A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A gazella – gyorsan növekvő – vállalatok támogatása világszerte népszerű szakpolitika. A Világbank például könyv hosszúságban vizsgálta ezeknek a cégeknek a jellemzőit és az őket segítő szakpolitikákat különféle országokban, például hazánkban is. Magyarországon 30 milliárdos költségvetéssel indítottak programokat a potenciálisan gyorsan növekvő cégek támogatására.
Érdemes-e az adófizetők pénzéből támogatni a gazellákat, vagy vannak annak jobb felhasználási módjai is? Tulajdonképpen mit adtak nekünk a gazellák? A szakirodalom leginkább stabil eredménye az, hogy ezek a cégek nagymértékben hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez. De vajon ez elég erős érv a kiemelt támogatáshoz? Adnak-e nekünk mást is a gazellák?
Nemrég megjelent kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy vajon a gazella vállalatok a munkahelyteremtés mellett egyben a termelékenység-növekedés motorjai is. A termelékenység megmutat valamit a teremtett munkahelyek minőségéről stabilitásáról. Termelékenyebb vállalatokban jobban fizető munkahelyek vannak, és a magasabb termelékenység a vállalat hosszabb távú versenyképességének, így növekedésének és túlélésének is a kulcsa. Ezen felül, tekintve, hogy a fejlesztéspolitika alapvető célja a felzárkózás, a termelékenység mindenképpen egy kiemelt kimenet.
Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy hogyan alakul a gazellák termelékenysége, és hogyan járulnak hozzá az egész iparág termelékenység-növekedéséhez. Ehhez egy termelékenység-növekedés felbontási módszert használunk. Ha például az iparág termelékenység-növekedése 3 százalék, akkor megnézzük hogy ebből mennyi “köszönhető” a gazella cégeknek. Ha pedig 1 százalékpont, akkor a gazella-vállalatok harmadával járulnak hozzá a termelékenység-növekedéshez.
Az iparági termelékenység egyszerűen az iparágban működő vállalatok termelékenységének a vállalatok méretével súlyozott átlaga, a termelékenység-növekedés pedig ennek az átlagnak a növekedése. Az általunk használt felbontásban a gyorsan növekvő vállalatok kétféleképpen járulhatnak hozzá a termelékenység-növekedéshez.
- Először is, ha magának a vállalatnak a termelékenysége növekszik, akkor világos, hogy növeli az átlagot.
- Másodszor, ha a vállalat termelékenyebb, mint az átlag, akkor a méretének – és így súlyának – a gyors növekedése is növeli a súlyozott átlagot.
A gazellák hozzájárulása a termelékenység-növekedéshez tehát akkor nagy, ha i) sok van belőlük, ii) gyorsan nő a termelékenységük, iii) eleve termelékenyebbek, mint a többi vállalat. Ezzel szemben negatív is lehet a hozzájárulásuk, ha nem túl termelékenyek és csökken a termelékenységük.
Három érdekes új eredményt kapunk.
Először is, sokat számít az, hogy milyen szempontból növekszik gyorsan a vállalat. Azt találjuk, hogy az értékesítésüket gyorsan növelő cégek termelékenysége nő és így általában (az esetek 70 százalékában) pozitívan járulnak hozzá az iparági termelékenység-növekedéshez. Az ilyen cégek az esetek 10-15 százalékában jelentősen, 50 százalékánál nagyobb mértékben járulnak hozzá az iparági-termelékenység-növekedéshez. Ezzel szemben a dolgozóik számát gyorsan növelő vállalatok – a nagy munkahelyteremtők – termelékenysége gyakran csökken a gyors növekedési időszak alatt, és így az esetek felében negatívan járulnak hozzá az iparági termékenységhez. Ez utóbbi meglehetősen rossz hír a gazella-szakpolitika szempontjából. A munkahely-teremtésre összpontosító szakpolitika igazából csökkentheti a termelékenységet, így a haszna elmarad attól, ami csupán a munkahelyteremtés alapján adódna.
Az 1. ábra ábra azt mutatja meg, hogy az iparág-év szintű megfigyelések hány százalékban járultak hozzá a gazella vállalatok pozitívan illetve nagy mértékben (az iparág termelékenység-növekedésének több mint felét adva) a 3-éves gyors növekedési időszakuk termelékenység-növekedéshez. Az első két definíció a dolgozók számának növekedése, a második kettő pedig az árbevétel növekedése alapján azonosítja a gazellákat. Az OECD definíció szerint az a cég számít gazellának, amelynek dolgozói száma/értékesítése 30 év alatt legalább évi 20 százalékkal nő, a Birch definíció szerint pedig a felső 5 százalékban van a relatív és abszolút növekedés kombinációja alapján.
Másrészt azt találjuk, hogy még ha a gazelláknak nő is a termelékenysége a gyors növekedésű időszak alatt, a kérdéses időszak után akkor sem nő az átlagnál jobban.
A gazellák támogatásánál gyakran arra számítanak a döntéshozók, hogy a gyors méretnövekedést termelékenység-növekedés követi, különösen a dolgozóik számát gyorsan növelő vállalatok esetében, erre azonban nem találunk bizonyítékot. A gyors növekedés gyakran egy rendkívüli időszak a cég életében, és az azt követő időszak legtöbbször csak átlagos.
A 2. ábra azt mutatja meg, hogy hány százalékponttal járulnak hozzá átlagosan a gazellák az iparági termelékenység-növekedéshez a gyors növekedésű időszak alatt illetve az azt megelőző és követő két három éves időszakban. Az első két definíció a dolgozók számának növekedése, a második kettő pedig az árbevétel növekedése alapján azonosítja a gazellákat. Az OECD definíció szerint az a cég számít gazellának, amelynek dolgozói száma/értékesítése 30 év alatt legalább évi 20 százalékkal nő, a Birch definíció szerint pedig a felső 5 százalékban van a relatív és abszolút növekedés kombinációja alapján.
Harmadszor, a gazellák hozzájárulása nem függ erősen össze az iparági jellemzőkkel. Nem nagyobb például a high-tech iparágakban vagy az olyan iparágakban, ahol erősebb a verseny. Egyedül a fiatal cégek arányával találtunk pozitív összefüggést. A szakpolitika iparági célzása így nem javítja a termelékenység-hatást: ebből a szempontból érdemes a szakpolitikát semlegesen kialakítani.
Azért jó hírek is vannak. Korábbi kutatásunk megmutatta, hogy a gazellák jelenléte pozitívan függ össze a környezetükben lévő vállalatok termelékenység-növekedésével. Ez igaz azokra a vállalatokra is, amelyek a gazellákkal egy iparágban működnek, és azokra is, amelyek beszállítanak olyan iparágba, amelyben sok gazella van. Ennek két forrása lehet. Egyrészt más vállalatok tanulhatnak a gazellák vezetőitől és dolgozóitól a hatékony menedzsmentről vagy marketingről. Másrészt, a gazellák jelenléte növeli a keresletet a beszállítók termékei iránt, így a beszállítók nagyobb méretben, potenciálisan hatékonyabban tudnak termelni.
Ez az externália – a kérdéses cégen túlmutató hatás – egy érv lehet a gazella cégek támogatása mellett.
A gazellák így adnak nekünk valamit a munkahelyteremtésen túl a termelékenység-átterjedésen keresztül, de ezzel együtt sem tűnnek a termelékenység-növekedés motorjainak. Tekintve a gazellák támogatásának gyakorlati nehézségeit – Hogyan lehet megtalálni a potenciális gazellákat? Hogyan hat a támogatás pontosan a munkahelyteremtésre? – és a bizonytalan előnyöket, közel sem biztos, hogy ez az adófizetők pénzének a leghatékonyabb hasznosítása.
Muraközy Balázs a University of Liverpool oktatója és a ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa."
Címlapkép: Getty Images
