Sikerült eddig elkerülni a bedőléseket, de nem látszik, mekkora a baj a bankoknál

Sikerült eddig elkerülni a bedőléseket, de nem látszik, mekkora a baj a bankoknál. A bevezetett moratóriumok hatékony hitelkockázati fájdalomcsillapítónak bizonyultak. Magyarország ebben - nemzetközi szinten is - az egyik leggyorsabb és legkiterjedtebb intézkedéssorozatot valósította meg, amit legutóbb újabb két hónappal augusztus végéig meghosszabbítottak, továbbá –változó feltételekkel – szükséges esetekben várhatóan még egy jó ideig moratóriumban lehet majd maradni.

Sikerült megelőzni az azonnali és tömeges bedőléseket, így viszont nem látszik, hogy mekkora az igazi baj.

Mivel a moratóriumba került ügyletek nem tekintendők késedelmesnek, ezért nem sokat változtak az arányok a 2019. év végi állapothoz képest.

Magyarországon 1,5%-os vállalati és 2,7%-os háztartási késedelmes állomány volt az év elején és formálisan csak kicsit növekedett. Biztos nem ennyi azonban most a valós helyzet. Az előző válságban volt 20% körüli arányszám is. A céltartalékokat egyéb becslések alapján képezték meg most a bankok.

Ellenállóképességből eddig jól vizsgáztak, a tőkeellátottság és a likviditás is stabil, de mivel hosszú idő óta az egyik legjelentősebb gazdasági válságnak még csak a közepén járunk, a kilátások – bár a kilábalás jelei már ígéretesek - még mindig bizonytalanok, és a megterhelt bankrendszer megingása végzetes következménnyel járna. És ehhez jön még hozzá az a szintén nagyon komoly bizonytalansági faktor, hogy sikerül az újranyitás, meddig tart még a járvány elleni küzdelem és hogyan változnak a vásárlói-fogyasztói szokások.

A kormányzatok és központi bankok intézkedései jelentős részben a pénzintézetekre terelik át az anyagi terhek nagy részét. Igaz, eközben a szabályozói oldal is lazít a szigorú előírásokon: csökkentek a tőke és likviditási követelmények, kitolódtak a jelentési határidők, az Európai Bankhatóság egy évvel elhalasztotta a banki stressz teszteket. A Basel 4 standardok bevezetését is részben elhalasztották. Az intézkedések mégsem nyugtatnak meg minden szereplőt, a jövőben rejlő bizonytalanság miatt óvatosabbak a bankok.

A bankoknak a saját jövedelmezőségüket is szem előtt kell tartaniuk. Egyfelől elvárt, hogy támogassák a lakossági és üzleti ügyfeleiket, pénzügyi stabilitást biztosítsanak, másfelől az alacsony kamatkörnyezet, az eszközök leértékelődése, a tőkepiacok volatilitása saját profitabilitásukat veszélyezteti.

Újabb érvágás a pénzintézetek tőkebevonási képességén az osztalékfizetési korlátozások bevezetése,

amely miatt az európai bankok akár hátrányba is kerülhetnek a világ más területén működő pénzintézetekkel szemben.

A csökkenő profitok – ami az eurozónában idén átlagosan a saját tőke arányában várhatóan csak pár százalék lesz - idején nehéz döntéseket kell meghozni a hitelek kihelyezésével-fenntartásával kapcsolatban és minden bizonnyal számítani lehet a rossz hitelek okozta veszteségekre is. A moratórium segít túlélni, ugyanakkor elkerülendő, hogy mesterségesen életben tartott „zombivállalatok” maradjanak fenn még évekig.

Az életképes vállalatok, illetve fizetőképes háztartások nagy részénél pedig, amelyek az 1-2 éves türelmi időszakban már elszoktak a hiteltörlesztéstől, a fizetési hajlandóság visszaépítése és a havi költségvetések újra tervezésé fog hatalmas kihívást jelenteni a bankok oldaláról is. A piaci kockázatok kapcsán a piaci volatilitás kilengései a bankszektorra nézve is nagyon veszélyesek. A történelem során számos bankcsőd a volatilitás változékonyságához, illetve ennek az eszközök értékének meghatározása során helytelen beszámításához, és a fedezeti szintek hibás meghatározásához köthető. A tavalyi szélsőséges volatilitást átvészelte a szektor, remélhetőleg ekkora piaci kilengések már nem lesznek, viszont a korábban vártnál hosszabb ideig maradhat fenn az alacsony kamatkörnyezet, ami továbbra is nyomás alatt tarthatja a bankok profitabilitását.

Amikor vissza kell majd építeni az elmúlt évben lazított-csökkentett tőkekövetelményeket, ha a moratóriumok által elfedett tényleges hitelkockázatok nagyobbak a becsültnél, ha a vírus elleni védekezés elhúzódik, vagy ha a piacok jelenlegi viszonylagos stabilitása megborul, egyes bankok nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az EU-ban - más gazdasági régiókhoz képest - nagyobb arányban működnek kisebb és potenciálisan kevésbé ellenálló bankok. Míg az előző válságban, az USA-ban számos kevésbé stabil bank csődbe ment, ezzel ott a szektor ilyen módon is keresztül ment egy megtisztuláson, addig az EU-ban csak sokkal kevesebb bank került ki a piacról.

A bankok szintjén kulcsfontosságú a rendkívül körültekintő kockázatkezelés folytatása,

a szektorban újra előtérbe kerülő konszolidációs folyamatok hozzájárulhatnak a stabilitás erősödéséhez, az esetlegesen kialakuló nagyon nehéz helyzeteket pedig jól előkészített helyreállítási és szanálási tervekkel lehet kezelni.

A kockázatkezelés fókuszait illetően az Európai Felügyeleti Hatóságok (European Supervisory Authorities ESA) a bankok és felügyeleti szervek számára a következő javaslatokat tették:

• a likviditás monitorozása
• a moratóriumban érintett eszközök megfelelő értékelése
• rugalmas és egyben reális tőketervezés
• az alacsony kamatkörnyezetben a kihelyezett hitelek megfelelő beárazása
• a kiberbiztonság és a digitális képességek erősítése

Nagyon fontos továbbra is összehangolt fellépés szektor szinten (bankok és szabályozók-felügyelők) és egyébként nemzetközi szinten is. Az EU-s bankok kitettségének közel 10%-a állammal szembeni kitettség, kb. 3000 milliárd euró, és ebből nagyjából 800 milliárd más állammal – tehát például egy német bank esetében a francia állammal - szembeni.

A szabályozóknak-felügyeleteknek emellett arra is tekintettel kell lenniük, hogy a gazdaság talpra állítása mellett komoly szerepet szánnak a bankoknak, például a klímaváltozás elleni védekezésben, vagy a pénzmosás megelőzésében, amelyre az EU-s bankok 100%-kal többet invesztálnak, mint 3 évvel ezelőtt, valamint a nemzetközi adózási szabályok betartatásában. Ezeken a területeken sokkal inkább támaszkodnak a szabályozók a bankszektorra, mint pl. a hitelintézetek új diszruptív kihívóira, és ezek nagyon komoly költségeket jelentenek a bankok számára.

A szerző a KPMG igazgatója.

Címlapkép: Getty Images