Jogállamiság és uniós forrásfelfüggesztés – Zöld lámpát kapott Brüsszelben egy új kezdeményezés

„Állítsuk meg a korrupciót a gyökerénél Európában a források felfüggesztésével azokban az országokban, ahol a határidő lejárta után sem hatékony az igazságszolgáltatás” – ezzel a címmel hagyta jóvá az Európai Bizottság a szeptember 5-i ülésén az Európai Polgári kezdeményezés indítását.

Ennek célja, hogy az újonnan csatlakozott államokban egy tízéves határidő után automatikusan állítsák le az uniós források kifizetését, ha az igazságszolgáltatási rendszert monitorozó mechanizmust még akkor is érvényben kell tartani (vagyis az igazságszolgáltatás, amelynek feladata többek között az uniós forrásokkal való visszaélések szankcionálása, nem elég hatékonyan látja el feladatát).

Közben a Portfolio már beszámolt arról, hogy Iván Gábor, az Európai Unió Tanácsának igazgatója előre jelezte a Közgazdász-vándorgyűlésen, hogy az uniós források folyósítását jogállami kritériumokhoz köthetik.

A fentiekkel egyidejűleg folyik az Európai Ügyészi Hivatal felállítása (amelyhez Magyarország nem csatlakozott), hogy a tagállami vádhatóságoknál szorgosabban és hatékonyabban emeljen vádat az Európai Unió érdekeit sértő bűncselekményekben (mint például az uniós források területén tapasztalható korrupció, de a cigarettacsempészet és ÁFA-csalás is). A Bizottság pedig benyújtott egy rendelettervezetet az uniós források jogállami kritériumokhoz kötéséről.

Ujhelyi István EP-képviselő polgármesterekkel és polgármesterjelöltekkel pedig azt akarja elérni Brüsszelben, hogy az önkormányzatok közvetlenül, a magyar állam közvetítése nélkül kaphassanak európai pénzeket.

Egy európai polgári kezdeményezés pedig folyamatban van, amely nem kimondottan a források elosztásának centralizálására irányul, hanem a jobb, előzetes ellenőrzésre.

Mindenki próbál valamit, a probléma ugyanis közismert: sok országban visszaélnek az ország hatóságaival közösen elosztott alapokkal, különösen kohéziós területen, de sok a csalás a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásoknál is.

Ezeket a visszaéléseket pedig nem mindig érdeke a hatóságoknak feltárni, illetve szankcionálni. Ennek az is lehet az oka, hogy ez többletmunkával jár, így a bűnüldöző szervek és vádhatóságok a könnyebb, látványosabb ügyek feltárását részesítik előnyben. Igaz ugyan az is, hogy a szabálytalanságok vagy visszaélések miatt visszafizetendő támogatásokat az adott ország újra felhasználhatja más projektekre, csökkenti ellenérdekeltségüket a hibák feltárásában, de nem segít a bűnügyi következmények érvényesítésében.

Ugyanakkor a pénzek elosztását többek között azért bízzák a tagállamokra, mert lehetetlen egy akkora apparátust fenntartani az Európai Bizottság központjában, amely minden ehhez kapcsolódó feladatot el tudna látni. Költségvetést se biztosítanának a tagállamok ehhez (folyamatos a nyomás az adminisztrációs költségek csökkentésére, növekvő feladatok mellett öt százalékkal még csökkentették is a létszámot), de az ezzel járó hatáskörcsökkenést se fogadnák el amellett, hogy amennyiben a tagállamok irányító hatóságai és ellenőrzési mechanizmusai jól működnek, a helyi döntések, adminisztráció és ellenőrzés hatékonyabb.

Mindezek miatt két út kínálkozik:

1. Az egyik szerint előzetesen (ahogy a Bizottság jogszabály-javaslata vagy az elsőnek említett új európai polgári kezdeményezés célozza) fel kell mérni a tagállamokban, hogy mennyire lehet arra számítani, hogy a visszaélések szankcionálásra kerülnek, és amennyiben ez nem biztosított, eleve csökkenteni kell vagy teljesen meg kell vonni az uniós pénzeket.
2. A másik, hogy nem teljes egészében kell centralizálni, hanem szelektíven: ahol kockázat észlelhető (erre vannak szakmai megoldások, a gyanújelek, úgynevezett „red flag”-ek figyelése), ott életbe kell léptetni megelőző mechanizmusokat. Ujhelyi István ötlete tehát akkor működhet, ha egyrészt az EU elfogadja, hogy a kockázat fennáll, másrészt csak olyan mértékű erőforrást igényel, amely rendelkezésre áll.

A stopfraud.eu kezdeményezés politikailag kevésbé érzékeny, mert nem központosítást, csak előzetes ellenőrzést javasol, és a kockázatok megállapítását a döntéshozókra bízza. Mindkettő előnye viszont, hogy nem csökkenti a rendelkezésre álló forrásokat, másrészt csak olyan mértékű erőforrást igényel, amely rendelkezésre áll, illetve könnyen biztosítható.

A szerző, Szabó S. László, mérnök-közgazdász, pénzügyi intézményeknél és vállalatoknál adózási és pénzügyi-számviteli területen dolgozott vezető beosztásokban. Részt vett világbanki projektekben, majd az EU-költségvetés végrehajtásának ellenőrzésével és kiértékelésével és adatvédelemmel foglalkozott.

Az Európai Polgári kezdeményezésről

Szemben az egyes országokkal, ahol népszavazáson dönthetnek (vagy véleményt nyilváníthatnak) az állampolgárok egy sor kérdésben, és a petícióval, amely kisebb, de jelentős létszámú csoportoknak teszi lehetővé jogszabályok vagy intézkedések kezdeményezését, az Európai Unióban egy hibrid formája van a közvetlen demokráciának. (Emellett létezik a petíció intézménye is.) Egymillió támogató aláírást kell összegyűjteni ahhoz, hogy az Európai Bizottság köteles legyen megvizsgálni a javaslatot, és ha nem tesz javaslatot jogszabályra, akkor ezt meg kell indokolnia. Tehát inkább a vélemény-nyilvánító, mint a kötelező érvényű népszavazásra hasonlít ez az intézmény. Ennek megfelelően alakul a támogatások megkövetelt száma is: az egymillió azt jelenti, hogy minden négyszázadik európai polgárnak kell kifejeznie egyetértését.

Az összlétszám mellett az európai szintet a diverzitási követelmény fejezi ki: a kezdeményezőknek hét különböző tagállamban kell lakniuk (értelemszerűen tehát legalább hét magánszemélynek kell kezdeményeznie), és a támogató aláírásoknak is hét tagállamban el kell érniük egy előírt minimális számot (az adott tagállamból az Európai Parlamentbe küldött képviselők számának 750-szeresét).

A gyűjtésre egy év áll rendelkezésre, az aláíróívek mellett elektronikus gyűjtésre is lehetőség van, erre az Európai Bizottság ingyenesen bocsát rendelkezésre egy biztonságos gyűjtőrendszert. Az aláíróktól megkövetelt adatok és az, hogy csak az adott állam állampolgárai vagy az adott államban lakhellyel rendelkező összes uniós polgár aláírhat-e, országonként eltérő, általában az adott országban a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtések szabályaihoz igazodik. A franciák például a rendszer indulásakor a személyazonosság megállapítására egy sor okmányt elfogadtak (a számát kellett feltüntetni), köztük a vadászati jogosítványt is, majd ezt a kört szűkítették. Ha összeadjuk mind a huszonnyolc tagállamban a szükséges minimális aláírásszámot, csak félmillió jön ki, tehát a diverzitási követelmény elég laza (és ezek a számok jelentősen alatta maradnak a népszavazás kezdeményezéséhez szükséges számoknak).

A javasolt kezdeményezéseket először a Bizottság vizsgálja meg, de csak abból a szempontból, hogy témájukban joga van-e jogszabályt kezdeményezni. Ha igen, akkor a kezdeményezés tartalmától függetlenül regisztrálja a kezdeményezést. Adott esetben lehetősége van a kezdeményezőket felhívni a kezdeményezés módosítására, ha a módosítási javaslat elfogadásával lehetővé válik a kezdeményezés bejegyzése, vagy ha egy mellékes szempontra fel akarják hívni a figyelmet. A stopfraud.eu kezdeményezést például úgy hagyták jóvá, hogy megerősítették, hogy önmagában a kimaradás az Európai Ügyészségből nem indok arra, hogy eltérő eljárást vezessenek be az EU alapok ellenőrzésében, tehát valós kockázatokat kell ehhez megállapítani. Ha egyértelműen a Bizottság hatáskörén túlmenő kérdésről van szó, a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni. A szeptember 5-én előterjesztett négy közül egy kezdeményezés („A közös kereskedelempolitika összhangja az uniós szerződésekkel és a nemzetközi joggal”) járt így, mert olyan alapvető kereskedelempolitikai kérdésre vonatkozott, amelyben a Bizottságnak nincs hatásköre.

Ennek a kezdeményezésnek egyébként még alig egy hónapja van a gyűjtésre, a most elfogadott kezdeményezés („Állítsuk meg a korrupciót a gyökerénél Európában a források felfüggesztésével azokban az országokban, ahol a határidő lejárta után sem hatékony az igazságszolgáltatás”) jövő szeptember 12-éigy gyűjthet, ha azonnal elkezdi a gyűjtést. A kezdeményezéseket szabályozó rendelet ugyanis nemrég megváltozott, többek között lehetővé tette, hogy bejegyzés után egy felkészülési időszakot iktassanak be a kezdeményezők, és az aláírásgyűjtési időszak csak azután kezdődjön.

Az Európai Bizottság honlapján négy sikeres kezdeményezés szerepel, 29-nek nem sikerült összegyűjtenie a szükséges számú aláírást, tizenötöt pedig visszavontak - jelezve, hogy nem könnyű az egymillió aláírást összegyűjteni. A kezdeményezés népszerűségét viszont jelzi, hogy 19 van folyamatban.

Címlapkép forrása: Geert Vanden Wijngaert/Bloomberg via Getty Images

Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.