Idei legmagasabb szintjére ugrott az arany árfolyama (x)

A múlt heti oldalazást követően a héten már lassan elindult felfelé az árfolyam, különösen azt követően, hogy olyan - évente egyszer-kétszer elsütött hírek láttak napvilágot, amely szerint az olaj hordónkénti ára elérheti akár a 130 dollárt is. Bár a hosszabb távú jegyzések nem igazolták vissza a Bloomberg által is közzétett információt, de a hedge fundok mozgása, a nyersanyagpiaci vásárlás megugrása riadókészültségbe helyezte az arany árfolyamára spekulálókat. Az arany az elmúlt napokban már tesztelte a 1760-as árfolyamot, de arról folyamatosan lefordult. Noha múlt héten még 1700 dollár közelébe ereszkedett az ár, s onnan pár tőzsdei napon verekedte fel magát tavaly novemberi, illetve szeptemberi, s eddig legmagasabb idei szintre.

Sem az egész nap magasan járó olajár, sem a dollár pillanatnyi árfolyama nem indokolt volna ilyen kitörést, ha nem érkezett volna hír arról, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség képviselőit nem engedték be egy iráni katonai létesítménybe, amely feljebb lökte az olaj árfolyamát és lendületet adott az aranynak is.

A jelenlegi árfolyamszintről akár hatalmas magasságokba is repülhet tovább az arany. A piacok idegesek, nyugtalanok, az elemzők szerint minden papír ára óriási magasságba emelkedett, de ezeket a szinteket immár semmi sem indokolja. A befektetők egy része kivár, más része az inflációs nyomástól tartva - mint a szerdai példa is mutatja a nemesfémek és nyersanyagok felé fordul, mintha nagy zuhanásra, vagy akár az iráni háborúra készülne. Egyes papírok esetében már a visszakorrigálás jeleit látják az elemzők, s ha ez rövidesen bekövetkezik, akkor az arany árát most feltornászók előrelátónak bizonyulnak.

A tőzsdei bizonytalanság addig tarthat, amíg a kormányok végre nem indítanak olyan gazdasági programokat, amelyek új irányt szabnak a nemzetgazdaságoknak és a világgazdaságnak. Az olaj- és a közel-keleti függőségbe) merevedés megnehezíti a fejlett energia-technológiákra való áttérést és fojtogatóan szűkre szabja a kormányok politikai mozgásterét. Még ebben az évtizedben érezhetővé válhat a szénhidrogénre épülő vertikum hanyatlása, de az erre való felkészülést csak döcögve kezdtük meg. Hiányzik a foglalkoztatás bővítése, a természetes környezet megóvása, s egyáltalán a fenntarthatóság eszméjének és követelményeinek megfelelés. Nincs pénzhiány a piacokon, de a pénz egyelőre nem tudja, hogy hová menjen, hogy hol hasznosuljon a legjobban. Jobb híján marad a tőzsde, de ez nem biztos, hogy ez használ a tőzsde egészségének. Hogy izzad bele, az már látható.

Lehet, hogy itt az idő, hogy a befektetők ismét a fizikai arany felé forduljanak?