Előttünk hever az aranyat érő termék, de kevesen hajolnak le érte

Az élelmiszerpazarlás világszerte égető problémának számít, hiszen csak Európában évi 60 millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe.

A pazarlás azonban nem csak a konyhánkban történik, hanem az ellátási lánc minden egyes lépésénél tetten érhető.

Ez többek között infrastrukturális és esztétikai okok miatt, vagy akár a túltermelés következményeként fordulhat elő. Mint azt Dalmadi Júlia, a TransFoodMission Kft. ügyvezetője az Alapvetés podcast mai műsorában elmondta, a melléktermékeknek mindenki által ismert hétköznapi példája a répa zöldje és héja, a gyártás során azonban minden termék előállításakor maradnak olyan melléktermékek, amelyek eddig sok esetben hulladékként végezték, holott tápanyagban dúsak,

így új célokat szolgálva akár plusz bevételi forrássá is válhatnának.

KÖVESS MINKET

Egyre több persze az olyan gyártási folyamat is, ahol valamilyen szintű újrahasznosítás történik, a recycling, a downcycling és az upcycling között ugyanakkor nagy különbségek vannak.

• A klasszikus recycling mindenki számára ismerős lehet, hiszen ebben az esetben ugyanarra a célra használjuk fel például a műanyag palackot vagy az alumíniumot, mint amire korábban is használtuk.
• A downcycling ezzel szemben az értékcsökkentő újrahasznosítást jelenti, amikor a mezőgazdasági termesztésben keletkező, egyébként rostban, fehérjében és más tápanyagokban gazdag melléktermékekből állati takarmány lesz.
• Az upcycling esetében viszont már értéknövelő újrahasznosításról beszélhetünk, ahol az adott mellékterméket nem takarmányhoz, hanem egy hozzáadott értékkel bíró élelmiszer előállításához használják. Ennek jó példája lehet a sörtörkölyből előállított snack. Ez a megközelítés ráadásul nemcsak bevételt generál a gyártónak, hanem az ellátási lánc hatékonyságát is növeli, sőt a termőföldek fenntarthatóbb hasznosításához is hozzájárul. 

Héjja Csaba, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág stratégiai elemzőjének meglátása szerint kulcsfontosságú, hogy minden vállalat tisztában legyen azzal, hogy a gyártási folyamatok során milyen alapanyagot használ fel, milyen melléktermék keletkezik, eddig mit kezdtek vele és ez mennyibe került. Ezt követően érdemes adaptálni azokat a jógyakorlatokat, amelyekből szerencsére egyre többet lehet hallani és kiszámolni, hogy a bevételi oldalon hogyan térülhet meg olyan befektetés, melynek hatására új termék születhet.

A költségek és a megtérülés különbözete mutatja meg, hogy valójában pénzben mérhető előnye is van az intézkedéseknek. Természetesen a fenntarthatóság kiemelt szempont, és az ESG-irányelvek betartása nem képezheti vita tárgyát. De a fenntarthatóság csak akkor működik igazán, ha gazdaságilag is fenntartható.

Az Alapvetés podcast műsorában ugyanakkor az is elhangzott, hogy a legtöbb körforgásos megoldás azért nem marad fenn hosszú távon, mert mindenki a négy fal között próbálja ezeket elindítani – ez azonban lehetetlen. Mint azt Dalmadi Júlia kiemelte,

ezeket a megoldásokat az adott ellátási lánc többi résztvevőjével együtt kell megvalósítani, így ráadásul az új termék létrehozásához szükséges befektetések mértéke is csökkenthet.

Sok vállalatnál ugyanis jelentős kihasználatlan erőforrás és gyártókapacitás áll rendelkezésre, ezért sok esetben elegendő lenne csupán arra összpontosítani, hogy – az élelmiszerbiztonsági előírásoknak megfelelő – melléktermék eljusson egy olyan céghez, amelyik már most rendelkezik a szükséges gyártástechnológiával és képes azt valódi alapanyagként hasznosítani. Héjja Csaba hozzátette:

Az adott vállalaton belül is fontos, hogy próbáljuk körforgásosan működtetni a cégünket, de valóban a vállalatok között is létre kell jönnie egy ilyen körforgásnak. Ehhez azonban le kell ülniük egy asztalhoz. A vállalatok nyitottsága abban is ki kell hogy teljesedjen, hogy sok kis kerekasztalnak meg kell valósulnia, amelyek aztán előbb-utóbb egy nagy egésszé tudnak fejlődni.

De vajon milyen jó példákat lehet felhozni, ahol az élelmiszeripari melléktermékből valóban népszerű termék született? Miért éri meg ezzel foglalkozni a cégeknek és nyitottak-e egyáltalán erre? Hogyan reagálnak a fogyasztók, ha egy új termék valamilyen melléktermékből készül? És milyen területeken lehetne még áttörést elérni az élelmiszeriparban, ha a körforgásos modellt szélesebb körben alkalmaznánk? Az Alapvetés podcast eheti műsorában ezekről a kérdésekről is beszélt Dalmadi Júlia és Héjja Csaba.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images