Meglehetősen rossz példákat választott a miniszterelnök Tusnádfürdőn, amikor a magyar sikerhez keresett mintákat. Az országok egy része egyáltalán nem sikeres, mások pedig legfeljebb olyan módon sikeresek, ahogyan mi soha nem lehetünk azok. Szerencsére.
Bár a lépést az Európai Bizottság állami bankmentésre vonatkozó szabályai kényszerítették ki a BayernLB-től, a magyar leánybank eladásra történő kiválasztása és az állam belépése sokatmondó tény - kommentálta a piac számára meglepetést hozó csütörtöki bejelentést a Nomura stratégája. Peter Attard Montalto az állami bevásárlásról szóló hírekkel kapcsolatban úgy véli, a költségvetésen kívüli állami cégek egyre több állami erőforrást igényelnek, ami hitelminősítői szempontból negatív az országnak. A GDP-arányos államadósság szerinte 85% körül lehet év végén. Az általa 4,5 milliárd eurósra becsült devizahiteles csomag után további bankszabályozási lépések jönnek - véli az elemző.
Véget ért a Magyar Nemzeti Bank kétéves kamatcsökkentési ciklusa, ezért itt az idő, hogy véleményt mondjunk a hátrahagyott 24 kamatvágásról. Matolcsy György jegybankelnök nem volt fukar a döntéshozók méltatásával, amit a keddi bejelentésen megjelent külső tanácstag hálásan meg is köszönt. Az örömünnepről már csak a pezsgőbontás hiányzott, de vajon tényleg ennyire nagy sikertörténetről van szó? Következzen hát a számvetés!
Az egész világ dühödt lázban ég és meg akarja tudni, hogy mekkora az oroszok felelőssége az inkompetens szakadárok produkciójában, melyben - feltételezhetően véletlenül - lelőttek egy polgári utasszállítót. Bizonyíték még nincs, de a részleteket egyre jobban ismerjük, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig a masszív propagandagépezetével sem nagyon bírja kimagyarázni már a történteket. Úgy tűnik, hogy az egykor érdekes feltörekvő piaci országot egyre inkább az elszigeteltségbe taszítja félelmetes elnöke.
Egy vagy két kamatvágás lehet még hátra - nyilatkozta Balog Ádám MNB-alenök a vs.hu lapnak a mai napon. Ez a kijelentés önmagában nem is annyira meglepő, hiszen maga Matolcsy György jegybankelnök és Gerhardt Ferenc MNB-alelnök is ezzel egyenértékű utalásokat tett nemrég. Ami viszont egészen érdekes, hogy Balog Ádám "mélyen nem ért egyet" a 10 bázispontos kamatcsökkentések szimbolikusnak titulálásával, amit maga Gerhardt nyilatkozott a Portfolio-nak. Szerinte igenis minden bázispont számít. Úgy tűnik, hogy a kamatcsökkentési ciklus végéhez közeledve fokozódni kezdett a vita a Monetáris Tanács tagjai között.
Kiújulni látszik a vita a magyar kormány és az Európai Bizottság között. A kormány ugyanis zokon vette Brüsszel keddi fenyegetését és egyúttal határozottan visszautasítja a Bizottság javaslatait. Úgy tűnik azonban, hogy a kormány ezekkel nincs is tisztában teljesen. Egy kis adóelméleti kisokos következik.
Alaposan felkavarta az állóvizet a magyar tőkepiacon ma az MNB. Egyrészt tartott egy rendkívüli érdeklődéssel kísért swap aukciót, másrészt valószínűleg ezzel áll összefüggésben az adósságkezelő államkötvény aukcióján jelentkezett extrém kereslet, illetve a forint gyengülése is.
A Kúria várva várt döntése után a kormány helyzetbe került, és léphet: immár nincs közvetlen bizonytalansági tényező, amely akadályát képezné annak, hogy átfogó törvényhozási eszközökkel orvosolják a devizahitelesek problémáit. A lendület előre látható, a voluntarizmus azonban csak akkor elkerülhető, ha a kormányzó erők számításba veszik a politikai akarat érvényesítésének azon korlátait, amelyek a demokratikus és jogállami megfontolásokból fakadnak. Az alábbiakban nagy vonalakban számba vesszük, melyek ezek.
Az IMF tavaszi Magyarországot vizsgáló éves jelentéséhez kapcsolódóan elemzést készített az ország potenciális növekedési kilátásairól. Az elemzés a feltételezett alappályában visszafogott növekedési potenciált vetít előre, míg a javasolt reform forgatókönyv megvalósulása esetén a válság előtti évek magas potenciális növekedési ütemének elérését prognosztizálja. Alábbiakban Várpalotai Viktor, az NGM főosztályvezető helyettese egyrészt azt vizsgálja, hogy mennyire megbízható az alappályaként bemutatott növekedési potenciál becslés, másrészt a javasolt reform forgatókönyv hogyan viszonyul az elmúlt évek gazdasági eredményeihez.
Az EKB és az MNB hitelprogramjának ugyanaz a célja: a banki hitelezés ösztönzése, a hitelkínálati korlátok lebontása és a hitelpiaci verseny növelése. Ennek keretében mindkét jegybank olcsó, fix kamatozású hosszú futamidejű hitelt nyújt a bankrendszernek, amivel csökkentheti a hosszú futamidejű vállalati hitelek kamatát. Az EKB hitelprogramja a GDP 4%-ára rúg, az MNB az NHP első és második szakaszában a GDP 3%-ának megfelelő hitelt helyezett ki miközben a második szakaszban még rendelkezésre áll a GDP 6%-ának megfelelő keretösszeg.
Az elmúlt néhány hónapban szinte állandó téma a szaksajtóban a deflációs veszély az euróövezetben. Emiatt folyamatos találgatás és várakozás előzi meg az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának üléseit, hogy vajon milyen megoldással fog az EKB előrukkolni. Egyre többen hangoztatják, hogy az EKB-nek is, hasonlóan a Fedhez és a Bank of Englandhez, mennyiségi lazításba (quantitative easing vagy QE) kéne fognia, hogy elejét vegye egy kialakuló deflációs spirálnak, ami már öt tagországban maga a realitás. De vajon megvalósítható opció-e a QE az EKB számára? Ebben az írásban azt próbálom megmutatni, hogy az EKB monetáris politikájának az elmúlt években alkalmazott keretrendszere alapjaiban különbözik a fent említett jegybankokétól, emiatt a QE technikailag elég nehezen kivitelezhető az euróövezetben. Emellett áttekintem azokat az alternatív eszközöket, amikhez az EKB folyamodhat a további monetáris lazítás érdekében.
Népesedési fordulat jeleként hivatkozik az NGM a 2012-es termékenységi rátára a legújabb sikersztorit felvázoló közleményében. A demográfiai számok egyelőre legfeljebb annyit mutatnak, hogy a válság sokkhatása enyhül. A többihez egyelőre elég sok fantázia kell.
Nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel figyelem a Portfolio.hu hasábjain kialakult vitát, amelyet az MNB indított el azzal, hogy közzétette javaslatát a bankrendszer átalakulásának kívánt irányáról, alapelveiről. Jómagam a közgazdászok azon csoportjába tartozom, akik egyetértenek az MNB javaslataival és a kritikákra adott válaszaival egyaránt - írja Kertész Krisztián közgazdász, főiskolai tanár, vitába szállva Bánfi Tamásnak a 100%-os hitel/betéttel kapcsolatos kritikájával. Hozzászólását az alábbiakban közöljük.
Miközben az MNB bankszektorról alkotott jövőképével jórészt egyetért, elméleti alaptételt érintő tévedésnek tartja a 100%-os hitel/betét arányra vonatkozó kívánalmat Bánfi Tamás. A Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint a monetáris intézményeknél (kereskedelmi bankoknál) a hitelállomány független a betétállománytól, ezért a hitel/betét arány sem monetáris, sem reálgazdasági szempontból nem releváns összefüggés. Írását az alábbiakban közöljük.
Mennyire nevezhető megszorítónak vagy élénkítőnek a válság során alkalmazott költségvetési politika a világban és Magyarországon? Az alábbiakban erre a kérdésre kísérel meg válaszolni Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora. Annak megítélése, hogy a kiigazítás vajon keynes-i ihletésű vagy inkább megszorítást mutató beavatkozásnak minősül, aszerint dől el, hogy a vizsgált időszakban miként változott az úgynevezett strukturálisan kiigazított költségvetési egyenleg Az OECD országok mezőnyét tekintve háromféle típusú fiskális alkalmazkodásról beszélhetünk, így állami keresletbővítő, semleges vagy éppen állami keresletszűkítő - megszorító - jellegű fiskális alkalmazkodásról.
Úgy tűnik, hogy teljesen befuccsolt az államadósság elleni harc érdekében, civil kezdeményezésre felállított alap. Nemcsak az államadósság méretéhez, de még annak egyhavi növekményéhez képest is nevetséges összeg gyűlt össze, ami miatt kiábrándult és év végével lemond Horvát Tihamér, az alap elnöke. Mi pedig most megvigasztalnánk, hogy az általa irányított civil kezdeményezésnek egyébként sem volt túl sok értelme.
Kevés gazdasági érv hozható fel a kormány gazdaságpolitikai szlogenje, az újraiparosítás mellett. Talán a magyar munkaerőpiac néhány sajátossága magyarázhatja a kormányzat azon törekvését, hogy a feldolgozóipart nevezze meg első számú fejlesztendő területnek. Ugyanakkor a nemzetközi tendenciák, illetve a pillanatnyi relatív helyzetünk alapján sem látszik, hogy miért lenne ez az irány üdvözítő Magyarország számára.
Kósa Lajos 35-ről 40 életévre emelné a szocpol igénybevételének felső korhatárát, ötletét a Jobbik mellett még Szanyi Tibor is helyesli - járta be a médiát a hír az elmúlt napokban. Úgy tűnik, senki sem vette észre, hogy ma nem létezik 35 éves korhatár a szocpolra vonatkozóan - ennyi erővel Kósa akár az egykulcsos adó bevezetését is javasolhatta volna. A Portfolio.hu az NGM-től megtudta: a 2012-es 569 után tavaly mindössze 514-en kötöttek szerződést szocpolra. Abban tehát Kósának nagyon igaza lehet, hogy lenne mit javítani a rendszeren.
Nagy piacbarát fordulatra nem számíthatunk, csak amennyi az újraiparosítási tervhez szükséges. Az etatista kapitalizmusnak meg kell találnia azokat a tartós növekedési motorokat, amelyekkel igazolni lehet a modell sikerességét.
A magyar gazdaságpolitika unortodoxiája elsősorban azt jelenti, hogy a kormányzat a korábbinál több eszközt vet be a gazdasági, társadalmi, üzleti kapcsolatok szervezésére, befolyásolására. Ez a megoldás nem ismeretlen a világban, és sikeres is egyes országokban. De Magyarország nem az az ország. Úgy tűnik, itt a fő gondot inkább a haveri kapitalizmus jelenti, és ezért azok a tevékenységek sikeresek hosszú távon, amelyeken az állam nem akar segíteni.
Hírfolyamunk az ukrajnai háborúról percről percre.
Töltsd ki felmérésünket!
Jó hírt közölt az egyik versenytárs.
Közölték a várva várt számokat.
De nincsenek, véli az ING Bank vezető elemzője.
Sorra húznak el mellettünk az uniós országok.
Milyen következményekkel járhat a csapok elzárása?
