Emelkednek az ingatlanárak. Minden nap egy újabb szenzációs hírt olvashatunk a témában. A jelenlegi környezet tökéletesen alkalmas arra, hogy a hangulat átvegye az irányítást. A tisztánlátás kedvéért, a piaci trendek és árszint jobb értékeléséért új dimenziókra mutatunk rá. Nem kicsi a valószínűsége, hogy „rossz mozit nézünk”.
Az ingatlanárak hosszú éveken át tartó masszív emelkedése – még az utolsó két év megtorpanása mellett is - komoly feszültségekhez vezettek. Az átlagemberek lakásvásárlásának ellehetetlenülése a jellemzően 2010-es évek közepén indult árhullámának köszönhetően mára a csúcspolitika célkeresztjébe emelte a problémát Berlintől, Brüsszelen át Washington-ig. Az elmúlt hetekben a magyar sajtó is hangos a témától, bár egyelőre elsősorban egy fókuszú vita zajlik: mit lehetne tenni a rövid távú bérbeadás negatív hatásainak visszaszorításával. A kérdés feltehetően azonban ennél lényegesen bonyolultabb: az Airbnb mellett szükséges lenne megszólítani számtalan más tényezőt.
Csökkentek a hitelkamatok, újra emelkednek a reálbérek, idén lesz magyar GDP-növekedés, a CSOK Plusz elindult, a lakossági állampapírkamat feleződött. Mi következhetne ebből, ha nem az, hogy újra beindul az ingatlanpiac? Hétről hétre egyre több ilyen előrejelzéssel találkozunk, melyekből talán a legmarkánsabb Balásy Zsolt (Hold Alapkezelő) véleménye. Minőségét tekintve ez a „beindulás” sokkal szürkébb lesz, mint arra nagyon sokan számítanak: 15-20%-kal nőhet az adásvételek száma idén, de az árak emelkedése vékonyka marad, nagy átlagban akár 2-3 éven keresztül sem lesz nagyobb az ingatlanárak emelkedése, mint az infláció. Mindeközben a saját lakhatási célra ingatlant vásárlók nem lesznek jobb helyzetben: a lakáshitelkamatok csökkenésének nincs érdemi valószínűsége, a nominális árak nem lesznek alacsonyabbak, így a kivárás nem tűnik reális alternatívának.
Földbe áll a magyar ingatlanpiac… Összeomlott az adásvételek száma… Méregdrága lakáshitelek… 2023 elejére összeállt a tökéletes depresszió a magyar ingatlanpiacon. Minden válságban eljön az a pont, amikor túláradó pesszimizmus uralja a piacot, azaz leesünk a ló túloldalán. Annak eldöntésére, hogy éppen hol tartunk és mi vár ránk, érdemes múltbeli statisztikákat vizsgálni. Amennyiben a múlt párhuzamai bármiféle kapaszkodóul tudnak szolgálni, a mai helyzet sokkal kedvezőbb, mint az utolsó nagy válságban (2008) volt, így az ingatlanárak változása is kedvezőbb lehet.
Minden válság új lehetőséget teremt azoknak, akik figyelnek. A 2022-es válság is valami egészen új, párját ritkító hozamalternatívát alakított ki: a hitelkamatok (egészen pontosan a szabadfelhasználású jelzáloghitel kamatok) lényegesen alacsonyabbak a lakossági állampapírral elérhető kamatoknál. Minden 10 millió Ft hitelfelvétellel 1,4 millió Ft tiszta nyereséget érhetünk el 2 év és 4 hónap alatt. Mindehhez nincs másra szükségünk, mint egy tehermentes ingatlanra és igazolt jövedelemre.
Március 7-én jelent meg az a véleményem, hogy az erősen megváltozott gazdasági környezett miatt a hazai lakásárak az év közepétől 3-5%-os csökkenést szenvedhetnek el. A reakció gyors volt: „az ingatlanárak inflációs környezetben definíciószerűen nem tudnak csökkenni…"; „hogyan csökkenhetnének a lakásárak, ha masszívan emelkednek az építőanyag költségek...". 7 év Európa-bajnok áremelkedését követően valóban nehéz elhinni, hogy az árak csökkenni is tudnak. Jelen írásomban a véleményem számszerű alátámasztása következik konkrét, múltbeli statisztikákkal.
Hat és fél éve tart az extrém áremelkedés a hazai ingatlanpiacon, melyet mára rekord szintre emelkedő hitelezés és európai szinten kiugróan magas, családok számára elérhető állami támogatások kísérnek. Jogosan merülnek fel a kritikus kérdések. Érdemes most ingatlant vásárolni? Újra kritikus szintet ért el a hitelezés és közel az összeomlás? Van-e érdemi különbség a nagy 2008-as válság és napjaink piaci mutatói között? Ha fordulat lesz az ingatlanpiacon, milyen mértékű áresés következhet be? A moratórium vége bedönti-e az ingatlanárakat?
Gyurcsány Ferenc rendet fog tenni. Megunta, hogy a bankok azt csinálnak az ügyfelekkel, amit akarnak, s Ferenc, az igazságos szerepében móresre fogja tanítani a pénzintézeteket. Legalábbis ez tűnik ki abból, ahogy a média tálalta: hétfőn áttekinti a bankok egyoldalú hitelszerződés-módosítási gyakorlatát. "Nem tudom, hogy jogszerű-e, de semmiképpen sincs rendben."
Követtem az elmúlt három hét sajtóterméseit a 4 milliárdos ipari kémügyből bohózattá eszkalálódott tragikomédiában. Kezdetekben még szórakoztatónak tűnt, ahogy egy több sebből vérző történet magába szívott a hazai média csupán azért, mert többszörös áttételeken keresztül Orbán Viktor is megemlíthetővé vált. Majd színre lépett a "Profi" Rádi Antónia, a HVG színeiben. Képes volt rá, hogy behúzza a sztoriba a baloldali politikai szálat is, igaz - minden bizonnyal - ő maga sem tudja miért, és nagy vehemenciával féligazságok, félinformációk és tudatos torzítások révén szisztematikusan elkezdte támadni Nyíri Viktor üzletembert.
Jelen írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy végre tiszta vizet öntsünk abba a pohárba, melynek kevergetésével időről időre szaftos politikai-gazdasági álösszefonódásokat tárhatnak fel "profi" gazdasági újságírók. Ezzel egyidőben keressük a választ arra költői kérdésre, hogy egy újságíró meddig mehet el abban a játékban, ahol a valóság ismerete mellett tudatosan negatív hírkörnyezetben tüntet fel üzletembereket.
Sorra olvasom társadalmunk problémáit feltáró publicisztikákat a magyar sajtóban és szép lassan körvonalazódik egy fals konszenzus: morális csődtömegben, csalók országában élünk gazdasági értelemben, hiszen az adóoptimalizálás, adóelkerülés és adócsalás egy össznépileg elfogadott magatartás Magyarországon. A megjelent publicisztikák talán legfőbb problémája adó-moralitást érintő vonatkozásokban, hogy Radnóti által megidézett magasságokból, repülőgép perspektívából nézik a bírált terület valós helyzetét. Nem tudok beállni abba a sorba, ahol a magyar vállalkozók általános adócsalózása történik.
Számoljunk le az illúziókkal, kis- és nagyvállalkozói szinten ma Magyarországon ugyanaz történik illegális, vagy legális módszerekkel; a környező országokkal történő összevetésben irreális adóteher csökkentése gazdasági kényszer. A különbség csupán annyi, hogy nagyvállalkozói szinten jogilag körülbástyázott (legtöbbször offshore) struktúrák működnek.
A pénzügyi tudatosság nem áll meg a befektetéseknél - az öröklés kérdésköre legalább ennyire fontos. Különösen... 
A GINOP Plusz-1.2.4-25 pályázati felhívás, amely a leghátrányosabb helyzetű régiókban és a Szabad Vállalkozási... 
A június 28-án lezajlott rendezvény kapcsán már számos jogi kérdés felmerült, így - többek között - az arcfelismerő...
Néha 5-6 éves megtérülési időről is lehet hallani az akkumulátoros energiatárolók piacán, a következő 5 évben... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Hogyan válassz megbízható kivitelezőt otthonfelújításhoz? A felújítási...
Évi 201 ezer tonna fagyi külföldre - ezzel Németország messze a világ legnagyobb exportőre volt 2023-ban, a fagyi...
Friss adatok érkeztek.
Sötét felhők a költségvetés felett.
Az éghajlatváltozás lehet az, ami átbillenti a növekedést a recesszióba.
