A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
Orosz rakéta- és bombatámadások ukrajnai városok lakónegyedei ellen
Az egész világ figyelemmel kíséri az ukrajnai Harkiv, Szumi, Kijev, Irpin, Gosztomel, Ovruch, Korosten, Zsitomir, Mariupol, illetve az ország számos más városában zajló, a lakónegyedek ellen irányuló orosz rakéta- és bombatámadások szörnyű következményeit. Európa közepén háború dúl, amelyet az orosz elnök az orosz parlament - a Duma – jóváhagyásával indított 2022. február 24-én hajnali 4 órakor.
Az Ukrajna elleni katonai támadás az orosz agresszió megnyilvánulása egy szuverén és demokratikus európai állammal és bátor, hűséges, méltóságteljes állampolgáraival szemben. Családok milliói, szülők és gyermekek kénytelenek elmenekülni hazájukból a szomszédos országokba, Lengyelországba, Szlovákiába, Magyarországra, Romániába, Moldovába, ahonnan sokan Nyugat-Európába utaznak tovább. Ma sokan csodálkoznak, hogyan történhet ez Európa közepén. Miért próbálja az orosz elnök megdönteni a demokratikusan megválasztott ukrán kormányt, megszállni egy szabad és szuverén államot, és megsemmisíteni az ukrán államiságot? Mi mozgatja az orosz elnököt, hogy barbár módon bombázza és rakétákkal lője a civileket ukrán városokban?
Oroszország Ukrajna elleni háborújának valódi okai: A geopolitikai kérdés "megoldása"
Számos szakértő és politikus egyetért abban, hogy az orosz elnök meg akarja szállni Ukrajnát, és egy engedelmes, oroszbarát kormányt akar beiktatni Kijevben. Úgy vélem, hogy az orosz elnök és oligarchái sokkal többet akarnak elérni. Tudósként kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztessem az egész világot, különösen az EU és az USA politikusait, valamint a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia országait, és elmagyarázzam Oroszország Ukrajna elleni háborújának valódi okait.
Tisztában vagyok azzal, hogy az Ukrajna elleni orosz háború valódi okairól szóló magyarázataimat ma már sok szakértő, különösen az úgynevezett "Putyin-értők" nem tartják kellően megalapozottnak. Mások azonban egyetértenek velem abban, hogy nemcsak az orosz elnöknek, hanem az orosz oligarcháknak is gazdasági érdeke fűződik Ukrajna megszállásához és ez az ő szemszögükből a geopolitikai kérdés "megoldásaként" írható le.
Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan képzeli el az orosz elnök, parlamentje - a Duma, kormánya és oligarchái a geopolitikai kérdés "megoldását", meg kell érteni az orosz viselkedésmódot, szokásokat és hagyományokat, melyek az egész gazdasági rendszer működésének és az Oroszországban élő emberek életének alapját képezik.
A törvény és az igazságosság ismeretlen szavak Oroszországban – gazdasági, politikai és társadalmi szempontból egyaránt.
Az orosz gazdaság monopolisztikus és oligopolisztikus piaci struktúrái
Az orosz gazdaság monopolisztikus és oligopolisztikus piaci struktúrák dominanciáján alapul, amelyek befolyásolni tudják az árképzést mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon. Minden ágazatát állami tulajdonú vállalatok monopolizálják, vagy orosz oligarchák irányítják. Ez nem csak az olyan állami monopóliumokat foglalja magában, mint az energia és a nyersanyagok, a bányászat, a kereskedelem, a közlekedés és a kommunikáció, hanem a feldolgozóipart, a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart is. Köztudott, hogy Oroszországban az energiahordozók termelését, szállítását, tárolását és kereskedelmét állami tulajdonú vállalatok, mint a Gazprom, a Rosznyeft és a Lukoil irányítják. A mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban az orosz kormány – a kis családi gazdaságok helyett – a nagy agrárvállalkozásokat támogatja, melyeket ma már világszerte mezőgazdasági holdingok néven ismernek.
Mindannyian tudjuk, hogy Oroszország, mint a világ legnagyobb földgáz- és olajexportőre, nemcsak számos európai országban, hanem világszerte is befolyásolja az energiaárakat, és viszonylag rövid időn belül még inkább befolyásolhatja azokat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az energiaárak rugalmassága minden esetben nagyobb lesz, mint az élelmiszerárak, különösen a kenyérárak rugalmassága. Sok szakértő csodálkozik azon, hogy mi köze van a háborúnak az energiahordozók és az élelmiszerek árrugalmasságához.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdésre adott válasz megmagyarázza Oroszország Ukrajna elleni háborújának valódi okát.
Ukrajna mint a "Gabona OPEC" tagja?
A világ legnagyobb termőterülettel rendelkező országaként Oroszország a világ egyik legfontosabb búzaexportőr országává vált az elmúlt 15 évben. A búza és a búzatermékek világpiacán nemcsak az EU-val, Kanadával, az USA-val és Ausztráliával, hanem a szomszédos országokkal, elsősorban Ukrajnával, de Kazahsztánnal is versenyez. Ez utóbbi nem rendelkezik közvetlen hozzáféréssel a világ kikötőihez, ezért kénytelen a búzáját orosz vasúton szállítani a Fekete-tengeri kikötőkbe, így – földrajzi elhelyezkedése miatt – a kazahsztáni búza világpiacra irányuló exportja gyakorlatilag Oroszország ellenőrzése alatt áll.
Ukrajna, mint a világ legnagyobb feketeföldjeivel és legtermékenyebb talajával rendelkező ország, amely szabad és közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a világpiachoz, és amelynek a Fekete-tengeren nagyon fejlett kikötői infrastruktúrája van, sikeresen versenyez Oroszországgal a világ búzapiacán. Az orosz oligarchák szemében ezért Ukrajna veszélyt jelent Oroszországra. Oroszország és Kazahsztán már 2010-ben megpróbálta meghívni Ukrajnát az úgynevezett "Gabona OPEC" létrehozásáról szóló tárgyalásokra, hogy megvitassák a fekete-tengeri régió három országának egyesülését. A "Gabona OPEC" célja a búza árának összehangolása és a gabonapiac stabilitásának biztosítása lenne. A Statista (2022) szerint a három ország, - Oroszország 19,7%-kal, Ukrajna 8,48%-kal és Kazahsztán 4,09%-kal - összesen 32,31%-os piaci részesedéssel rendelkezik a búza és búzatermékek világpiacán. A következő legnagyobb exportáló az EU 14,96%-os piaci részesedéssel, a harmadik Kanada 13,95%-kal, a negyedik az USA 13,43%-kal, az ötödik pedig Ausztrália 9,92%-kal.
Az "élelmiszerfegyver" gazdasági, politikai és társadalmi következményei
Ukrajna déli részének megszállásával az orosz elnök és az orosz oligarchák most már képesek lesznek gazdasági érdekeiket érvényesíteni. Ha Ukrajna elveszíti déli földjeit, akkor elveszíti a világpiachoz való szabad és közvetlen hozzáférést is. Ebben az esetben Oroszország képes lenne ellenőrizni az ukrán búza teljes exportját és amennyiben a fekete-tengeri régió teljes gabonakereskedelmét ellenőrzése alá vonná, úgy a gabonát új "élelmiszerfegyverként" használhatná.
Az "élelmiszerfegyver" veszélyesebb, mint a "földgázfegyver" vagy az "olajfegyver", sőt még az orosz rakétáknál vagy bombáknál is veszélyesebb.
Pontosan erre figyelmeztettem az EU és az USA, valamint a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia politikusait. Az energiakereslet árrugalmassága rugalmasabb, hiszen amikor az energiaárak emelkednek, akkor alternatív energiaellátási megoldásokat lehet találni. Az élelmiszerek, különösen a kenyérgabona iránti kereslet viszont kevésbé rugalmas, sőt, akár rugalmatlan is lehet. Először is, nehéz alternatívát találni a kenyérgabonára. Másodszor, ha tanulmányozzuk a fekete-tengeri régió e három országának, Oroszországnak, Ukrajnának és Kazahsztánnak a búzaexportját, világosan látszik, hogy ez a három ország a világ legnépesebb régióiba exportál: Afrikába, a Közel-Keletre és Ázsiába.
Az ukrajnai civilek elleni barbár bombázások és rakétatámadások végképp egyértelművé teszik, hogy Oroszország ki fogja használni a világ gabonapiacán elfoglalt pozícióját, és megragadja a lehetőséget, hogy a búza exportkereskedelmét "élelmiszerfegyverként" használja fel. Ennek számos következménye lehet.
- Először is, a gabona exportárai emelkedhetnek, akárcsak a földgáz és a kőolaj árai.
- Másodszor, egy "élelmiszerfegyverrel" Oroszország könnyebben ellenőrizhetné vagy akár irányíthatná számos afrikai, közel-keleti vagy ázsiai kormány lojalitását.
- Harmadszor, az sem zárható ki, hogy Oroszország mesterséges, világméretű élelmiszerválságot vagy akár mesterséges éhínséget idézhet elő a világ különböző részein.
Ez tömeges népvándorláshoz vezetne a világ szegényebb régióiból, ami még nagyobb társadalmi, politikai és gazdasági kihívások elé állítaná az egész világot.
Dr. Olekszandr Perekhozhuk a hallei Leibniz Institute of Agricultural Development in Transition Economies (IAMO) vezető kutatója
Az írás eredetileg az agrarzeitung.de oldalán jelent meg.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
