laj Csing-tö, Tajvan elnöke hétfőn önmérsékletre kérte Pekinget, miután november 16-án arról szóltak a híradások, hogy a kínai parti őrség négy hajója bukkant fel a Szenkaku-szigetek (kínaiul Tiaju-szigetek) közelében.

Szeretném arra kérni a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is figyelje Kína Japán elleni hibrid támadásait. Arra is kérem Kínát, hogy tanúsítson önmérsékletet, és egy nagy nemzethez méltó módon viselkedjen, ne pedig a regionális béke és stabilitás zavarkeltője legyen

– jelentette ki a politikus.

Az apró sziklákból álló lakatlan területek régóta a viták részét képezi, 1945-ben a második világháború lezárását követően az Egyesült Államok felügyelete alá került, majd amikor 1971-ben visszaadták a felügyeletet Tokiónak, Kína és Tajvan is benyújtotta az igényét a térség ellenőrzésére. Bár ez a vita és régóta húzódik és időről időre hasonló incidensekkel újul ki, ezúttal nem a szigetcsoport hovatartozása indította el a lavinát.

Még több Globál

Egyik legfőbb támogatóját veszíti el Ukrajna, tavaszra akarnak végezni az oroszok Donyeckkel – Háborús híreink csütörtökön

Európa asztalra csapott Trump háborús terve miatt

Egyszerre üzent Moszkvának és Kijevnek az amerikai külügyminiszter: ez egyikőjüknek sem fog tetszeni

November 7-én Takaicsi Szanae, a szigetország kevesebb mint egy hónapja hivatalban lévő miniszterelnöke kifejtette, hogy amennyiben a felemelkedő nagyhatalom beváltja régi fenyegetését, és támadást indít Tajvan ellen, azt Tokióban „Japán fennmaradását veszélyeztető helyzetként” értékelnék. Azt is hozzátette, hogy

ebben a helyzetben katonai választ adnának Peking lépésére.

A pacifista országban 2015-ben fogadtak el törvényt, melynek értelmében lehetővé vált az önvédelmi erők bevetése néhány olyan helyzetben is, amikor nem közvetlenül az országot támadják. A kijelentés egyébként komoly fordulatot jelentett abban a kérdésben, hogy a térségi hatalmak miképpen reagálnának egy esetleges invázióra. Ezt megelőzően ugyanis – az Egyesült Államokkal az élen – a „stratégiai kétértelműség” volt a jellemző politika a térség jelentős katonai hatalmainál. Ennek lényege, hogy nem árulták el, miképpen viselkednének, ha esetleg Kína katonai támadást indítana a világ chipgyártó nagyhatalmának számító Tajvan ellen.

Az elmúlt években viszont Kína fokozta a politikai és katonai nyomását a vitatott hovatartozású szigeten, visszatérően egy 2027-es dátum kerül elő a lehetséges invázió időpontjával kapcsolatban. Washington továbbra sem terítette ki a lapjait, Donald Trump amerikai elnök csak annyit mondott, hogy megbeszélte Hszi Csin-ping kínai kollégájával, hogy „ameddig ő az elnök, addig biztosan nem indítanak támadást [a kínaiak] Tajvan ellen”. Ebben az értelemben mindenképpen felrúgta az eddigi dogmákat a „keleti Vaslady”. Hozzá kell tenni, hogy vannak még más, az Egyesült Államokkal szintén szoros kapcsolatot ápoló térségi országok – például Dél-Korea vagy a Fülöp-szigetek –, melyek nem nyilvánították ki, hogy miképpen lépnének fel egy esetleges invázió esetén.

Ahogy az borítékolható volt, a japán kormányfő kijelentése szinte azonnal fellobbantotta a feszültséget Kínával. Mindez azért is volt némileg meglepő, mivel Takaicsi Szanae és Hszi Csin-ping október 31-én még a dél-koreai Kjongdzsuban találkozott egymással, ahol szívélyes keretek között elköteleződésüket fejezték ki a „stratégiai, kölcsönösen előnyös, konstruktív és stabil” kétoldalú kapcsolatok építése mellett. Ehhez képest alig egy héttel később a kínai külügyminisztérium szóvivője, Lin Csien már kemény hangú üzenetben osztotta ki Tokiót, azzal vádolva a régi riválist, hogy az „beleavatkozik Kína belügyeibe”, valamint „megsérti az egy Kína elvet”.

Ezek a kijelentések súlyosan ellentmondanak a japán kormány korábbi politikai vállalásainak, természetüket és hatásukat tekintve is rendkívül károsak

– tette hozzá.

Azt is megjegyezte, hogy Peking „meg fogja valósítani az újraegyesítést, amely elkerülhetetlen”. Később aztán azt is kifejtette, hogy ez a téma egy „vörös vonalat” jelent. Ennél is tovább ment Hszüe Csien oszakai kínai konzul a bejegyzésében, amiben úgy fogalmaz, hogy „pillanatnyi habozás nélkül elvágja a nyakát”, amit sokan a japán kormányfő elleni nyílt fenyegetésként értelmeztek. Később ezt a bejegyzést törölték.

Kapcsolódó cikkünk

A felemelkedő nagyhatalom bejelentette: ez lehet az a vörös vonal, növekszik a feszültség a régi riválissal

A diplomácia szintjén zajló üzengetések aztán november 16-án ugrottak egy újabbat azzal, hogy a már említett módon megjelentek Kína parti őrségi hajói a Szenkaku-szigeteknél. Mindez a fenyegetést egy újabb szintre emelte, bár összecsapásra, vagy más tettlegességre nem került sor. Egyáltalán nem lenne meglepetés, ha ez csak egy sorminta kezdetét jelentené: ameddig a két kormány nem rendezi a feszült viszonyát egymással, addig rendszeresen megjelenhetnek gyanús hajók, vagy illetéktelen légi járművek a szigetország közelében. Az elmúlt években láthatott a világ már hasonló esetekre példát, de fegyver egyetlen alkalommal sem dördült el.

Régi vitás szomszédok

A Japán és Kína közötti kapcsolatokat a mai napig terhelik a történelem béklyói. Bár a két távol-keleti hatalom évszázadok óta rivalizál egymással, ahogy azt a mostani nyilatkozatok is mutatják, az igazi feszültségforrást a 20. század eseményei jelentik. Alig egy évszázaddal ezelőtt ugyanis a császári Kína összeomlott, majd évtizedeken át tartó káosz következett, regionális hadurak hatalmi harcait szenvedte a lakosság, miközben az életszínvonal csökkent. Ebben a helyzetben emelkedett fel a később még fontos szereppel bíró két nagy tábor is: a kommunisták és a nacionalisták. A gyengeséget a birodalmi álmokat szövögető japán császári hadsereg kihasználta, ezért az 1930-as években támadást indítottak, az észak-kínai, nyersanyagokban gazdag Mandzsúria ellen, méghozzá nagy sikerrel, mivel a belviszályokkal terhelt védők nem tudtak ellenállni a nyomulásnak. Az eleinte inkább lokális összecsapásokból álló konfliktus 1937-ben széleskörű háborúvá alakult.

Sok történész ezt az időpontot tekint a második világháború valódi kirobbanási időpontjának, mások szerint ez a második kínai-japán háború kezdetének időpontja.

A nyomuló császáriak számos várost bevettek, közben a civil lakosság rengeteget szenvedett a háború következményeitől. Máig mérgezi a kapcsolatot Kína és Japán között a nankingi mészárlás, amely a szerényebb becslések szerint is több tízezer ember életét követelte, amikor a császári csapatok bevonultak a városba. Peking évtizedeken keresztül nem nagyon emlékezett a tragédiára, ám az 1980-as évektől kezdve a nankingi események egyre inkább az ország történelmének sötét lapjaira kerültek. A japán politika több képviselője igyekezett kisebbíteni az események súlyát, például az áldozatok valódi számán máig vita van a történészek között.

Japán 1945-ben vereséget szenvedett a második világháborúban, ennek következményeként pedig kivonultak a császári csapatok Kínából is. Ez nem hozta el a nyugalmat „a középső birodalomba”, mivel a régi, nacionalista-kommunista törésvonalak felújultak, és folytatódott a polgárháború. A harcoknak végül 1949-ben lett vége, amikor a Mao Ce-tung vezetésével a Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army – PLA) döntő fölénybe került, ezért a Csang Kaj-sek irányította nacionalista Kuomintang a jól védhető (korábban szintén japán megszállás alatt álló) Tajvanra menekült. Ebben az évben létre is jött a „két Kína”: a Kínai Népköztársaság a kontinensen, és a Kínai Köztársaság a szigeten. Ez a helyzet máig tart, az aktuális politikai fősodortól függően időről időre komoly feszültséget szítva a térségben, mivel Peking úgy ítéli meg, hogy Tajvanon „szeparatisták” vették át a hatalmat és ragaszkodik a „két Kína” összeolvasztásához, természetesen a Népköztársaság vezetése alatt. Japán szerepe itt abban nyilvánul meg, hogy az Egyesült Államok fontos szövetségeseként a sziget mellé állt, ez pedig csípte a kínai döntéshozók szemét.

Modern köntös

A mostani esetben viszont az különlegességet jelent, hogy Kína immáron a térség vezető gazdasági és katonai hatalma, bár utóbbi némileg megkérdőjelezi, hogy az Egyesült Államok szintén jelentős katonai kontingenssel van jelen a Távol-Keleten. A PLA növekvő ereje miatt viszont már egyáltalán nem biztos, hogy ez elrettentő hatású a kommunista Kína katonai támadásának megakadályozásához. Éppen ezért a regionális védelmi struktúrában Washington egyre nagyobb szerepet szán Japánnak, Dél-Koreának és a Fülöp-szigeteknek is, és bár volt róla szó, egyelőre egy amolyan „ázsiai NATO-szerű katonai szövetség” még várat magára.

Nem lehet azt sem mondani, hogy korábban ne kapott volna össze nagyon látványosan egymással Kína és Japán. 2005-ben például egy történelemkönyv miatt robbant ki a vita, mivel Peking álláspontja szerint a magáncég által kiadott oktatási anyagban szépítik a japánok szerepét a világégésnél, a második világháborús nankingi eseményeket pedig egyszerűen „incidensnek” nevezi. Később a 2010-es évek elején hosszú időn keresztül a már említett Szenkaku-szigetek körül alakult ki viszály, ez a téma akkoriban többször is mélypontra sodorta az országok közötti diplomáciai kapcsolatokat. 2014-ben kísértetiesen hasonló események játszódtak le, akkor Abe Sinzó miniszterelnök (aki egyébként Takaicsi Szanae pártfogója is volt) fejezte ki támogatását Tajvannak. 2018-ben a hangulat ismét nagyon fagyos volt, akkor

Peking gazdasági intézkedésekkel lépett fel a japán termékek ellen, kifejezetten a szigetország biztonságpolitikáját kérték számon.

A mostani adok-kapok nem állt le az üzengetésnél. November 15-én Peking figyelmeztette az állampolgárait, hogy ne utazzanak Japánba, ez pedig arra utal, hogy Kína a jól ismert eszköztárát veszi elő: a gazdasági erejét fitogtatva igyekszik a geopolitikai térben érvényesülni. A felhívást követően több kínai légitársaság is hirdetményeket tett közzé, amelyben a már lefoglalt utazásokat ingyen lehet átfoglalni, vagy visszatérítést kapnak az utasok lemondás esetén. A lépés súlyát jelzi, hogy 2025 januárja és szeptembere között összesen 7,5 millió kínai turista látogatott Japánba. Egy nappal később aztán a keleti nagyhatalom emelte a tétet, és azokat a kínai diákokat is figyelmeztette, akik januártól a szigetországban folytatnák a tanulmányaikat, hogy „romlik a közbiztonsági helyzet”. 2024-es adatok szerint nagyjából 120 ezer kínai diák folytatta a tanulmányait a szigetországban, a két lépés pedig önmagában dollármilliárdos veszteségeket okozhat Tokiónak.

A kínai védelmi minisztérium is megszólalt, szerintük Japán súlyos vereséget szenvedne, amennyiben beavatkozna a Tajvani-szorosban.

A közösségi médiában valóságos hadjárat indult el a szigetország első női miniszterelnöke ellen. A két ország természetesen már beidézte egymás nagyköveteit a külügyminisztériumba, hogy ott számonkérje a másikat a helyzet csitítására, eddig inkább kisebb sikerrel. Természetesen a japán nyilvánosságban sem maradt kommentár nélkül a helyzet, Minoru Kihara, a japán kabinet főtitkára például megerősítette a kormányfő szavait:

a Tajvani-szoros békéje és stabilitása nemcsak Japán biztonsága, hanem a nemzetközi közösség stabilitása szempontjából is fontos

– mondta.

A mostani villongás Donald Trumpnak lehet a lehető legkényelmetlenebb, mivel az amerikai elnök sokoldalú kihívással nézhet szembe, aligha hiányzik számára most még egy komoly feszültség:

  • Továbbra is lóg a levegőben az ukrajnai háború ügye;
  • Gázában rendeződni látszik a konfliktus, de kifejezetten törékenynek tűnik a béke;
  • egyre súlyosabbnak tűnik a helyzet Venezuelában,
  • miközben a belpolitikában is van bőven problémája.

Az Egyesült Államok vezetője okkal gondolhatta, hogy az október végi ázsiai körútja után a Távol-Keleten átmenetileg nyugalom következik. Trump előbb Japánban járt, ahol jól alakult a megbeszélése Takaicsi Szanaéval, majd Dél-Koreában találkozott Hszi Csin-pinggel. A vámháború árnyékában itt egy amolyan „tűzszünettel felérő” megállapodást kötött Kínával, majd megismételte az elhíresült mondatát, amely szerint az ő személye garantálja, hogy nem lesz semmiféle kínai támadás Tajvan ellen.

Az amerikai politika egyelőre nem szólalt meg az ügyben, látványosan kivárnak, hogy pontosan mi lesz a hatalmak erőfitogtatásának vége. Eljöhet viszont az a pont, ahol az Egyesült Államoknak is muszáj lesz állást foglalnia, ebben a helyzetben pedig komoly dilemma elé kerülhet a Fehér Ház: lehet, hogy választania kell majd a régi szövetségese és az új megbékélésre bírt riválisa között. Vélhetően Washington az utolsó pillanatig szeretné megőrizni a semleges szerepét, és inkább

a Trump politikájában hangsúlyos békepárti üzeneteket fogják hangoztatni.

Egyelőre nem látszódik, hogy hol a vége Tokió és Peking vitájának, de az nyilvánvaló, hogy már rég nem arról szól a történet, hogy ki mit gondol a Tajvani-szoros biztonságáról, sokkal inkább a saját érdekek védelme dominál. November 17-én Li Csiang kínai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a közelgő G20-as csúcstalálkozón nem tervez találkozni Takaicsi Szanaéval, tehát nem mutatkozik esély a megnyugvásra. Ugyanakkor nem lehet mondani, hogy a háttérben ne lennének kísérletek a helyzet csillapítására, egy magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő Kínába látogatott, hogy tárgyaljon a helyi döntéshozókkal. A kezdeti optimizmus gyorsan lelohadt, japán külügyi források egy nappal később már arról számoltak be, hogy a misszió nem járt sikerrel. Peking azt követeli szomszédjától, hogy vonja vissza kijelentéseket, erre viszont Tokió nem hajlandó, így fennmaradt a patthelyzet.

Korábban volt rá példa, hogy a két hatalom között akár évekre is megfagyott a levegő, nem tudni, hogy most mi lesz az erőfitogtatás vége. Peking parti őrségi hajóinak akció azt sejtetik, hogy még közel sem értünk a hajmeresztő incidensek végére a térségben, újabb gyanús mozgolódásra lehet számítani a napokban. Takaicsi Szanae például azzal emelte a tétet, hogy megfontolná a nukleáris fegyverek Japánba telepítését. Arra viszont kevés az esély, hogy elsöprő háború törne ki, ez lényegében egyik félnek sem az érdeke. A diplomácia eszköztárán túl előkerülhetnek a szigorú gazdasági lépések is (mint a már bejelentett japán tengeri termékek importtilalma), ez pedig súlyos károkat okozhat a feleknek, ami az amerikai vámháborúk idején külön fájdalmat jelenthet. Az szinte biztos, hogy

akárhogy is alakulnak az események, a két hatalom közötti rivalizálás továbbra is fennmarad.

Kapcsolódó cikkünk

Kezd eldurvulni a helyzet: egymásnak esett a két katonai hatalom, fegyveres beavatkozásról beszélnek

Címlapkép forrása: Daniel Ceng/Anadolu via Getty Images

Címlapról ajánljuk

Portfolio Blogger

PR cikk

Állásajánlat

Szenior Advisory

Szenior Advisory

Trader

Fórum

Ez is érdekelhet
Megjöttek a hótérképek: errefelé hullhat nagyobb mennyiségű hó a napokban Magyarországon
Krónikus pazarlóból példakép: így utasította maga mögé Európát a mediterrán ország
Összeomlás fenyegeti az ukrán erőket, felmerült Zelenszkij lecserélése – Ukrajnai háborús híreink szerdán
Partnereink Bankmonitor Avis Opten Budai Egészségközpont MHC Mobility