Sikeresebbek leszünk az olimpián, ha több pénzt és energiát áldozunk a sportra? Itt a válasz

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Az olimpiai érmek iránti megnövekedett kereslet eredményeként a piacon is megjelent a "siker ára". Míg az olimpiai játékok piacának keresleti oldala rugalmas, addig a kínálati oldal teljesen rugalmatlan, mivel a megszerezhető érmek száma meglehetősen állandó. Az átalakuló piac nemcsak a verseny intenzitására van hatással, hanem az olimpiai siker mozgatórugóit is befolyásolhatja.

Az olimpiai siker lehetséges tényezői

A gazdasági fejlődés kulcsfontosságú tényező az olimpiai sikerek magyarázatában. A fejlett országok több forrást fektetnek a sportba és különösen az elitbe, mint a kevesebb forrással rendelkező fejlődő országok. Az élsport olyan luxuscikk, amelynek kereslete a gazdasági fejlődéssel együtt növekszik. A nagyobb rendelkezésre álló pénzügyi források lehetővé teszik az országok számára, hogy jobban felszerelt létesítményeket építsenek, újabb technológiákat és jobban képzett edzőket és személyzetet biztosítsanak sportolóik számára, és a sport nagyobb valószínűséggel része az iskolai oktatásnak és az emberek mindennapi életének ezekben az országokban.

A népesség nagysága szintén fontos tényezője az olimpiai érmek számának. A feltételezés szerint a tehetséges sportolók eloszlása a világ országai között véletlenszerű, a nagyobb népességű országoknak több szelekciós lehetőségük van a tehetségek kiválasztása tekintetében.

A rendező ország általában 1,8 százalékkal több érmet szerez, mint amennyit a társadalmi-gazdasági helyzete előre jelezne. Az országok hajlamosak a házigazda esemény előtt többletforrásokat fektetni az élsportba, hogy ezzel jobb felkészülési lehetőségeket biztosítsanak sportolóik számára a hazai pálya előnyének kihasználásához. Egyes tanulmányok a rendezés előtti változókat is felhasználják, és pozitív összefüggést találnak az olimpiai érmekkel.

Nyitva maradt kérdések

Kutatásunkban három olyan kérdésre összpontosítunk, amelyeket a szakirodalom nem dolgoz fel részletesebben. Először is, a korábbi tanulmányok az olimpiai teljesítményre az érmek teljes számát vagy az érmek arányát jelző mutatót alkalmazták anélkül, hogy különbséget tettek volna az érmek típusai között, ami félrevezető eredményeket eredményezhet. Mindkét megközelítés azonban félrevezető eredményeket hozhat. Az érmek összegének és az érmek arányának fő problémája az, hogy nem tesznek különbséget az érem színét figyelembe véve. Jó példa erre Horvátország és a Cseh Köztársaság esete a 2016-os Rio de Janeiró-i nyári olimpián. Mindkét ország összesen 10 érmet nyert, de míg a horvátok öt, addig a csehek csak egy aranyérmet szereztek, ennek következtében az éremtáblázaton a 17. és a 43. helyet foglalták el. Elég nehéz azt állítani, hogy a két teljesítmény azonos. E probléma megoldására az országok érempiaci részesedését használjuk eredményváltozóként. A piaci részesedés, amely különböző súlyokat alkalmaz az érmek esetében, pontosabb információt ad egy ország olimpiai teljesítményéről, mint az összes éremszám vagy a súlyozatlan éremrészesedés. Továbbá a piaci részesedés sokkal jobban szemlélteti egy sportverseny kifizetési rendszerét, mint az érmek összege vagy a súlyozatlan éremarány.

Másodszor, a tanulmányok általában aggregált sikerességi mutatókat alkalmaznak, amelyek egy országra vonatkozóan egy megfigyelést eredményeznek minden egyes olimpián. Az érmek sportágankénti megoszlása azonban szintén befolyásolhatja az olimpiai sikert. Ráadásul az idő múlásával a sportáganként rendelkezésre álló érmek is változnak (1. ábra). Az olimpiai siker sportági szintű heterogenitásának figyelembevétele érdekében sportági szintű adatokat használunk.

Végül megvizsgáljuk az érmek piaci koncentrációjának kérdését. Bár sok ország nem tud érmet nyerni, a három szuperhatalom, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok piaci részesedése jelentős, különösen az aranyérmek tekintetében (lásd a 2. ábrát). Ezek az országok jelentős erőforrásokkal is rendelkeznek, amelyeket az olimpiai sikerekbe is befektetnek.

Öt nyári olimpiai játékokra (1996-2012) vonatkozó adatokat gyűjtünk minden sportágra vonatkozóan, hogy részletesebb információkkal rendelkezzünk az országok olimpiai teljesítményéről. Ebben az időszakban nem voltak olyan jelentős politikai bojkottok vagy változások, amelyek nagymértékben torzíthatták volna az eredményeket.

A siker tényezői új megvilágításban

Becsléseink megerősítik a rendező ország és a népesség korábbi tanulmányok által kiemelt fontosságát. A korábbi tanulmányokkal ellentétben megközelítésünk  a GDP csökkenő jelentőségére utalnak. A jobb gazdasági helyzet csak az olimpiai játékokon szerzett éremmel függ össze, de az elnyert érmek számával nem.

Kína, Oroszország és az USA versenyelőnyben van az olimpiai érmek megszerzésében, de a többi ország esetében a gazdasági fejlettség nem befolyásolja az olimpiai sikereket.

Az eredmények azt mutatják, hogy a jobb gazdasági helyzet belépési korlátot jelent az olimpiai érmek piacára, de nem befolyásolja az ország olimpiai teljesítményének további javulását. Számításaink arra utalnak, hogy korábbi sikerek hiányában a kisebb gazdasági és társadalmi fejlettség általában megnehezíti egy ország lehetőségét arra, hogy érmet nyerjen az olimpián.

A sportágspecifikus hatások az esetek többségében kimutathatók voltak. Ez azt jelenti, hogy az olimpiai siker szempontjából komoly jelentősége van annak, hogy melyik ország milyen sportágakra specializálódik.

Kutatásunk felvet néhány lehetséges irányt a sikeres olimpiai stratégiát illetően. A korábbi olimpiai sikerekkel nem rendelkező országoknak először jelentős gazdasági és humán erőforrásokat kell mozgósítaniuk, hogy megszerezzék az első érmet a játékokon. A korábban dobogós helyezéseket elért országoknak a sportspecifikus tudásra kellene összpontosítaniuk, szélesíteniük kell a sportolók bázisát, és pályázniuk kell az olimpiai játékok megrendezésére.

Címlapkép: Getty Images