Legalább egy jó dolog szülessen ebből a felfordulásból: maradjon velünk a home office!

Amikor belobbant a járvány, a legtöbb nagy cég hazaküldte az otthonról is dolgozni képes munkavállalóit. De persze nem mindenki, különösen Magyarországon nem. Ennek a fő oka a magyar vezetők hozzáállásában keresendő, pontosabban abban, hogy sokuk nem hisz a home office-ban. Számos példáról tudunk, ahol emiatt még a járványhelyzet kellős közepén sem álltak át teljesen a távmunkára, pedig megtehették volna.

Igen, felvetődik, hogy ezzel lényegében a munkavállalóik egészségét veszélyeztették – sőt, a terjedésnek teret adva: mindenki másét is! Tették mindezt azért, mert nem hitték, hogy az otthoni munkavégzés rendesen működhet.

Cégneveket, állami intézményeket nem nevezek meg, mert most nem a sárdobálás a célunk. Van erre úgyis elég példa mindenki környezetében, hogy tudja hova kötni mindezt. Egyébként pedig nem is csak magyar jelenségről van szó: nem vagyunk egyedül azzal, hogy bizalmatlanok a vállalatvezetőink a home office-szal szemben.

Semmi bizonyíték arra, hogy ne működne

Az egyes vezetőket általában a múltbeli tapasztalataik vagy félelmeik vezérlik, és nem a racionális megfontolások. Nem sokan néznek utána az otthoni munkavégzésről szóló tudományos eredményeknek. A kérdés ezért az, hogy nem-e valamiféle babonás félelemről van itt szó igazából. Sok olyan menedzseri „megmondást” hallottam már a home office kapcsán, hogy az bizony egy luxus. Nem működik rendesen, vagy minimum súlyosan lerontja a hatékonyságot.

Ezen megjegyzések mindegyikéről tudom, hogy olyan vállalati környezetben hangzottak el, ahol nem tudják objektíven mérni a munkavállalók hatékonyságát. Nem azért mert bénák, hanem mert az egy annyira összetett jelenség, és annyira sok KPI tartozik hozzá, hogy külön adatkutató csapatot kellene rá tartani. Ilyen márpedig nem sok helyen van Magyarországon (tisztelet a kivételnek). Nem tudni ma olyan hazai cégről, aki a home office közvetett és közvetlen hatásait hitelt érdemlően mérte volna fel az elmúlt években.

A pandémia alatt napvilágot látott nyers statisztikák egyébként pont az ellenkezőjét sugallják annak, mint amit sok vezető zsigerből gondolt. Egyértelműen látszik, hogy a legtöbb helyen nem dolgoznak kevesebbet az emberek otthonról, sőt! A hatékonyságra és vállalati teljesítményre gyakorolt ceteris paribus hatásról persze fogalma sincs senkinek.

Vezetőként, más menedzserek tapasztalatait meghallgatva, nekem kifejezetten az a benyomásom alakult ki, hogy az emberek home office alatti teljesítménye meglepően jó tud lenni. A hazai pénzügyi szféra ezen burkában sokan úgy látjuk, hogy nem pusztán működik a home office, de még kedvező hatásai is vannak. A közlekedéssel megspórolt idő és a munkahelyi zsongásból eredő stressz kiiktatása sokaknak jót tett. Sem a munkakedv, sem a hatékonyság, sem pedig az innovatív képesség nem sérült.

Egyre több jel utal tehát arra, hogy az emberek nagyon is jól tudtak alkalmazkodni az otthoni munkavégzéshez, és ennek talán több előnye lehet, mint hátránya. Jegyezzük itt rögtön meg, hogy ez igazából nem is annyira meglepő: az emberek már korábban is bebizonyították, hogy az otthoni munkavégzés nagyon is egy működőképes modell.

Nem új találmány a home office

A 20. századot megelőzően jóval elterjedtebb volt a home office, hiába nem volt még Slack és Zoom, hogy segítse az online kollaborációt. Az emberek annyira jól elvoltak a saját kis házi műhelyeikben, hogy durván 10-20 százalékos pluszfizetéssel lehetett csak őket átcsábítani a gyárakba való napi bejárásra.

Most, hogy tömegek próbálták ki újra az otthoni munkát, sokuk szívesen meg is tartaná ezt a szokást a poszt-COVID időszakra. Csak sajnos nem valószínű, hogy ezzel a magyar vállalatvezetők is egyetértenek.

Több helyről is eljutott hozzám az az információ, hogy a home office-t bevezető cégek többsége a pandémia után már vissza szeretne állni a régi irodai kerékvágásba. Van olyan cég, aki ezt úgy kommunikálja, hogy mindig csak adott dátumig rendeli el az otthonról való munkavégzést. És van olyan is, amelyik bár nyíltan nem tűz ki visszatérési dátumot, de a belső kommunikációjában azt sugallja, hogy hamarosan vissza kéne térni.

Az első hullám után több multi is ezt az utat választotta, jöttek a szolid noszogatások, hogy most már vége az otthoni bulinak és újra be lehet járni. Jött is számukra az arcra esés, mert az előrejelzéseknek megfelelően nálunk is beköszöntött a második hullám.

Meg kéne hagyni ezt a lehetőséget

Be kéne látnia a cégvezetőknek, hogy a home office nem egy kényszeredett állapot. Nem egy rossz kompromisszum. Ez egy olyan változás, aminek a pandémia nélkül is be kellett volna következnie. Nagyon sokan vagyunk, akik a munkánkat ugyanúgy meg tudjuk csinálni otthonról, mint bentről. A meetingeket ugyanúgy le tudjuk zavarni Zoom-on, mint élőben. Tulajdonképpen kevés olyan tevékenység van a szolgáltatószektorban, amit ne lehetne online megcsinálni. A technológia régóta adott – még ha egyes cégek le is spórolták eddig a szükséges infrastruktúrát.

Ha működik a home office, akkor miért ne bízzuk rá a munkavállalóinkra, hogy ők döntsék el, honnan akarnak dolgozni. Hogy mit kell csinálni, mikorra, az úgyis adott. A teljesítmény megítéléséhez nem kéne hozzátartozzon, hogy azt valaki a nappalijának a foteljéből hozta össze, vagy pedig az open office hideg fényáradatában.

Persze, aki vissza akar majd térni, az hadd menjen. Fenn kell tartani a jövőben is az irodai infrastruktúrát, mert van, akinek az jön be. Van olyan ember, aki nem bír otthon lenni, mert például magányos, vagy éppen ellenkezőleg: túl sokan vannak egy fedél alatt és az zavarja. Olyan is van, akinek mindene a személyes kapcsolatépítés és ezért járna be.

Bármilyen okuk legyen is rá, ők hadd térjenek vissza. Sőt, akik az otthont választják bázisnak, azok is hadd menjenek be néha, vagy akár heti rendszerességgel egy vagy két nap. A lényeg, hogy a döntést hagyjuk minél inkább a munkavállalóra, ha ez egyébként nem számít a munka szempontjából. Tőlünk nyugatabbra több nagy technológiai cég már el is indult ebbe az irányba. Ők teszik jól.

Az szinte biztos, hogy a home office a jövő része. A kérdés csak az, hogy esetünkben ez a közeli vagy a távoli jövőt jelenti-e.