fizetes penztarca
Gazdaság

Mennyivel nőhettek igazából a nemzetgazdasági nettó bérek?

Oblath Gábor, közgazdász
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel. A termelékenység mellett az úgynevezett szuperbruttó, a bruttó és a nettó bérek alakulását vizsgálva bemutatom, hogy Magyarországon szokatlanul élesen váltak el a nemzeti számláknak (NSZ) a termelékenységre és a nemzetgazdasági bruttó keresetek alakulására vonatkozó mutatói a munkaügyi (kereseti) statisztika (IMS) bruttó és nettó bérek alakulására vonatkozó jelzéseitől. Ha elfogadjuk, hogy az NSZ jól méri a nemzetgazdasági termelékenység dinamikáját, nem hihetjük, hogy az IMS-adatok jól tükrözik a nemzetgazdasági bérdinamikát. A fajlagos bérköltség és az infláció mutatóinak összehasonlítása alátámasztja a KSH szakértőinek azt a megállapítását, hogy az IMS túlbecsüli a bruttó bérek nemzetgazdasági szintű emelkedését, ám ennek a nemzetgazdasági nettó béralakulást érintő következményeit is indokolt végiggondolni. Emellett, a KSH kétféle bérstatisztikája közötti eltérést részben magyarázó tényező, a „fehéredés” becslését tekintve is okkal várnak el transzparenciát az adatok felhasználói.

A bérvitához kötődő számításaim, megjegyzéseim több részben jelennek meg, ez az első cikkem.

Írásom a Munkaerőpiaci Tükör 2020 című kötethez készített, a termelékenységről és a bérekről szóló, két szerzőtársammal közös íráshoz való hozzájárulásomra támaszkodik, és közvetlenül kapcsolódik a béralakulásról Dedák István írása nyomán újraindult eszmecseréhez, amelyben a Pénzügyminisztérium, valamint a KSH vezető szakértői is kifejtették megfontolásaikat.

A bérvitáról
A keresetek alakulása azért került a figyelem középpontjába, mert az elmúlt években több közgazdász rámutatott, hogy a hazai bérnövekedést illetően az egyes statisztikák gyökeresen eltérő képet mutatnak. A január végén Dedák István a legfrissebb adatok alapján értékelte a jelenséget a Portfólión, és arra jutott, hogy a korábbi megállapításával összhangban az ellentmondás továbbra is fennáll. A KSH szakértőinek írása is erre a vitára reflektált, és ebből tulajdonképpen kiderül, hogy az egy főre jutó bérek emelkedése valóban jóval alacsonyabb ütemű, mint ami hivatalos, bértömeg-alapú, fehéredési hatást nem korrigáló havi statisztikában szerepel. A jelenségről más közgazdászok is írtak, például Nobilis Benedek itt, Oblath Gábor itt, Eppich Győző pedig itt.

Több szemponttal is szeretném kiegészíteni a vitában eddig elhangzottakat. Egyrészt igyekszem nemzetközi kontextusba helyezni a magyarországi mutatókat, amiből kiderül, hogy

extrém eltérések mutatkoznak az alternatív forrásokból származó hazai béradatok között.

Másrészt az infláció és a fajlagos bérköltség-alakulás alapján is vizsgálom az alternatív bérstatisztikák jelzéseinek plauzibilitását, amiből kiderül, hogy nemzetgazdasági szinten a bérek nem emelkedhettek a munkaügyi statisztika jelezte mértékben. Végül arra a mindeddig mellőzött problémára hívom fel a figyelmet, hogy amennyiben a munkaügyi statisztika felülbecsli a nemzetgazdasági bruttó béremelkedés mértékét, akkor a KSH ugyanezen a statisztikán alapuló hivatalos nettó bérindexe is nyilván felülbecsli a gazdaság egészére érvényes nettó béremelkedést. Egy nemzetgazdasági nettó bérmutató közzétételét a bérfolyamatokat illető tisztánlátás igénye mellett a kezdőnyugdíjak valorizálásának jelenlegi módszere is indokolja.

Mivel elemzésem elsősorban az alternatív forrásokból származó bérstatisztikák összehasonlítására és plauzibilitásuk vizsgálatára irányul, csak érintek egy közgazdasági szempontból figyelmet érdemlő jelenséget: több körülmény együttállása folytán, évekig fenntarthatónak bizonyult az a „magyar modell”, amelyben a dolgozói reálbér-emelkedésnek a termelői reálbérköltségét jóval meghaladó mértéke a foglalkoztatás adóterhének mérséklésén és a fogyasztás árindexének a termelésétől jelentős lemaradásán alapult. Tartósan azonban e konstrukció egyik eleme sem fenntartható, teljesen függetlenül attól, hogy a munkaügyi statisztika vagy a nemzeti számlák béradataira támaszkodunk.

Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, mivel az évtized egészét jellemző folyamatokat jobbnak láttam a 2020. évi termelékenység-csökkenés, valamint a teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatottak közötti átrendeződés hatása nélkül vizsgálni. Írásom befejezésekor jelent meg Dedák István ugyanerről a témáról szóló cikke a Közgazdasági Szemlében, amely csak érinti a nettó bérek alakulását, de a kétféle bérstatisztikát illető mondandónk nagyon közel áll egymáshoz.

Írásom négy részből áll.

  1. Az alább olvasható expozícióban bemutatom, hogy egy egyszerűnek látszó kérdésre – hogyan alakultak a hazai bérek a GDP-vel összehasonlítva a 2010-es években – két merőben ellentétes választ adható attól függően, hogy a bérekre vonatkozó adatforrások közül melyikre támaszkodunk.
  2. A második részben először a fogalmakat tisztázom, és az adatforrásokat ismertetem, majd arról adok képet, hogy a 2010-es években Magyarországot a többi visegrádi országhoz viszonyítva mind a termelés és a termelékenység, mind pedig a különböző bérmutatók alakulását tekintve sajátos mintázat jellemezte. A nemzetközi összehasonlítás két hazai feszültségre hívja fel a figyelmet: egyrészt a termelékenység és a keresetstatisztika szerinti bérdinamika, másrészt ez utóbbi és a nemzeti számlák jelezte bérdinamika között a többi országban tapasztaltnál lényegesen nagyobb eltérés mutatkozik.
  3. A harmadik részben először hazai makrogazdasági, majd nemzetközi összehasonlítások alapján mutatom be, hogy a hazai keresetstatisztika (IMS) mutatói nem vetíthetők ki nemzetgazdasági szintre, mert ebből – a fajlagos bérköltségek és a bérhányad alakulását tekintve – teljesen hihetetlen eredmények adódnának. Ezt figyelembe véve, többféle feltevés alapján adok becslést a nemezgazdasági nettó bér szintjére és változására. A KSH hivatalos nettó bérindexe jóval meghaladja azt a tartományt, amelyben az általam becsült nettó bérváltozás mutatói elhelyezkednek.
  4. A negyedik részben áttekintem az IMS és az NSZ bérmutatói közötti – szélesebb Európai összehasonlításban kifejezetten szélsőséges – eltérés eddig felmerült magyarázatait, és néhány ajánlással fordulok a KSH statisztikusaihoz.

Bevezetés: hogyan változott a bérköltség a GDP-hez viszonyítva?

Előjáróban egy példával érzékeltetem, mekkora jelentősége van annak, hogy egyes makrogazdasági folyamatok értelmezésekor az alternatív hazai bérstatisztikák melyikére támaszkodunk. Varga Mihály pénzügyminiszter egy tavaly megjelent cikkében azt írta: „… a megemelkedett inflációt egyes vélemények a bérek alakulásával is kapcsolatba hozzák. (…) Azonban az elmúlt évtizedben – jelentős részben a munkáltatói bérterhek 28,5 százalékról 13 százalékra való csökkentésével – a bérköltség növekedése a gazdaság teljesítőképességével összhangban emelkedett. Minderre tekintettel a bérek emelkedése sem gerjesztette tovább az inflációt.” Állítását a miniszter az alábbi ábrával támasztotta alá, amely szerint a bérköltség (sötét oszlop) 2019-ig a nominális GDP-nél (szürke oszlop) lassabban emelkedett.

1. ábra: A GDP, a bérköltség és a bruttó bér alakulása

Forrás: Világgazdaság

Előrebocsátom: nem vitatom azt a megállapítást, hogy a 2010-es évtized egészét (különösen az első felét) tekintve a béremelkedés nem fejtett ki költség-oldali inflációs nyomást Magyarországon, ehhez azonban egy fontos megszorítás tartozik. Az állítás csak akkor áll, ha a nemzetgazdasági bruttó bér, illetve bérköltség alakulását illetően a nemzeti számlák (NSZ), nem pedig a munkaügyi statisztika (IMS) szerinti bérdinamikát tekintjük mérvadónak. Csakhogy Nobilis Benedek, a PM szakértője – a munkajövedelmekhez kapcsolódó adóbevételek vizsgálata alapján – arra a megállapításra jutott, hogy az adóbevételek alakulása az IMS szerinti bérdinamika nemzetgazdasági szintű érvényességét igazolja. Ebben az esetben viszont – amint azt mindjárt bemutatom – a GDP-nél lényegesen gyorsabban nőtt volna a fenti ábra szerinti nominális bérköltség.

Magát az ábrát tekintve, nem világos, hogy a bérekre vonatkozó mutatók melyik statisztikán alapulnak, és attól tartok, hogy ez nem véletlen. A „bérköltség” hasonlít az NSZ-adathoz, a „bruttó bér” azonban semmihez sem hasonlít, ezért a következő kérdéssel fordultam a PM sajtóosztályához: „Az iránt érdeklődöm, hogy az ábrán melyik statisztikai forráson – a munkaügyi statisztikán vagy a nemzeti számlák adatain – alapulnak a bérköltségre, illetve a bruttó bérekre vonatkozó mutatószámok. Úgy látom, hogy a nemzeti számlák munkavállalói jövedelem, illetve bruttó bér kategóriájának felelnek meg a mutatók, de mivel az ábrán nincsenek rácsvonalak, nem vagyok biztos a dologban. Megköszönném, ha kérdésemet továbbítanák annak a munkatársnak, aki az ábrát készítette, s aki egyértelmű választ tud adni a kérdésemre.” A tavaly december elején emailben elküldött kérdésemre azóta sem kaptam választ.

Egyelőre eltekintek attól, hogy az ábrán feltüntetett – tisztázatlan tartalmú, de nyilván nominális – bérköltségmutató és a nominális GDP közötti relációnak nem az inflációs nyomáshoz, hanem a bérhányad alakulásához van közvetlen köze, a fajlagos bérköltséget vizsgálva azonban később visszatérek a bérköltség és az infláció közötti kapcsolatra.

Az előző és az alábbi ábrán egyaránt szereplő nominális GDP-növekedés természetesen megegyezik, de a bérekre nézve két különböző forrásra, az NSZ-re és az IMS-re támaszkodom. Az NSZ-ből származó egyik mutató a „bruttó bérek és keresetek” (bruttó munkajövedelem), a másik az úgynevezett „munkavállalói jövedelem” (szuperbruttó bérköltség, amely az előbbi felett a munkáltatói járulékot – az úgynevezett szociális hozzájárulási adót – is tartalmazza). A munkaügyi statisztika (IMS) is közöl a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkozó munkajövedelmet, amiből úgy becsültem bérköltség-mutatót, hogy a munkajövedelmet felszoroztam az NSZ szerinti bérköltség/munkajövedelem aránnyal.

2. ábra: A nominális GDP, valamint a kétféle forráson alapuló nominális bruttó bérköltség- és bruttó munkajövedelem-tömeg alakulása 2010 és 2020 között (2009=100)

Az ábrán látható, hogy az NSZ mutatói szerint a bruttó nominális munkajövedelem (zöld vonal) a nominális GDP-vel (szürke oszlop) összhangban, a bérköltség viszont (zöld oszlop) – a munkáltatói járulékcsökkentés hatására – attól elmaradó mértékben emelkedett. Más fogalmakat használva, de ugyanezt állapítottuk meg Kónya Istvánnal és Krekó Judittal közös tanulmányunkban és a Porfolio-n megjelent cikkünkben: a 2010-es évek során csökkent a bruttó bérköltség alapján mért (teljes) bérhányad, de lényegében nem változott a bruttó munkajövedelem szerint (a munkáltatói járulék nélkül) értelmezett (közvetlen) bérhányad.

Az IMS mutatói ettől merőben eltérő képet mutatnak. A bérköltség (narancssárga oszlop) 2016-tól egyre jobban meghaladja a GDP növekedését, nem beszélve a bruttó munkajövedelemről (narancssárga vonal), amelynek emelkedése a GDP-étől tökéletesen elszakadt. Ha az IMS-mutatók által jelzett dinamika a gazdaság egészének bérfolyamatait reprezentálná, akkor a bérhányad brutális emelkedését (és a profithányad ennek megfelelő csökkenését) kellett volna tapasztalnunk a 2010-es évtizedben. Ennek következményei az egyéni fogyasztás és a magánberuházások egymáshoz viszonyított változásában is nyilván megmutatkoztak volna. A vonatkozó adatok azonban az IMS-mutatók által implikált folyamatoknak éppen az ellenkezőjét jelzik: 2010 és 2020 között folyó áron a magánberuházás 120%-kal, az egyéni fogyasztás pedig ennek a felével, 62%-kal nőtt. A beruházás és a fogyasztás közötti árarány-változás hatását kiszűrve sem változik érdemben a kép: 2010. évi áron a magánberuházás 63, a fogyasztás 28%-kal emelkedett.

Az eddigieket összegezve: noha nem sikerült tisztázni, hogy a béreket illetően mit mutat a pénzügyminiszter ábráján szereplő oszlop és vonal, megállapíthattuk, hogy a nominális bértömeg emelkedését tekintve

egymástól lényegesen eltérő folyamatokat jelez a KSH kétféle – az IMS-en, illetve az NSZ-en – alapuló bérstatisztikája.

Az IMS által jelzett, a GDP-ét meghaladó bértömeg-növekedésnek (és az implikált bérhányad-emelkedésnek) azonban ellentmondanak a magánfogyasztás és a magánberuházás változására vonatkozó makrogazdasági adatok. Ha viszont az IMS szerinti bruttó bérdinamika nem illeszthető a makrogazdasági kép egészébe, akkor ez vélhetően érvényes a KSH hivatalos nettó bérindexére is, amely az IMS bruttó kereseti indexének a dolgozói adófizetésekkel való kiigazításán alapul.

A továbbiakban nem csupán e sejtésemet kívánom alátámasztani, hanem különböző feltevések alapján azt is igyekszem megbecsülni, hogy mennyivel nőhettek a nemzetgazdasági nettó bérek 2010 és 2019 között Magyarországon.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép: Getty images

usa zaszlo
himlo kiutes
olajfinomito
fagylalt fagyi
irán
2022. május 17.
Hitelezés 2022
2022. május 31.
Financial IT 2022
2022. június 8.
Portfolio Property X 2022
2022. június 1.
Portfolio Digital Transformation 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
Hogyan csináld a gyakorlatban?
himlo kiutes