"Az egész olyan, mint egy dzsungelháború" (Interjú)

1 2 3 ›

Portfolio.hu: Eláruljátok a külvilágnak, hogy milyen pozícióitok vannak? Egymás között meg szoktátok egyáltalán tárgyalni?

Faragó Ferenc: Tamással az az álláspontunk, hogy nem verjük nagydobra a pozícióinkat. Rugalmatlanabbá tesz, ha határozottan képviselek egy véleményt, mert akkor nehezebben változtatom meg, amikor a piac megváltozik, emlékezve, hogy milyen keményen kiálltam mellette. Pont emiatt szinte soha nem is írok a pozícióimról.(Makara Tamás a VM alap másik tanácsadója, a beszélgetés idején külföldön tartózkodott - a szerk.)

Zsiday Viktor: Az emberek többsége azt szeretné, hogy mondjuk meg, merre megy a piac, fel fog-e menni például a Mol. A "tutit" szeretnék hallani. Erre egyrészt senki sem képes, másrészt pedig ha a pozícióinkról mesélünk az azért is okozhat gondot, mert mire eljut a közönséghez az információ, már lehet, hogy rég ellentétes irányban állunk, és így sokan csak azt látják, hogy mekkorát esett, az amire mi azt mondtuk, hogy venni kell. Az abszolút hozamú stratégiáknak éppen az a lényege, hogy minél rugalmasabbak legyünk, bármikor megváltoztassuk álláspontunkat és pozíciónkat is. És persze sokszor tévedünk is.

P.: Hogyan zajlanak ezek a beszélgetések, van valami intézményesített forma?

Szabó László: Nem igazán. Sokszor telefonálunk egymásnak, ha valakinek épp eszébe jut valami. Sokszor igazi intellektuális csemegének érzem ezeket a csevegéseket, s néha bizony nehéz letenni a telefont.

Zs.V.: Laci nemrég felhívott, hogy hallja, épp ezüstöt kötök, beszéljük meg ezt az ezüst-short dolgot. Mondtam, hogy rendben, de én épp longolni szeretném... Vicces volt, mert ő meg volt győződve róla, hogy aki ezüstben köt, az csak esésre játszhat, én meg fordítva gondoltam. Gyorsan meg is beszéltük, hogy mit látunk másképpen, és azt is, hogy még az is elképzelhető, hogy mindketten tudunk keresni a piacon.

Sz.L.: Az a jó, hogy itt nincs egyetlen uralkodó vélemény, nincsenek egységes pozíciók. Viktor az egyik alap tanácsadója, Feri a másiké, én az operáción kívül segítem a stratégiai eszközallokációt, Tomi figyeli a részvénypiacot, Dani a kötvénypiacot, mindannyian elmondjuk a véleményünket. Nagyon sokat beszélgetünk, és van, amikor ellentétes pozícióink vannak, azok a legérdekesebb beszélgetések. Biztos, hogy minden érv valahol mélyen szerepet játszik az egyéni döntéseknél és ez jó.

Sokszor elhangzanak olyan dolgok, amire a másik nem gondol, így tesztelhetjük, mennyire állják meg a helyüket a saját meglátásaink. Teljesen eltérő viszont a szemléletünk, egy technikai elemzőnek rossz, ha rövidtávon ellene megy a piac, én ennél hosszabb időtávon gondolkodom. Feri technikai alapon kereskedik, Viktor is jobban támaszkodik a technikára, én a fundamentumokat nézem főként.

P.: Ilyen élesen elválasztható, hogy ki technikai és ki fundamentális befektető közületek?

Sz.L.: Azért tudunk egymással beszélgetni, mert olyan emberek vagyunk, akik szeretik megérteni a helyzeteket, követni a tendenciákat, a felületes hírek mögé látni. Ehhez elkerülhetetlen, hogy a fundamentális és technikai elemeket is használjuk. Egy tőkeemelés, ha 20 százalékkal hígítja a részvényszámot, akkor az technikai vagy fundamentális tényező? Én ugyan inkább fundamentális befektető vagyok, de a technikát így is kikerülhetetlennek tartom.

F.F: Mindenkinek van valamilyen kockázatkezelése, és akkor már ott a technika is a képben, mert nem lehet a P/E rátára stopot rakni, hanem csak az árra. Nyilván mi is foglalkozunk fundamentális kérdésekkel, szerintem nincs olyan szélsőség, akinek csak egyetlen eszköz lenne a kezében, és úgy is tud pénzt keresni. Laci is megfertőződött az évek során, amióta ismerem, megváltozott. Kell is folyamatosan változni, mert állandóan alkalmazkodni kell a piachoz, nem úgy működik, mint a szőlészkedés, hogy kitanultad és akkor az a tudás 20 év múlva is ugyanúgy használható lesz , muszáj alkalmazkodni a változásokhoz.

Móricz Dániel: Mindig a piac karakterisztikája dönt, van, amikor ez a módszer működik, van, amikor az., van, amikor ezt kell jobban súlyozni, van, amikor a másikat. Az elmúlt egy év rávilágított arra, hogy emellett is, amellett is lehet érveket találni. Hosszú távon igaza lehet annak, aki vett 2008-ban, de azért könnyen elvérezhetett a tavaszi, tavaly őszi eseményeken.P.: Olvastok elemzéseket a Concorde-os anyagokon kívül?

M.D.: Igen, nagyon sokat. De sokkal jobban szeretjük a különféle alternatív véleményt képviselő szakemberek, hedge fund kezelők gondolatait olvasni. Például Marc Faber, Jeremy Grantham és David Rosenberg ilyen, bár köztünk sincs mindig egyetértés, hogy ki alternatív, és ki mainstream, de az biztos, hogy az ő írásaikban nagyon sok hasznos gondolat van.

Sz.L.: Sok független befektető van a világban, akiknek nem kell dörgölőznie a nagyvállalatokhoz, politikusokhoz, felügyeletekhez. Sokan vannak, akik minden irányban tudnak kereskedni. Ezek a szükséges, de nem elégséges feltételei annak, hogy valaki igazán értékes dolgokat írjon le hosszú távon. Õket kell megkeresni és olvasni. Szerencsére vannak bátor emberek a másik oldalon, hiszen utólag mindig kiderül, hogy volt, aki tiltakozott a hitelminősítőknél, az Enronnál, eladásra rakott nagyvállalatokat a sell-side-on, stb. Más kérdés, hogy ők általában posztumusz díjakat kapnak, mert gyorsan kirúgják vagy megfegyelmezik őket.

Zs.V.: Egyébként ez olyan, mint egy dzsungelháború, nem úgy megy, hogy az ember fog egy géppisztolyt, és biztos, hogy azzal fog harcolni, hanem ami éppen a kezébe kerül. Minden létező információforrást meg kell ragadni, nem lehet megmaradni csak a megszokott elemzéseknél.

Cser Tamás: Azt vettem észre, hogy az ember minél több elemzést olvas, annál kevesebbet gondolkodik, annál inkább elkényelmesedik. Nagy a csábítás arra, hogy elbújjon valaki az elemzések véleménye mögé, pedig sokszor jobb eredményt szül, ha beleássa magát valamibe, kicsit kutat, független statisztikákat keres, mint ha meghallgatja, mit mond például a Merrill Lynch makroelemzője.

P.: Nincs is hasznos tartalma ezeknek az elemzéseknek?

F.F.: Az elemzések zömével az a baj, hogy épp az objektív tényeket nem tudom meg belőlük. A legobjektívebb tény persze az árfolyam, de abból is lehet szubjektív következtetést levonni. A fundamentális árazásnak nincsenek jól meghatározható objektív fogódzói, sajnálom is az elemzőket, mert az árban olyan sok tényező együttes hatása tükröződik, hogy nagyon nehéz matematizálni, hogy az adott papír alul- vagy fölülértékelt, de nekik muszáj valamilyen ítéletet hozniuk.

Bilibók Botond.: Az elemzések első oldalát, az ajánlásokat és célárakat nem igazán lehet felhasználni, de azért mindig van egy csomó gondolat, adat, amik között bányászni kell, ahogy Tomi is említette, és ezeknek egy részét fel is lehet használni. Ezért kell sokat olvasni, hogy ilyen morzsákat össze tudj szedni. Persze nagyon sok sablonos elemzés van, amiben negyedévente átírják a szöveges részt, és már küldik is.

Sz.L.: Szerintem egy "sell-side" elemző Amerikában sem, itt sem írhatja meg, amit valójában gondol, mert akár börtönbe is kerülhet, ha egy cégről rosszat ír. Másrészt borulhat a piac, és mivel mindenki negyedéves jelentésekben gondolkodik, ha valamit írsz, és három hónapig nem jön be, akkor már piszkálnak. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor kitart, kevés ilyet látni.

P.: Óvatosan, a sorok között sem lehet megfogalmazni határozott véleményt?

B.B.: Nehéz, mert ugyanaz a helyzet, mint nálunk, alapkezelőknél. Negyedévente megyünk például egy nyugdíjpénztárhoz prezentálni, bemutatjuk, hogyan állunk. Ha két-három negyedév után nem nyeri el az ügyfél tetszését az eredmény, akkor kész, vége van, hiába vannak ésszerű szakmai indokaid, hiába látod hosszabb távon helyesen a piacot, nem számít. Az elemzőket is ugyanígy ítélik meg. Negyedévente, félévente, évente eltalálja-e a világ állását. Nonszensz.

Sz.L.: Nézd meg, a Citibank is mikor emelte meg az OTP célárát? Amikor felment az ötszörösére, mert már nem bírták tovább a nyomást. Ez egy nehéz dolog. Teljes függetlenség kell ahhoz, hogy tényleg objektíven legyél képes gondolkodni, írni, mert nem kell megfelelni senkinek. Ha van főnököd meg ügyfeleid, akkor már nem vagy független, olvassák a hírlevelet, és ötvenszer kirúgnak, mire bejönne, amit írsz.

Szép példa az OTP, ahol Lantos Csaba idejekorán látta, hogy a devizahitelezés egy bizonyos szint fölött veszélyes, az OTP ezért nem is nagyon erőltette. Lantos Csaba távozott, az OTP pedig felpörgette a hitelezést. Mi lett volna, ha az OTP rá hallgat? A devizahitelezés nélkül jelentősen gyengültek volna a bank pozíciói, és akár fel is vásárolhatták volna az ész nélkül hitelező konkurrensek. Arra akarok utalni, hogy egy irracionális világban nehéz racionálisan viselkedni, hiába ment túl a devizahitelezés a reális határokon, hiába látta Csaba is, hogy a lakosságnak forintban vannak az eszközei meg a jövedelme is, nem lehetett kiszállni. Vannak szinte megoldhatatlan helyzetek.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ez a cikk folytatódik

• "Nincs olyan, hogy csak technikai vagy csak fundamentális befektető".
• "Lehet, hogy már soha nem lesz 1000 alatt az arany".
• "Nagy medve nagyot kakál".