Ez lesz életünk legkeményebb 40 százaléka

A budapesti Brit Nagykövetség vendégeként nemrég lehetőségünk volt kb. 15 térségbeli újságíróval és atomenergetikai szakemberrel részt venni egy brit nukleáris roadshow-n. Ahogy azt beszámolónk első felében már megjegyeztük, az Egyesült Királyságban komoly hagyományai vannak az atomenergetikának, a szigetország számos saját reaktorterv alapján készült erőművet épített a 70-es és 80-as években, és hosszú távú energiapolitikájában továbbra is számol a technológia használatával. Jelenleg 16 reaktor termel az országban, de a következő évtized közepéig - jelen állás szerint - egy kivételével az összeset le kell majd kapcsolni a hálózatról. Bár itt is lehetőség nyílhat az üzemidő-hosszabbításra, ezt nem a kormány, hanem az erőműveket üzemeltető francia EDF fogja eldönteni, amennyiben megítélése szerint egy ilyen program gazdaságosan kivitelezhető.

Az új program összesen 16 GW-nyi új nukleáris kapacitással számol. A jelenlegi ismertek szerint ezt 3 különböző fejlesztő, 3 különböző reaktortípussal és 5 telephelyen építené ki. Az új fejlesztésekben, az EDF, a Toshiba és a Hitachi aktívak, de konzorciumi partnerként kínai atomenergetikai vállalatokat és pl. a francia GDF SUEZ-t is megtaláljuk. Jelenleg egy projekt előkészületei vannak előrehaladott stádiumban, az EDF Hinkley Point C fejlesztése. Ennél a projektnél két francia 1600MW-os reaktort telepítenének, és érdekessége, hogy a brit kormány már meg is állapodott a fejlesztőkkel egy átvételi árról, amelynek mértéke MWh-ként kb. 110 euró. Összehasonlításképpen a jelenlegi rendkívül nyomott európai árszintek 40 euró körül, de inkább az alatt szóródnak, ami jól jelzi, hogy a Magyarországra tervezett új blokkok sem fognak - minden jellegű kormányzati kommunikációval ellentétben - a jelenleg még üzemelő paksi blokkok árhoz mérten versenyképesen termelni. A brit ún. CfD-támogatási rendszerre egyébként még Brüsszelnek is rá kell bólintania.

A brit nukleáris ipar az elmúlt egy-két évtizedben új blokkok építése híján bár meggyengült, a viszonylag nagy "flotta" üzemeltetése okán még mindig több száz nukleáris energiaellátáshoz köthető vállalatot tud felmutatni. Ezek természetesen nem csak a helyi piacra, hanem külföldre is dolgoznak, vagyis exportképes szolgáltatásokat és termékeket kínálnak. A körút során például lehetőségünk volt ellátogatni a világ egyik legnagyobb urándúsító társaságának, a URENCO-nak a telephelyére, de a szintén globális piacra dolgozó Westinghouse fütőelemgyártását is megtekinthettük.

Több északnyugat-angliai egyetemen folyamatosan zajlik a nukleáris szakemberek képzése. Az egyetemekkel, és helyi tervezőcégekkel való találkozón Magyarországról érkező ösztöndíjas hallgatóval is találkoztunk.

Az út egyik legérdekesebb pontja a Sheffield külterületén található nukleáris iparághoz kötődő gyártási kutató központ volt (Nuclear AMRC), ahol hatalmas alapterületen tesztelték és fejlesztetteék az atomerőmű-építéshez szükséges technológiákat. Az egység lehetőséget biztosít egyrészt meglévő technológiák továbbfejlesztéséhez, másrészt pedig új eljárások gyakorlati alkalmazhatóságának teszteléséhez. Különösen érdekes példa volt, amikor egy erőmű hőcserélőjének gyártási idejét úgy sikerült lerövidíteniük az ott dolgozó kutatóknak, hogy az egyébként a repülőgép-gyártásban már korábban alkalmazott technológiát "húzták rá" az erőművi berendezés gyártására. A kutatóközpontot állami és uniós pénzen építették fel, de ezt követően már a finanszírozás szempontjából is önjáróan működik. A "Nuclear AMRC" két egyetem (Uni. of Sheffield és Uni. of Manchester) tulajdonában van, de az üzemeltetése konzorciumi keretek között valósul meg. A létesítmény fenntartásában és ezzel használatában olyan cégek vesznek részt, mint az Areva, a Rolls-Royce, a Tata, az EDF vagy a Westinghouse, de bármilyen megbízó technikai problémáját - piaci alapon - készek megoldani.

A technológia fejlesztésével párhuzamosan az iparági szakemberek képzése is zajlik, a kutatóegység szomszédságában nemrég adtak egy új oktatási központot, ahol elméleti és gyakorlati képzés zajlik, főként tinédzserek számára. Az itt tanuló fiatalok egyébként már valamilyen formában szerződésben állnak valamilyen atomenergetikához köthető vállalattal, ami után bért is kapnak. Az oktatási rendszer az iparághoz szükséges humánerőforrás teljes vertikumát lefedi, a szakmunkás-képzettséghez hasonlótól az egyetemi kutatókig.

Természetesen az Egyesült Királyság is számos kihívással, problémával áll szemben saját nukleáris ipara és célkitűzései kapcsán, mégis jó volt megfigyelni a kormány és a piac összehangolt működését, a tudatos építkezés meglétét. Az út végén a szervezők megkértek minket, hogy röviden értékeljük a négy nap alatt látottakat, és az EU keleti térségéből érkező résztvevők közül többen azt emelték ki, hogy jó volt látni, hogy amiről hazájukban az elmúlt 10-15 évben folyamatosan csak beszélnek (tudatos tervezés, fejlesztő vállalatok, a piaci igényeknek megfelelő szakemberképzés, a kormány-szabályozás támogató szerepe), az a valóságban működhet is. Bár hozzátették azt is, hogy ettől függetlenül nem hiszik, hogy ez a hazájukban a közeljövőben megvalósulhat.

Mindezek után bennem csak annyi kérdést merült fel, hogy ha a britek az általunk látottak mellett "csak" 60%-os belföldi részarányt látnak megvalósíthatónak a saját atomerőmű-építési programjuknál, akkor vajon mennyire lehet reális hazánk esetében az elviekben már 10 év múlva működésbe álló új reaktorok kapcsán a 40%-os "magyar részarány"? Papíron persze nem nehéz megvalósítani, hiszen egy tevékenységet egy bármilyen Hungary Kft-n keresztül futtatva már "magyar részarányt" kapunk, de valós teljesítménnyel lefedezni már pokolian nehéz feladat tűnik.

• Címkék:
• energia,
• Vallalatok,
• nukleáris,
• atomenergia