Bravúros mentés a kormánytól, amihez minden magyar adófizető hozzájárult

Tavaly szeptember elején írtuk meg elsőként azt a fejleményt, hogy hatalmas pénzügyi büntetéseket kellett bevállalni a magyar kormánynak ahhoz, hogy le tudjon zárni régi elszámolási vitákat az Európai Bizottsággal, és végre nagy tételben újra jöhessenek a brüsszeli átutalások mind a 2007-2013-as, mind a 2014-2020-as ciklus terhére.

Akkori elemzésünkben még azt írtuk, hogy a régi (2007-2013-as) EU-ciklus 7 éves keretének kifizetési számlálója a nagy pénzügyi alku hatására mintegy 0,3%-ponttal 98,73%-ra emelkedett. Azóta most újra megnéztük ezt a mutatót és azt látjuk, hogy immár 99,64%-on áll a kifizetési számláló, azaz szinte a teljes 7 éves fejlesztési keretet (23,1 milliárd euró) le tudta hívni Magyarország.

A Pénzügyminisztérium egyes hónapokra vonatkozó költségvetési adataiból az látszik, hogy tavaly június végén még 79,5 milliárd forinton állt a 2007-2013-as ciklus terhére 2019-ben lehívott támogatások összege, majd a nyári megegyezés hatására ez 131 milliárd forintra felugrott (+51,5 milliárd forint), aztán tavaly november végére 137 milliárdra tovább nőtt. A decemberi előzetes és részletes adatok egyelőre még nem állnak rendelkezésre.

Az, hogy 99,64%-ra ugrott a mutató, gazdaságtörténeti szempontból is lényeges fejlemény, hiszen a 2007-2013-as ciklustól már jó messze járunk, de csak most tudjuk kijelenteni azt, hogy végülis érdemi forrásvesztés nélkül tudta maga mögött hagyni Magyarország az első teljes 7 éves uniós fejlesztési ciklusát.

Ezt azért érdemes kiemelni, mert 2012-2013 táján még reális veszély volt, hogy a különböző fejlesztési szabálytalanságok és kellő volumenű jó projekt hiányában akár 1-2 milliárd eurónyi, a 7 éves keret akár 4-8%-át kitevő forrást is elveszít az ország. Több százmilliárd forintot kitevő „mentés” történt tehát az elmúlt években, aminek több összetevője volt:

• 2014-2015-ben extrém módon felpörgette a kormány az EU-projektek megvalósítását és kifizetését (az n+2-es szabály miatt 2015 végéig volt idő projekteket megcsinálni). A 7 éves keret minden utolsó centjének lehívására optimalizált rendszer keretében előfordultak olyan gyors betonozással járó munkák is, mint a Budapestről kivezető autópályák elválasztó korlátja helyett a betoncsík építése, vagy egyéb, néhány hét alatt kiírt, elbírált, majd megvalósított eszközbeszerzős rohampályázatok.
• Az ilyen, nagy hajrás fejlesztések egyrészt abban segítettek, hogy ha valamely Operatív Program valamely prioritásában rosszul állt a Brüsszelbe kiküldött fejlesztési számlák volumene, akkor 2015 végéig ezeket meg lehetett nyomni. Másrészt abban is segítettek ezek a kormányzati lépések, hogy ha valamely EU-s fejlesztési számlát Brüsszel (később) visszadobott a szabálytalan pénzfelhasználás miatt, akkor ezek helyett a sebtében megcsinált egyéb fejlesztések számláit ki lehetett küldeni elszámolás céljából.
• Ezek tehát mind segítették a 7 éves keret forráslehívását, a fenti ráta emelését, akár annak árán is, hogy a 7 évre eredetileg tervezettnél jóval, akár 10%-kal több fejlesztést kellett itthon megcsinálni azért, hogy a 7 éves keret 100%-át le lehessen hívni és ne ragadjon kint Brüsszelben. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az eredetileg tervezettnél jóval több volt az itthoni költségvetési, magyarul adófizetői kiadás, hogy a szabálytalan pénzfelhasználás ne vezessen a kinti források elvesztéséhez.

Jelen állás szerint tehát mindössze kb. 24 milliárd forintnyi forrást nem tudott lehívni a kormány a 2007-2013-as ciklus terhére, ami a 300-500 milliárd forintnyi korábbi potenciális forrásvesztéshez képest elenyésző tétel. A bravúros mentéshez tehát egyszerre kellett az, hogy 2012-2013-tól nagy hajrába kezdjen a kormány és a fejlesztési intézményrendszer a projektek mielőbbi sikeres befejezése érdekében. Másrészt az is kellett, hogy sokkal több itthoni fejlesztést kellett megcsinálni azért, hogy végül a 4-es metrós és egyéb szabálytalan pénzfelhasználás ne vezessen tényleges EU-s forrásvesztéshez. Az említett 24 milliárd forint kísértetiesen hasonlít ahhoz a tételhez (közel 20 milliárd), amit az uniós pályázati-elszámolási rendszer (EMIR) kifejlesztéséért korábban kifizettek. A jelek szerint ez lehet az egyetlen olyan érdemi tétel, ami miatt végülis forrásvesztéssel zárja a 2007-2013-as ciklust az ország, mivel ez annyira speciális, dedikált fejlesztés, hogy helyette nem lehetett kiküldeni Brüsszelbe más fejlesztési számlát kifizetés céljából.

Magyarország egyébként a mostani 99,64%-os lehívási arányával már olyan régi EU-tagállamokat utasít maga mögé, mint Hollandia, Franciaország, vagy Spanyolország.

A csehek 97,84%-on, a németek 97,6%-on, a bolgárok 97,33%-on, az osztrákok 96,86%-on, a britek és szlovákok 96,08%-on, az olaszok 94,14%-on, a románok 90,49%-on, az „újonc” horvátok pedig 84,24%-on állnak. Utóbbi országoknál mindez azt jelenti, hogy tényleg milliárd eurós méretű források ragadhatnak bent végleg a közös EU-kasszában.

Címlapkép forrása: Tom Weller/picture alliance via Getty Images

Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.