Hibrid biztosítás: ez lenne a megoldás a magyar egészségügyben?

Kincses Gyula
2018. szeptember 18. 10:25    
nyomtatás
 
Ma már közhelyszintű, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadásokon belül igen magas a magánfinanszírozás aránya, azaz nemzetközi viszonylatban is sokat költenek a háztartások egészségügyre. A szakemberek azt is tudják, hogy a szociális biztonság szempontjából nem csak az a baj, hogy magas a magánfinanszírozás aránya, hanem az is, hogy ezen belül igen alacsony a szervezett, kockázatkezelt magánfinanszírozások (egészségpénztárak, magánbiztosítások) részesedése. Komoly egészségkockázatot (hozzáférési gátat), a szakirodalomban out of pocket kiadásnak nevezett költés jelent, melynek nem jó magyar megfelelője, a "zsebből" finanszírozás, mert az Magyarországon a számla nélküli fizetés szinonimájaként terjedt el. Ebben az írásban a közvetlen lakossági fizetést, illetve az OoP rövidítést használom erre a fogalomra.

Kincses Gyula egészségpolitikus írását közöljük.


Hasonló kérdésekről is szó lesz a Portfolio magánegészségügyi konferenciáján. Részletek itt:




Sokat fizet a magyar zsebből

 1 2 3 következo oldal  >


Mint az 1. első ábrán látható, Magyarországon a közvetlen lakossági fizetés aránya nagyobb, mint az EU átlagában a teljes magánfinanszírozás aránya. (Ne feledjük, az EU átlagban benne van Magyarország, Románia, Bulgária, Lengyelország is.) A politikának (nem csak az egészségpolitikának) ezért alapvető kötelessége lenne a magas OoP aránynak kockázatkezelt finanszírozássá alakítása.

Hibrid biztosítás: ez lenne a megoldás a magyar egészségügyben?
Klikk a képre!

Forrás: The Country Health Profiles are prepared by the OECD and the European Observatory on Health

Magyarországon a kockázatkezelt finanszírozásnak két formája létezik: az önkéntes egészségpénztárak intézménye, és a magán-, vagy önkéntes egészségbiztosítások. Az egészségpénztárak ma leginkább a Medical Saving Account (MSA) rendszeréhez hasonlítnak: adókedvezménnyel támogatott előtakarékosság, mely tekinthető időbeli kockázatporlasztásnak, de csak kismértékű biztonságot nyújt, mert nincs mögötte kockázatközösség, és érdemi előtakarékosság sem. A magán egészségbiztosítások - mint általában a biztosítások - kockázatközösségen alapulnak, így nagy kockázatok ellen is képesek védelmet nyújtani, ezen kívül szolgáltatás-szervezési, betegút-menedzseri és fogyasztóvédelmi feladatokat is elláthatnak. Magyarországon a szociális biztonságot a jövőben reálisan a 3 rendszer (közfinanszírozású egészségbiztosítás, egészségpénztár és magán-egészségügyi biztosítás) együttesen képes tartósan biztosítani, ahol az alap-biztonságot (főleg a sérülékeny életszakaszokban) a kötelező egészségbiztosítás nyújtja, a rendszeres, tartós magánkiadások finanszírozói az egészségpénztárak, és a váratlan, nem tervezhető események finanszírozói a magán egészségbiztosítások.

A magánfinanszírozás globális szervezeti fejlődésének elemzése nem ennek a dolgozatnak a tárgya, ebben az írásban kizárólag a kiegészítő biztosítások lehetséges fejlődési irányát veszem számba. Annyi azonban mindenképpen megemlítendő, hogy a magán egészségbiztosítások eleve alacsony arányának az utóbbi pár évben megindult növekedése megtorpanhat, mert a 2019 éves költségvetés kapcsán módosult adószabályok miatt megszűnik a munkáltató által vásárolt egészségbiztosítások adó- és járulékkedvezménye.

A magán egészségbiztosítások alapvető felosztása - mi a kiegészítő biztosítás


A magán egészségbiztosításoknak durva egyszerűsítések két nagy csoportja létezik:
  • Helyettesítő (substitutive) / duplikáló és
  • Pótló (complementary) / kiegészítő (supplementary) biztosítások.

Az első csoportba olyan biztosítások tartoznak, melyek szolgáltatásai a kötelező egészségbiztosítás keretében is járnának a biztosítottaknak az adott országban, de a biztosított ezt magán egészségügyi biztosítás keretében veszi igénybe. Ezen belül helyettesítő biztosításról akkor beszélünk, ha egy adott országban a biztosítottak egy csoportja eldöntheti, hogy a társadalombiztosítási rendszert vagy a magánbiztosítást választja, és akkor a társadalombiztosítást helyettesítő magánbiztosítást köt. Ez esetben a teljes ellátási csomagot a magánbiztosítás nyújtja, és a biztosított csak ezt veheti igénybe. Duplikáló/párhuzamos biztosításról akkor beszélünk, ha a biztosított a kötelező egészségbiztosítási rendszernek is tagja, de emellett (minőségi, hozzáférési, kényelmi) okokból köt olyan magánbiztosítást, amely olyan ellátásokat (is) nyújt, melyek a biztosítottnak a közfinanszírozás terhére is járnának. Ebben az esetben a biztosított két, párhuzamos biztosítással rendelkezik, és vegyesen veszi igénybe a köz- és a magán biztosítást.

A pótló és kiegészítő biztosítások fogalmi lehatárolása nem könnyű, inkább ország-csoportonkénti, mint tartalmi eltérést mutat. Egyszerűsített főszabályként ebbe a csoportba két típusú szolgáltatások/kifizetések tartoznak. Az egyik csoportba azok az ellátások tartoznak, melyeket nem tartalmaz a kötelező egészségbiztosítás, így azokat a beteg a piacról kénytelen a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásaihoz hozzávásárolni. Ilyenek a korszerűbb fogászati ellátások, a szemüveg, hallókészülékek ára, az esztétikai sebészet, bizonyos ápolási szolgáltatások, de ide, a pótló biztosításokhoz sorolják az önrész, a co-payment biztosítást is. Itt tehát a társadalombiztosítási csomag szakmai tartalmát "pótolja ki" a biztosítás. A kiegészítő biztosításokhoz egyes országokban - főleg történeti okokból - inkább a társadalombiztosítási csomaghoz vásárolt nem szakmai, hanem kényelmi szolgáltatásokat (hotel, időpont stb.) sorolják.

A kiegészítő biztosításokhoz lehet sorolni a kétszintű biztosításokat is. Itt az alap-biztosítás nem biztosít minden ellátást térítésmentesen, és az alapcsomagba nem tartozó ellátásokat, illetve a kiegészítő díjakat (co-payment) a második szintű (kiegészítő) biztosítás fizeti. Klasszikusan ilyen a francia rendszer, ahol a második szintet a kölcsönösségi alapon működő szervezetek (mutuelles), öngondoskodási egyesületek és biztosítótársaságok adják. Szlovéniában a második szint állami lába Vzajemna), és az alapbiztosítás széleskörű co-paymentjét fedezi, a profitorientált Adriatic-Slovenica, Triglav és Merkur biztosítók ezen kívül kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtanak. A lényeg: a kiegészítő/pótló biztosítások esetében ugyanazért az ellátásáért nem fizet kétszer a beteg, mert vagy olyat vesz, ami nem része a kötelező egészségbiztosítási csomagnak, vagy "hozzávásárol" többletszolgáltatást.

Magyarországon a kiegészítő biztosítás alatt a társadalombiztosítás ellátásaihoz hozzávásárolt szakmai és/vagy kényelmi szolgáltatások nyújtására kötött biztosításokat értik, így e dolgozatban én is ebben az értelemben használom a fogalmat.

A kiegészítő egészségbiztosítások feltétele


Magyarországon közel 30 éves (tartalom nélküli) szlogen a kiegészítő biztosítások fejlesztésének igénye, de a politika nem nagyon jut túl az egyágyas szoba és színes tévé ötleténél. Valós kiegészítő biztosításként a NN Vitalitás osztályára szervezett biztosítás működött Magyarországon, ahol a gyógyítás költségeit az OEP fizette, az emelt szintű hotelszolgáltatást pedig a magánbiztosítás. De itt nagyjából véget is ér a magyarországi kiegészítő egészségbiztosítások felsorolása.

A kiegészítő biztosítások létének feltétele, hogy legyen költségmegosztáson alapuló szolgáltatás-tömeg egy országban (co-payment, vagy önként választható többlet-szolgáltatás). Ennek pedig feltétele a kötelező egészségbiztosítás tartalmának lehatároló pontosítása, azaz a kiegészítő (nem duplikáló) biztosításokhoz meg kell határozni a kötelező egészségbiztosítás tartalmát.

Ahhoz, hogy tudjuk, mi van a vonal felett, szükség van vonalra, azaz annak meghatározására, hogy mi van a vonal alatt.


Régi vita, hogy meg lehet-e határozni a kötelező egészségbiztosítás tartalmát. Ha ezt egy taxatív felsorolásnak, 20 kötetes katalógusnak képzeljük el, akkor a feladat elvégezhetetlen. Ha a biztosítási csomagot egy többdimenziós térként tételezzük, akkor az egyes tengelyek pontosításával ez a tér jó biztossággal kijelölhető. Ez a módszer nem ad ki egy totális katalógust (ami benne van, jár, ami nincs, az nem), de alkalmas az életszerű problémák kezelésére (jár-e altatás az adott ellátáshoz, jár-e orvosválasztás stb.).

Taxatív felsorolás helyett tehát azt kell meghatározni, hogy az ellátásokat
  • milyen célból (pl.: gyógyító, rehabilitációs, vagy optikai tuning),
  • milyen kockázat miatt (a TB által kezelendő, vagy külső érdekű kockázat, avagy önként vállalt, extra kockázat),
  • milyen technológiákkal (a befogadott technológiák, finanszírozási protokollok szerint),
  • milyen eljárásrendben, milyen választási szabadsággal (beutalási rend, mennyiségi korlát, intézmény és kezelőorvos megválasztásának joga stb.),
  • milyen finanszírozási kondíciókkal (költségmegosztás van-e)
  • milyen hozzáférési garanciák mellett (időbeni és térbeni garanciák)

lehet igénybe venni. Az ettől való eltéréseket lehet számla szerint megfizettetni, arra lehet kiegészítő (nem helyettesítő!) biztosítást szervezni.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény jó struktúrát és felhatalmazást ad mindehhez, de a korszerű részletszabályok megalkotása az adott területeken komoly szakmai aprómunkát, másrészt politikai bátorságot igényel, hiszen a kiegészítő biztosítások létéhez ki kell mondani, hogy a kötelező egészségbiztosítás terhére nem nyújtható minden valamilyen korlátozás, szabályozás nélkül, térítésmentesen. (Mottó: a szükségletek igazságos kielégítésén munkálkodunk, az igényekkel tessenek a pénztárhoz fáradni.)


Ez a cikk folytatódik:

1. Sokat fizet a magyar zsebből
2. A magyarországi lehetőségek
3. Nagy levegőt véve - a kiegészítő biztosítások igazi esélye
 1 2 3 következo oldal  >

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Könyvelő
Senior befektetési tanácsadó
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium