Kétféle következménye lehet annak, hogy Oroszország sorra szenvedi a megalázó vereségeket, és az egyik nagyon aggasztó
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a február 24-ei, Ukrajna ellen indított orosz invázió előtt nem sokan gondolták volna, hogy a háború nyolcadik hónapjára ott fogunk tartani, hogy az ukrán fegyveres erők szisztematikusan tolják ki a demoralizált és rosszul felszerelt orosz haderőt Ukrajna területéről. Még Mark Milley, amerikai vezérkari főnök is azt mondta egy zártajtós kongresszusi meghallgatáson, hogy Kijevet 72 óra alatt beveszik az oroszok, mielőtt az invázió megindult. Eleve ciki volt, hogy a rettegett orosz haderő, melyet rendre a világ második legerősebbjeként emlegettek a háború előtt, nem volt képes Herszon térségén, az Azovi-tenger partszakaszán és Luhanszkon kívül érdemi sikereket elérni offenzív műveletek során, az viszont kifejezetten megalázó, hogy az elmúlt bő egy hónapban számos stratégiai fontosságú városból egyszerűen fejvesztve menekültek el az orosz katonák az ukrán ellentámadás elől. A historikus precedens azt mutatja, hogy a következő lépés az orosz haderő teljes összeomlása, esetleg az orosz államapparátus összeomlása lesz. Vlagyimir Putyin viszont nem biztos, hogy beleillik ebbe a historikus képbe, ez pedig nagyon aggasztó következményekkel járhat.
