Gazdaság
Növekedett-e a tőkeellátottság?
Hasonló arányok jellemzik az országokat is. A mai világban egy ország tőkéjének nagyobbik részét az immateriális tőke teszi ki, és minél inkább fejlődni akar egy ország, annál inkább az immateriális tőkéjét kell növelnie. A Világbank által készített, nemzetközileg nagy visszhangot kiváltó (Magyarországon azonban sajnos egyáltalán nem közismert) tanulmány szerint 2000-ben a legfejlettebb államok tőkéjének már több mint 80 százalékát tette ki az immateriális tőke, és a közepesen fejlett országokban is megközelítette a 70 százalékot (ld. a 2. ábrát). Az országok esetében az immateriális tőkét elsősorban a munkaerő képzettsége és munkavégző képessége (testi és lelki egészsége), a jogbiztonság, az elszámoltathatóság, a politikai stabilitás, az erőszakmentesség, a hatékony kormányzati működés, a szabályozás és ellenőrzés minősége, valamint a korrupciómentesség alkotja. Tekintsük most át egyenként, miként alakultak ezek, a tőkeellátottság mértékét alapvetően meghatározó tényezők az elmúlt négy évben Magyarországon!
"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon olvashatók.
A magyar lakosság szinte valamennyi egészségi mutató tekintetében messze elmarad az Európai Unió más országaitól, beleértve a 2004 óta csatlakozott többi tagállamot is. Az egészségügy helyzete az elmúlt négy évben tovább romlott: az ágazat teljesítményének minőségét és mennyiségét is leginkább meghatározó tényező az ott dolgozó szakemberek, a kivándorlásuk viszont szinte töretlenül folytatódott, sőt az egészségügyi szakdolgozóké 2013-ban tovább növekedett.Nem vitatva a gyógyító egészségügy fontosságát, azt tudnunk kell, hogy az szakértői becslések szerint mindössze mintegy 15 százalékban határozza meg a lakosság egészségi állapotát; további mintegy 45 százalékért az életmód, közel 40 százalékért pedig a környezet a felelős (az egyszerűség kedvéért a genetikai tényezőket itt figyelmen kívül hagyjuk). Ez utóbbit tekintve, a helyzet jelentősen romlott az elmúlt 4 évben. Környezetvédő civil szervezetek a kormányzati ciklus félidejében 177 részterületen elemezték a kormány környezetpolitikai teljesítményét, és azt - az ötfokozatú iskolai osztályzatok mintáját alkalmazva - összességében gyenge kettesre értékelték. A helyzet azóta sem javult, sőt inkább tovább romlott.
Az elmúlt négy évben Magyarországon jelentősen erősödtek a korrupciós kockázatok. Ezt számos elemzés, tanulmány támasztja alá, többek között a Transparency International Magyarország és a Költségvetési Felelősségi Intézet Az intézményrendszer és a költségvetés átláthatósága Magyarországon című tanulmánya. A tanulmány egyebek mellett a következőket állapítja meg: "Kétharmados országgyűlési többségére támaszkodva a kormány a fékek és ellensúlyok szerepét betölteni hivatott intézmények irányítását a végrehajtó hatalom iránt elkötelezett személyekre bízta, más esetben a vonatkozó törvényeket átírva szűkítette az intézmények ellenőrzési lehetőségeit. Ennek a folyamatnak az eredményeként a fékek és ellensúlyok rendszere a 2010 óta regnáló kormány alatt szétzilálódott. (...) Magyarországon egyes üzleti csoportok és a politikai rendszer korrupt összefonódása tényként kezelhető. A közhatalom a fékek által nem ellensúlyozott mértékű politikai hatalmat összpontosító kormány foglyává vált, a kormány pedig gyakran önkényesen dönti el, hogy mely üzleti szereplőkkel hajlandó együttműködni. A kivételezett üzleti csoportokat akár közhatalmi eszközökkel, jogszabályokkal és/vagy közpénzek transzferálásával is előnyhöz juttatja. Ez a gazdasági szereplők részéről járadékvadászathoz vezet, aminek az a következménye, hogy a vállalatok nem a profitszerzésben, hanem az állam kegyeinek keresésében lesznek érdekeltek."
A jogbiztonságnak az elmúlt négy év során bekövetkezett gyengülése nyilvánvaló, erről már sokan írtak, így például ebben a rovatban is, ezért ezeket most nem ismételném. Az elszámoltathatóságot illetően sokat mond már az az adat is, hogy az állami költségvetés átláthatósága tekintetében nemcsak a többi uniós ország van messze előttünk, hanem még olyan országok is megelőznek, mint Botswana és Tanzánia. A helyzetünk korábban sem volt jó, de azt határozottan merem állítani - mint az állami költségvetéshez immár 23 éve rendszeresen javaslatokat készítő civil szervezet vezetője -, hogy a jelenlegi kormány alatt a korábbiakhoz képest is számottevően romlott a helyzet. Továbbá az elmúlt négy évben általában is számos olyan jogszabályt hoztak, amelyek rendkívül megnehezítették az információhoz való hozzáférést, illetve a társadalmi részvételt a döntések előkészítésében (ilyenek voltak például az egyes kiemelt beruházásokról szóló törvények, az információszabadságról szóló törvény korlátozó rendelkezései, a Ptk.-nak az információhoz jutást megnehezítő előírásai).
A kormányzati működés hatékonysága jelentősen romlott. Az indoklás nélküli elbocsátás lehetősége és az ehhez kapcsolódó néhány emblematikus ügy végképp elbizonytalanította az közigazgatásban dolgozókat, akiknek (tisztelet a kevés kivételnek) a fő céljuk immár a saját túlélésük lett, nem pedig a köz feltétel nélküli szolgálata. (Az emblematikus ügyek közé tartozott például az az eset, amikor a földrajzinév-bizottság tagjai arra szavaztak, hogy a Ferihegyi reptér új neve ne a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legyen, hanem Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest-Ferihegy. Ezt követően a "rosszul" szavazókat nemcsak a bizottságból, hanem a főállásukból is kirúgták, egyértelműen megüzenve minden közigazgatási dolgozónak, mihez tartsa magát.) Mint a közigazgatással rendszeresen kapcsolatban lévő szervezet vezetője, a leépülést magam és munkatársaim nap mint nap a saját bőrünkön tapasztaljuk.
A kormányzati politika eredményességét (vagy eredménytelenségét) tükrözi az innováció alakulása is. A Világgazdasági Fórum (WEF) Globális Versenyképességi Jelentése szerint e téren 2013-ban Magyarország minden mutatója romlott a 2012. évihez képest. A jelentés szerint az innovációs kapacitásban a világ 148 országa között egy év alatt a 45. helyről a 97. helyre zuhantunk. Bár a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala állásfoglalásában cáfolni igyekszik a jelentés megállapításait, az a tény, hogy a kormányzati ciklus első éveiben jelentős összegeket vontak el a kutatás-fejlesztéstől, azt valószínűsíti, hogy a WEF számaiban lehet némi igazság. Egy magas színvonalon dolgozó kutatócsoport létrehozásához ugyanis több év kell, felbomlasztásához viszont egy hónap is elég, hiszen ez utóbbihoz elegendő például a források megvonása. Az innovációs lehetőséget szintén jelentősen rontja, és az ezzel kapcsolatos hivatalos statisztikákat igencsak megkérdőjelezi az innovációs támogatások terén is általánossá vált korrupció, amiről személyesen is rendszeresen hallok a legkülönbözőbb vállalkozóktól, akik a környezetvédelemhez kapcsolódó innovációkkal foglalkoznak.
A politikai stabilitás egyik alapfeltétele a méltányos jövedelemelosztás, illetve az arányos közteherviselés. A nagy szociális egyenlőtlenségek nemcsak a hátrányos helyzetűek számára rossz, hanem az egész társadalomra és gazdaságra is kedvezőtlen hatást gyakorolnak. A 2010-es kormányváltás óta viszont nőttek az egyenlőtlenségek. Ennek okai közé tartozik az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, amely évi több százmilliárd forintot csoportosított át a jómódú rétegeknek, valamint az adócsalások és adóelkerülések elterjedtsége. Ez utóbbira szemléletes példa az évi 1700 milliárd forintra becsült áfacsalás, ami a kormányzati - fogalmazzunk finoman - tétlenség következtében érte el ezt a hatalmas mértéket.
Bár a szerkesztőség felkérése alapján ennek az írásnak az elmúlt négy évről kellett szólnia, igazságtalanság lenne a részemről, ha itt nem szögezném le: a korábbi kormányoknak is óriási a felelőssége azért, hogy idáig jutottunk. Továbbá távolról sem állítom, hogy a jelenlegi kormány minden intézkedése hibás lett volna, azonban úgy látom, hogy az elmúlt négy év kormányzati tevékenysége következtében Magyarországon összességében jelentősen romlott a tőkeellátottság, ami az ország egyre fokozódó leszakadását vetíti előre.
NÉVJEGY Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke, az Európai Zöld Költségvetés (Green Budget Europe) egyik alelnöke, a Moszkvai Földtani Egyetemen (MGRI) szerzett geofizikusi diplomát 1975-ben. Az 1988-ban alakult, jelenleg 70 tagszervezetet tömörítő Levegő Munkacsoport egyik alapítója. Több mint 60 tanulmány szerzője vagy társszerzője a környezetvédelem, a környezetgazdaságtan, illetve a környezetileg fenntartható közlekedés témakörében. Több ezer alkalommal jelent meg a médiában.
