Napelem a tetőn, akkumulátor a garázsban: így válhat kézzelfoghatóvá az energiaátmenet

Tavaly a már-már szokásosnak nevezhető Portdolio évindító interjújában a legfontosabb piacformáló trendként az energiaátmenetet és az AI térnyerését nevezte meg. Mennyiben igazolódott be ez az elmúlt évben? Mi jelentett a vállalat számára 2025-ben a legnagyobb kihívást?

Amit tavaly mondtam, az most is érvényes, de mégis az év legnagyobb kihívásait az általános gazdasági és geopolitikai környezet jelentette. Értékesítési szempontból alapvetően a magyar piacra fókuszálunk, de ha a gyártást és a logisztikai tevékenységünket is figyelembe vesszük, akkor erősen kötődünk az európai, valamint a világpiacon zajló folyamatokhoz. Sokat számít, hogy egy vállalat mennyire adaptív, mennyire rugalmas, tehát azt gondolom, hogy minél több az erőforrás és a mozgástér, annál jobb helyzetben vagyunk.

Bár nehéz év áll mögöttünk, de a Schneider Electric globálisan is Magyarországot tekintve szerintem sikeres évet zárt. A széles portfóliónk, tehát a tevékenységeink és termékkínálatunk, szolgáltatáspalettánk sokszínűsége lehetőséget ad arra, hogy a piaci hullámzást kisimítsuk, bizonyos termékkörök kiemelkedő teljesítménye ellensúlyozza mások várakozáson aluli eredményeit. Ez kifejezetten stabil működést tesz lehetővé számunkra.

Az energetika és egyáltalán az energiatermeléshez és fogyasztáshoz kapcsolódó viszonyunk is gyorsan változik. Mit gondol, a következő 3–5 évben mit fog mindebből érezni egy magyar háztartás, illetve egy ipari fogyasztó?

Azt remélem, hogy a következő években mindenki kézzelfoghatóan érzi majd a piacon zajló rengeteg innovációt és újdonságot. Hosszú, alapvetően stabil évtizedek után hatalmas átrendeződés indult el. Sokáig statikus volt a szereposztás, valaki termelt – többnyire fosszilis forrásból –, valaki elszállította, volt elosztó, kereskedő és persze voltak a fogyasztók. Fejlődés persze volt, de kevés olyan, ami igazán forradalminak minősül.

A változás első hulláma a fenntarthatóság térnyerésével érkezett, amikor a megújuló energiaforrások – napenergia és szélenergia – megjelentek a termelésben.

A valódi ugrás pedig akkor következett be, amikor ezek a technológiák – elsősorban a napelemek – árban és műszaki színvonalban tömegesen elérhetővé váltak. Ekkor indult a „prosumer” forradalom, vagyis a korábbi fogyasztókból részben termelők lettek, a korábban merev szerepek összekeveredtek, és műszakilag, koncepcionálisan és pénzügyileg is alapjaiban formálják át az ágazatot.

Mi lassítja a prosumer modell elterjedését Magyarországon, és milyen lépések kellenének az áttöréshez?

Magyarországon a villamosenergia-termelésben a naperőművi kapacitások aránya a háztartási kiserőművekkel együtt 25% körüli, ez az európai, körülbelül 20%-os átlaghoz képest kedvező pozíció. A kihívás ugyanakkor az, hogy a villamosenergia-hálózat rendkívül érzékeny rendszer, nem elég új betáplálásokat csatlakoztatni, a hálózati egyensúly a döntő.

Veres Zsolt

Schneider Electric Magyarország, országigazgató

Veres Zsolt a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán diplomázott, majd a Külkereskedelmi Főiskola elvégzése után, MBA tanulmányait a milánói SDA Bocconi Egyetemen folytatta. Karrierjét az IBM

…Tovább

A szereplők feladata, hogy a többlettermelés zökkenőmentesen, szabályozhatóan és tartós egyensúlyban illeszkedjen a meglévő infrastruktúrába, majd ütemezéssel és egyéb eszközökkel tovább optimalizálják a működést. Ehhez szemléletváltás szükséges, a szándék a megértésre és a megvalósításra, valamint nyitottság a szükséges beruházásokra – a digitalizációtól és szoftveres irányítástól az energiahatékonysági megoldásokig.

A prosumer modellhez némiképp kapcsolódva: mikor válhat érdemben tömegessé a V2G/V2H, amikor az elektromos autó akkumulátora nemcsak tölt, hanem vissza is ad a villamoshálózatnak vagy épp az otthonunknak? Ehhez pontosan milyen technológiai és szabályozási lépések kellenek?

2023-as kutatásunk szerint, amelyben vállalati döntéshozókat kérdeztünk, a válaszadók nagyjából 75%-a akkor váltana elektromos autóra – magánszemélyként vagy flottaoldalon –, ha két helyen biztosított a töltés, otthon és a munkahelyen. Nem véletlen, hiszen a töltések több mint 90%-a ma is otthonokban, a munkahelyen, vagy egy bevásárlóközpont parkolójában történik. Ha ezek a csomópontok rendben vannak, az önmagában jelentős előrelépést jelentene. A jó hír, hogy a műszaki előfeltételek adottak, léteznek megoldások az elektromos járművek hálózati integrációjára, a járművek rendszerbe illesztésére. Sokan elsőként a töltésre gondolnak – helyesen. Ha a kritikus helyszíneken ezt megoldjuk, tehát az otthonokban és a munkahelyeken, akkor ennek már „csak” a kiegészítésére van szükség az autópálya menti infrastruktúra-fejlesztéssel, hogy a hosszabb utak lefedhetők legyenek.

A V2G/V2H azonban továbblép ezen, nemcsak az számít, hol töltjük az autót, hanem az is, mikor és hol szolgálhat akkumulátorként. Erre is kiforrott technológiák vannak, az elterjedtsége viszont még korlátozott. De egy energiagazdálkodás szempontjából idealizált vízió ismert: a tetőn napelemek, mellette háztartási energiatároló, a házban okosotthon rendszer, a garázsban az e‑autó, amely napos időben a termelésből tölt, borús, esti csúcsban pedig, ha napokig nem indulunk el vele, vissza is táplálhat, csökkentve az energiaköltségeket és optimalizálva a fogyasztást.

A pénzügyi motiváció természetesen erős, de nem az egyetlen.

A terjedés üteme a közeljövőben gyorsulhat, hiszen a technológia gyorsan fejlődik, a piac is gyors ütemben bővül. Mi gyorsíthatja mindezt? Elsősorban a finanszírozás számít, az elektromos autókra, a napelemes rendszerekre és az energiatárolókra irányuló célzott támogatási programok látványosan növelik a keresletet, ennek hiánya viszont fékezi. Ami még gátolhatja a folyamatot, az az, hogy a többség nem szeretné naponta manuálisan beállítani, hogy mikor töltsön az autó, mikor vegyen fel, vagy adjon le energiát.  A kulcs az egyszerű, automatizált használat, ezt a digitalizáció, a hatékony szoftverek és az olyan szereplők, mint mi tudják biztosítani – így válhat a V2G/V2H valóban kényelmessé és vonzóvá.

Mi gátolja inkább az említett technológiák lakossági elterjedését? Sokan nem ismerik a várható előnyöket, vagy a hálózat kiépítését és üzemeltetését túl bonyolultnak tartják?

Ha valaki azt kérdezi, hogyan lehet kisebb a villanyszámla – akár magánszemélyként, akár cégként –, miközben napeleme és elektromos autója is van, a válaszunk egyszerű és működőképes. Az első lépés az, hogy tudatosítsuk: a legolcsóbb kilowattóra az, amit el sem fogyasztunk. Már józan ésszel és következetes odafigyeléssel is látványos megtakarítás érhető el. A második lépés: mérni és átlátni, mi mennyit fogyaszt és mikor. Ez még mindig elhatározás kérdése, nem bonyolult. A harmadik lépés, hogy ha megvannak a mérési adatok, kell valaki, aki elemezi azokat, és konkrét javaslatokat tesz a további optimalizálásra.

A Schneider Electric például ebben tud segíteni.

A háttérben a komplexitást mi kezeljük, a felhasználó számára pedig egyszerű, kényelmes megoldásokat biztosítunk. Sokan tartanak a folyamattól, pedig tényleg érdemes belevágni, ha a költségcsökkentés fontos szempont.

Hogyan lesz az okos energiagazdálkodásból versenyelőny a kkv-knál?

A kkv-k számára az egyik legfontosabb szempont a működési hatékonyság, mert ettől lesznek versenyképesebbek a piacon. A nagyvállalatoknak több erőforrásuk van, a kisebbek viszont gyakran küzdenek a forráshiánnyal. Tapasztalatunk szerint a hatékonyság ma jelentős részben azon múlik, hogyan üzemeltetik a cégek a saját alapinfrastruktúrájukat. Az elmúlt években a villamosenergia a működési költségek egyre nagyobb szeletét adja, ezért aki az elektromos hálózatát és folyamatait okosan kezeli, az kézzelfogható versenyelőnyt szerezhet.

Az alaprecept ugyanaz, mint a lakosság esetében: a legolcsóbb kilowattóra az, amit el sem fogyasztunk, amit elfogyasztunk, azt mérjük, a mért adatok alapján pedig célzott beavatkozásokat kell tenni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy felmérjük a helyi hálózatot és a fő fogyasztókat, majd

rövid megtérülési idejű, akár 12 hónapon belül eredményt hozó intézkedéseket ajánlunk energiahatékonysági oldalon.

A másik pillér az automatizálás és a digitalizáció. A gyártási és üzemeltetési hatékonyságot növelő megoldásokkal – korszerű vezérléssel, robotikával, adatalapú optimalizálással, mesterségesintelligencia‑támogatással – stabilabb, kiszámíthatóbb működés érhető el.

Fontos szempont az ellátási láncokhoz való kapcsolódás is, a nagyvállalatok olyan beszállítókat keresnek, amelyek megfelelnek a fenntarthatósági, digitalizációs és energiahatékonysági elvárásoknak. A Schneider Electric például a saját beszállítóit következetesen méri, és célzott programokkal segíti a partnereket a szintlépésben. Aki ma a hatékonyság, a digitalizáció, az ipari automatizálás és a fenntarthatóság mentén halad, az jobb pozícióba kerül a nagyvállalati ökoszisztémákban, és erősebb piaci jelenlétet építhet.

Milyen, kifejezetten Magyarországgal kapcsolatos dekarbonizációs vállalásokat és 2026–2030-as mérföldköveket jelölt ki a Schneider Electric, és mi ebben a dunavecsei okosgyár szerepe?

Nálunk a fenntarthatóság nem díszlet, hanem napi gyakorlat. 2021 óta fut a Schneider Sustainability Impact (SSI) programunk, amelyben 11 globális célt negyedévente mérünk – és ezt a szemléletet Magyarországon is komolyan vesszük. Itthon kulcsszereplők vagyunk, közel 2600 kollégával, négy gyárral, egy logisztikai és három szolgáltató központtal – és a helyi vállalások teljes összhangban vannak a globális célkitűzésekkel.

A fókusz világos: 2030-ra minden hazai telephely nettó zéró karbonlábnyommal működjön.

Ennek zászlóshajója a dunavecsei okosgyár: eleve egy zöldmezős beruházásról van szó, LEED Platinum minősítésű ipari ingatlanról, ami Magyarországon a kategóriájában egyedülálló. A tetőn 5000 m² napelem, geotermikus fűtés-hűtés, esővíz‑hasznosítás, hulladékhő‑visszaforgatás, jelenlétérzékelős világítás, valamint elektromos autó- és e‑bike‑töltők – amit csak lehetett, beépítettünk. Közben a meglévő létesítményeinket – a logisztikai központot, irodákat és a másik hazai üzemet is folyamatosan korszerűsítjük, és 2030‑ra a teljes autóflottát elektromosra váltjuk. Ugyanezt a lendületet várjuk – és támogatjuk – a beszállítóinktól is, mérjük, ösztönözzük, díjazzuk a fenntarthatósági előrelépést, hogy az egész ökoszisztéma együtt lépjen szintet.

A magyar munkaerőpiac továbbra is „feszes”, ebben a környezetben az egyetemi együttműködések milyen arányban biztosítanak utánpótlást a dunavecsei okosgyár és a Service Hub számára?

Jelenleg több mint száz gyakornok dolgozik nálunk Magyarországon – ez önmagában jelzi, mennyire bízunk a fiatalokban. Az elmúlt években több egyetemmel is felépítettünk partnerségeket, az egyes üzletágak a saját területükre szabott programokat és tartalmakat fejlesztenek, és ehhez választanak megfelelő intézményi partnert (például a beszerzési központ beszerzési tematikát visz). Szinte minden évben tartunk „Egyetemi napot”, ahol közelről mutatjuk be magunkat és a karrierutakat.

A siker mércéje számunkra a megtartás: a gyakornokok érdemi hányada nálunk marad, és a belépéstől kezdve jól felépített fejlődési úton halad – a gyakorlati évek után egyre többükből lesz hosszú távon is kolléga. 2024-ben stratégiai megállapodást kötött a Schneider Electric és a Dunaújvárosi Egyetem (DUE). Ez különösen fontos a régió szempontjából, a villamosmérnöki képzés fejlesztése a dunavecsei (DSPS) jelenlétünkhöz illeszkedő, helyi utánpótlásbázist épít.

Mindez nem egyik napról a másikra hoz eredményt, de hosszú távon erős, gyakorlatorientált szakembergárdát teremt a térségben.

Az egyetemmel együttműködünk az oktatásban, a szakemberképzésben és a továbbképzésben, a vállalat kijelölt gyakorlati tárgyak és résztantárgyak oktatásával, közös labor- és mérési gyakorlatokban való részvétellel segíti, hogy a diákok valódi, piacképes tapasztalatot szerezzenek.

A cikk megjelenését a Schneider Electric támogatta.

Címlapkép és fotók forrása: Portfolio