Feszültségek az oroszok WTO-tagsága körül

Alig néhány hónap telt el azóta, hogy az orosz törvényhozás alsóháza, az állami duma július 23-án fogcsikorgatva megadott jóváhagyását követően Dmitrij Medvegyev kormánya értesíthette a Világkereskedelmi Szervezet központját, hogy Oroszország a csatlakozás valamennyi gazdasági, továbbá jogi feltételének eleget tett, és készen áll a tagságra. A szabályoknak megfelelően harminc nappal ez után az ország a WTO 156. tagja lett.

A csaknem 19 álló évig tartó, kínkeserves tárgyalássorozat végső szakaszában sok szó esett Moszkvában a tagság közép- és hosszú távú előnyeiről. A csatlakozás óta viszont szinte kizárólag a hátrányairól hallani. Ezek egy részét sorolta az orosz tárgyalódelegáció vezetője is az október 4-én lezajlott első olyan hivatalos ülésen is, amelyen Moszkva teljes jogú tagként vett részt - rögtön megvádolva "mintegy 25 tagországot, amely vitatható módszereket alkalmaz az Oroszországgal való kereskedelemben".

Egy új tagnak talán szerényebbnek kellene lennie, Moszkva azonban - már ebből a mondatból is sejthetően - arra készül, hogy elégtételt vegyen a várakozás hosszú éve alatt elszenvedett megalázó sérelmekért. De el kell ismerni, hogy valóban sok, sőt a csatlakozás óta csak szaporodik a tisztázásra váró, megoldatlan problémák száma. Néhány példa rávilágíthat, hogy igen komoly gondokról van szó. A légitársaságoknak például - elsősorban az állami ellenőrzés alatt álló Aeroflotnak - egyelőre nem sikerült megállapodni a royalty sorsáról. A külföldi légitársaságok ugyanis 1969 óta fizetnek azért, hogy az Európából Indiába, Kínába és Délkelet-Ázsiába tartó utak során az Oroszországi Föderáció transz-szibériai légi folyosóját, vagyis a számukra legrövidebb útvonalat használják, leszállás nélkül. Az annak idején erről kötött megállapodás értelmében az Aeroflot jogot szerzett a részesedésre e desztinációk hasznából. Mindmáig az így nyert összeg jelenti a transz-szibériai légifolyosóból származó bevételek kétharmadát.

Csakhogy az Európai Unió a 2005. évtől újra és újra kifogást emelt a megállapodás ellen, amely brüsszeli források szerint 2010-ben 420 millió, 2011-ben nem hivatalos becslésekből ítélve 600-700 millió amerikai dollárt hozott az orosz költségvetésnek. 40 év alatt ez az összeg körülbelül 40 milliárdos hasznot termelt. A WTO-tagság követelményei értelmében a royalty nem tartható fent. Már 2006-ban született egy megállapodás, amely 2014. január elsejében határozta meg a megszüntetését. Ezt azonban gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a megállapodások egy részét az állam, más részét viszont az Aeroflot számos kereskedelmi cége kötötte, a fennmaradt iratokból azonban nem lehet kideríteni, melyiknek ki a szerzője és az aláírója. A WTO csatlakozás kiváló orosz főtárgyalója, a kötélidegeiről híres Makszim Medvedkov azt javasolta, hogy a royalty legalább egy részét hagyják meg az orosz félnek, mint a közelebbről meg nem nevezett szolgáltatások ellenértékét. Döntés még nem született.

Szintén nem tudható, mi lesz a sorsa annak a megállapodásnak, amely a WTO alapelveinek szellemében megtiltja az elektromos hálózatok telepítésével foglalkozó oroszországi vállalatok állami támogatását, és kötelezi Moszkvát, hogy csaknem teljesen vámmentessé tegye az ehhez szükséges gépek oroszországi importját. Vlagyimir Putyin személyesen próbált közbenjárni, hogy legalább minimális piacvédelmet szerezzen a hazai termelésnek. "A piacért fizetni kell, mi meg ingyen odaadjuk?" kérdezte ingerülten. A WTO azonban nem változtatott a feltételeken, így az oroszoknak engedni kell majd. Moszkva a tagság érdekében hajlandónak mutatkozott az alumínium, a nikkel és a réz behozatalát sújtó vámok csökkentésére is. Az erről született megállapodás konkrét részleteit azonban nem hozták nyilvánosságra.

Semmilyen kompromisszumkészséget nem mutatott az orosz fél a külföldi bankok lehetséges oroszországi tevékenységének két, régóta vitatott kérdésében. Vagyis ezek a pénzintézetek továbbra is csak "leányaikat" működtethetik az országban, a külföldi tőkének a bankokban való - legfeljebb 50 százalékig történő -- szerepvállalására pedig a kormány csak a Bank Rosszii vezetőivel való egyeztetés után ad engedélyt. A Centralnij Bank adatai szerint jelenleg az orosz bankok tőkéjének 28,11 százaléka származik külföldi forrásból. Ebben a szférában jelenlegi ismereteink szerint nem várható változás.

Moszkva ennek fejében viszont hozzájárult a külföldi biztosítók régóta szorgalmazott oroszországi megjelenéséhez: az EU-val és az Amerikai Egyesült Államokkal még 2006-ban kötött megállapodás értelmében kilenc év múlva megnyitják az orosz piacot a legalább ötmilliárd USD tőkével és ötesztendei (életbiztosítások területén nyolcesztendei) külföldi tevékenység tapasztalatával rendelkező cégek előtt. Az oroszországi biztosítók tudatában vannak, hogy Moszkva a bankszféra érintetlenül hagyása fejében engedte rájuk hozni a konkurenciát, de különösebben nem bánják, mondván, hogy az "idegenek" különböző jogi trükkökkel már úgyis jelen vannak a piacon.

A várakozásokkal szemben viszonylag kevés veszteség éri a csatlakozással a húsipart. Néhány példa: marhahúsból Moszkva jelenleg a szükségletek 70 százalékát biztosítja hazai forrásokból. Az import mintegy fele Brazíliából érkezik. Az importkvóta idén feltehetőleg a tavalyi szállításoknál több, 629 585 tonna lesz, amit 15 százalékos importvám terhel. A WTO tagok egy része azonban kikötötte magának a jogot, hogy kiváló minőségű marhahúsból e mennyiség felett is exportálhasson Oroszországba, noha a kvóta feletti mennyiséget már 50 százalékos importvám terheli. Az ügyben nemrég nyilatkozó Dmitrij Rilko, a moszkvai Agrárpiaci Konjunktúra Intézetének igazgatója az import növekedésétől hosszabb távon árcsökkenést vár. Ez érthető, miként az is, hogy a hatóságok szerint a nagyarányú behozatal miatt csökken majd a befektetés a hazai szarvasmarha tenyésztésbe.

Ami az oroszországi szükséglet 18 százalékát kitevő, éves szinten 660 792 tonnányi, mintegy 890 millió USD értékű baromfi importot illeti, a megállapodás nem változtatott az idén 330 000 tonnában megállapított kvótán belüli mennyiségre kirótt 25 százalékos importvámon. Azon felül viszont a korábbi 95-ről 80 százalékra csökkentették a vámot.

Sertéshúsból az éves fogyasztás 25 százalékát kell importálnia Oroszországnak, közel kétmilliárd USD értékben. A 350 000 tonnában megállapított, de az év hátralévő hónapjaiban feltehetőleg megnövelt kvótán belüli importvám az orosz WTO tagság előtt 15 százalék volt. A csatlakozás után a szállítások 2020-ig vámmentesek lesznek, azt követően azonban ezt a tételt 25 százalék importvámmal sújtják. A hazai termelőket ennél kedvezőtlenebbül érinti, hogy az élő sertés behozatal kilogrammonkénti árának 40 százalékról öt százalékra csökkent a vámja. Az oroszországi érdekképviselet prognózisa szerint ez 2015-re az import 32 százalékos, 2020-ra 45 százalékos növekedését jelenti. Az érintettek a WTO-csatlakozás miatt egyenesen a hazai sertéságazat elsorvadását vizionálják.

Valamelyest kedvezőbb hatásra számítanak Moszkvában a személyi számítógépek és az irodatechnika piacán, amelyen meglepő módon Kína foglalja el az első helyet: a 7,45 milliárdos orosz import csaknem a fele a Mennyei Birodalomból érkezik Oroszországba. (Németország 14,44, Hollandia 6,40, Csehország 4,96 és az ötödik helyen hazánk szerepel, 2,99 százalékkal.) A személyi számítógépeket az oroszok a WTO csatlakozásig vámmentesen importálták, utána viszont 10 százalékos vámot kell számítaniuk, ami a fogyasztói árakban kétségtelenül áremelkedést generál. A többnyire befolyásos üzletemberek tulajdonában lévő hazai vállalatok azonban már évek óta szorgalmazták a piac védelmét. Nem kis tételről van szó: a 2011. évben 12 és fél millió személyi számítógépet és notebookot adtak el az országban. De a gyártók és összeszerelők nem sokáig örülhetnek a piaci előnynek, mert a WTO-val kötött megállapodás értelmében három év múlva az importvámot el kell törölni.

A tárgyalások talán a gépkocsigyártás és összeszerelés témakörében bizonyultak a legnehezebbnek. A leginkább vitatott kérdésekre máig sem sikerült végleges választ találni. A Világkereskedelmi Szervezet tárgyalóküldöttsége egyebek mellett azt követelte az oroszoktól, hogy a hazai alkatrészek javára csökkentsék a gépkocsik importált alkatrészeinek részarányát, 2020 után - a jelenlegi megállapodás hatályának lejártával. Ugyanakkor - az európai munkahelyek védelmében - mérsékelni rendelték az import alkatrészek vámtételeit. Nem ez az egyetlen ellentmondás a gépkocsi-szférában. Következményeit azonban némileg enyhíti, hogy az évek óta folyó tárgyalások végső szakaszában a megállapodásba a felek beépítették a gépkocsi értékesítés drámai csökkenésének lehetőségét is, erre az esetre enyhítve az oroszokra nehezedő nyomást.