Egyre többen mondanak le a második gyerekről

1 2 3 ›

Portfolio: Legutóbb három évvel ezelőtt beszélgettünk a demográfiai folyamatok kapcsán, ami nem túl hosszú időtáv, de már-már középtávnak tekinthető demográfiai értelemben is. Összefoglalva, mit lehet mondani a legutóbbi hazai demográfiai mutatóinkról?

Spéder Zsolt: A demográfia egyik alaptörvénye, hogy a népesedési viszonyok nagyon lassan, ámde folyamatosan és biztosan változnak. Alapvetően három nagy tényező befolyásolja a népesség alakulását, a születések száma, és itt fontos a termékenységi mutató alakulása, a halandóság, melynek alapvető mutatói a halandósági arányszámok, illetve a jólétünket átfogóan jellemző várható élettartam, és végül a vándorlási egyenleg. És habár van egy nagyfokú tehetetlensége a demográfiai folyamatoknak, hiszen, akik például 20 év múlva lesznek szülőképes korban, azok döntő többsége már megszületett, mégis mindig vannak új fejlemények is.

Melyek ezek az új fejlemények? Menjünk sorba a három tényezőn, kezdjük a születések számával. A legutolsó adatok alapján számomra vegyes kép rajzolódik ki, hiszen a termékenységi arányszám emelkedik, de a születések száma nem növekszik.

A termékenység alakulása alapvetően átlagosnak tekinthető európai összehasonlításban, azonban valóban emelkedett ennek mutatója, a teljes termékenységi arányszám. A születések száma viszont nem növekszik, sőt tavaly csökkent, mert időközben folyamatosan csökken a szülőképes korban lévő nők aránya.

A Ratkó-unokák már 40 év felett vannak, és ilyen korban már nagyon alacsony a születések száma, különösen az első születéseké. A jelenleg 30 év körüli nők száma, és ők jelentik a gyermeket vállalók derékhadát, évjáratonként 25-30 ezerrel kisebb, mint a Ratkó-unokák száma. Hiába nő tehát a gyermekvállalási kedv, a születések száma mégis csökken.

A gyermekvállalási hajlandóság nem kiemelkedő, hiszen az 1,49-1,50-ös arányszám az európai átlag alatt van, és a közép-kelet-európai átlag körüli. A magyar termékenységi magatartás kissé később indult el újra növekedésnek, mint más poszt-kommunista országokban, talán azért, mert nálunk hamarabb köszöntött be a gazdasági válság, ami minden országban a termékenység visszaesését hozta magával.

Maradva még a születések számánál. Először több mint 8 évvel ezelőtt beszélgettünk, és akkor kiemelte, hogy Magyarország is belecsúszhat a gyermektelenségi szindrómába a gyerekvállalást halogató döntések miatt. Most hogy állunk? Változott az értékrend a szülőképes korú magyarok körében?

Gyakorlatilag nincs változás az ideális vagy a tervezett gyerekszámban, a 2 feletti átlag ma is jellemzi a magyar társadalmat. A 2001 és 2015 között időszakra rendelkezünk erre vonatkozóan adatokkal, és ebben az időszakban a fiatalok körében sincsen csökkenés. Valójában az akaratlagos gyermektelenség továbbra sem jellemző; a fiatalok szeretnének gyermeket, csak később, vagy majd valamikor.

A most megjelent Demográfiai Portréban készítettünk egy összehasonlítást, hogy mikor születnek általában a gyerekek Magyarországon és a sok tekintetben európai mintaországnak tekintett Franciaországban. Nálunk 30-31 év a legjellemzőbb gyermekvállalási életkor a nők körében, a franciáknál viszont 28-29 év, vagyis 2 évvel korábbi. A gyermekvállalás későbbre tolódásának egyik következménye, hogy a tervezett gyerekeknek egy része nem fog megszületni. A családnövekedési valószínűségekből lehet következtetni a gyermektelenség alakulására. Az 1972-76 között született nők körében, 2016-ban, amikor ők 40-44 évesek voltak, a gyermektelenség 15,5 százalék volt. Ezen életkor után már alig születnek első gyermekek, így becsléseim szerint a gyermektelenség ebben a kohorszban maximum 14,5%-ra csökkenhet.

Az a 8 százalékos gyermektelenségi arány, amit 20 évvel ezelőtt jellemezte a 40-44 éveseket, mostanra tehát 14-15%-ra emelkedett. A gyermekszám alakulásában pedig a gyermektelenségnek komoly szerepe van. Közhely, ugyanis, de nem szabad elmenni mellette, hogy csak azoknak születhet meg a második gyermeke, akinek megszületett az első. Ezen túl azt is látjuk, hogy a nők körében nőtt az egy gyermeknél megállók aránya is.

Ezek szerint tehát kevésbé születnek meg a második gyerekek. De mi a helyzet a harmadik gyermekek megszületésével?

Valóban, a legerőteljesebb növekedés a harmadik gyerekek megszületésében volt az elmúlt közel 25 évben. Elemzéseink szerint mind a gyet bevezetésének, mind az ezredfordulón bevezetett adókedvezménynek volt hatása a harmadik gyermekek megszületésére. A családnövekedési valószínűségek is azt jelzik, hogy a kétgyermekesből háromgyermekessé váló családok aránya növekszik, ám számuk kevéssé növekszik, mert nőtt az egy- és nullagyermekesek száma.

Az elmúlt évek gyermekvállalást ösztönző intézkedései főként a harmadik gyerek megszületésére koncentráltak. Ez adott újabb lökést a számokban?

A makroadatokból tudunk a növekedésre következtetni, de az intézkedések hatásának számszerűsítéséhez még nem telt el elég idő .

Jónéhány évnek kell eltelnie, hogy egy-egy intézkedésnek meg lehessen becsülni azok demográfiai hatását, ezért egyelőre nem tudunk mit mondani a CSOK demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásáról sem.

Az elmúlt évek intézkedései főként a családok anyagi helyzetére, lakhatására fókuszáltak. A nemzetközi tapasztalatok szerint melyek lehetnek hatékony ösztönzők a gyermekvállalás növelésére?

A modern társadalom alaphelyzete, hogy a nők és a férfiak iskolai végzettsége növekszik, és azért tanulnak, hogy majd jó állásuk legyen, hogy megélhetésüket biztosítani tudják. Ez igaz nőkre és férfiakra is. Elképzeléseikben központi szerepet tölt be a kétkeresős családmodell, bár néha hajlanak annak támogatására, hogy valamelyik fél, többnyire a nő, részmunkaidőben dolgozzon. Ahhoz, hogy emellett gyermekek nevelkedhessenek, mert ahogy mondtam, a fiatalok szeretnének gyermeket is, a család és a munka összeegyeztetése a kritikus pont. Hogyan tudja egy fiatal család összeegyeztetni, hogy megfeleljen a munkahelyi kívánalmaknak és saját családi elvárásainak is. Nyilván két keresővel lehet a legjobban biztosítani a megélhetést, kevesen akarják és kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az apa tartsa el a családot. Ugyanakkor a gyermekneveléshez is kell idő, mégpedig sok idő!

Vagyis a nempénzbeli intézkedéseknek, környezet kialakításának van nagyobb hatása. Ez lehet a nulladik pont. De mi sorolható még ezek közé a soft tényezők közé?

Hadd kezdjem magunkon. Kulcskérdésnek tartom, hogy a férfiaknak milyen a részvétele a gyereknevelésben. Életmódkérdés is a férfi és a nő közötti feladatelosztás és munkamegosztás. Talán ez járul hozzá ma leginkább ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott családmodell tudjon működni.

De az is nyilvánvaló, hogy minden olyan állami intézkedés, ami segíti a család és a munka összeegyeztetését, és csökkenti a gyermekvállalás költségeit, segíti a gyermekvállalási tervek valóra váltását, hiszen a gyerek minden kétséget kizáróan költség is a boldogság mellett. A népesedéspolitika, a gyermekvállalás támogatása a közösség érdeke is, hiszen a gyermek a társadalom számára is meg fog térülni,

a gyerek közjószág is, mert a gyerek felnevelésének olyanfajta előnyei lesznek, ami a társadalomnak is hasznos: dolgozni fog, adót és járulékot fizet és ő is gyermeket vállal a későbbiekben. Emellett részt vesz az innovációban, a felfedezésekben, kreatív munkát végez.

A család-munka közötti egyensúly létrehozásában az államnak van szerepe és ha igen, milyen?

Alapkérdés a gyermekvállalásban a család és munka összeegyeztetése és ebben fontos szerepet játszik, hogy rendelkezésre állnak-e a bölcsődei, óvodai férőhelyek, a gyermekeinket ott tudjuk-e hagyni, bízunk-e abban, hogy megfelelő ellátást, figyelmet kap-e, nyugodtan tudunk-e dolgozni ennek tudatában.

Nem szigorúan demográfiai mutató, azonban látványos növekedést mutat a házasságkötések száma. Beszélhetünk ebben a tekintetben trendfordulóról?

Igen, ez mindenképpen egy komoly trendforduló. 36 ezerről 50 ezer fölé nőtt ugyanis a házasságkötések száma, az az arányszám, hogy ma egy fiatalnak milyen az esélye a házasságkötésre a 40-45 százalékról 66 százalékra ugrott. Mindez váratlan, mert a hosszútávú trendek ritkán fordulnak meg, és a házasság népszerűségvesztésének több évtizedes múltja van.

A fordulatban, nagy valószínűséggel három tényezőnek van meghatározó szerepe. Az egyik, hogy itt is volt egy halasztás, és a régóta elhalasztott házasságkötések megköttettek. Van egy kiigazított házasságkötési arányszámunk, ami azt mutatja, hogy mennyi házasság köttetett volna, ha nem később köttetnek, hanem időben. Ez azt mutatja, hogy egyrészt beindult a visszapótlás, az elhalasztott házasságokat elkezdték megkötni. A nők ma nem 24 évesen, hanem 30 évesen házasodnak, a férfiaknál pedig a 27 év 32-re nőtt. Bizonyosan erőteljes szerepe volt a trendfordulóban, és a visszapótlás intenzívvé válásában, a fiatal házasoknak nyújtott adókedvezménynek, és talán a CSOK-nak is. Ezen túl a Ptk.-ban bekövetkező módosítások is szerepet játszhattak. A harmadik tényező, hogy több országban is a válság alatt visszaesett a házasságkötések száma, ezt követően pedig elkezdett emelkedni.

A házasságkötések számának demográfiai szempontból van jelentősége?

Továbbra is igaz, hogy házasságban élők körében több gyermek születik, és valószínűleg továbbra is igaz, hogy az élettársi kapcsolatok bomlékonyabbak. Korábbi elemzések egyértelműen kimutatták, hogy a házas családi állapot alacsonyabb halandósági kockázatokkal jár, bár e vizsgálatok adathiány miatt nem tudtak kitérni a tartós, hosszú távú élettársi kapcsolatok szerepére. Egyre nehezebb a különböző párkapcsolati életformák szerepét kimutatni, mert a párkapcsolati életpályák egyre tarkábbak. Persze azt is szokták mondani, hogy házasságban is lehet rosszul élni, és élettársi kapcsolatban is lehet boldogan élni, és ez így is van. Ha összehasonlítanánk a boldog házasságokat és a boldog élettársi kapcsolatokat, lehet, hogy hasonló eredményt kapnánk.

Vizsgálták most azt, hogy hol a legtermékenyebbek a családok?

A népszámlálás adatait felhasználva iskolai végzettség szerint hasonlítottuk össze a 2011-es és 2016-os korspcifikus termékenységi arányszámokat.

Meglepett bennünket, hogy a legalacsonyabb végzettségűek körében erőteljesebben növekedett a termékenység.

Egyelőre nem tudunk szakszerű választ adni arra, hogy milyen folyamatok eredménye ez.

A gyermekvállalásra vonatkozóan találkoztak még hasonló meglepő fejleményekkel?

Igen, az életkor szerinti gyermekvállalási magatartást tekintve. Ez abban nyilvánult meg, hogy egyértelmű növekedés volt a 19-20 év körüliek gyermekvállalási magatartásában. Amellett tehát, hogy a gyermekvállalás későbbi életkorban a legjellemzőbb, a 19 éves életkor körül is megjelent egy lokális maximum. A szülések kor szerinti eloszlásában tehát egy fiatalkori minta is tetten érhető.

• Címkék:
• nyugdíj,
• nyugdíjrendszer,
• kivándorlás,
• demográfia,
• makrogazdaság,
• csiki gergely,
• interjú,
• halálozás,
• gyermekvállalás,
• spéder zsolt,
• gyermekvállalási hajlandóság

Ez a cikk folytatódik

• Mi kell a több gyermekhez?.
• Halálozás, életmód, egészségügy.
• Csökken a kivándorlók növekedési üteme?.