Hollywoodi álmok vs. valóság: miért nem használják ezeket a látványos fegyvereket a hadseregek?

Korábban volt már szó ormótlan kéziágyúkról, prototípus-fázison soha túl nem jutó sörétes puskákról, és olyan gépkarabélyról is, amiről valószínűleg többen hallottak egyetlen videojátékos szereplés miatt, mint azon kívül. A listára bőven fel lehet még helyezni fegyvereket: mitikus magasságokba repülő szovjet csodákat, a macsóság igazi jelképének számító Minigunt, vagy olyan mordályokat, amelyek hiába néznek ki nagyon menőn, nem voltak elég praktikusak ahhoz, hogy nagy számban – vagy néha csak úgy egyáltalán – rendszeresítésre kerüljenek.

A valódi mesterlövészet kezdete, furcsa csomagolásban: a Walther WA 2000

Ha Bond-filmekről beszélünk, valószínűleg keveseknek ugrik be az 1987-es Halálos Rémületben, de Timothy Dalton James Bondjának debütje volt egy minimum furán kinéző fegyver, a WA-2000-es médiadebütje is. A nyugatnémet mesterlövészpuska később a Hitman játékszériában vált ismertté, ez lett az ikonikus 47-es ügynök egyik kedvenc orvlövész fegyvere. Igazán nagy tömegekhez valószínűleg a Call of Duty játékoknak köszönhetően jutott el, bár a második megjelenése a hidegháborúban játszódó Black Ops-ban azért is vicces, mert ekkor még csak fejlesztés alatt sem állt a puska.

A legendás Walther gyár fegyverét – a modern terrorelhárítás számos más alapvetéséhez hasonlóan – az 1972-es müncheni mészárlás hívta életre:

a nyugatnémet rendőrség ekkor jött rá, hogy egyszerűen nem rendelkezik megfelelő mesterlövész fegyverrel a terroristák hatékony kiiktatásához.

A WA 2000 éppen ezért egyáltalán nem katonai szolgálatra tervezett fegyver volt: a kompakt, bullpup elrendezésű (a tár nem az elsütőszerkezet elé, hanem mögé kerül, így rövidebb fegyvert kapunk „normál” csőhosszal) mesterlövészpuska túl érzékeny volt a szennyeződésekre ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudja látni.

Bár a ’70-es évek sztenderdjei szerint a WA 2000 valóban csúcstechnológiának számított, mindössze néhány német rendőri alakulat kezdte el használni, hiszen bár ilyen szerepkörben a koszolódás kevésbé játszott szerepet, a futurisztikus kinézetű fegyver rettentő drága volt.

A modern utcaseprő: az AA-12

Terry Crewsról mostanában valószínűleg több embernek jut eszébe az Old Spice dezodormárka, mint az akciófilmek, de aki egyszer látta az amerikai izomkolosszus alakítását az első Feláldozhatókban, jó eséllyel egy életre megjegyezte azt a jelenetet, amikor Crews karaktere kedvenc fegyverével, egy AA-12-es automata sörétes puskával végigsétál egy ellenséges fegyveresek által elözönlött folyosón, szó szerint miszlikbe lőve vagy két tucatot belőlük. Az AA-12-es emellett egy csomó videojátékban is megjelent.

Az Atchkinson gyár által fejlesztett sörétes puska egyébként a maga nemében papírforma szerint még jó fegyvernek is nevezhető, hiszen a beépített visszarúgás csökkentő technológiának hála .12-es kaliberű fegyverhez mérten már-már mesébe illően gyenge a visszarúgása. A fegyver sorsát nem is a minősége pecsételte meg.

A sörétes fegyverek már önmagukban eléggé specializált eszközök, a sorozatlövésre is alkalmas változataik pedig mind ugyanazzal a problémával küzdenek:

egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy egy katona másodlagos fegyverként a hátára kapja őket,

épeszű ember pedig biztos nem cserélné le a kis és közepes távon is hatékony gépkarabélyát egy meglehetősen alacsony lőtávval bíró fegyverért. Az AA-12 mindemellett rendőrségi használatra totálisan alkalmatlan, a civil piacok döntő részén pedig egyenesen illegális. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan hány darab készült a fegyverből (tíz biztosan, ezeket az amerikai tengerészgyalogság tesztelte), de igazi tömeggyártásig nem jutottak el. Annyi mindenesetre felírható a fegyver számlájára, hogy alapot szolgáltatott az automata sörétes fegyverek között sikeresnek tekinthető dél-koreai USAS-12-eshez.

A tűzerő igazi csúcsa: az M134 „Minigun”

A tömegmédiában „Minigun” néven ismert fegyvert valószínűleg keveseknek kell bemutatni: A Predator és Terminator filmek ikonikus forgócsövű gépágyúja nagyjából a macsóság csúcsát jelenti, különösen olyan apró termetűnek nem nevezhető színészek kezében, mint Arnold Schwarzenegger, vagy Dwayne Johnson. Míg az eddig felsorolt két fegyver legalább nagyjából úgy van bemutatva a médiában, ahogy egyébként működik, szegény Minigunnak erre esélye sincsen, több okból sem.

A filmekben megjelenő verziók általában stúdiós kellékek, nem a több százezer dolláros valódi fegyverek. Az igazi M134 egy kifejezetten járművekre tervezett forgó csövű géppuska, leggyakrabban helikopterekre, ritkábban páncélozott járművekre szerelve látjuk őket. A kicsinek semmiképp sem számító fegyver egyébként azért ’mini’, mert a modern forgócsöves fegyverek közül még ez számít a legkisebbnek, ráadásul szigorúan véve a „Minigun” jelzést csak a fegyver korai, General Electrics által gyártott verziói kapták meg, a többi hasonló fegyverre csak ráragadt.

Nézzük röviden, hogy egy gyalogos katona miért nem használná soha a Minigunt:

egyfelől üresen majdnem negyven kiló, másfelől beállítástól függően egy perc alatt megeszik hatezer 7,62-es NATO-kaliberű lőszert, ja és kell egy akkumulátor, ami meghajtja.

Ha számolunk egy gyorsat, akkor az jön ki, hogy egy percnyi lövöldözés esetében a fegyver lőszerrel, kocsiakksival minimum 150 kilót nyom, ezzel a plusz tömeggel pedig még egy Szikla méretű ember sem fog nemhogy a harctéren rohangálni, de egy utcán végig sétálni sem, arról pedig nem is beszélve, hogy ezzel a tűzgyorsasággal simán felborítana bárkit, aki megpróbálja állványzat nélkül elsütni.

Posztapokaliptikus ikonok: bármelyik orosz gépkarabély, ami nem AK

Az ezredforduló óta a posztapokaliptikus videojátékok rettentő népszerűek lettek, a sötét, kilátástalan hangulathoz pedig nagyon jól tudnak passzolni a szovjet-stílusú panelházak. Ha az építészet szovjet, igazából a fegyverek is lehetnek azok, de valljuk be: rettentő unalmas lenne folyamatosan Kalasnyikovokkal lövöldözni. Vélhetően éppen ezért jelennek meg más, szovjet-orosz katonai megrendelésre készült fegyverek ezekben a játékokban, pedig a valóságban egyáltalán nem túl gyakori fegyverek.

Az ilyen eszközök közül leginkább valószínűleg a VSZSZ Vintorez mesterlövészfegyver és annak gépkarabély verziója, az ASZ-VAL emelkedik ki, elég gyakran összemosva a kettőt (bár nagyjából két alkatrész cseréjével, nettó öt perc munkával lehet átalakítani őket egymássá). A két fegyver egyébként a volt szovjet tagállamokban napjainkban is használatban van (illetve az indiai haditengerészet különleges alakulatainál és Kubában), de

mivel nagyon speciális, hangtompított, kis kaliberű lőszerrel tüzelő fegyverről van szó, szinte kizárólag elit alakulatok kezében tűnnek fel.

A Vintorez és a VAL kaliberével működő OC-14 „Groza” szintén népszerű szovjet szuperfegyver videojátékos körökben (függetlenül attól, hogy ez már a Szovjetunió bukása után lett kifejlesztve), de a „megfordított” AKSZ-74u-ra hajazó, kifejezetten közelharcra összerakott fegyver az elérhető beszámolók szerint finoman szólva is rosszul sikerült, még az orosz különleges alakulatok körében sem éppen népszerű, ráadásul az orosz kézifegyverek többségével ellentétben nem is túl megbízható.

Ha igazán elitnek akarja egy videojáték bemutatni az orosz katonákat, akkor pedig ott van az AN-94 „Abakán”. Az első pillantásra Kalasynikovra hajazó, de jobban megnézve furán „eltolt” elrendezésű gépkarabélyt eredetileg az AK-74-esek lecserélésére tervezték, igazi különlegessége abban rejlik, hogy kapott egy olyan két lövéses sorozat funkciót, ahol a lövedékek olyan gyorsan repülnek ki a csőből, hogy a fegyver visszarúgását a katona csak a második lövés után érzi.

Az Abakán megbízható, pontos, bár kényelmetlen fegyver volt, a gondot igazából az okozta, hogy kb hat AK-74-est lehetett legyártani az árából, ráadásul a globális szinten is bonyolult szerkezete miatt karbantartani sem éppen könnyű, így csak a különleges alakulatok, illetve a belügy emberei használják, ők is csak korlátozott számban.

Címlapkép: a Terminator második részében, és az első Predator-filmben feltűnő "Minigun" igazából csak egy stúdiós kellék volt. A cső forgatását úgy oldották meg, hogy a színészek ruhája alatt elvezettek egy kábelt egy akkumulátorhoz. A címlapkép forrása: CBS via Getty Images