Interjú a leggazdagabb magyarral - “Ragaszkodtam hozzá, hogy Budapesten legyen a régiós központ”

Még 2004-ben váltottunk egy email-t, amiben megkérdeztem öntől, hogy terveznek-e Magyarországon is irodát nyitni nemcsak szoftverfejlesztőknek, hanem befektetési szolgáltatóként. Akkor nemmel válaszolt. Mi változott azóta?

Angliából kezeltük az összes európai ügyfelet. Mindeddig nem volt igazán jó okunk máshol is megjelenni a kontinensen, eltekintve a svájci irodától. London volt az egyetlen igazi pénzügyi központ Európában. Ám akkor bekövetkezett a Brexit és nekünk el kellett gondolkodni, hogy melyik Európai Uniós országban kérjünk engedélyt. Én a legelejétől fogva Magyarországot preferáltam.

Ennek elsősorban érzelmi indíttatása volt?

Igen. A vezetés több tagja és a nagyobb ügyfelek is ragaszkodtak ahhoz, hogy Nyugat-Európában legyen az új európai főhadiszállás. Még tanácsadókat is bevontunk, akik nagyjából hasonló véleményen voltak.

Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább részben legyen Budapest a kontinens üzletmenetének a része.

Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy Írországban lévő új cégünk szolgálja ki a Nyugat-Európai, a Magyarországon lévő pedig a közép-európai ügyfeleket.

Nagyon ambíciózus terveik vannak világszerte és a régióban is. Globális szinten 10-20 éven belül 80 millió ügyfelet szeretnének, ebből 1,5 millió jönne a régióból a tervek szerint. Mik támasztják alá ezeket a várakozásokat?

Az ügyfélszám jelenleg is mintegy 50%-kal emelkedik évente. Lehet, hogy ezt az ütemet évekig nem lehet tartani, de évi 30%-os növekedés hosszútávon is tartható lehet.

Nem tartanak attól, hogy ez a régió még mindig túlságosan konzervatív, és hogy az ügyfelek inkább hajlandóak magasabb költségeket kifizetni, csak legyen személyes tanácsadójuk, vagy valaki akit felhívhatnak a befektetési szolgáltatójuknál?

Ez 10 éve biztosan igaz volt, és sok ember esetén ma is igaz. De ahogyan a világ változik, ez egyre inkább csak az idősebb generációra vonatkozik. Az ügyfeleink átlagos életkora világszerte 43 év, ráadásul ebben a régióban ugyanez az adat mindössze 39 év.

Ezek szerint az egy tudatos stratégia, hogy egyre inkább a Millenniál generációra, vagy akár a Z generációra céloznak?

Így van.

Az ő tőkéjük azért jellemzően sokkal alacsonyabb, mint az idősebb generáció esetén. Az Egyesült Államok részvénypiacain már önök is elérhetővé tették a fractional shares szolgáltatást, azaz annak a lehetőségét, hogy egy-egy ügyfél ne egész számú részvényt, hanem annak csak egy töredékében vállaljon kitettséget, ami hasznos a kisebb pénzügyi hátterű befektetők esetén. Tervezik, hogy ugyanezt a szolgáltatást az európai papírokra is bevezetik?

Az alapvető nehézség a fractional shares szolgáltatás esetén a mi oldalunkon, hogy mi természetesen egész számú részvényeket kell hogy megvegyünk a piacon, sőt inkább a százas nagyságrend a mérvadó. Ahhoz, hogy az ügyfeleink például 2,5 részvényt tudjanak venni valamiből, nekünk készletet kell tartani ezekből a papírokból, jóval nagyobb nagyságrendben. Ennek a kitettségét folyamatosan fedeznünk kell, aminek nagyon nagyok a költségei, és a bevételek ezzel szemben eléggé alacsonyak. Az Egyesült Államokban fontos különbség a likviditás nagysága, és az a tény, hogy jónéhány olyan népszerű részvény van, aminek nagyon magas az ára. Egy Amazon papír ára több mint 3000 dollár. Európában az ilyen példák sokkal ritkábbak, főleg a befektetők körében népszerűbb részvények esetén.

Nagyon sok fiatal befektető van, aki első körben csak 500 vagy 1000 eurót fektet be. Ha van egy részvény, amelyiknek az árfolyama 200 euró, akkor nem biztos, hogy megfelelően fog tudni diverzifikálni.

1000 euróból még mindig tud öt részvényt is venni. (nevet.) Komolyra fordítva: egyelőre nem látjuk, hogy az európai papírok esetén komoly kereslet lenne a fractional shares szolgáltatásra.

Hasonló kérdés merül fel az opciók esetén. Jó lenne látni, hogy ez a piac is fellendül az öreg kontinensen...

Én is örülnék neki, ha az opciós piac életre kelne Európában, de egyelőre szinte alig létezik, a különbség szembetűnő az Egyesült Államokhoz képest.

Ennek megsegítésében önnek évtizedes tapasztalata van, hiszen részese volt a Boston Options Exchange elindításában, illetve még a hetvenes-nyolcvanas években az opciók árjegyzése révén a forgalom fellendítésében. Vannak terveik arra, hogy a tőzsdékkel együtt életre keltsék ezt a szegmenst?

Nagyon sokat kellene ebbe fektetni, és kevés bevételünk lenne belőle. Évekig csak vinné a pénzt. Néha azonban a véletlenek is tudnak segíteni. A nyolcvanas években a legnagyobb opciós piacon, a Chicago Board of Exchange-en is volt már tagságunk. Az S&P 500 index ma a világon az egyik legfontosabb, de akkoriban még nem számított ennyire kiemelkedőnek. A CBOE-nek volt ugyan rá opciós piaca, de abban nem volt forgalom. Tulajdonképpen ugyanaz volt a helyzet, mint most például Magyarországon. Mi az egész piac kapcsán automatizáltuk az opciók árazását, és szerettük volna egy nagy képernyőn ezeket megjeleníteni a parkett mellett lévő kereskedési asztalunknál, segítve az üzletkötőink munkáját. A többi tőzsdetag ezt nagyon nem szerette és folyamatos nyomást gyakoroltak a tőzsde vezetésére, hogy ezt ne engedélyezze a számunkra.

Azért, mert ez előnyt jelentett a market making során önöknek?

Pontosan. Emiatt kénytelenek voltunk egy kompromisszumos megoldás alapján elfordítani a képernyőket, hogy csak a mi embereink láthassák azokat, és fel kellett vennünk segéd üzletkötőket, akik kézjelekkel próbálták meg a brókereink felé jelezni a kiszámított árfolyamokat. Mondanom sem kell, hogy ez mennyi nehézséget okozott. Ám ekkor támadt egy ötletem. Bekopogtattam a tőzsde elnökéhez, és az alábbi üzletet ajánlottam neki: ha hagyja, hogy az S&P 500 opció kereskedési termében kihelyezzük a képernyőt úgy, hogy az üzletkötőink is lássák, akkor mi vállaljuk az árjegyzést ezekre az opciókra, kellően szűk spread mellett. Még akkor is, ha senki sem fog kötni ezekre ügyleteket. Kezet ráztunk, és nekikezdtünk a munkának. Három hónapig egy árva lélek nem bukkant fel a parkett azon részén. Aztán egy nap jött valaki és kötött egy ügyletet 100 kontraktusra. Másnap visszajött, és megint kötött egy ügyletet, ismét pontosan 100 kontraktusra. Aztán ismét megjelent a harmadik napon és megismételte ugyanezt. Aztán egy újabb napon már más is ezt tette, és szintén 100 kontraktust kötött velünk, mint árjegyzőkkel. Lassan mások is szivárogni kezdtek erre a piacra, és egyre inkább kíváncsiak lettek, hogy mégis mi folyik itt, egyre több lett a kötés. Ez így ment hét napig, amikor visszamentünk az irodába, és megkérdeztem a csapattól: mi az ami itt nem stimmel. Miért jön minden nap valaki és köt pontosan ugyanakkora mennyiségre egy-egy tranzakciót? Kiderült, hogy az árjegyzés során egy számítási hibát vétettünk, így a jegyzett árfolyamon azt arbitrálni lehetett ellenünk. (nevet.)

Ez a kis hiba ennyire rövid idő alatt két millió dollárunkba került. Bosszantó volt, de a kereskedés volumene addigra elkezdett felfutni és mára az S&P 500 opciós kontraktusainak van a világon a legnagyobb forgalma.

Ezek szerint az a megoldás az illikvid opciós piacok felfuttatására, hogy az árjegyzés során eleinte szándékosan félreárazzuk az adott terméket?

Talán. (nevet.) Emellett persze az is fontos az alaptermék piaca erős legyen. Először is fel kell építeni a teljes helyi piac ismertségét, például egy-egy olyan index segítségével, amit világszerte követnének az ügyfeleink. Ennek azért is lehet értelme, mert ez a régió igazságtalanul alulértékelt, főleg az olyan nagy piacokhoz képest, mint amilyenek az Egyesült Államokban találhatóak. Ha tudunk egy kicsit több tőkét hozni erre a piacra - például egy új ETF indításával - akkor az emögötti ügyletekkel feljebb mehet a forgalom, és az árak is, ami további cégeket vonzhat a régió piacaira.

Ez vélhetően sok évet venne igénybe.

Van időnk. 44 éve vagyok ebben az üzletben.

Nem is tűnik úgy, hogy lassítana, vagy abba akarná hagyni.

Valóban nem, ha így tennék, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon unatkoznék.

Mi a véleménye a CFD-kről?

Szerintem van létjogosultsága Európában, főként az egyedi részvények esetén. A helyi szabályozások miatt viszont nagyon óvatosnak kell lenni. A CFD-k esetén ha engedélyezzük a magas tőkeáttételt, és az árfolyam átugorja azt a szintet egyik napról a másikra, ahol a fedezet elegendő, akkor nem minden esetben követelhetjük a pótfedezetet az ügyfelektől. Így viszont tulajdonképpen egy ingyenes deep OTM put opciót (távoli kötési árfolyamú eladási opciót) adunk az ügyfeleknek, aminek a kockázatkezelése nagyon magas költségekkel járna. Ráadásul, ahogyan nemrég az Archegos ügy kapcsán láthattuk, a külön-külön, egymás kitettségéről nem tudó szolgáltatóknál kötött CFD ügyletek egy-egy részvényben hatalmas zuhanást is okozhatnak, ahogy ezt láttuk például a Viacom papírok kapcsán. Ennek a kockázatát nehéz lenne kezelni az ügyfeleink számára és nekünk is.

Nem segítene ezen a helyzeten az, hogy egy nyílt tőzsdén történne a tőkeáttételt lehetővé tevő határidős részvénykereskedelem, egységes elszámolóházzal a háttérben? Volt is erre próbálkozásuk a OneChicago tőzsde esetén, amelyik azonban tavaly bezárta a kapuit. Mi lehetett itt a probléma?

A legtöbb nagy befektetési bank nem a nyílt piacon köti meg az ügyletei többségét, hogy az információs aszimmetria révén egy kicsit többet tudjon beszedni az ügyfeleitől.

Nem szeretné megvívni ezt a csatát ezekkel a nagy bankokkal?

Ezt csináltam egész életemben. (nevet.) Nem egy könnyű harc, az biztos.

Mégis úgy tűnik, hogy megéri, hiszen ön nagyon sikeres lett azzal, hogy mert innovatív lenni a pénzügyi piacokon.

Valóban, de a nyereségek nagy része nem a nagy befektetési bankok oldaláról érkezett.

Azért is nehéz velük harcolni, mert nagy a befolyásuk a szabályozásra az Egyesült Államokban?

Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is meglehetősen nagy a befolyásuk.

Tervezik-e az IBKR Lite szolgáltatását bevezetni az európai ügyfelek számára is, amely explicit díjakat tekintve díjmentes kereskedést biztosít?

Nem igazán. Ennél az üzleti modellnél az ügyfelek order flow-ja eladásra kerül a market maker-ek számára, ami miatt összességében és nagy átlagban rosszabbul járnak, mint ha az alacsony tranzakciós díjakkal operáló szolgáltatást választják.

Ezek szerint az Egyesült Államokban a Robinhood jelenség kényszerítette önöket arra, hogy hasonló szolgáltatással rukkoljanak elő?

Az ügyfeleinknek mindössze 5%-a használja a Lite szolgáltatást, mert a mi ügyfeleink értik a különbséget a két üzleti modell között.

Mi nyíltan kommunikálunk abban, hogy mi az eltérés a két megoldás között és szabad választási lehetőséget adunk az ügyfeleink kezébe, hogy ezen információk birtokában melyiket választják.

Az Interactive Brokers Central Europe Zrt. kedden jelentette be a Budapesti Értéktőzsdén, hogy csatlakozott a részvény szekcióhoz. A sajtótájékoztatón kiderült, hogy Írország mellett Budapest fogja ellátni a kontinensen lévő ügyfeleket. A társaság a következő 10-20 évben másfél millió ügyfelet szeretne gyűjteni csak ebből, a szűkebb régióból. Ez több, mint a cég jelenlegi globális ügyfélszáma, hiszen a társaság jelenleg mintegy 1,4 millió embernek vezet befektetési számlákat. A vállalatnak az itteni engedély megszerzését megelőzően is volt itt már helyi jelenléte, hiszen hosszú évek óta van Budapesten szoftverfejlesztéssel foglalkozó irodája, Az Interactive Brokers az online befektetési szolgáltatók egyik legismertebb, ikonikus vállalata, amelynek ügyfelei világszerte 135 tőzsdét és egyéb pénzügyi piacot érnek el, ahol napi átlagban több mint 3,3 millió tranzakciót bonyolítanak le, és 340 milliárd dolláros vagyont tartanak a brókercég által vezetett számlákon.

Címlapkép: Stiller Ákos

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ