"Nincs is frank a devizahitelek mögött" - Ez komoly?

‹ 1 2 3 ›

3. Valóban nincs a devizahitelek mögött devizaforrás a bankok mérlegében?

A válasz elsőre talán meglepő: részben valóban nincs. A bankok jóval nagyobb összegű devizahitelt nyújtottak, mint amekkora devizaforrást ehhez a mérlegük alapján felhasználtak. Ha tehát a bankok mérlegét megnézzük, akkor kiderül, hogy a devizahitelek egy része mögött devizaforrás helyett forintforrás áll. Ezt hívjuk mérleg szerinti nyitott devizapozíciónak. Hogy ez létezik, nem véletlen: a hitelek nagy részét betéti forrásból helyezik ki a bankok. Márpedig a betéteknek mindössze 24%-a van devizában (2012 végi PSZÁF-adat a részvénytársasági hitelintézetekről), ezen belül a lakossági betétek esetében még alacsonyabb, 16%-os a devizabetétek aránya. Ezzel szemben a devizahitelek a hitelek 62%-át képviselik, a lakossági hiteleknek pedig 59%-a devizahitel. Összességében december végén közel 6200 milliárd forinttal több általuk kihelyezett devizahitellel rendelkeztek a bankok, mint amennyi devizabetéttel.

A 6200 milliárd forintos "lyukat" a bankok anyabanki vagy piaci forrásból pótolják ugyan, de csak részben. Mint az alábbi ábrán is látható, még ezeket a saját "devizahitel-felvételeket" figyelembe véve is jóval több devizaeszközzel rendelkeznek, mint devizaforrással. A különbség a lakossági devizahitelezés csúcsán (2004 és 2008 között) nőtt nagyra, és bár azóta csökkent, még 2012 végén is 2574 milliárd forint volt. Összefoglalva tehát a bankok mérlegében nincs annyi devizaforrás, mint amennyi devizaeszköz. Sőt, még a devizaforrások teljes összege sem éri el a kihelyezett devizahitelek teljes összegét. A következő kérdésre adott válasz magyarázatot ad erre.

4. Ha tényleg hiányzik a devizaforrás, miből és hogyan hiteleztek devizaalapon a bankok?

A bankok mérlegén belül tehát nem találunk magyarázatot arra, mégis hogyan hitelezhettek devizában a megfelelő összegű devizaforrás híján a bankok. A választ ezért részben a mérlegen kívül kell keresni. Meg is találjuk itt: a bankok "szintetikusan" állították elő a devizahitelezéshez szükséges devizát, és így töltötték ki a devizaeszközök és a devizaforrások összege között tátongó rést. Úgy mondjuk ezt, hogy mérleg szerinti nyitott devizapozíciójukat a swap segítségével zárták (szinte teljesen), így a teljes devizapozíciójuk záródott. Az ügyletet, amelynek segítségével ezt a mérlegen kívüli devizagyűjtés jó részét megoldották és ma is megoldják, FX-swapnak hívják.

Mi az FX-swap? Olyan devizapiaci ügylet, amelyben a felek megállapodnak, hogy a birtokukban lévő két különböző devizát az azonnali árfolyamon elcserélik, majd egy későbbi időpontban egy előre meghatározott határidős árfolyamon visszacserélik. A határidős árfolyam az ügylet futamidejére jutó, két devizanem közötti kamatkülönbözetet fejezi ki:

ahol FHUF/EUR a határidős, SHUR/EUR az azonnali árfolyam, r a fedezetlen kamatláb, t pedig a napokban mért futamidő. Ez utóbbi akár egy nap és akár több év is lehet. Az FX-swappiacon jellemzően nem a határidős árfolyamot, hanem a határidős és az azonnali árfolyam különbségét jegyzik, amit swappontnak nevezünk. HUF/EUR swap esetében a swappont pozitív, ha a forintkamat magasabb az eurókamatnál.

A magyar bankok úgy teremtették elő a devizahitelezéshez szükséges deviza maradék részét, hogy a forrásoldalon bevont forintjukat FX-swap ügyletek keretében devizára cserélték. Ez egy azonnali és egy határidős tranzakcióból áll. Az azonnali ügylet révén mérlegükben devizaeszköz keletkezett, miközben forintforrásuk megmaradt. Az ügylet határidős lábán viszont forintkövetelésük és devizatartozásuk keletkezett, ami jellegénél fogva nem jelent meg a mérlegükben. Jórészt ezért fordulhatott elő, hogy a bankok mérlegében jóval több devizaeszközt találunk, mint devizaforrást. A swap azonban - az azonnali forint/deviza konverzióval ellentétben - nem minden devizahitel esetében alkalmazott technika. Elméletileg közvetlen forint- és devizaforrásból is lehet hitelezni, ahogy ez az alábbi ábrán is látható. A legjellemzőbb mégis az időről időre megújított swap ügyletek segítségével forintbetétből, valamint a közvetlen külföldi devizaforrásból történő devizahitelezés (a 2. és a 4. pont).

Az FX-swap használatának válság előtti elterjedése több tényezővel is magyarázható:

- A swap a normál bankközi hitelezéssel ellentétben fedezett ügylet, ezért természeténél fogva olcsóbb is: a deviza visszafizetéséért cserébe a bank lényegében forintforrást ajánl fel fedezetként (mintha devizahitelt venne fel forintbetét elhelyezésével egyidejűleg).

- A bankok nem "nyerészkedhetnek" korlátlanul teljes nyitott devizapozíciójukkal, és nem csak azért, mert fennál a kockázata, hogy erősödik a forint. Jogszabály is kötelezi őket: a mérlegen belüli kitettséget a mérlegen kívüli ügyletekkel (jellemzően FX-swap ügyletekkel) nagy mértékben fedezniük kell, ugyanis a 2000/244. kormányrendelet értelmében, ha a teljes nyitott devizapozíció meghaladja a túllépések levonása előtti szavatoló tőke két százalékát, akkor az összesített nyitott pozíció nyolc százaléka után pótlólagos tőkét kell képezniük a bankoknak.

- A közvetlen külföldi források költsége különösen 2007-től jelentősen megemelkedett, így a devizahitelezés korábbi forrásának számító közvetlen (anyabanki, piaci) devizaforrás-bevonásnál olcsóbb lett a swappiaci forrásbevonás.

- A közvetlen bankközi forintforrás-bevonásnál is olcsóbb a betétgyűjtés és a swap együttes alkalmazása, a betétek átlagkamata ugyanis általában alacsonyabb a bankközi forrás kamatánál, a Bubornál (2004 januárja és 2008 között szeptembere között az MNB adatai alapján előbbi 5,4%, utóbbi 8,3% volt átlagosan), köszönhetően a nulla közeli kamatozású látra szóló betétek nagy arányának.

- A válság hatására a bankok egyre inkább saját hazai forrásaikra igyekeznek támaszkodni, anyabankjaik ugyanis csökkenteni próbálják itteni kitettségüket. A swap alkalmas a közvetlen anyabanki források egy részének kiváltására, hiszen a belföldi forrásokat cserélik el vele devizára.

- A swap fedezeti célt is szolgál: csökkenti a bank mérlegpozícióból származó árfolyamveszteségét forinterősödés esetén. A swapállomány esetében ugyanis a forinterősödés a határidős lábon kisebb forintkötelezettséget jelent.

Összességében tehát racionálisan döntöttek a bankok, amikor a swappiacot vették igénybe: itt olcsóbb forráshoz jutottak, mintha közvetlenül forint- vagy közvetlenül devizaforrásból finanszíroztak volna (a kétféle forrásköltség-számítás összehasonlítását szemlélteti egy korábbi időszakra a fenti ábra). Az MNB 2012. októberi adatai szerint a bankszektor teljes swapállománya közel 2500 milliárd forint volt. Ez sokkal alacsonyabb, mint a 2009. márciusi közel 4400 milliárd forintos csúcs, de még mindig igen jelentős szám. Az állomány nagyságát manapság a forint árfolyammozgása befolyásolja leginkább (a gyengülése növeli, az erősödése csökkenti).

• Címkék:
• bankok

• Devizahitelezés: miről is van szó?.
• Honnan lett ennyi devizájuk a bankoknak?.
• Valakik nagyon sokat nyertek? + Összegzés.