Túlélik-e a bankok a katasztrófák sorozatát? (Interjú)

1 2 3 ›

Portfolio.hu: Az MNB szerdán közzétett stabilitási jelentése rendkívül kedvezőtlen képet fest a hazai bankszektor jövőjéről. Attól tartok, nem sok lehetősége lesz ezért az interjúban a bankok jelenlegi helyzetének pozitívumairól beszélni, ezért kezdjük ezzel. Vannak egyáltalán pozitívumok?

Nagy Márton: Két dolgot azért kiemelnék. Az egyik, hogy a jövő évi jövedelemadó-intézkedések összességében pozitív hatást gyakorolnak a bankok ügyfeleire, azok hitel-visszafizetési képességére. Megvizsgáltuk ugyanis, mennyi a háztartások jövedelemarányos törlesztőrészlete. Azt kaptuk, hogy jelen pillanatban ez a hitelesek körében 32 százalék, szemben a 2007-ben tapasztalt 18 százalékkal. A jelentős növekedés mögött a svájci frank erősödése, illetve a hitelállomány növekedése húzódik meg. Nagyon fontos, hogy ez a növekmény milyen jövedelmű háztartásokat érintett leginkább, és az ő jövedelmüket hogyan befolyásolják az adóváltozások. A felméréseink alapján úgy látjuk, hogy a hitellel rendelkező háztartások 43 százalékánál javulni, 39 százalékánál kismértékben romlani fog a helyzet, 18 százaléknál pedig változatlan marad. Mivel azonban az átlagnál magasabb jövedelműeknél nagyobb hitelállomány összpontosul, a banki kitettség több mint 50 százalékánál javulhat a hitel-visszafizetési képesség. A másik pozitívum, amit említhetek, hogy a bankrendszer folyamatosan igyekszik a hitelezési veszteségeket és a bankadó negatív hatásait tompítani, és ennek érdekében egyre nagyobb figyelmet fordít a hatékonyság javítására, a működési folyamatok racionalizálására.

P.: Azt gondoltam, a bankok tőkehelyzetét is említi majd, hisz ez mégiscsak megnyugtató még a stabilitási jelentés szerint is.

N.M.: A megnyugtató tőkehelyzet alapvető feltétel. A bankok tulajdonosi háttere erős, ezért nem kell attól félni, hogy a bankrendszer működése veszélybe kerülne. De nekünk nemcsak azt kell néznünk, hogy a bankrendszer stabilan működik-e, hanem azt is, hogy képes-e hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, a fellendüléshez, segít-e a gazdaság szereplőinek kihasználni a növekedésben rejlő lehetőségeket.

P.: Itt vannak a legnagyobb gondok.

N.M.: Igen. Jelenleg nagyon gyenge a bankrendszernek ez a fajta képessége. Hogy ne így legyen, ahhoz a hazai bankoknak versenyképesebbnek kellene lenniük a régióban, vagyis erősebb tőke és forrásvonzó képességgel kellene rendelkezniük. Ez azt jelenti, hogy amikor egy anyabank eldönti, hogy hová helyezze ki a rendelkezésre álló likviditását és tőkéjét, Magyarországnak ott kellene lennie az élmezőnyben. Jelentős a kockázata annak, hogy a bankrendszer a jövedelmezőség szempontjából a régió sereghajtójává válik. Ennek három legfőbb oka a tartósan erős svájci frank, ami hitelezési veszteségeket okoz; a kilakoltatási moratórium, ami ugyancsak hitelezési veszteséget okoz, hiszen egyrészt az adóst nem ösztönzi arra, hogy visszafizesse a hitelét, másrészt leértékeli a hitelek mögötti fedezetet; a harmadik pedig a bankadó, ami ugyancsak jelentősen csökkenti a bankok jövedelemtermelő képességét. Nagyon fontos, hogy ez az alacsony jövedelmezőség mennyi ideig marad fenn. A bankrendszer rövid ideig képes ezzel megbirkózni, és az átmeneti hatások elméletileg nem befolyásolják a versenyképességét. A kérdés az, hogy mi lesz hosszú távon. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy ha ezek a tényezők hosszú távon fennmaradnak, tartós versenyhátrányba kerül a bankrendszer. Ez pedig senkinek nem jó, hiszen a bankrendszer így nem tudja támogatni a gazdaság fellendülését.

P.: Milyen hatásai lehetnek annak, ha a költségvetési tervezésben szereplő 93 milliárd forintos összegben a bankadó 2012-től is fennmarad? Van-e reális veszélye annak, hogy egyes szereplők kivonulnak Magyarországról?

N.M.:Kétféle hatásra lehetne számítani. Hosszú távon a bankadó beépülhet a külföldi tulajdonosok várakozásaiba. Õk a profitkilátások alapján döntik el, hogy hova csoportosítják likviditásukat és tőkéjüket. Ahol a legnagyobb a tőkearányos nyeresége abban az országban a keresletet teljes mértékben kielégíti az anyabank, utána jön a következő, a harmadik stb. ország. Ebben a sorban nem állunk jól. Ezért nem szabad elhanyagolni a bankrendszer versenyképességét. A másik hatásként a külföldi tulajdonosok elgondolkodhatnak azon, hogy nem akarnak hosszú távon egy veszteséges vállalatba invesztálni. Ez nem kivonulást, hanem a koncentráció növekedését okozhatja a piacon.

P.: Jelenthet-e jót mindez a hazai tulajdonú bankoknak?

N.M.:A nagy külföldi tulajdonosi háttérrel nem rendelkező bankok jelenleg is jobban állnak, köszönhetően korábbi, jelentős mértékben a támogatott forinthitelekre építő portfoliójuknak. Ebből adódóan kisebbek a hitelezési veszteségeik, ezért számukra tőkeoldalról kisebb probléma a válságjelenségek "lenyelése". Õk tudják támogatni a gazdaság fellendülését.

P.: A legakutabb, most már nagyon régóta velünk élő probléma a kilakoltatási moratórium kérdése. Mi történik a bankok céltartalékaival és ezen keresztül az eredményességével, ha végtelenné válik, és a fedezetek érvényesíthetőségének hiánya miatt értelmét veszti az a szó, hogy jelzáloghitelezés?

N.M.:A nemzetközi gyakorlatban több példa is van arra, hogy válság idején a kormányok bevezették a kilakoltatási moratóriumot, de csak egy rövid időtávra. Ha hosszú távon fennmarad a moratórium, akkor csökken a visszafizetési hajlandóság, és leértékelődnek az ingatlanok. A moratórium mellett a fedezett és a fedezetlen hitel között eltűnik a különbség. A bank nem értékelheti jobban a jelzáloghiteleket a fedezetleneknél, nem képezhet kevesebb értékvesztést mögéjük, hiszen a fedezet, ami mögötte van, nem érvényesíthető. Lehet, hogy megmentjük a nem teljesítőket a kilakoltatástól, de azokat, akik meg hitelhez szeretnének jutni, a bankok romló hitelezési képessége miatt még rosszabb helyzetbe hozzuk. Így félő, hogy hosszabb távon a moratórium nem kívánatos hatásai dominálnának.

P.: Mekkora összegű potenciális értékvesztésről beszélhetünk a moratórium tartós fennmaradása esetén?

N.M.:Nem mondanék összeget, inkább úgy mutatnám be a problémát, hogy ma egy újonnan felvett forintalapú jelzáloghitel kamata 10 százalék, egy fedezetlen hitelé pedig 20-30. Ha a moratórium fennmaradna, a bankrendszer nem 10 százalékon adná az új jelzáloghiteleket, hanem 20-30 százalékon. A háztartások tehát nem tudnának hitelt felvenni vagy csak nagyon drágán.

• Címkék:
• bankok

Ez a cikk folytatódik

• A felhők csak tornyosulnak.
• Mi mindent képesek lenyelni még a bankok?.
• Mi jöhet még, mi lesz azután, és mit lehet tenni?.