Kettős csapdába sétált az Erasmus-vitában a kormány

A nagy uniós vita és az Erasmus-probléma viszonya

Az elmúlt hetek meghatározó témájává vált, hogy a kondicionalitási eljárás decemberi fordulójában az Európai Bizottság ugyan aláírta Magyarországgal a 2021-2027-es hétéves költségvetés forráslehívásához szükséges Partnerségi Megállapodást, 22 milliárd eurónyi kohéziós forrás kifizetését egyelőre felfüggeszti, amíg Magyarország nem hajtja végre maradéktalanul a jogállamisági mechanizmusban tett 17 vállalását, amelyekre a helyreállítási alap támogatásainak kifizetése miatt vállalást tett helyreállítási tervében (RRP). Az Európai Bizottság és az Európai Tanács ugyan másfél évig hangsúlyozta, hogy az RRF és a jogállamisági eljárás egymástól független, technikailag most mégis összevonta a két tétel jogtechnikai részét, amely kiegészült a kohéziós források horizontális feltételrendszerével.

Elsőre bonyolultnak tűnik a helyzet, valójában a kormány számára a legegyszerűbb út, ha az RRP 27 szupermérföldjét veszi alapul, amelyeket letárgyal az Európai Bizottsággal, hogy felszabadítsa az uniós kifizetéseket.

Viszont az Európai Tanács végrehajtási határozata nemcsak az uniós források kifizetésére terjed ki, hanem az Erasmus+ és Horizont programokra is, amelyet külön pontba vettek. Ennek alapja, hogy megtiltották a kötelezettségvállalást a központi irányítású - lényegében az Európai Bizottság által Brüsszelből fizetett - programok esetében a magyar vagyonkezelő alapítványokkal. Itt nem egyszerűen a kifizetés tilos, hanem a szerződések megkötése is.

Mindennek kezeléséhez nem szükséges az igazságügyi reformok végrehajtása, hanem ehhez csak a vagyonkezelő alapítványok összeférhetetlenségi problémáját kellene megoldani.

Van még egy csavar: szintén a horizontális feljogosító feltételek közé tartozik, de csak részleges blokkoló kihatású az akadémiai szabadsággal kapcsolatos elvárás, amely a Portfolio korábban megírt információi alapján mintegy 2 milliárd eurónyi kohéziós forrás kifizethetőségét blokkolja az érintett alapítványok felé például a DMOP Plusz és az EFOP Plusz programokban. Emellett ahogy megírtuk, a gyermekvédelmi törvény rendelkezései bő 600 millió eurónyi kohéziós forrást blokkolnak, a menekültügyi szabályozással kapcsolatos vita pedig mintegy 10 millió eurót. Ezen blokkolt forrástömegek (közel 2,7 milliárd euró) kapcsán elvileg kézenfekvő lenne a kormány számára az, hogy

az eredetileg tervezett itthoni fejlesztések, programelemek helyett betesz más terveket az érintett programokba, de brüsszeli forrásaink szerint ez a gyakorlatban nem járható út, így esélyesebb az, hogy ha a viták tartósan fennmaradnak, akkor az említett tételek tényleges forrásvesztést okoznak az országnak.

Lehetne, de nem lesz különmegállapodás az Erasmusról

A Portfolio brüsszeli forrásokból úgy értesült ezek kapcsán, hogy bár külön pontot kapott a vagyonkezelő alapítványok ügye, vagyis akár azt a forrásokról szóló vita állásától függetlenül is fel lehetne oldani, az Európai Bizottság együtt akarja a két tételt kezelni. Több az ügyre rálátó személy szerint is a cél az, hogy amellett, hogy rákényszerítik az Orbán Viktor vezette kabinetet a jogállamisági problémák gyors orvoslására, csökkentsék a bürokratikus terheket azzal, hogy egyidejűleg terjesztik az Európai Tanács elé a feloldásra vonatkozó ajánlást.

Az Erasmus+ programok kifizetésénél azért nem érzik sürgetőnek a lépést, mert a már megkötött szerződések esetében nincsenek korlátozások, vagyis egyelőre nem szenvednek hátrányt a hallgatók. Egyrészről december 15. után érvényes a kötelezettségvállalási tilalom, amely bizottsági forrásaink szerint “egyelőre kevés egyetemet érint”, másrészről több olyan egyetem is van, amelyek szerződéskérelmét már elfogadták, de az aláírás nem történt meg, esetükben 9 hónapig kell véglegesíteni a megállapodásokat. Ez alig néhány felsőoktatási intézményt ütne ki a vagyonkezelő alapítványok alá tartozó egyetemek közül. Őket szorítja a május végi határidő, a többi intézmény esetében június-júliusban járnak le a határidők az új pályázatoknál. 

Viszont több forrás is megerősítette számunkra, hogy nemcsak a 21 modellváltó egyetem érintett, hanem összesen 34 közérdekű vagyonkezelő alapítványhoz tartozó kutatóműhely és intézmény számára blokkolja a forrásokat a tanácsi határozat. Köztük Áder János volt államfő Kék Bolygó Alapítványát, de még a Matthias Corvinus Collegiumot is.

A Portfolio azon kérdésére, hogy mennyire kijátszható a tilalom, ha a korlátozás alá tartozó szereplők más intézményekkel közösen próbálnak pályázni, azt jelezték az ügyet ismerő forrásaink, hogy a kötelezettségvállalási tilalom a konzorciumokra is vonatkozik. Vagyis a nem modellváltott egyetemek –például az egyházi fenntartású intézmények – számára nem éri meg, ha összefognak egy érintett szervezettel: így magukat is kizáratnák a cserediákprogramokból, vagy a Horizont kutatási pályázataiból.

Gyorsan orvosolható részprobléma

Azt is jelezték lapunknak brüsszeli diplomaták, hogy összességében nem zárkózik el az Európai Bizottság, hogy mégis külön javaslatot tegyen a kötelezettségvállalási tilalom feloldására az Európai Tanácsnak, de ez egyáltalán nem prioritás, “azt preferálják, hogy a magyar ügy minden elemét egyszerre zárják le”. Ugyanakkor pont a vagyonkezelő alapítványok esetében szerintük gyorsan egységre lehetne jutni:

az uniós összeférhetetlenségi szabályokat ugyanis tisztázza a hétéves költségvetéshez kapcsolódó rendelet, amely rögzíti, hogy összeférhetetlen helyzet kialakulhat úgyis, ha egy döntéshozó, akinek kihatása van a források kifizetésére és közben a végső kedvezményezettel közös érdekei vannak, valamint ha fennáll, hogy politikai szimpátiából fakadó részrehajlás merülhet fel a személyével kapcsolatban.

A kormánytagok ilyetén részvétele az egyetemi alapítványok kuratóriumában tehát eleve problémás, ahogy arra az Európai Bizottság többször is egyértelműen felhívta a figyelmet. Viszont a forrásaink szerint éppen az összeférhetetlenség egyértelmű uniós definíciója miatt a vagyonkezelő közérdekű alapítványok működését könnyen az EU-s joghoz lehet igazítani.

Az ügyre rálátó személyek azt is jelezték, hogy a magyar kormány meglepettségét azért sem értik, mert több írásos jelzést is küldtek, de a tárgyalási fordulókon is jelezték, hogy ezen szervezetek “dealbreakerek” az eljárásban. A nyilvánosságot sem lephette meg, mert benne volt a november 30-i és december 9-i bizottsági értékelésekben is.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter esetében is inkább politikai kommunikációs lépésnek értékelik, hogy az illetékeseknél érdeklődik a kritériumok iránt, mivel az uniós tárgyalásokat vezető politikus többször kapott tájékoztatást a brüsszeli kifogásokról.

Ráadásul az Európai Bizottság nem önhatalmúlag döntött a korlátozásról, hanem az Európai Tanácsban 25 tagállam támogatta, hogy összeférhetetlenségileg nincs rendben a magyar törvény.

Részlet az Európai Tanács végrehajtási határozatából:

"A korrekciós intézkedéssel összhangban a 2022. évi XXIX. törvény olyan módosításokat vezetett be, amelyek a közbeszerzésre és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok hatályát kiterjesztették a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra is. A szabályozási keret azonban – a Bizottság többszöri kérése ellenére – még mindig nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe. Ezen túlmenően Magyarország 2022. november 1-jétől újra bevezette azt a lehetőséget (az általános tilalom alóli kivételként), hogy a politikai felsővezetők más, javadalmazással járó tisztséget is betölthessenek, többek között a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben. A Tanács úgy véli, hogy ezen okok miatt, amelyeket a Bizottság közleménye még részletesebben ismertet, a szabályozási keret gyengeségei az új jogalkotási fejleményekkel együtt súlyosbítják a korrekciós intézkedése által kezelni hivatott esetleges összeférhetetlenséget, és ezért nem tekinti azt alkalmasnak a Bizottság által eredetileg felvetett aggályok eloszlatására."

A nekünk nyilatkozók komolytalannak tekintik Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azon múlt heti bejelentését, hogy a kormány az Erasmus program költségeit átvállalja, ha nem sikerülne megegyezni Brüsszellel.

“Az Erasmus programban résztvevő intézményeknek meg kell felelniük az Európai Minőségbiztosítási Rendszer előírásainak, de az is problémás, hogy szükség van a küldő és fogadó intézmények közötti kölcsönös hallgatói mobilitást biztosító szerződésre.

Ha egy vagyonkezelői alapítvány alá tartozó egyetem vagy szervezet szerződni próbálna egy külföldi képzési hellyel, akkor azt nem lehet az Erasmus program része a Tanács határozata miatt. Új szerződést kell kötniük a feleknek az EU-s rendszeren kívül, és a magyar kormánynak el kell döntenie, hogy a saját mobilitási programjában fizeti külföldi hallgatók ösztöndíját is, vagy sem”

- magyarázta egyikük a jogi nehézségeket.

Szerinte egy ilyen cserediákrendszer nem használhatná az Erasmus nevet, ráadásul a külföldi egyetemeknek sok érdeke nem fűződik hozzá, mert férőhelyproblémák vannak sok képzésen. (Hasonló véleményekről hallott a Válaszonline is az Erasmus kapcsán.) A magyar diákok egyébként ilyen programban most is részt vehetnek például V4-es pályázatokon keresztül.

Összességében az Orbán-kormánynak a jelenlegi állás szerint egyszerre kell rendeznie a 17 féle közbeszerzési és átláthatósági vállalást, köztük a vagyonkezelő alapítványok sorsát, hogy az Erasmus- és a Horizont-programokban újra szerződéseket köthessenek a magyar intézmények. Arra pedig érdemi lehetősége nincs a magyar félnek, hogy finanszírozza ezeket a programokat. Ugyanakkor a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos bizottsági aggályokat gyorsan orvosolhatja a magyar kormány, de sem a tárgyalások eddigi dinamikája, sem a magyar oldalról eddig megtett lépések alapján sem számítanak a konfliktus rövid időn belüli rendezésére.

Címlapkép forrása: Európai Bizottság.