Meglepő tervvel ámítja a világot Elon Musk, a fizika törvényei azonban közbeszólhatnak

Musk szerint az űrben van a legtöbb értelme az adatközpontoknak

Elon Musk gyakran borzolja a kedélyeket igen ambíciózus terveivel. Január végén a dollármilliárdos bejelentette, hogy egy szervezetbe rendezné a mesterséges intelligenciával foglalkozó xAI és a világ jelenlegi egyik legfontosabb űrvállalatának számító SpaceX cégeit. A bejelentést követően nem sokkal előállt azzal a nagyszabású tervvel is, miszerint a két iparágban tevékenykedő vállalatot egy közös projektben kapcsolná össze:

az elkövetkező években AI-modellek tanítására és üzemeltetésére használható adatközpontokat hozna létre a Föld körüli keringési pályákon.

Musk mindezt nem is akármilyen léptékben valósítaná meg, a január 30-án benyújtott hivatalos kérvényben ugyanis 1 millió orbitális adatközpontból álló rendszer kiépítésére kértek engedélyt az amerikai Szövetségi Távközlési Bizottságtól (FCC). A flotta elemei 500-2000 kilométeres magasságban keringenének napszinkron pályán, amelynek köszönhetően az eszközök kiszámíthatóbb, jobban tervezhető módon lennének képesek felhasználni a Nap energiáját.

Hasonló tervekről már korábban más, mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatok is támogatóan nyilatkoztak. A Google például tavaly jelentette be a Project Suncatchert, amelynek keretében azt vizsgálják, hogy lenne képes a vállalat skálázható módon az űrbe telepíteni az adatközpontokat. Sundar Pichai, a Google vezetője egy podcastban elmondta, hogy az ötlet elsőre őrültségnek tűnhet, azonban jobban megvizsgálva, hosszú távon értelmet nyer a koncepció. A vezető óvatosan úgy fogalmazott, hogy remélhetőleg 2027-re lesz „valahol a világűrben” egy Google AI-chip.

Az Elon Muskkal évek óta jelentősen szemben álló Sam Altman, az OpenAI vezetője szintén „lelkesedik” az adatközpontok világűrbe költöztetéséért és az Axiosnak nyilatkozó források szerint hajlandóak lennének milliárdokat befektetni a területen.

Ezek alapján a SpaceX vezérének ötlete nem teljesen egyedülálló. Azonban a tervek léptékét, a néhány éves időintervallumot és az egymilliós nagyságrendet tekintve erősen kérdéses annak megvalósíthatósága.

A legfontosabb kérdés: miért éppen a Föld köré?

Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk, miért is érné meg adatközpontokat óriási rakéták segítségével kilőni a világűrbe, először meg kell érteni, miért is merült fel a gondolat több AI-fejlesztőnél is. A kulcsszó e téren nem meglepő módon: az energia.

A számítógépes chipeket működtető adatközpontok már a múlt század második felétől, az internet elterjedésétől kezdve nagy számban léteztek, a mesterséges intelligencia berobbanásával, és az ehhez szükséges, nagy teljesítményű hardverek elterjedésével még fontosabb stratégiai infrastruktúrává váltak.

Ennek oka az, hogy a mára akár már több ezer milliárd paraméteres LLM-ek tanításához, a chatbotok folyamatosan növekvő felhasználói bázisa miatt pedig ezek fenntartásához is kiugróan nagy számítási kapacitásra van szükség.

A számítógépes chipek üzemeltetéséhez, és hűtéséhez persze rendkívül nagy mennyiségű villamos energiára is szükség van, amely

napjainkban az egyik legnagyobb korlátját jelenti az adatközpontok építésének.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) Energy and AI jelentése szerint a Föld adatközpontjainak energiafogyasztása az internet globális elterjedése, valamint 2017-től kezdve a közösségi média és az AI felívelése miatt meredek emelkedésnek indult. 2020-tól kezdve évi 12%-kal nő az adatközpontok energiafelhasználása világszerte.

Az előrejelzések szerint az AI térnyerésével párhuzamosan a következő években az adatközpontok energiaigénye is tovább növekszik majd.

Az IEA becslései szerint 2030-ig megduplázódik a központok áramfogyasztása, elérve a 945 TWh-t,

ezzel pedig a globális áramfelhasználás közel 3%-át fogják kitenni. Az IEA a mesterséges intelligenciát „e növekedés legfontosabb hajtóerejeként” írja le.

A növekvő áramigény nehezen lenne fedezhető kizárólag zöld energiaforrásokból, ami miatt a legnagyobb technológiai vállalatok, többek között a Microsoft és az Amazon is egyre inkább a nukleáris források felé fordul, előbbi vállalat pedig már a jelenleg még kísérleti stádiumban lévő fúziós energiatermelés felé is kacsintgatni kezdett.

Elon Musk érvelése szerint azonban, a még erősebb AI-rendszerek kiépítése a földi energiatermelési lehetőségekkel egyszerűen nem fenntartható a jövőben. A megoldást pedig az űrben keresné a problémára.

Fő érve a keringési pályákra helyezett adatközpontok mellett, hogy azokkal

az űr legkézenfekvőbb energiaforrását lehetne rendkívül hatékonyan igénybe venni, a Napból származó napenergia formájában.

Musk elmondása szerint, mivel az űrben nem érvényesül az évszakok, valamint felhők hatása, bizonyos pályákon pedig a bolygó takarásával sem kell számolni, egy napelem körülbelül ötször több energiát képes ott termelni, mint a Föld felszínén, amelynek köszönhetően „2-3 éven belül” az AI-hoz szükséges számítási kapacitás létesítésének „legolcsóbb módja” az űrben lesz.

Musk egyenesen úgy fogalmaz az FCC-nek benyújtott beadványában, hogy az adatközpont-flottával az emberiség Kardasov 2-es típusú civilizációvá válna. A szovjet csillagászról, Nyikolaj Kardasovról elnevezett skála az egyes civilizációkat három kategóriába sorolja be a technológiai fejlettségük alapján, amelyeket egy egyenlet segítségével lehet meghatározni. Az egyes kategóriába tartozók saját bolygójuk, a kettesbe tartozók saját csillaguk, a hármasba tartozók pedig egyenesen a galaxisuk erőforrásait használják ki. E skálán egyes kutatók szerint jelenleg az emberiség 0,7-es szint környékén áll.

Egy másik, az adatközpontok űrbe költöztetése mellett szóló előny, amelyet a SpaceX kiemel, a csúcsra járatott AI-chipek hűtése. A Földön található adatközpontok esetén az energiafelvétel, illetve a létesítmények fenntartásához szükséges eszközök jelentős részét teszik ki a hűtőberendezések. Logikusnak tűnhet tehát, hogy az alapvetően hűvös világűr sokkal jobb hely lenne ezeknek az eszközöknek. Musk egyes utalásai szerint a hűtés lényegében „ingyen” lenne az űrben.

ELON MUSK PREDICTS SPACE WILL BE THE CHEAPEST PLACE TO RUN AI INFERENCE“I think the case is a no-brainer for building solar-powered AI data centers in space”In space, you get unlimited solar power with panels facing the sunIn the shadow, it’s freezing cold - just 3 Kelvin -… pic.twitter.com/FxrMY0CUh4 https://t.co/FxrMY0CUh4

— X Freeze (@XFreeze) February 22, 2026

A realitásokat megvizsgálva azonban gyorsan egyértelművé válik, hogy az adatközpontok űrbe költöztetése közel sem olyan egyszerű, ahogy azt a milliárdos elmondja.

A szóban forgó 2-3 éves időtáv több jelentős buktató tudatában nem tűnik megvalósíthatónak.

Több tényező is derékba törheti Musk jól hangzó tervét

Ahogy már említettük, az űrben keringő adatközpontokkal kapcsolatos tervek nem újkeletűek, számos tanulmány és vállalatok, vagy épp űrügynökségek által készített vizsgálat készült a témában. Ezen anyagok alapján azonnal világossá válik, hogy komoly nehézségek léphetnek fel a projekttel kapcsolatban, amelyek jócskán megbonyolítják a kivitelezést és közel sem lesz annyira egyszerű egy ilyesfajta rendszer kiépítése, mint ahogy azt Musk hangoztatja.

• Hűtés – az űr hideg, de a vákuum nem vezeti a hőt

A világűrre gondolva mindenkinek egy dermesztően hideg hely jut eszébe, így első gondolatra hibátlan logikának tűnhet oda elhelyezni az egyébként rengeteg hőt termelő létesítményeket. Minél hidegebb helyen vannak ugyanis az adatközpontok, annál egyszerűbben, mindössze az őket körülvevő környezet levegője által lehűthetőek lehetnek. A fizika azonban ezen a ponton erősen közbeszól, ugyanis

a világűrben vákuum-körülmények uralkodnak, tehát nincsen levegő, ami elvezetheti a hőt.

A természetes hőelvezetés (konvenció) hiányában a rendszerek hűtése a Föld körüli keringési pályákon nem működhet passzív módon. Aktívan, külön erre a célra létrehozott hűtőberendezésekre van szükség ahhoz, hogy a chipek által leadott hőt elvezessék.

Az űrbéli hőcserélés problémájára már születtek mérnöki megoldások, így nem tekinthető olyan tényezőnek, amely ellehetetlenítené az űrbéli adatközpontokat. Ugyanakkor, az elemzések szerint mindenképpen olyan sarkalatos pontját képezi a projektnek, amelyre nagy energiát kell fordítani a jövőben és semmiképp sem olyan egyszerű, ahogy azt többen is sugallják.

A már létező megoldásokban, az űreszközök által keletkező hőt a legtöbb esetben nagy hűtőberendezéseken (radiátorokon) keresztül, infravörös energia formájában bocsátják ki az űrbe. Az űr gyakorlatilag végtelen hűtőfelületet kínál, de a hő leadásának sebességét a radiátor teljesítménye, az űrhajó geometriája és a tájolási korlátozások korlátozzák. Ez a módszer pedig jelentősen megnövelheti az eszközök méretét, és súlyát és ezáltal a költségeket is, amivel elérkezünk az űrbéli adatközpontokkal kapcsolatos következő problémakörhöz.

• Felbocsátási költségek – minél nagyobb a súly, annál kevésbé éri meg

Ahhoz, hogy űreszközöket állítsunk Föld körüli pályára, egy alapvető fizikai korlátot kell legyőzni minden esetben: a bolygó gravitációs erejét. Értelemszerűen, nem mindegy, hogy mekkora súlyt kell a rakétáknak cipelniük. Ugyan az emberiség már több mint 60 éve küld különféle műholdakat és egyéb szállítmányokat különféle keringési pályákra, és a világűrbe való kijutás, a rakéták fejlődésének köszönhetően egyre könnyebb lesz, egy kilogrammos egységekre lebontva az űripar még mindig rendkívül drága műfajnak számít.

A SpaceX az űrvállalatok közül egészen előnyös helyzetben van, ugyanis a legelterjedtebb kereskedelmi űrrakétáknak számító Falcon 9 és Falcon Heavy minden vetélytársát veri a rakomány egységnyi súlyára lebontott költségek tekintetében. Utóbbi, kifejezetten teherszállításra tervezett rakéta, alacsony Föld körüli pályára nagyjából kilogrammonként átlagosan 1400 dollárért képes szállítani, azonban ezt a pályától kezdve sok tényező befolyásolhatja.

Ez ugyan a versenytársakhoz képest igen olcsónak számít, egy fenntartható adatközpont flottához lényegesen olcsóbb indításra van szükség. Több elemzés szerint is kulcsfontosságú mérföldkő a 200 dolláros szint átlépése lenne, amely a teljes űriparban jelentős hatékonyságnövekedést jelentene. A SpaceX egy másik kulcsfontosságú projektje, a teljes egészében újrafelhasználható Starship rakétarendszer épp ezt hivatott elérni. A gyártó ígéretei szerint a jelenleg tesztelési fázisban lévő rakéta a jövőben 100-200 dollár/kilogrammos áron lesz majd képes terhet szállítani a Föld körüli pályákra.

Az áramköltségek szintén fontos tényezőnek számítanak a hasonló projektekben.

Közel sem magától értetődő, hogy a sok komplikáció dacára megéri-e kizárólag a rendelkezésre álló napenergia miatt a Föld köré költöztetni az adatközpontokat.

A Google kutatói által készített tavalyi tanulmány szerint, ha a felbocsátás kilogrammonkénti ára tartósan 200 dollárra csökkenne, akkor a pályára juttatott energia-infrastruktúra költsége — a műholdak élettartamára elosztva — már megközelíthetné a földi adatközpontok villamosenergia-költségét kilowattonkénti éves alapon. Ezzel ugyan még mindig nem lehetne automatikusan olcsónak titulálni az efféle rendszereket, mindössze, a felbocsátás nem jelentene onnantól már leküzdhetetlen akadályt. Ennek eléréséhez a tanulmány szerint azonban mindenképpen a már említett újgenerációs, újrahasználható hordozórakétákra lenne szükség, amelyek jelenleg a nagyobb űrvállalatoknál tesztfázisban vannak, és a bevezetésük után is több indítást követően lesznek igazán költséghatékonyak.

• Sugárzás és karbantarthatóság – az űrben minden nehezebb

Hiába hangzik el gyakran Elon Musk részéről, hogy az űr egyenesen a legjobb hely adatközpontok létesítésére, a Földet elhagyva a távolság és a körülmények miatt olyan problémák adódnak, amelyek vagy egyáltalán nem állnak fenn a bolygófelszínen elhelyezett központok esetén, vagy jóval egyszerűbben orvosolhatóak.

Az egyik ilyen tényező a kozmikus sugárzás, amely a Földet elhagyva igen nagy mértékben bombázná az adatközpontok alkatrészeit.

Az ezekben a központokban használt, kifejezetten AI-tréningre tervezett chipek egyáltalán nem ilyen körülményekre készültek. A már idézett Google tanulmány szerint az eszközök alacsony Föld körüli napszinkron pályán évi mintegy 150 rad(SI) sugárterhelést kapnának, amely nagyságrendekkel meghaladja a földi háttérsugárzást. Ez egyrészről az elektromágneses töltés felhalmozódásához, ezáltal pedig a készülékek fokozatos károsodásához vezetne. Másrészről a keringési pályákon előfordulhatnak egyszeri, kiugró sugárzási értéket produkáló események, amelyek rendszerhibát vagy akár komolyabb működési zavart is kiválthatnak. E probléma megfelelő tervezéssel és árnyékolással elvileg orvosolható lehet, viszont ez szintén plusz súlyt jelentene, ami, ahogy már említettük korábban is, akár a teljes projekt gazdaságosságának rovására is mehet.

Az AI-chipek azonban nem csak a sugárzás miatt mehetnek tönkre, az adatközpontok rendszeres karbantartást igényelnek, amely értelemszerűen a világűrben nem olyan egyszerű feladat. A műholdakat a legtöbb esetben úgy tervezik meg, hogy a szolgálati idejük alatt képesek legyen a megbízható működésre, minden beavatkozás nélkül. Ezzel szemben a földi adatközpontok esetén a rendszeres szervizelés, illetve alkatrészek cseréje része a működésnek. A keringési pályákon történő szervizelés (akár robotikus elemek segítségével) jelenleg abszolút gyermekcipőben járó terület, így ez a közeljövőben nem fog bevett gyakorlattá válni sem az űrbéli adatközpontok, sem más eszközök esetén. Sőt, a NASA egyik ilyen projektjét 2024-ben halasztották el a magas költségekre hivatkozva.

Nem lesznek egyhamar adatközpontok a világűrben – de az ötletet már a kutatók is komolyan vizsgálják

Mindent egybevetve, Musk elképzelése semmiképp sem néhány éves, hanem inkább több évtizedes időtávon értelmezhető. Hiába tűnik logikus gondolatnak Föld körüli pályán kihasználni a Nap kínálta hatalmas mennyiségű energiát, a projekt elé a jelenlegi technológiai fejlettség mellett a világűr fizikai tulajdonságai is több jelentős akadályt gördít.

Ugyanakkor, az űrbéli adattárolás és feldolgozás a nagyvállalatokon túl a kutatókat is foglalkoztatja és egyes tanulmányok szerint, megfelelő időtávon van realitása az ilyesfajta terveknek. Az Európai Űrügynökség (ESA) 2024-ben indított egy kutatási projektet, azzal a céllal, hogy feltérképezzék annak lehetőségét, hogy a világűrben gyűjtött adatokat egyből a keringési pályákon dolgozzák fel és tárolják.

Az ESA szakemberei szerint egy ilyesfajta rendszer nagyjából 10-20 éven belül valósulhat meg a gyakorlatban is.

Egy a Nature Electronics folyóiratban tavaly megjelent tanulmány szintén ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Ahogy egyre több műhold kering a bolygó körül, egyre nő az űrben gyűjtött adat mennyisége is, a földi adatközpontok karbonlábnyomával egyetemben. Épp ezért, a szerzők szerint logikus lépés annak a vizsgálata, hogy a rengeteg adatot nem visszaküldve a Földre, hanem „helyben” dolgozzák fel. Ugyanakkor, a kutatók szerint ehhez sugárzásálló, nagy teljesítményű, kifejezetten űrbeli használatra alkalmas szerverek fejlesztésére lenne szükség, amely inkább egy hosszú távú kutatási irányt jelöl ki.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images