Tömegközlekedés: színvonalasat vagy olcsót? (x)

Az országgyűlési, de még inkább az önkormányzati választások óta történtek derűlátásra adnak okot: a megrendelői funkció szervezeti, jogi és hatásköri megerősítése jó irány - előremutató példája ennek a Budapesti Közlekedési Központ létrehozása -, miként a tervbe vett integrációs lépések is azok. A finanszírozás gyökeres átalakítása nélkül azonban a gondok csak újratermelődnek - vélekedik az IFUA Horváth & Partners vezetési tanácsadó cég, melynek közlekedési munkacsoportja átfogó, nemzetközi kitekintéssel megalapozott tanulmányt készített e témában.

A forráshiány ma Magyarországon alapvető gond a tömegközlekedésben. Első ránézésre a szektor pazarlónak tűnik, ám a nemzetközi összehasonlítások, illetve a hazai hatékonyságvizsgálatok azt mutatják: a tömegközlekedésre jutó források eleve nem elegendőek annak teljesítéséhez, amit a társadalom és a politika a szolgáltatások terén elvár tőle. Ha a politika el akarja kerülni a szolgáltatás leépülésének negatív gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, akkor nincs más választás: kiszámítható és transzparens módon biztosítani kell a megfelelő finanszírozást. Egy a költségvetési egyensúlyra ügyelő kormány számára ez persze kényes kérdés. Ám a források előteremtése megoldható az államháztartás kiadási oldalát tovább nem terhelő, hanem inkább máshonnan átcsoportosító módszerekkel, technikákkal is - állítja Bodnár Viktória , az IFUA Horváth & Partners ügyvezetője.

A közlekedés áfájának csökkentése egy a kínálkozó lehetőségek közül. A 25 százalékos magyarországi áfa-kulcs kiemelkedően magas nemzetközi összehasonlításban, ha egy részéről az állam lemondana a szektor javára, az milliárdos többletforrást jelentene. Hasonló logika mentén, legalább átmenetileg a jövedéki adó egy részéről is lemondhatna az állam a közösségi tulajdonban lévő közlekedési szolgáltatók javára; ennek potenciális forrásnövelő hatását mutatja, hogy a buszágazatban az úgynevezett guruló költségeknek több, mint egyharmadát teszi ki az üzemanyag. És ha már adók: a helyi iparűzési adó egy részét mind több nyugati országban használják fel a közlekedési rendszer-fejlesztés forrásául, ezt a modellt idehaza is lehetne követni - vélekedik Bodnár Viktória.

Nem adójellegű változtatás lehetne a fogyasztói árkiegészítés újragondolása is. A cél egy normatív rendszer, amely révén a tömegközlekedésnek jutó forrásokat nem egyedi döntések, hanem egy előre meghatározott - és például az inflációt a támogatásokban követni engedő - algoritmus határozná meg. Az uniós alapelvek mentén a jelenleginél nagyobb mértékben és teljes körűen lehetne megtéríteni a tömegközlekedési szolgáltatók veszteségét is, és érdemes lenne újragondolni az unió által támogatott fejlesztési lehetőségeket is: a hálózat mellett a guruló állomány cseréjére és a kiszolgáló infrastruktúra (utas tájékoztatás, értékesítés) fejlesztésére is kihasználni a rendelkezésre álló forrásokat.

Ám ami a legfontosabb: rendszerszintű változtatásokra van szükség, olyan módosításokra, amelyek hosszú távra megnyugtatóan rendezik a tömegközlekedés helyzetét, és végre kivezetik a szektort a politika vadászmezejéről - vélekedik az IFUA Horváth & Partners.
(x)