A brüsszeli Magyar Ház titkai: 200 éves palotából diplomáciai csomópont

A korábbi belga pénzügyminisztérium épülete Brüsszel központi régiójában, a diplomáciai negyedben helyezkedik el. Nem is került szóba másik ingatlan, amikor a brüsszeli Magyar Ház leendő helyszínéről volt szó? Hogyan indult a projekt?

Amikor 2021-ben a magyar állam megvette ezt a több mint 200 éves ingatlant egy magán-ingatlankezelőtől, azzal egy régi elképzelés valósult meg. A Brüsszeli Magyar Nagykövetség vezetésével, rengeteg ingatlan megvizsgálása után született a döntés, hogy az ingatlanok legfontosabb paramétere, a kiemelkedő lokáció a legfontosabb szempont itt is. Nincs ennél központibb elhelyezkedésű épület Brüsszelben, olyan, mintha Budapesten a Karmelita kolostorral szemben, a Dísz téren lenne, sőt még jobb, hiszen itt a teljes belváros és az EU negyed is sétatávolságra van.

A feladat felelőse, vagyis a Külügyminisztérium és a Miniszterelnökség a felújítás megvalósítására egy olyan szakmai vezetőt keresett, aki jártas a kulturális beruházásokban és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, melynek során több jelölt meghallgatását követően engem választottak. Ez a szerep bőven túlmutatott a klasszikus projektmenedzseri teendőkön, az elejétől rengeteg volt a koordinációs feladat,

hiszen akkor még nem volt kész a projekt, meg is kellett azt alkotni.

Annak ellenére, hogy nem egy új beruházásról, hanem átépítésről volt szó, egy tervpályázattal kezdtük, ahogyan a Liget Budapest Projekt-beruházásoknál is. Olyan tervezőkkel indítottuk ezt el, akik nem riadnak meg a külföldi környezettől és megfelelő tapasztalattal, referenciákkal rendelkeznek. Összesen három fantasztikus pályaművet kaptunk. Mielőtt javaslatot tettem volna arra, hogy melyiket válasszuk, egyeztettem a belga hatóságokkal is, hogy semmiképp ne menjünk olyan irányba, amit aztán nem tudunk megvalósítani. Kiderült, hogy nagyjából egyeznek az elképzelések és ők is azt tartották a legjobbnak, amit a mi csapatunk. Kis módosításokkal bizonyos elemeket át is vettünk más verziókból és már úgy tettem javaslatot ennek az elfogadására, hogy tudtam, hogy ezekre – ha nem is egyszerűen – de építési engedélyt tudunk szerezni. 

A projektet a magyarországitól eltérő és bonyolultabb szabályozási környezetben kellett végig vinni. Milyen kihívásokkal szembesültek a megvalósítás során?

Először is több a résztvevő, az eljárási idők hosszabbak, sokkal több lépcső van. Vannak olyan kvázi szakhatósági állásfoglalások, amelyek meg is állíthatják az engedélyezési eljárást, akár újrakezdést, vagy meghiúsulást eredményezhetnek. A magyarországi 30-60 napos építési engedélyezéshez képest itt 160 nap a minimum, amire az ütemtervünk alapján jóval kevesebb idő állt rendelkezésre.

A folyamatban Kovács Tamás Iván brüsszeli magyar nagykövet végig támogatott minket. A segítségével az összes hatósághoz be tudtunk menni konzultálni, akik meg is voltak lepődve, hiszen már az első alkalommal belsőépítészeti látványterveket vittünk több változatban, majd a helyszínen is bemutattuk, hogy mit szeretnénk csinálni. Azt is egyeztettük a hatósággal, hogy mik azok a részek, amiket engedély nélkül el lehet kezdeni, majd azokat el is kezdtük, hogy célba érjünk. Ezeknek a lépéseknek köszönhetően a 160 napos sztenderd időt 135 napra tudtuk csökkenteni. Ebben nem csak a 3h Építésziroda kitűnő tervei, hanem a belga adaptáló tervező, az ASSAR felkészült szakemberei is kulcsszerepet játszottak.

Önmagában már a feladat nem volt klasszikus, hagyományos eszköztárral nem lett volna megvalósítható. Egyszerre zajlott a tervezés és mondjuk úgy, hogy a tartalomfejlesztés is, külön előkészítési idő pedig nem állt rendelkezésünkre. 

Tulajdonképpen egy szimultán sakkjátszma volt, ahol egy időben kellett építéstechnológiai, szakhatósági engedélyezési és a házba bekerülő nagyon értékes kulturális kérdésekről, tartalomról gondolkodni. Ez egy egészen más terep, mint amit megszoktunk. Magyarországon is nagyon nagy siker lett volna ennyi idő alatt ezt a projektet megvalósítani, de abban a környezetben még inkább. 

Az épület a királyi park mellett, a legjelentősebb nagykövetségek, minisztériumok környezetében helyezkedik el, tehát egy olyan terület, ahol minden változásnak jelentősége van. Az átépítés során mi volt az építészeti koncepció?

Az volt a koncepciónk, hogy minden építészeti értéket, amit ez a 200 éves palota képvisel, megőrizzük, és csak kiegészítsük ezt a legmagasabb minőségű kulturális és művészeti tartalmakkal. Úgy próbáltuk meg érezhetően magyar helyszínné tenni, hogy valóban csak hozzáadott minőségi elemekkel dolgoztunk. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy például volt már egy sokkal korábbi szakaszban megsemmisült belső enteriőr, amiben a gipszstukkók részben vagy egészben megvoltak, de a falon lévő dekorációk, textiltapéták, vagy a lábazatok hiányoztak. Ezeket a felületeket úgy használtuk fel, hogy stílusegységbe integráljuk a magyar vonatkozású elemeket.

Olyan építési technológiát kellett alkalmazni, ami egyrészt megvalósítható sebészeti eszközökkel, másrészt nagyon rövid határidővel.

Az épületbe gyakorlatilag egy olyan új szerkezetet kellett betennünk kvázi száraz építészettel, olyan födém és tető rétegrendeket, amik nem visznek vizet az épületben, gyorsan szerelhetők, és kijavítják a korábbi épülethibákat. Ugyanis 200 éve nem gondoltak arra, hogy az épület mellett majd metró megy, aminek a rezgéseit átveszi a ház. A homlokzat teljes egészében megmaradt, viszont voltak olyan födém és falszakaszok, amiket korábban ugyan már cseréltek, de újra kellett cserélni. Olyan részek is akadtak, amiket szerkezeti okból tulajdonképpen ki kellett műteni az épületből, és újakat berakni, anélkül, hogy sérüljön az eredeti műemléki érték. 

Amennyire lehet, a gépészetben próbáltunk korszerűbb megoldásokat használni, például egy olyan hibrid rendszert építettünk a házba, ami optimalizálja az energiaköltségeket. A nagy terület és teljesítmény miatt megmaradt egy alapvető szolgáltatást biztosító gázkazán, de ezen felül hőszivattyús rendszer működik, illetve van egy nagyon fejlett épületautomatika rendszer is, ami attól függően vált a két rendszer működése között, hogy éppen melyiket olcsóbb üzemeltetni.

Milyen eseményeknek ad helyszínt az épület, és az uniós magyar elnökséget követően hogyan változhat majd a szerepe, kihasználtsága?

Elindult egy olyan tendencia, hogy legyenek olyan helyszínek a világban, ahol az adott ország részéről mindennapos a jelenlét. Ennek a jelenlétnek nem kell a politikai vagy gazdasági eseményekre korlátozódnia,

a brüsszeli Magyar Házban a kulturális programoknak is helye van és minden olyan eseménynek, ahol Magyarország meg tudja magát mutatni.

Nem biztos, hogy később fenn tud maradni a programok sűrűsége, de az elnökség december végéig tartó időszaka alatt közel 100 rendezvénynek ad otthont a ház, emellett pedig van egy “Showroom of Hungary” szerepe is. Minden szobában órákat lehet beszélni akár a politikáról, akár a történelemről, vagy a magyar tudományról, sportról és kultúráról, mivel az adott helyiségekben olyan a dizájn, úgy vannak elhelyezve a tárgyak és a könyvek, amelyek szinte akármilyen beszélgetéshez kiindulópont adnak. 

Minden szobának van egy elnevezése, amelyre annak hangulata és berendezése is asszociál. Az Andrássy-szalon esetében, ami korábban a belga pénzügyminiszter szobája volt, a színeket a magyar képfestő hagyományokra építve választottuk ki, az eredeti dekorációt, stukkókat megtartva. A Neumann szalont a tudománynak dedikáltunk, ahol a tárgyak és a dekoráció szintén a magyar tudományra utal, a tapéta itt például mRNS mintázatú. A Bartók terem dekorációja szintén különlegesnek számít, a 3D-s tapéta digitális kotta motívumokat ábrázol. A Gundel szalonban a magyar gasztronómia mellett a leghíresebb magyar kerámia, a Herendi Porcelán is megjelenik, míg a Márai-szalonba az Országos Széchenyi Könyvtár készített egy egészen kivételes, máshol nem található Európai Magyar Könyvtárat.

Ebben az unió összes nyelvén található magyar irodalom, valamint a legjelentősebb hazai sport, művészeti és tudományos teljesítmények angol nyelvű irodalma is.

Nagy öröm és megtiszteltetés volt a könyvtár fantasztikus munkatársaival együtt dolgozni, ahogy az Iparművészeti Múzeummal is, ahol Horváth Judit vezetésével különböző, ezekhez a szalonokhoz kapcsolódó tárgyakat helyeztek el az épületben. Így lett ez minden elemében nagyon magas minőségű kulturális üzeneteket hordozó épület. 

A munkájában központi szerepet játszik a kulturális értékek és a modern technológiák összehangolása. Egy olyan projektben, mint a Magyar Állami Operaház épületének felújítása, ezt hogyan lehetett megvalósítani?

Volt egy nagyon határozott megrendelői igény Ókovács Szilveszter részéről és egy nagyon karakteres tervezői elképzelés Zoboki Gábor építész oldalról, amelyek csak részben találkoztak, ezt kellett tulajdonképpen a megvalósíthatóság ösvényére terelni. Ezen a beruházáson is egy határozott irányt kellett végig vinnem, hogy tényleg célba érjünk, egymás mellellett valósuljanak meg a különböző elképzelések, ne pedig egymás ellen. 

Menet közben voltak nehezebb időszakok és komoly vitáink is. Az építész természetesen inkább dizájnfókusszal dolgozik, a megrendelőnek pedig a használhatóság a legfontosabb, ami teljesen természetes. Ókovács Szilveszter számára a játszási körülmények, az ott dolgozók szempontjai voltak az elsődlegesek, Zoboki Gábornak meg az épület megjelenése és történeti hitelessége.

Viszont egyetlen modern színpadtechnikai elemet, lámpát, vagy hangszórót sem lehet úgy felszerelni, hogy az ne sértse valamelyik érdeket.

Ha úgy rakjuk fel a lámpát, hogy könnyen használható legyen, az lehet, hogy csúnya lesz, de ha úgy, hogy ne is látszódjon, akkor nem fog működni. Ilyen típusú kérdéseket is közös nevezőre kellett hozni, de a látogatószám meghatározása és a digitális eszközök használatának mértéke szintén központi kérdés volt az egyeztetések alatt.

Ezek szerint sikerült elkerülni a fájdalmas kompromisszumokat?

Mindig azt a hozzáállást képviselem, hogy aki szerint egy megoldás van, az téved. Az Operaház kapcsán is mindig úgy ültünk le egymással beszélgetni, hogy bizonyos szempontokat el kell fogadnia a feleknek. Tehát az építész fogadja el, hogy itt élő emberek fognak játszani, táncolni, dolgozni és a nézőtéren ülni, ezért nem lehet az épületet műtárgyként kezelni. A főigazgatónak pedig azt kellett elfogadnia, hogy az Operaház Magyarországnak egy felbecsülhetetlen értékű műtárgya, amiben a felújítás során meghatározott szempontoknak is érvényesülniük kell. Ez a két szempontrendszer párhuzamosan létezik, azt kellett elérnünk, hogy legyenek változatok a problémák megoldására, és úgy tudjunk választani, hogy az eltérő szempontok a lehető legkevesebbet sérüljenek. 

A nézőtér kialakítása egy olyan feladat volt, ahol szintén konszenzusra kellett jutni, hiszen van egy nézőszám-maximalizálás, aminek vannak az esztétikai és biztonsági feltételei. Minden hely millió forintokat ér, önmagában a székek elhelyezésének és számának kialakítása is egy nagy csata volt. A nézőtéri szinten elhelyezett, nem hangosítási színpadtechnikai eszközökről is elég sok ideig tanácskoztunk, hiszen azok mind olyan elemek, aminek egyik oldalról egyáltalán nem szabadna látszódnia, de a másik oldalról meg muszáj valamennyire látszódnia ahhoz, hogy a színpadot rendesen meg lehessen világítani.

Ezeket az álláspontokat végül sikerült közelíteni egymáshoz, és a végeredmény nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően jó lett.

A teljes színpadtechnika vadonatúj, sokkal több emelő- és húzóberendezés, forgószínpad van benne, mint korábban, illetve azok digitális működtetése is teljesen megújult. Gyakorlatilag nincs olyan, amit a ma ismert operavilágban itt ne lehetne megvalósítani. Szeretném itt is megköszönni Szilveszternek és Gábornak, hogy velük dolgozhattam, remélem az idő már megszépítette a nehéz napokat!

A Városliget Zrt. műszaki vezérigazgató helyetteseként a Liget Budapest Projektben is részt vett. Hogyan látja, mi a kulcsa, hogy az ilyen nagy méretű beruházások sikeresek legyenek?

Mind a három projektnél azt tartom legfontosabbnak, hogy ezek olyan feladatok, ahol nem lehet elkerülni, hogy megismerjük és lehetőség szerint akár meg is haladjuk a világ élvonalát, mindenhol szántunk időt legjobb gyakorlatok tanulmányozására, átvételére, ritkán fordultunk a „Spanyolviasz tanszékhez”. A Liget esetében például óriási kihívást jelentett az építészeti örökség megőrzése, kiemelkedő kortárs elemekkel való gazdagítása, minőségi, élhető, fenntartható és élvezhető park kialakítása, melyhez rengeteg korszerű zöld technológiát használunk (Breeam minősítés, a zéró emissziós zóna kialakítása stb.). Hatalmas kihívás, egyben óriási öröm is ilyen minőségi elvárásoknak eleget tenni. 

Az Év Projektmenedzsere díj is egy nagyon jó visszajelzés, hogy még nem rozsdásodtam teljesen, a terepen is helytállok, és nem veszítettem el azt a képességemet, hogy közvetlenül is tudok irányítani, nem csak kitűnő kollégáim által. Szerintem jó példa az a folyamat, amin én is végig megyek, hogy mindig érdemes olyan kihívásokat keresni, amik előre visznek, másrészt pedig érdemes azokat a minőségi célokat személyes célokká is tenni, amelyek egy-egy ilyen projektet kiemelnek a többi közül.

Címlapkép: Palkó György

A cikk megjelenését a Liget Budapest támogatta.